Beugrókérdések – Római jog I. vizsga

magánjog (ius privatum) [Jogalanyok személyi és vagyoni viszonyait – a mellérendeltség elve alapján rendező – joganyag]

a magánjog a polgárok egymás közti vagyoni és családi viszonyait szabályozza. A császárkor elejere összeolvadó ius civile és ius praetorium, valamint a jogtudósok jogmagyarázata és a császári rendeletek ugyanazon joganyag a ius privatum keretein belül, azonos életviszonyokat szabályozó jogként jelennek meg

közjog (ius publicum)

a közjog a római államra, a tisztségekre (magistratus), vallási dolgokra és a papokra vonatkozik tehát az államra és annak szervezetére, ami magában foglalta az állam és a polgárok közötti viszonyok rendezését is.

kógens és diszpozitív jellegű szabályozás

törvényi analógia (analogia legis)

ha az adott esetre nincs ugyan jogszabály, de létezik egy hasonló tényállásra vonatkozó norma. A törvény szabályait alkalmazzuk olyan esetre. amikor a törvény tényállása hasonlít a nem szabályozott eset tényállására.

a tárgyi jogforrások felsorolása

a szokásjog fogalmi ismérvei

a jogszokások összességét szokásjognak nevezzük. Salvius fulianus: a nép hallgatólagos egyetértése elfogad egy gyakorlatot (tacitus consensus populi), ami írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto) mindenkit kötelez (tenebunt omnes).

köztársaságkori törvény (lex) fogalma

lex perfecta

lex minus quam perfecta

lex imperfecta

lex Aebutia

lex Aebutia (Kr.c. 150 körül): a practor peregrinus által mintegy 100 év alas kialakított anyagi jogi és perjogi szabálvokat, vagyis a practor peregrinus perrendjét civiljogi erőre emelte, s ezzel lehetőség nyílott arra, hogy a római polgárok egymás közti jogvitáiban a practor urbanus fóruma előtt nem a civiljogot, hanem a praetori jogot alkalmazzák.

Edictum Perpetuum (Salvius Iulianus-féle)

Hadrianus császár parancsára Kr. u. 130 körül Salvius Iulianus összegyűjti az edictum-anyagot és egy senatus consultummal megváltoztathatatlannak nyilvánítja. Ezt követően a praetorok új szabályokat nem adhatnak ki.

idézési törvény (lex citationis)

II. Theodosius és III. Valentinianus társesászárok a birodalom keleti és nyugati részeire kiterjedő rendelkezést adtak ki 426-ban, amelynek értelmében kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Paulus, Ulpianus, Modestinus összes műveit, valamint azoknak a jogászoknak a munkáit, akikre az 5 tudós hivatkozik. A rendelet szerint a bíró, ha a tudósok véleménye nem egyezett, akkor a többségi vélemény alapján döntött, ha az eltérő vélemények egyenlők, úgy azt az álláspontot kell alkalmazni, amelyikhez Papinianus csatlakozott, ha Papinianus a kérdésben nem nyilatkozott, akkor a bíró szabadon választhatott az eltérő álláspontokból.

Digesta

Codex Iustinianus

ius commune lényege

önvédelem

a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás rögtöni visszaverése.

önsegély

a már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása.

a per fogalma

per olyan kontradiktórius eljárás, amelynél a bíró, az egyik fél keresetére lefolytatott eljárás után a jogvitát eldöntve az alperest marasztalja, vagy a felperest keresetével elutasítja

eljárásjog (alaki jog) fogalma

a peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályok összessége.

anyagi jog fogalma

jogalanyok jogait és kötelezettségeit tartalmazó, azokat meghatározó jogszabályok összessége (amelynek érvényesítésére az eljárási jog szolgál)

a kereset fogalma (Celsus)

kereset (actio): az a jog, hogy valaki alanyi jogát perrel érvényesítse (keresetjog) -Celsus: a kereset nem más, mint jog arra, hogy ami bennünket megillet, azt perrel érvényesítsük." De jelentette a perkezdő cselekményt (kereset) is.

keresetelévülés fogalma

a kereseti jognak időmúlás következtében való elenyészése.

vélelem fogalma

vélelem (praesumptio): a bíró ítéletét jogszabály előírása alapján nem közvetlenü bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítja.

megdönthető vélelem (praesumptio iuris); amellyel szemben a jogszabály lehetővé teszi az ellenbizonyítást.

megdönthetetlen vélelem (praesumptio iuris et de iure): ez ellen bizonyítást nem enged meg a jog.