Római jog gyakorlás

actiones utiles

Olyan keresetek voltak, melyeket a praetor olyan igények tekintetében alkalmazott, melyek a ius civilében nem voltak peresíthetők. Alkalmazása nem más, mint magisztratuális ANALÓGIA
viszonylag szűk esetkörben alkalmazható keresetet,
a magistratus megváltoztat azzal, hogy A JOGOT ALAKÍTJA, a jogot képezi utána a megnyilvánuló szükséglet szerint.
Példák: – rei vindicatio - rei vindicatio utilis (örökhaszonbérlő, peregrinus tulajdonos) (Tk. 930. ) – actio utilis ad exemplum institoriae actionis (Tk. 1303.) – hereditatis petitio utilis (bonorum possessornak – „si heres esset”) (Tk. 2087. hibásan!! )

actiones fictitiae

amely kereseteknél a praetor az intentióban egy olyan TÉNY figyelembe vételét tette kötelezővé a bíró számára, ami a valóságban nem létezett,
Itt tehát a TÉNYEK UTÁNKÉPZÉSÉVEL állunk szemben abból a célból, hogy a gyakorlatban fellépő, s a praetor által peres útra érdemesített probléma megoldható legyen.
Arra ad utasítást a bírónak, hogy ítéljen úgy, mintha a nem létező körülmény mégis megvalósult volna, fennállna. • Példa: rei vindicatio - actio Publiciana

Ha rabszolga, amelyet a (jóhiszemű) A.A. vásárolt és azt át is adták neki, amennyiben egy évig azt birtokolta VOLNA, akkor az a rabszolga, amiről szó van, az ő quiritár tulajdona VOLNA, és a dolgot még (az ítélet előtt) nem adják vissza, akkor a bíró marasztalja el N.N.-t A.A. felé azon pénzösszeg megfizetésére, amennyit az a dolog érni fog, ha nem bizonyosodik be, mentse fel. formula fictitia (Gaius 4, 36.) - a fictio nem külön formula-alkatrész!!

actiones in factum conceptae

Bár a praetor kötve volt az edictumban szereplő keresetekhez, mégis ha így ítélte meg, hogy egy olyan igény érdemes a támogatására, melyet o sem a jogi helyzet, o sem a tényállás utánképzésével nem lehet egy ediktális keresethez igazítani, akkor a praetor a tényállást írta le röviden a formula intentiójában, s a bírónak azt kellett majdan vizsgálnia, hogy az intentióban megfogalmazott KÖRÜLMÉNYEK fennállnak-e? • Ez a kereseti forma CSAK a ius honorariumon alapul. Később ugyanis az eredetileg az edictumban nem szereplő ilyen jellegű keresetek belekerülhettek a praetor hirdetményébe. • Ha először alkalmazták actio decretalisról beszélünk (actio in factum), ha bekerült az edictumba, actio edictalis lett (ez a tulajdonképpeni in factum concepta actio) Példa: Ha bebizonyosodik, hogy A.A. egy ezüst asztalt helyezett le N.N.- nál, és azt N.N. rossz szándékkal nem adta vissza, akkor a bíró ítélje el N.N.-t annak a pénzösszegnek a megfizetésére amennyit az a dolog érni fog A.A. részére, ha nem bizonyosodik be, mentse fel.

interdicta

a praetor parancsai - az egyik fél kérelmére a másik félhez intézve jogvita rendezésére vagy közérdekű szabály védelmére, ha indokoltnak látja

Fajtái: interdictum restitutorium jogsérelem helyrehozása

• interdictum exhibitorium dolog felmutatására szólít fel

• interdictum prohibitorium magatartástól eltiltást mond ki

actio ex interdicto

keresete kármegtérítésére (actio ex interdicto)

actio ex stipulatu

ha az ígéretnek nem tesz eleget az ígérő fél, civiljogi pert lehet vele szemben kezdeni (actio ex stipulatu)

cognitio extraordinem

rendkívüli eljárási mód, amelynek legfőbb sajátossága, hogy a bíráskodást nem esküdtbíró látja el, hanem

ÁLLAMI BÍRÓI SZERV végzi a per nem oszlik két részre, elmarad a formula kiadása, az eljáró bíró tárgyalja elejétől végéig az ügyet és hoz benne ítéletet az eljárásban a bírót nem kötik a rendes eljárás formaságai

kialakulás:

a.) eleinte olyan igények kielégítésére szolgált, amelyeket a civiljog nem ismert el, s így nem voltak rendes peres útra vihetők fideicommissum (formátlan egyedi juttaás a hagyatékból) tartási igények (alimentatio) hozományadás honorarium iránti igények családon belül perek

cognitio extraordinem (2)

Kialakulás: b.) a princeps imperiuma alapján eljárhatott bizonyos ügyekben, amellyel a praetorok jogkörét nem sértette (főleg a provinciákban fordult elő, ahol a princeps emberei nem rendelkeztek imperiummal, de a princeps kiküldöttjeiként lehetőséget kaptak a cognitióval való döntésre)

c.) egyes protekciósok a praetor joghatóságának megkerülésével egyenesen a princeps elé vitték ügyüket (itt már nem a princeps járt el, hanem azokat leadta a praefectus praetoriónak vagy a városi praefectusnak = császári kivételes eljárás)

bonorum posessio

ún. praetori örökös hagyatékba utalása (bonorum possessio)

beneficium

3. beneficium competentiae - a meglévő vagyonból tarthatja vissza a csődbe ment adós a létfenntartáshoz szükséges vagyont (Justinianus

szabadságper

a kérdés, hogy valaki szabad-e vagy rabszolga, vita esetén rendes per tárgyát képezhette (vindicatio in libertatem, vagy vindicatio in servitutem) – praeiudicium

manumissio

I. a régi civiljogban a) manumissio vindicta b) manumissio censu c) manumissio testamento - a felszabadultnak nem lesz patronusa (libertinus orcinus)

II. a praetori jog szerint

a) a tanúk előtt (inter amicos),

b) írásban (per epistulam),

c) kalapfeltétellel (per pileum)

d) asztalhoz ültetéssel (per mensam) (Kr. u. 19.) lex Iunia Norbana - latini Iuniani

III. posztklasszikus császári jog manumissio in ecclesia - keresztény templomban való felszabadítás + manumissio vindicta (bíróság előtt való bejelentés), manumissio testamento, manumissio per epistulam - írásban öt tanú előtt (már teljes hatállyal).

in integrum restitutio

praetori jog: interdictum frauditorium vagy in integrum restitutio

sacramento

(eskü által),

per iudicis postulationem

(bírókérés által)

per condictionem

(követelés által),

per manus iniectionem

(kézrátétel által),

per pignoris capionem

zálogolás által).”

legis actio sacramento

általános (jellegű) kereset volt.

legis actio sacramento in personam: fennáll-e az alperesnek valamilyen kötelezettsége a felperessel szemben

legis actio sacramento in rem: dolgok feletti hatalmi igények érvényesítését szolgálta.

legis actio per iudicis arbitrive postulationem

meghatározott követelésekkel kapcsolatban az igénybejelentő, a felperes ünnepélyes szavakkal bírót kért a praetortól, nem kellett letenni a sacramentum összegét, nem kellett esküre felhívni az ellenérdekű felet, a felperes közvetlenül iudexet vagy arbitert kért

olyan ügyekben, ahol a jogkérdés nem volt vitatott, nem volt jogvita, nem volt szükség iurisdictiora, tkp. a második szakasszal indulhatott az eljárás, mert az alperes csak a tényeket vitatta

Esetei: • sponsioból, vagyis ünnepélyes, formális ígéretből származó követelés • örökségi osztópereknél (actio familiae erciscundae) • közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseteknél (actio communi dividundo)

legis actio per condictionem

lényege a felek kölcsönös kijelentésében (condictio) állott, hogy a praetor előtt a 30. napon bíróválasztás céljából megjelennek ez azután történt, hogy az alperes tagadta a felperes határozott pénzösszeget megjelölő igényét - a felperesnek nem kellett követelése jogalapját megjelölnie, mert e performával olyan pénzkövetelések is, sőt (1.) eredetileg csak olyan követelések voltak érvényesíthetők, amelyeknek nem volt civiljogi alapja.

(2.) egy határozott dolog követelése tekintetében azért, mert itt olyan nyilvánvalóan jogellenes módon (pl. lopás), vagy (civiljogi) jogalap nélkül kerültek át a másikhoz a dolgok, hogy a jogkérdés itt sem szorult tisztázásra • (3.) akkor is erre az eszközre volt szükség, ha a vitatott dolog már nem volt meg: ekkor az elveszett dolog értékét ítélhette meg a választott bíró.

a litis contestatio joghatásai

1. peralapító (a szorosabb értelemben vett pert megalapító) hatás: kötelezi a feleket, hogy magukra kötelezőnek fogadják el a kijelölt bíró ítéletét;

2. kötelem megszüntető és új kötelezettséget megalapozó hatása van - be kell várni a bíró ítéletét (novatio necessaria);

3. további pert kizáró hatás – ugyanarra a tényállásra, ügyre ami a litis contestatio révén res in iudicium deducta (perbe vitt) lett, újabb iudicium nem alapítható: „bis eadem re agere non licet”(ne bis in idem);

4. a litis contestatio időpontjához igazodik a bíró ítélete – a vagyoni helyzet, az értékviszonyok tekintetében

5. ha az alperes a litis contestatio után hal meg, kötelezettsége átszáll örökösére;

6. a felperes igénye pénzköveteléssé változik, amire azért van szükség, mert a majdani végrehajtási eljárás alapjául csak megítélt pénzkövetelés szolgálhat - condemnatio pecuniaria;

actio civilis:

praetor a civiljog szabályait juttatja érvényre

actio honoraria:

a praetor, mint tisztviselő edictumán alapuló keresetek (actio utilis, actio fictitia, actio in factum concepta)

actio in rem:

a kereset bárki ellen indítható, abszolút hatályú - az ellen, aki a jogosultat dologi jogának gyakorlásában sérti.

actio in personam:

meghatározott alperes ellen irányul, relatív hatályú (kötelmi követelések).

actio certa

a kereset tárgya határozott, jól körülhatárolható (minden in rem actio ilyen).

actio incerta:

a követelés a bíró által megállapítandó.

actio stricti iuris:

: a követelés jogalapja szorosan körül van határolva, csak ebben marasztalhat a bíró.

actio bonae fidei:

a bírónak mindabban marasztalnia kell, amit a tisztesség (jóhiszeműség) indokol.

in integrum restitutio

az eredeti állapotba való visszahelyezés

Az objektív jog szabályainak alkalmazása adott esetben méltánytalanul súlyos lehet az egyik fél számára

cautio rem pupilli salvam fore

gyám ígérete a vagyonkezelésről

cautio damni infecti

szomszéd telkéről fenyegető kár

cautio usufructuaria

haszonélvező ígérete

missio in possessionem

praetori birtokbautalás praetori felhatalmazás a kérelmező felé, hogy egy másik személy egyes vagyontárgyait vagy egész vagyonát birtokba vegye missio in rem - missio in bona cél: a fél fenyegetett érdekeinek ideiglenes megvédés

legfontosabb esetei: • végrehajtást szenvedő adós vagyonába való beutalás • ún. praetori örökös hagyatékba utalása (bonorum possessio) • biztosítékot nem adó vagyonába való beutalás

cognitio extraordinem (4) apellatio jog és ténykérdésben is

•helybenhagyó •megsemmisítő (cassatio) új eljárásra utasítás •megváltoztató (reformatio)

actio legis Laetoriae

a minort szerződéskötés során becsapó személy ellen,büntetőkereset csalás címén

jogképesség

zt, akit alanyi jogok és kötelezettségek illethetnek egy jogrendben, jogalanynak, más szóval személynek (persona, caput) nevezzük: a jogok természetes alanya az ember (természetes személy) DE: a fejlettebb jogok – így a római is – jogok és kötelezettségek hordozójául elismert bizonyos emberi szervezeteket, az ún. jogi személyeket is. A modern jogokban minden ember születésénél fogva jogalanyisággal bír, azaz JOGKÉPES A római jog azonban – mint minden régi jog – e tekintetben különbséget tett ember és ember között.

Jogképes az, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet Rómában ez nem volt általános, nem járt mindenkinek egyformán

befolyásoló tényezők • status - capitis deminutio • nem • becsületcsökkenés – intestabilitas – infamia • mediata • immediata – turpitudo • alacsonyrendűség • egyes vallásokhoz tartozás • városi tisztségviselőség • bizonyos foglalkozások

colonatus

A colonus megjelölés eredetileg egyszerűen mezőgazdasági földbérlőt jelentett, aki szabad ember volt, és e viszonya jogállapotában semmiféle változást nem jelentett. A kegyetlen császári adópolitika azonban, amely az adójövedelem biztosítása kedvéért az egyes foglalkozásbeli embereket foglalkozásukhoz kötötte, a Kr.u. IV. század folyamán a földbérlőknek is • megtiltotta, hogy a bérelt földet elhagyják, • szökésük esetére visszakövetelésre adott jogot a bérbeadónak.

Ilyenformán a colonus bizonyos függőségi viszonyba jutott a földdel, melyet bérelt, de személyére nézve nem volt rabszolga: • házasodhatott, • magának szerezhetett, • de rabszolgája volt a földnek, amelyet nem hagyhatott el, • ha megszökött, visszaperelhető volt, • ha a földet eladták, vele ment. A colonatus örökletes volt, a gyermekei is azok lettek. Felszabadítás nem volt lehetséges, legfeljebb úgy szűnt meg e viszony, ha a colonus megvásárolta a földet, amelyhez kötve volt.

latini veteres (prisci)

a rómaiak első szövetségesei – egyenlő pozícióban voltak a rómaiakkal, privilegizáltak voltak – magánjogban rendelkeztek: ius connubii ius commercii (kivéve bizonyos ősi ügyleteket) - közjogban: ius suffragii (ha Rómában tartózkodtak)

latini coloniarii

ius commercii, (kivételesen) ius connubii

latini Iuniani

lex Iunia Norbana, lex Aelia Sentia „szabadon élnek, de rabszolgaként halnak meg” – csak élők közötti ius commercii-jük volt – nem végrendelkezhettek, nem örökölhettek (Justinianusig élő kategória)

cselekvőképesség

Cselekvőképes, aki saját cselekedeteivel, tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy másoknak

ügyletképesség valakit a jogrend képesnek minősíti jogügyletek megtételére • szerződést köthet • végrendeletet készíthet

vétőképesség valaki képes felmérni magatartásának káros következményeit, s az általa elkövetett bűncselekményekért felelősségre vonható

Az egyes cselekvőképességet korlátozó tényezők különbözőképpen befolyásolhatják az ügylet- és vétőképességet. Cselekvőképességük szerint az emberek lehetnek teljesen cselekvőképesek, korlátozottan cselekvőképesek vagy cselekvőképtelenek.

Aktív jelleg. Befolyásoló tényezők:  életkor  nem  elmeállapot  tékozlás  bizonyos testi fogyatékosságok

nők cselekvőképessége

A nők cselekvőképessége (még részben a császárkorban is) korlátozott volt (korlátozott ügyletképesség, teljes vétőképesség). • Indoka: - akaratuk könnyelműsége („propter animi levitatem”) - a női nem törékeny volta (sexus fragilitas)

accusatio suspecti tutoris

(végrendeleti gyámnál – büntetőkereset - popularis actio – a gyám letétele a cél)

actio rationibus distrahendis

(törvényes gyámnál – gyámság után a sikkasztott érték duplumára)

cautio rem pupilli salvam fore (actio ex stipulatu)

(minden gyámság esetén - praetori stipulatio – actio ex stipulatu lehet belőle)

actio tutelae gestae directa (gyámolt a gyám ellen)

(a gyámság után – számadásra: vagyon kiadás, kártérítés + infamia), contraria (gyám a gyámolt ellen) (kiadásai megtérítésére)

hypotheca generalis

(törvényes jelzálogjog a gyám vagyonán)

A gyámság megszűnése:

a) a gyám vagy a gyámolt halálával, b) capitis deminutiójával, c) a gyámolt felserdülésével, d) ha a gyámot saját késérére a praetor felmentette, e) büntetésként a praetor elmozdította.

(bona materna),

A posztklasszikus korban Constantinus egyik rendelete a családgyermeknek anyjától örökölt vagyonára

(bona materni generis)

majd újabb szabályok minden anyai ágról kapott vagyonára (bona materni generis) kimondták, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, és halála után az a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán.

(bona adventicia)

. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered, ún. jövevény vagyon

(bona adventicia irregularia).

azon az apát csak a haszonélvezet illeti, hacsak a vagyon juttatója ezt is ki nem zárta

(actiones adiecticiae qualitatis

A gyermek által vállalt kötelezettségekből származó követelések egy részét már nagyrészt a praetori jog peresíthetővé tette az apával szemben is

actio quod iussu:

ha az ügyletet a hatalomalatti a családfő kifejezett (a harmadik fél felé is kinyilvánított) utasítására kötötte – ilyenkor a családfő korlátlanul, az egész tartozás erejéig felelt

actio de peculio:

a családfiú minden ügyletéből a neki adott peculium erejéig a családfő is perelhető volt – a családfő saját „követeléseit” a hitelezők előtt levonhatta

actio tributoria

ha a hatalomalatti a családfő tudtával, de megbízása nélkül ipari vállalkozást folytatott, s tönkre ment, a családfő csődszerű magáneljárást folytatott le, s a hitelezőkkel egy sorban nyert kielégítést.

actio de in rem verso

ha a hatalomalatti ügyletéből származó vagyongyarapodás befektetésre kerül a családfő vagyonába, a családfő a gazdagodás erejéig perelhető volt.

actio exercitoria – actio institoria:

a hajós kapitány vagy üzletvezető hatalomalatti tartozásait az egész tartozás erejéig lehetett követelni a hatalom gyakorlójától.

SC Macedonianum

E jogszabály kimondta azt, hogy a filius familias részére folyósított, a fiú leendő öröksége terhére felvett készpénzkölcsön, az apa halála után sem volt peresíthető.

milyen szabályai vannak az SC Macedonianumra

1. ha a fiú a pénzt apja parancsára, vagy peculiuma körében vette fel - az apa perelhető volt; 2. ha a kölcsönt minden kikötés nélkül vette fel – a fiú az apa halála után volt perelhető. 3. ha öröksége terhére vette fel a kölcsönt – apja halála után SEM volt az peresíthető.

arrogatio

Ez eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történt, ahol az örökbefogadni kívánó előadta, hogy koránál vagy betegségénél fogva gyermeke már nem lehet, és az örökbefogadandó személyről szavazott a „népgyűlés” (30 curia-képviselő) Az örökbefogadás a szavazás eredményétől függött. Itt eredetileg csak önjogú, fegyverforgatásra képes férfi volt örökbe fogadható, mert csak az jelenhetett meg a comitia előtt.

, császári rescriptummal ment végbe az arrogatio. Ekkor önjogú nők és serdületlenek is, akik a comitián nem jelenhettek volna meg, egyaránt arrogálhatók lettek. • Antoninus Pius császár azonban kimondta, hogy a serdületlen önjogú csak úgy arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval (cautio rem pupilli salvam fore) biztosítja azt, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól, s ha mégis, úgy (1.) kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, vagy (2.) törvényes örökségképpen az arrogator vagyonának egynegyed részét

adoptio

hatalomalatti személy örökbefogadását jelentette, amely • háromszori (leánynál és unokánál egyszeri) színleges eladással (mancipatio), s • ezt követően az örökbefogadó által indított színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe – ennek eredményeként – miután a pater familias, mint a „per alperese” nem védekezett, a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket, mint annak fiát vagy leányát.

abszolút házassági akadályok

conubiummal rendelkező személyek sem köthettek senkivel házasságot, ha a) serdületlenek, b) elmebetegek, c) heréltek, d) már házasságban élnek

relatív házassági akadályok bizonyos személyekkel nem köthettek házasságot azok, akik közül az egyik a másiknak

egyenes ági vagy oldalági vérrokona, az örökbefogadással keletkezett rokonság egyenes ágon, a sógorság egyenes ágon korlátlanul, d) a Kr. u. II. században császári rendelet tiltotta meg a gyám és gyámoltja közti házasságkötést – ez a házasság semmis, e) a császárkorban általában megtiltották – a katonai fegyelem érdekében – a katonáknak a házasságkötést – Septimius Severusig, f) szenátori rangú libertinával, ill. színésznővel nem házasodhat, g) ingenuus nem házasodhat infamissal, h) tartományi tisztviselő a tartomány lakosával, i) keresztény zsidóval (a posztklasszikus jogtól), j) keresztszülő keresztgyerekével (a keresztény korban).

matrimonium cum manu - keletkezés

a) a confarreatio kenyéráldozattal végbemenő, patriciusok, főként papi családok köreiben szokásos, manust keletkeztető aktus volt, 10 tanú jelenlétében, ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával; b) a coemptio mancipatióval végbemenő, a férj által a nő pater familiasával vagy gyámjával (utóbb magával az önjogú nővel) kötött, előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés (mancipatio); c) amennyiben a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották, vagy az formahibásan ment végbe, azonban a felekben megvolt az állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis), s az így folytatott együttélés egy évig tartott, a férj megszerezte a manust elbirtoklás (usus) útján.

manusos házasság felbontása

a confarreatio útján kötött házasságot az ellentétes szakrális aktus, a diffarreatio útján lehetett felbontani. Coemptio vagy usus útján keletkezett manus esetén a házasság mindig a manus megszüntetésével volt felbontható, azaz a nő „vissza(el)adása” (remancipatio) útján a hatalom gyakorlójának vagy egy közvetítő személynek. • A formátlan különválás manusnál csak a házassági életközösséget szüntette meg, de a manus fennmaradt. A férji hatalom megszüntetéséhez szükség volt a remancipatio végrehajtására. A férjet vonakodása esetén erre kényszeríteni is lehetett. • Ha viszont a feleség tagadta meg a mancipitiós aktusnál az együttműködést, akkor a manus megszüntetését a feleség jelenléte nélkül, hét tanú előtt tett nyilatkozattal is végre lehetett hajtani az Augustus által hozott lex Julia de adulteriis alapján

actio rerum amotarum

A másik házastárs által ellopott dolgok visszakövetelésére a károsult NEM kapott büntetőkeresetet (actio poenalis), mert ez infamiával járt volna és ez ellentétes lett volna a házasság erkölcsi tartalmával. Ehelyett az infámiával nem járó ún. actio rerum amotarum volt indítható. • A szabadvagyon hűtlen kezelése esetében sem indíthatott a feleség büntetőkeresetet férje ellen, csak az actio rerum amotarum állt rendelkezésére. A férjet a jusztiniánuszi jog arra kötelezte, hogy ugyanolyan gondossággal kezelje az nő vagyonát, mint saját vagyonát (diligentia quam in suis rebus).

dos

A HOZOMÁNY a házasság terheinek megkönnyítése céljából a nő családja (illetve az önjogú nő) által a férjnek juttatott vagyon, amely a házasság megszűnése után a nőnek vagy örökösének visszaadandó

dos profectitia

A hozomány legrégebbi formája, a dos profectitia, az apai hatalom alatt állt nőre tekintettel a hatalomfő által a férjnek adott hozomány. A manusos házasság esetén mindez a feleség örökrészét képviselte az apai vagyonból, hisz öröklési jogát elvesztette az agnatióból való kiválással.

(dos adventitia

Azonban a hozománynál hamarosan döntő jelentőségűvé vált az új háztartás alapításához való hozzájárulás a nő családja részéről, ezért egyre inkább szokássá vált manus nélküli házasság esetén is. Ilyen hozományt a /nő anyja, /fiútestvére vagy /vele rokonságban nem álló személy (pl. adósa) is adhatott a nőre tekintettel (dos adventitia).

(datio dotis)

Első esetben a hozomány alapítása az egyes hozományi vagyontárgyak közvetlen átadása útján történt (datio dotis). A tulajdonátruházás végbemehetett mancipatio, in iure cessio vagy traditio útján is; ugyanígy tartozás elengedés is lehetett a hozomány tárgya. Ha a datio dotis a házasságkötés előtt történt, akkor a klasszikus jog szerint a férj azonnal tulajdont szerzett a hozományi vagyontárgyakon, de ha a házasság nem jött létre, azok jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhetők voltak (condictio causa data, causa non secuta) .

A hozomány alapítása jogügylettel háromféle módon történhetett:

- stipulatio (promissio dotis) - általános és elterjedt gyakorlat - egyoldalú formális kötelezettségvállalás (dictio dotis) - egyoldalú formátlan kötelezettségvállalás (dotis pollicitatio) utóbbi kettő csak korlátozott személyi körben volt alkalmazható: ¤ a nő apja vagy apai felmenője, ¤ maga a nő, ¤ a nő meghatalmazásával a nő adósa tehetett hozományadási nyilatkozatot

actio ex stipulatu

eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stipulatióval kikötötték (dos receptitia

A jusztiniánuszi kodifikáció a hozomány visszakövetelése iránti keresetnek egységesen az actio ex stipulatu elnevezést adta. E keresetnek csak akkor volt helye, ha a nő nem ok nélkül vált el férjétől, vagy annak a válásra okot nem adott, viszont a kereset a nő örököseire is átszállott. Az elidegenítési és terhelési tilalom mindenféle hozományi telekre kiterjedt most már, s a férj minden vagyonát törvényes zálogjog terhelte a nő javára a hozomány visszaadásának a biztosítására. A hozományt a jusztiniánuszi jog szerint a férjnek vagy örököseinek retentios jog nélkül vissza kellett adniuk.

actio rei uxoriae

a praetor alakította ki később az ún. actio rei uxoriae formuláját, amelynek segítségével a hozomány visszakövetelése stipulatio hiányában is érvényesíthető volt (bonae fidei jellegű kereset)

Az actio rei uxoriae felperese az önjogú nő vagy az apai hatalom alatti nő apja volt - ha a házasságot a nő halála szüntette meg, a hozomány csak akkor volt visszaperelhető az apa vagy nagyapa által, ha az dos profectitia volt. Alperes a férj, illetve örökösei lehettek. A kereset tárgya a hozomány tárgyának természetben való visszaadása. Ha azonban az természetben már nem volt meg, annak értékét kellett megtéríteni. Az itáliai hozományi telek természetben volt visszaadandó. A hozomány gyümölcseire a visszaadási kötelezettség nem terjedt ki. A férjnek azonban bizonyos mértékű visszatartási joga (retentio) volt /gyermekenként (1/6), /a nő házastársi kötelességszegése esetén (1/6), /a nő részére adott ajándék, /a nő által ellopott dolgok és /a hozomány tárgyára eszközölt beruházások erejéig.

a jogi személy

Jogi személy MA: valamely állandó cél szolgálatában álló, s jogalanyisággal felruházott szervezet E szervezet lehet – több természetes személynek egy közös célra alapított egyesülete, vagy – egy állandó cél szolgálatára lekötött vagyontömeg másként /állandó megengedett cél érdekében létrejött, /elkülönített vagyonnal, /önálló vagyoni felelősséggel rendelkező, /jogalanyisággal felruházott /személyegyesülés, illetve /célvagyon. A jogi személynek két fajtája van: – a testület (universitas personarum, collegium) és – az alapítvány (universitas bonorum, corpus). • A személyegyesüléseknél a jogi személyiség hordozói nem az egyes személyek, hanem az összességükből összeálló magasabb egység. • Az alapítványnál hiányzik ez a személyes elem; ezek bizonyos cél szolgálatában létrehozott szervezetek, amelyek jogalanyiságát a jogrend ezen cél érdekében ismeri el.

A jogi személy jogalanyisága abban áll, hogy a jogok és kötelezettségek, amelyeket a testület, illetőleg alapítvány szerez, nem a mögötte álló tagok, illetőleg kedvezményezettek jogai és kötelezettségei, hanem magáé a jogi személyé. Mind a személyegyesülések, mind a vagyontömegek lehetnek közjogi vagy magánjogi természetűek: • a közjogi személyegyesülések és vagyontömegek létrehozása, feladatainak meghatározása (célja) és hatásköre a közjog területére tartozik; - a magánjogi jogképességre céljuk eléréséhez van szükség. • ezzel szemben a magánjogi személyegyesülések (egyesületek) és vagyontömegek (alapítványok) léte teljes egészében a magánjog területére tartozik.

testület

állandó cél szolgálatában áll (ha egyszer létrejött, ezután független tagjaitól; ezek változhatnak, helyükbe újak léphetnek be, a testület azonossága és folytonossága megmarad) • a testület a tulajdonos, a hitelező, az adós, a felperes, az alperes • tulajdona nem a tagok tulajdona, a testület követelései és adósságai nem a tagok követelései és adósságai

társaság

rövidtávú gazdasági cél (alapító tagjai személyéhez tapad, s bármelyik kiválása az egészet megszünteti) • nincs a tagok felett álló szervezet, hanem a társaság ügyeiben csak maguk a tagok szerepelnek jogosítottként és kötelezettként; • nincs társasági vagyon, csak a tagoknak van vagyona

elhatárolás

a jogképességgel felruházott személyegyesüléstől (TESTÜLET) élesen meg kell különböztetnünk több személy olyan egyesülését, amely jogképességgel felruházva nincs (TÁRSASÁG)

a dolog - res

a külvilágnak olyan önálló része, ami - állandó tulajdonságai folytán - más testi tárgyaktól megkülönböztethető és - jogviszonynak (tulajdonjognak) önálló tárgya lehet

dologösszesség

universitas rerum distantium több önálló, de azonos rendeltetésű, gazdasági kapcsolatban álló dolognak összefoglalása egy GYŰJTŐFOGALOM alá (nyáj, gulya, ménes, könyvtár, négyesfogat) • A dologösszességnek a jogi jelentősége az, hogy a benne foglalt dolgok a gyűjtőnevük alatt vesznek részt a forgalomban: – együttesen vindikálhatók (vindicatio gregis), – elzálogosíthatók, – haszonélvezetbe adhatók (ususfructus gregis), – róluk egyetlen ügyletben (pl. adásvétel, végrendelet) lehet rendelkezni. • A közös gyűjtőnévvel jelölt egyes dolgok azonban megtartják jogi önállóságukat, pl. a nyájba tartozó minden egyes állat tulajdonjogát önállóan kell vizsgálni (pl. mindegyikre külön áll be az elbirtoklás).

TARTOZÉK - pertinentia

ha a mellékdolog egyetlen dologból áll, pl. az evező a csónak, a kulcs a szekrény, a fedő a fazék, a kötőfék a ló tartozéka a tartozék jogi jelentősége abban van, hogy a fődologra kötött szerződés hatálya az üzleti szokások szerint terjed ki rá, vagy sem

FELSZERELÉS - instrumentum

mellékdolgok meghatározott köre van a fődolog szolgálatára rendelve pl. fundus cum instrumento, taberna instructa a felszerelésről kifejezetten rendelkezni kell a szerződésben, jelentősége annyi, hogy a rendes üzemvitelhez szükséges dolgokat és azok mennyiségét a fődologról rendelkező ügyletben nem kell tételesen felsorolni, meghatározni

res divini iuris

eredetileg az „istenek tulajdonában” levőknek tekintették, ezért a ius sacrum uralma alatt állottak; • később azzal fejezték ki forgalmon kívüli voltukat, hogy ezek nem tartozhatnak senki vagyonába (nullius in bonis est)

res publicae

a populus Romanus dolgai közül forgalmon kívüliek az ún. res in usu publico (másként: res publico usui destinatae), a római állam közhasználatra rendelt javai

1 . res sacrae (szent dolgok)

a templomok a hozzájuk tartozó felszerelésekkel és ingatlanokkal, a vallási kultusz egyéb helyei (pl. oltárok, ligetek), ezeket a római nép felhatalmazása alapján a magistratusok a pontifexek közreműködésével az isteneknek ajánlották fel (consecratio). Az ilyen dolgok megrongálása vagy nyereségvágyból történt eltulajdonítása sacrilegium, amely halálbüntetés alá esik. A tettes ellen a magistratus hivatalból lép fel, ezenfelül bárki keresetet indíthat ellene (actio popularis). Zavartalan használatukat a praetor külön interdictummal oltalmazza. A res sacrae elvesztik ebbeli jellegüket az ünnepélyes exauguratioval, vagy ha az ellenség kezébe kerülnek.

RES MANCIPI

amelyek civiljogi hatályú átruházása (ill. amelyek civiljogi hatályú megalapítása) csupán formális szerző ügylet, mancipatio vagy in iure cessio útján lehetséges.

RES NEC MANCIPI

minden más dolog (és jog), melyek átruházásához (megalapításához) formális szerző ügylet NEM szükséges, amelyek átruházása formátlanul is lehetséges.

a dologi jog

Dologi jogok azok az ún. egypólusú jogviszonyok, melyek a jogosítottnak (elvileg) teljes vagy részleges gazdasági kihasználást (élvezetet) biztosítanak egy dolog felett azáltal, hogy mindenki mást eltiltanak a dologra való minden olyan behatástól, amely a jogosított élvezetét, jogának gyakorlását zavarná.

a tulajdonjog fogalma

A tulajdonjog (dominium, proprietas) az a dologi jog, - melynél fogva a tulajdonos (dominus) a tulajdonjog tárgyául szolgáló dologra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja, és - dolgában mindazt megteheti, ami más jogait nem sérti.

a tulajdonjog negatív oldala

A kizárandó behatások alapjában véve kétfélék: a) valaki idegen dologbeli jogot formálva a dologra (jogára hivatkozva) zavarja a tulajdonost annak békés birtoklásában = zavarás, b) a tulajdonjog tárgyát jogosulatlanul tartja birtokában = kivetés. • a) a kizárás eszköze az első esetben elsősorban az actio negatoria, • b) a másodikban a rei vindicatio és praetori kiterjesztései lesznek. • A tulajdonos kizárási hatalmasságát nevezzük a tulajdonjog NEGATÍV oldalának. • A tulajdon, mint társadalmi viszony a kizárás jogi eszközei (actiok) biztosításával lett jogi viszonnyá, és ezek teszik ki a tulajdoni jogviszony lényegét: ha tulajdonos vagyok, vindikálhatok, s megfordítva, ha megillet a vindikálás joga, akkor tulajdonos vagyok - „meum est ex iure Quiritium”.

a tulajdonjog tartalma (pozitív oldal)

a tulajdonjog tartalma (pozitív oldal) A negatív oldal csupán a békés birtoklást biztosítja a tulajdonos számára, de ez utóbbi teremti meg a valóságos lehetőséget a dolog élvezetére, s vele való tényleges és jogi rendelkezésre. Ezt a dologélvezeti lehetőséget nevezzük a tulajdonjog POZITÍV oldalának. A pozitív oldalban egybefoglalt jogosultságok kimerítően (taxatíve) fel nem sorolhatók − általánosságban vannak a tulajdonosnak megadva: a törvény megszabta határokon belül a tulajdonos elvileg teljes jogi hatalommal bír a dolog felett. A pozitív oldalt kitevő jogosultságok legfontosabbjai gyakorlati okokból mindazonáltal nevesítve vannak: • a) a tulajdonost e szerint a dologgal való TÉNYLEGES RENDELKEZÉS körében megilleti – a bírhatás (bírlalás) és a birtoklás joga (ius habendi, ius possidendi) – a használat és gyümölcsöztetés joga (ius utendi et (ius) fruendi), – elhasználás vagy éppen a megsemmisítés joga (ius abutendi, annihilandi), • b) a JOGI RENDELKEZÉS körében – az élők közti vagy halálesetre szóló ügylettel való elidegenítés joga (ius distrahendi) és – az idegen dologbeli jogokkal való megterhelés joga (ius onerandi).

actio Publiciana

néven emlegetett kereset tehát nem más, mint egy rei vindicatio fictitia, amelyhez a felperesnek két pozitív elbirtoklási feltételt kellett bizonyítania: 1. a szerzéscímet (iustus titulus), és azt, 2. hogy a szerzéscím alapján birtokba is lépett.