4. Fejezet - Korai csecsemőkor: kezdeti képességek és a változás folyamata

adaptáció (adaptation)

Piaget kifejezése az asszimilációból és akkomodációból álló kétoldalú folyamat leírására.

agykéreg (cerebral cortex)

A központi idegrendszer legmagasabb szintű része. Az agykéreg neuronhálózata az érzékszervek felől érkező információkat egyesíti a korábbi tapasztalatok emlékeivel; ezek feldolgozása az emberi gondolkodás és cselekvés sajátos formáit eredményezi.

agytörzs (brain stem)

A központi idegrendszernek a gerincvelő felső végénél elhelyezkedő része; olyan életfontosságú funkciókat vezérel, mint a légzés, az alvás, a veleszületett reflexek, az érzelmek és az éberségi állapotok.

akkomodáció (accomodation)

Piaget elméletében az a folyamat, amelyben a gyerekek már létező sémáikat módosítják, hogy az új tapasztalatokat azokba beépíthessék.

asszimiláció (assimilation)

Piaget elméletében az a folyamat, amelyben a gyerekek új tapasztalataikat már meglévő sémáikba építik.

axon (axon)

A neuron fő nyúlványa, amely elektromos impulzus formájában üzenetet szállít a többi idegsejt felé.

dendrit (dendrit)

Az idegsejtek nyúlványa, amely üzenetet vesz át más neuronok axonjáról.

diszhabituáció (dishabituation)

A figyelem ismételt felújulása, amikor az ingerlés valamilyen szempontból megváltozik.

ekvilibráció (equilibration)

Ezt a kifejezést Piaget használta a meglévő pszichológiai sémák és az új környezeti tapasztalatok közötti egyensúlyteremtés oda-vissza folyamatára. Amikor a gyerek eléri az akkomodáció és az asszimiláció közötti egyensúlyt, a fejlődés új szakaszába lép.

elsődleges cirkuláris reakció (primary circular reaction)

Piaget szenzomotoros szakaszának 2. alszakára (1-4 hónapos kor) jellemző viselkedés, amelyben a csecsemő valamilyen egyszerű cselekvést ismételget minden cél nélkül, önmagáért.

elsődleges érzőkérgi területek (primary sensory areas)

Az agynak az érzékleti információk kezdeti elemzéséért felelős területei.

elsődleges mozgatókéreg (primary motor area)

Az agykéregnek a nem reflexes, akaratlagos mozgásokat vezérlő területe.

érzelem (emotion)

Olyan érzelmi állapot, amelyet a megkülönböztethető pszichológiai válaszok és a cselekvést irányító kognitív értékelések idéznek elő.

feltételes inger, CS (conditional stimulus)

A klasszikus kondicionálásban az az inger, amely magában nem vált ki semmilyen sajátos választ, de amely a kondicionálás nyomán válaszkiváltó hatékonyságot szerez.

feltételes válasz, CR (conditional response)

A klasszikus kondicionálásban az a válasz, amelyik egy előzőleg semleges ingerre jelenik meg a semleges ingernek egy feltétlen válasszal történő társításai következtében.

feltétlen inger, UCS (unconditional stimulus)

A klasszikus kondicionálásban az az inger, amelyik mindenféle tanulás nélkül mindig kivált egy bizonyos választ. A szájba helyezett táplálék például feltétlen ingere a nyáladzásnak.

feltétlen válasz, UCR (unconditional response)

A klasszikus kondicionálásban az a válasz, amelyik feltétel nélkül megjelenik mindannyiszor, amikor egy bizonyos inger jelen van. A nyáladzás például a szájba helyezett táplálékra adott feltétlen válaz.

fonémák (phonemes)

Beszédhangok kategóriái, amelyek a nyelv jelentésteli egységei közötti különbségeket jelzik. A fonémák minden nyelvben mások.

gerincvelő (spinal cord)

A központi idegrendszernek a deréktól az agyalapig húzódó része.

habituáció (habituation)

Az ismétlődő ingerlésre irányuló figyelem fokozatos csökkenése.

klasszikus kondícionálás (classical conditioning)

Az a folyamat, amelyben az élőlény megtanulja, hogy környezetében mely események járnak együtt, vagyis amelyben kapcsolatot alakít ki egy válasz (pl. nyáladzás) és egy előzőleg semleges inger (pl. csengőhang) között, a semleges ingernek egy feltétlen ingerrel (pl. élelemmel) való társításai révén.

megerősítés (reinforcement)

Az operáns kondicionálásban a viselkedés olyan következménye, amelyik növeli a viselkedés újbóli előfordulásnak valószínűséget.

mielinhüvely (myelin)

Az idegsejtek zsírsejtekből álló szigetelése, amely támasztékot szolgáltat, és lehetővé teszi az idegimpulzus gyorsabb terjedését.

neuron (neuron)

Idegsejt

neurotranszmitter (neurotransmitter)

Kémiai anyag, amelyet a küldő sejt választ ki, és amelynek révén az impulzus a szinaptikus résen keresztül a fogadó sejthez jut.

operáns kondicionálás (operant conditioning)

A viselkedés módosítása a viselkedés által előidézett pozitív vagy negatív következmények nyomán.

reflex (reflex)

Specifikus fajtájú ingerlésre adott specifikus, jól integrált, automatikus (akaratlan) válasz.

séma (schema)

Piaget szerint egy olyan mentális struktúra, amelyik az élőlénynek  a hasonló vagy analóg körülmények közötti cselekvés modelljét nyújtja.

szenzomotoros szakasz (sensorimotor stage)

Piaget négy fejlődési szakasza közül az első, amely alatt a viselkedés fejlődése elsősorban a csecsemő érzékelésének és egyszerű mozgásos viselkedéseinek koordinációjából áll.

szinapszis (synaps)

Az egymáshoz kapcsolódó idegsejtek közötti keskeny rés, amelyen az idegimpulzusnak keresztül kell haladnia.

tanulás (learning)

Az a folyamat, amelyben az élőlény viselkedése a tapasztalat által módosul.

temperamentum (temperament)

Az egyén alapvető stílusa, amellyel környezetére reagál, valamint uralkodó hangulata. Temperamentumon általában azt értik, hogy egy gyermek mennyire aktív, milyen intenzívek a reakciói, milyen könnyen válik izgatottá, hogyan reagál az újdonságra, és milyen mértékben szociális.