Római jog - Öröklés

öröklési jog (1887)

azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökösökre való átszállását rendezik

törvényes öröklés (1892)

szokásjog alapján: 1.) gyerekek; 2.) agnát rokonok; 3.) nemzetség

successio singularis (1894)

egyes hagyatéki vagyontárgyak átszállása

succesio universalis (1894)

egyetemes jogutódlás, melynek alapján az örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes vagyontömegként megszerzi, amelyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán

succesio mortis causa (1897)

halál esetén bekövetkező jogutódlás

defunctus (1897)

elhalt, aki után a jogutódlás bekövetkezik

de cuius (1897)

örökhagyó

successor (1897)

jogutód

heres (1897)

örökös - egyetemes jogutód

legatarius (1897)

hagyományos (különös jogutód)

teljes öröklési jogképesség (facultas ab intestato sucedendi) (1899)

valaki egyfelől korlátozás nélkül átörökítheti a vagyonát, másfelől korlátozás nélkül megszerezheti azt a vagyont, amely végrendelet vagy törvény alapján reá száll

facultas ab intestato succedendi activa (törvényes örökhagyói képesség) (1901)

törvény szerint átörökítheti vagyonát - aktív törvényes öröklési jogképesség): 1.) minden önjogú római polgár; 2.) latinjogúak (latini prisci és coloniarii) a ius Latii szerint; 3.) saját népjoga szerint a peregrinus; Nem volt törvényes örökhagyói képessége: 1.) önjogú rómaiak közül a Vesta-szüzeknek; 2.) és az eretnekeknek; 3.) Latini Iunianinak; 4.) peregrinusok csak saját népjoguk alapján; 5.) peregrini nullius certae civitatis pedig a ius gentium alapján

facultas ab intestato succedendi passiva (törvényes örökösi képességgel) (1903)

örökölhetnek a római jog szerint - passzív törvényes öröklés: 1.) önjogú római polgárok - azok is akik épp a halál által váltak önjogúvá; 2.) latinjogúak (valószínűleg a ius Latti alapján, de erről a források hallgatnak); 3.) saját joguk szerint a peregrinusok; Nem volt törvényes örökösi képessége: 1.) rómaiak közül a pogány korban a Vesta-szüzeknek; 2.) keresztény korban eretnekeknek, hittagadóknak; 3.) latini iunianinak; 4.) peregrinusok csak saját népjoguk alapján; 5.) peregrini nullius certae civitatis pedig csak a ius gentium szabályai szerint

testamenti factio (1905)

végrendeleti öröklési képesség: végrendelkezés, öröklési képesség és végrendeleti tanúskodás

testamenti factio activa (1906)

végrendelkezési képesség: az örökhagyó a római jog szerint érvényes végrendeletet tehetett: 1.) önjogú és cselekvőképes (serdült) római polgárok; 2.) latinjogú cselekvőképes latini prisci és latini coloniarii; 3.) peregrinusok saját népjoguk szerint, de ez nem minősült testamenti actio-nak

inspectio trium temporum (testamenti factio activa) (1908)

a végrendelkezési képesség szempontjából fontos három tényező tesztje - végrendelkezés, a végrendelkező halála, valamint a kettő közti időtartam

testamentum factum (1908)

végrendelkezés - testamenti factio activa szempontjából igen fontos tényező

mors testatoris (1908)

végrendelkező halála - testamenti factio activa szempontjából igen fontos tényező

media tempora (1908)

közbülső időtartam

inspectio duorum temporum (törvényes örökösi képesség) (1908)

a törvényes örökösi képesség szempontjából fontos két tényező tesztje - örökség megnyílása és megszerzése, valamint a kettő közti időtartam

hereditas (mint hagyaték) (1912)

Hagyaték - örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és kötelezettségei. Az öröklési viszonyok tárgya, alapvetően az örökhagyó halála után hátramaradt vagyontömeg

damnosa hereditas (1913)

passzív hagyaték, a passzívák vannak túlsúlyban

hagyaték nem tartalmazza (1914)

személyhez tapadó jogok és kötelezettségek; 1.) családi jogok (patria potestas, manus, tutela , 2.) birtokát (civilis és naturalis possessio); 3.) személyes szolgalmait; 4.) eltartásra való jogát/vagy ilyen irányú kötelezettségét; 5.) delictumából eredő poenalis tartozásait és személyéhez tapadó követeléseit

hereditas (mint örökség) (1915)

hagyatéknak az a része, amely a halál esetére szóló egyetemes jogutódlás (succesio universalis mortis causa) vagyis öröklés révén az egyetemes jogutódra, az örökösre száll. Az örökség, mint vagyontömeg része az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel

legatum (hagyomány) (1916)

hagyatéknak az a része, amely halál esetére szóló különös jogutódlás (successio singularis mortis causa) vagyis hagyományozás révén a különös jogutódra, tehát a hagyományosra száll át. A hagyomány tartalmát egyes aktív hagyatéki vagyontételek képezik, mint pl, hagyatéki ékszer tulajdonjog - LÁSD 2090

fideicommisium (hitbizomány) (1916)

hitbizomány: alakszerűtlenül rendelt hagyomány. Csak ha az örökös elfogadta; eredetileg nem volt kikényszeríthető, csak fides-re volt bízva; Augustus óra extra ordinem peresíthető; klasszikus korban kötelmi hatályú legatum per damnationem szabályai, de lex Falcidia eredetileg NEM; tartalmilag is szabad, öröklésképtelen személyek IS, de csak ha hatályosul a végrendelet

civiljogi öröklési rend (1924)

szokásjog szerint, törvényes öröklés; agnáció elsődlegessége

praetori öröklési rend (1927)

kognát rokonság bevonása

bonorum possessio (1928)

a hagyaték praetor által megadott birtoka

bonorum possessor (1928)

hagyaték birtokába beutalt személy

császári öröklés (1930)

a civiljogi és praetori megmaradt, a végrendeleti tekintetében előrelépés, favcor testamenti, a végrendeletet kétség esetén is érvényben kell maradjon

favor testamenti (1931)

a végrendelkező akaratának a legteljesebb mértékben érvényesülni kell; kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy érvényben maradjon (akarati elmélet vs. nyilatkozati elmélet)

Iustinianusi novellák öröklés (1932)

agnát elemek teljes kiküszöbölése, modern végrendeletei rendszerek alapjai, kötelesrész intézménye

heredes domestici (1933)

a házközösség tagjai, a házon belüli, vagy szükségszerű örökösök, akik az örökséget a halál tényével, azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso iure), szerzik meg, akaratuk ellenére is

ipso iure (1933)

saját jogon, elfogadó nyilatkozat nélkül

sui heredes (suus) (1934)

saját örökös, az örökhagyó hatalma alatt álló, az ő halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok

heredes necessarii (1934)

végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett rabszolgák; nincs beneficium abstinendi

heredes extranei (1935)

házon kívüli vagy önkéntes örökösök: csak elfogadó nyilatkozattal, vagy elbirtoklással szerezhették meg

aditio hereditatis (1936)

elfogadó nyilatkozat (két formája van, 1.) cretio; 2.) pro herede gestio

cretio (1936)

civiljog szerinti ünnepélyes örökségelfogadó nyilatkozat (actus legitimus)

pro herede gestio (1937)

alakszerűtlen, akár hallgatólagos akaratnyilvánítás, "örökösként jár el"

usucapio pro herede (1938)

elbirtoklással: a hagyatékot cretio nélkül megszerző örökösök (ősi jogban a titulus és bona fides nélkül jogtalan elbirtoklók is 1 éven belül civiljogi tulajdont szereztek)

crimen expilatae hereditatis (1938)

hagyaték jogosulatlan elbirtoklása közbűncselekmény

adiuvandi iuris civilis gratia (1941)

az örökösöket a civiljogi szabályok érvényre jutásának elősegítése céljából utalta be a hagyatéki javak birtokába

supplendi iuris civilis gratia (1941)

praetori edictum bizonyos személyeknek részére a civiljog hézagainak kiegészítése végett előirányozta a bonorum possessio-t

corrigendi iuris civilis gratia (1941)

corrigendi iuris civilis gratia: praetor meghatározott személyek számára a merev civiljog kijavítása érdekében) sok esetben civiljogi örökösök rovására adta meg a bonorum possessio-t

bonorum possessio secundum tabulas (1941)

érvényes civiljogi végrendeletet produkált

bonorum possessio intestati (1941)

a praetori jog törvényes öröklési rendje - valószínűsítette törvényes öröklési jogcímét - nem kellett bizonyítani, csak később az örökösödési perben; kérni kell a bonorum possessiot; több delatio van

bonorum possessio contra tabulas (1941)

a törvényes örökös végrendelet ellenére is kérhette, ha bizonyította annak az alaki mellőzhetetlenség megsértése miatta érvénytelenségét

bonorum possessio több örökös esetén (1941)

1. végrendelet ellenére való öröklés; 2. végrendeleti öröklés; 3. törvényes öröklés

transmissio (1944)

ha a leendő házon kívüli örökös a delatio és acquisitio között meghalt, akkor joga nem szállt örököseire, de később kialakult az a felfogás, hogy ez a jog bizonyos korlátozásokkal mégis átháramlik

hereditas iacens (1945)

nyugvó hagyaték (tágabb értelemben uratlan hagyaték) - ha nincs sui heredes, a delatio és az acquisitio közti időben az örökség a heredes extranei számára nyugszik, ideiglenesen nincsen örököse; átmeneti állapot

delatio (1945)

öröklés megnyílása

acquisitio (1945)

öröklés megszerzése

bona vacantia (1946)

uratlan hagyaték (szűkebb értelemben) - egyátalán nincsen örököse (archaikus: bárki elbirtokolhatta; praetor: csődeljárás; császárkor: fiscus); delatio után végleges állapot

incapacitas (1947)

szerzésképtelenség: a végrendeleti örökösök vonatkozásában az örökség megszerzésének korlátját képezhette az incapacitas, az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség (a cretio határidején belül elhárítható)

incapax (1947)

örökség megszerzésére képtelen személy: számára az örökség megnyílik, de nem, vagy csak részlegesen szerezheti meg

"incapacitas kategóriái (1948)

1.) a házasságra kötelezett korban levő, de házasulatlan személy (lex Iulia de maritandis ordinibus képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt végrendeleti örökséget megszerezze), míg a házasságban élő, de gyermektelen személy pedig a lex Papia Poppaea értelmében csak felerészben szerezhette meg az örökséget (e kategóriát I. Constantinus császár megszüntette)

b) lex Iunia Norbana értelmében szintén incapax volt a formahibával felszabadított rabszolga (latinus Iunianus) aki sem végrendeleti örökös sem hagyományos nem lehetett, hacsak a cretio határidején belül meg nem szerezte a polgárjogot

c) Domitianus császár incapax-nak minősítette a rossz hírű nőket (feminae probrosae), az ellenkező bizonyítása értelmében visszakaphatták szerzőképességüket.

d) Iustinianusi jogban ez maradt a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete

"

caducum (1951)

elesett örökrész: a hagyaték incapaticas miatt üresen maradt része, amely nem lesz növedékjog tárgya

indignitas (1952)

örökségre való érdemtelenség, lex Papia Poppaea alapján nem tarthatta meg; 1.) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, megölte; 2.) örökhagyót megakadályozta abban, hogy végrendeletet tegyen; 3.) örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

indignus (1953)

örökségre érdemtelen személy: jog szerint ugyan örökös, azonban az örökség elragadtatik tőle

bona ereptoria (1953)

az indignus személytől elragadott örökség; megszerzője NEM örökös, csak a helyébe lép, cum és pro viribus felel

successio ab intestato (1954)

törvényes öröklés (civiljogi [agnát], praetori [bonorum possessio], iustinianusi [novelláris])

heredes ab intestato (1954)

törvényes örökösök

successio ab intestato / legitima (1954)

törvényes öröklés

heredes ab intestato (1954)

törvényes örökösök

sui heredes öröklése (1955)

a pater familias halálsa után is fennmaradó házközösség belső viszonyaiban történő átrendeződés, nem pedig a szó kimondott értelmében vett öröklés

sui heredes öröklése (1955)

a rómaiak felfogása szerint inkább a pater familias halála után is változatlanul fennmaradó házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés volt, nem pedig a szó kimondott értelmében vett öröklés.

ordo (1956)

a végrendelet hiányában öröklésre hivatottak rendbe tagolódtak

gradus (1956)

a renden belül az egyes rokonok különböző fokokhoz tartoztak

civiljogi öröklés I osztály (1957)

sui heredes (1.) manusos feleség; 2.) filius és filia familias; 3.) arrogati és adoptivi; a filius familias manusos felesége és gyermekei, ha a FF meghalt; NEM sui heredes az emancipált és az adoptált; in capita az első generáció, in stirpes a második

in capita öröklés (1958)

fejenként egyenlő arányban való öröklés; egyenlő háynadokat kapnak

in stirpes öröklés (1958)

törzsenkénti öröklés: összesen annyit örökölnek, mint amenynit a kiesőelődjük önmaga örökölt volna (ius repraesentationis)

ius repraesentationis (1958)

képviseleti jog: a törzsenként öröklők az a joga, hogy a rokonsági fokban távolabb állók annyit örökölnek, mint amennyit a kieső elődjük örökölt volna

civiljogi öröklés II osztály (1959)

proximi agnati 1.) germani; 2.) consanguinei; 3.) távolabbi agnát férfirokonok

germani (1959)

az örökhagyó teljes testvérei (fratres et sorores)

civiljogi öröklés III osztály (1960)

gentiles: a gens tagjai örökölnek, ha nincs suus vagy proximi agnati

successio graduum (1962)

ha a proximus agnatus nem tudja/akarja elfogadni az örökséget, akkor a hagyaték megnyílik egy távolabbi fokú agnatus számára

successio ordinum (1962)

ha van agnatus és nem tudja/akarja elfogadni az örökséget, akkor a következő osztály tagjai a gentiles örököl

in iure cessio hereditatis (1963)

örökösi minőség szerzése in iure cessio útján, az agnatus aki örökölne még a heres-szé válás előtt átengedi a jogát; csak az acquisitio előtt!!

praetori öröklés I osztály - bonorum possessio unde liberi (1964)

liberi (gyermekek): 1.) sui heredes (uxor in manu is); 2.) emancipált fiúk; 3.) elhalt emancipált fiúk, emancipáció után született gyermekei; (a 2 és 3 fiktív suus-ok, sui ficti)

praetori öröklés II osztály - bonorum possessio unde legitimi (1966)

legitimi (XII táblás törvények szerinti törvényes örökösök): 1.) sui heredes; 2.) proximi agnati 3.) gens; ha tehát nincs liberi, jönnek a civiljogi örökösök

praetori öröklés III osztály - bonorum possessio unde cognati (1967)

vérrokonok: ha nincs legitimi sem, vagy nem jelentkezik; akkor jöhetnek a vérrokonok; a közelebbi vérrokon kizárja a távolabbit

praetori öröklés IV osztály - bonorum possessio unde vir et uxor (1968)

Amennyiben a harmadik delatio-tól számított határidőn belül kognát rokonok sem jelentkeztek, a praetor bonorum possessio-t adott a jelentkező túlélő házastársnak, aki egyébként (hacsak nem uxor in manu) csak az összes agnát és kognát rokon után következett volna. A manus nélküli házasság elterjedése miatt lett rá szükség

SC Tertullianum (1971)

HADRIANUS uralkodása alatt kimondta, hogy a 3 gyermekes ingenua illetve a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi örökös lesz, akit azonban az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való fivérei megelőznek

SC Orfitianum (1972)

MARCUS AURELIUS idején keletkezett és kimondta, hogy az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg. Ez a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel szemben juttatta kedvező helyzetbe

Iustinianusi öröklés I osztály - descendentes (1974)

lemenők: 1.) vér szerinti és 2.) örökbefogadott gyermekek

in lineas öröklés (1975)

ágak szerinti öröklés: ha felmenők örökölnek; közelebbi felmenő megléte kizárja a távolabbi felmenő öröklését

Iustinianusi öröklés II osztály - ascendentes és germani (1975)

szülők és teljes testvére in capita; testvérek gyermekei in stirpes; harmadik generáció már a IV osztályban örököl!!!

ascendentes (1975)

felmenők

consanguinei (1976)

apai féltestvér

uterini (1976)

anyai féltestvér

Iustinianusi öröklés III osztály - consanguinei és uterini (1976)

apai és anyai féltestvérek és ha elhaltak, ezek gyermekei

Iustinianusi öröklés IV osztály - cognati collaterales (1977)

összes távolabbi oldalági rokon - vérrokonok, a 6. osztályon belül is

cognati collaterales (1977)

összes távolabbi oldalági rokon

successio secundum tabulas (1982)

végrendeleti öröklés