Római jog alapkérdések

Az institúció rendszer fogalma - fajtái.

A római jog ma oktatott tananyagának rendszerét a római jogtudós Gaiusnak a Kr. u. 2. század közepén megírt tankönyve, az Institutiones alapozta meg. Iustinianus császár utasítására Gaius könyve alapján Kr. u. 533-ban elkészült az Instiututiones seu Elementa, amely hivatalos tankönyvként, s egyúttal törvénykönyvként szolgált. A római jog tananyagának a Gaius és Iustinianus Institúcióiban megalkotott rendszerét nevezzük institúció rendszernek.

Gaius három fő részre osztotta a tananyagot Institúcióiban:

• personae (személyek): személyi és családjog

• res (dolgok): dologi jog, öröklési jog, kötelmi jog

• actiones (keresetek): polgári eljárásjog.

Iustinianus Gaius felosztását követi Institúcióiban, további rendszerezésekkel kiegészítve azt. Például a kötelem-keletkeztető tényállásokat négy csoportra osztja:

(contractusok, quasi contractusok, delictumok, quasi delictumok).

A római jog tantárgynak mai institúció rendszere az alábbi részekből áll:

• eljárásjog

• személyi- és családjog

• dologi jog

• kötelmi jog

• öröklési jog.

A pandektarendszer fogalma,

felépítése.

A modern pandektarendszert a német jogtudósok alakították ki a 19. sz. elején.

Részei:

• a magánjog általános része + személyi jog

• dologi jog

• kötelmi jog

• családjog

• öröklési jog

Az eljárásjog önálló jogággá vált, a tágabb értelemben vett közjog részét képezvén.

Az archaikus jog fogalma.

Az archaikus jog időszaka Róma alapításától a Kr. e. 3. sz. közepéig tartott. Ez az ősi római társadalom korszaka, melyre kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer volt jellemző.

Az archaikus jog a merev civiljog időszaka, amelyben a jog jelentős részben a pontifexek titkos tudományát képezte. Ebben az időszakban keletkezett a XII táblás törvény, de a pontifikális jogtudomány titkos jellege a XII táblás törvény keletkezését követően sem szűnt meg teljesen. A jog továbbfejlesztése a felmerülő új igények kapcsán a pontifikális interpretatio segítségével valósult meg, a XII táblás törvény szabályainak analóg alkalmazása révén. A papi jogtudomány korszaka a Kr. e 4. és 3. század fordulóján ért véget. A világi jog kialakulásában nagy szerepet játszott a Ius Flavianum, vagyis a performák Flavius általi közzététele Kr. e. 304-ben. Valamint az, hogy a lex Ogulnia (Kr. e. 300) – amely valójában egy plebiscitum volt – lehetővé tette, hogy plebeius származású személy is pontifex maximusszá válhasson.

Ezt követően ugyanis Tiberius Coruncanius, az első plebeius származású pontifex maximus (Kr. e. 254) nyilvánosan (már nempontifex maximusként) elkezdte osztogatni responsumait, amit a nyilvános jogtanítás kezdetének tekinthetünk.

A préklasszikus jog fogalma

A préklasszikus jog időszaka a Kr. e. 3. sz. közepétől a Kr. e. 1. sz. végéig tartott. Ebben az időszakban rakták le a rómaiak fejlett magán- és közjoguk alapjait. Erre az időszakra tehető a világi jogtudomány teljes kibontakozása, elsősorban a praetorokat segítő jogtudósok, mint szakértők jelentőségének megnövekedése révén. A római jogra kihatással volt a görög filozófia, s fokozatosan előtérbe került az aequitas és a jóhiszeműség követelménye, valamint a ius gentium megoldásaira való hivatkozás

5. A klasszikus jog fogalma.

•      A klasszikus jog a Kr. e. 1. sz. végétől a Kr. u. 3. sz. közepéig tartó időszakra esik.

•      A római jogtudósok a principatus időszakában dolgozták ki nagyon részletesen a magánjog intézményeit.

•      A klasszikus jog időszakában a jogfejlődésre, a jog alakítására nagy hatással voltak a kor két fontos iskolájának

o    a schola Sabinianának és

o    a schola Proculianának                jogtudósai.

•      A két iskola képviselői számos jogi kérdésben nem értettek egyet (ius controvesum), de gyakran épp a köztük lévő viták indukálták a jogfejlődést.

6. A ius cogens fogalma. (A kógens jogszabályok)

·          olyan jogszabályok, amelyek nem engednek eltérést a bennük megfogalmazott előírásoktól

o    vagyis a felek közös megállapodással sem térhetnek el ezektől a normáktól.

o    Kényszerítő jellegű jogszabályoknak is szokás nevezni őket.

§   Jellemzően (de nem kizárólag) a közjogi normák kógensek.

·          Minden tiltó norma kógens, de nem minden kógens norma tiltó jellegű.

·          Kógens jogszabályok például az aktív és passzív választójog közjogi szabályai.

A magánjogban is előfordulnak kógens jogszabályok, mint például a házassági akadályok vagy a végrendelkezési képesség feltételei.

7. A ius dispositivum fogalma.

·          A diszpozitív jogszabályok engedő, hézagpótló jellegű normák, amelyektől a felek közös megállapodás esetén eltérhetnek.

o    Vagyis ezek a normák csak ellenkező megállapodás hiányában alkalmazandók.

·          Jellemzően ilyenek a magánjog szabályai, ugyanakkor nem minden magánjogi norma diszpozitív.

·          Diszpozitív jogszabályok pl. a klasszikus korban az emptio venditio kellékszavatossági szabályai, amelyektől azonban a felek közös megegyezéssel eltérhetnek

22. A megszorító értelmezés fogalma - példákkal.

Megszorító értelmezés = az eset a nyelvtani értelmezés szerint az adott szabály alá tartozna, de kiveszik onnan, valamilyen indokkal - IV.2b = Gaius 1, 132a; X.8.

Megszorító értelmezés esetén a jogszabály szó szerinti értelmét szűkítjük, s valamely jogpolitikai érdekből olyan tényállásokat kiveszünk a hatálya alól, amelyek a szó szerinti értelmezés esetén oda tartoznának.

Példák a XII táblás törvényben:

•      XII t. t. X. 8. „Aranyat se temessenek vele. De akinek fogai arannyal vannak kapcsolva, ha azt vele elégetik, vagy eltemetik; ez nem törvénysértő.”

o    Vagyis tilosvolt a holtakkal aranyat eltemetni, de ez alól a tilalom alól kegyeleti és közegészségügyi okokból kivételt képezett, ha az elhunytnak arannyal voltak kapcsolva a fogai.

•      XII t. t. IV. 2b. „Ha az apa a fiát háromszor eladja, a fiú szabaduljon apja hatalma alól.” A lányokat és az unokákat elég volt egyszer eladni, már akkor is szabadulnak a pater familias hatalma alól.

23. Az analogia legis fogalma - példákkal.

analogia legis

•          Analogia legis (törvényanalógia) = a jogszabályt olyan tényállásra alkalmazzuk, amely nem valósítja meg a jogszabály törvényi tényállási előfeltételeit, de ahhoz lényegesen (jogi lényeg - eadem ratio) hasonló. Tkp. új szabály létrehozása: IV. 2b; Gaius 1.132.

•          A kiterjesztő értelmezéstől megkülönböztetendő az analogia legis (törvényanalógia) Alapelve: a megoldatlan eseteket (joghézag) hasonló ESETEKRE vonatkozó jogszabályok figyelembevételével kell megoldani.

•          Három feltétele van az analogia legis alkalmazásának:

o    a vizsgált esetre egyáltalán ne legyen jogszabály (joghézag);

o    a vizsgált ESET és egy már szabályozott ESET legalább egy lényeges elemében valamilyen közösséget mutasson fel;

o    a közös elemnek a törvényi tényállás lényeges elemét kell érintenie, amiben a jogalkotó állásfoglalásának lényege (ratio) fogalmazódik meg = eadem ratio

Analógiát joghézag esetén alkalmazunk

è  vagyis, ha a jogesetre (történeti tényállásra) nincs jogszabály. Ebben az esetben keresni kell egy hasonló esetet, amelyre van jogszabály, s a hasonló esetre vonatkozó jogszabály alapján kell eldönteni az eredeti jogesetet.

è  A két jogesetnek a jogi lényegét (eadem ratio) tekintve kell hasonlítania egymáshoz.

23. Az analogia legis fogalma - példákkal. II.

Példák a XII táblás törvényi szabály továbbfejlesztésére analógia révén:

•          XII t. t. IV. 2b. „Ha az apa a fiát háromszor eladja, a fiú szabaduljon apja hatalma alól.”

– Ezzel a rendelkezéssel eredetileg a decemvirek célja az volt, hogy megbüntessék az olyan apát, aki képes háromszor is eladni a fiát. A későbbiekben azonban igény keletkezett arra az apák és fiaik részéről, hogy a filius familiasok még a pater familias életében önjogúvá válhassanak.

A patria potestas megszüntetése érdekében a pontifexek törvényanalógia segítségével a XII táblás törvény vonatkozó rendelkezését használták fel:

è  az apa egy bizalmi emberének háromszor (leánygyermek vagy unoka esetében egyszer) egy színleges mancipatio keretében eladta a gyermekét. A harmadik mancipatiót követően a XII. táblás törvény IV. 2b. rendelkezése alapján megszűnt a gyermek felett az apai hatalom, a gyermek önjogúvá vált.

o    Ezt nevezzük emancipatiónak.

•          Legis actio sacramento in rem: ha egy dolog civiljogi tulajdonáról folyó per in iure szakaszában az alperes nem mondott ellent a felperes vindicatiójának (hallgatott, vagy elismerte a felperes tulajdonjogát), a praetor odaítélte a felperesnek a per tárgyát.

o    Ezt használták fel a pontifexek analogia legis segítségével az in iure cessio, mint civiljogi absztrakt tulajdonszerzésmód kialakítása során.

§   Ennek lényege, hogy az átruházó és a szerző fél elviszi a dolgot a praetor elé, s egy színleges legis actio sacramento in rem keretében az in iure szakaszban a szerző fél magának vindikálja a dolgot. Az átruházó (alperes) nem kontravindikál, így a praetor addictióval odaítéli a dolgot a felperesi pozícióban lévő szerző félnek

-> Ezzel megtörténik a tulajdonátruházás.

24. Az analogia iuris fogalma - példákkal.

•          Analogia iuris (joganalógia) = nincs hasonló eset sem, a jogrend bizonyos vezérgondolatai alapján dönt a jogalkalmazó: jóhiszeműség, méltányosság, stb. alapján

18. Az interpretatio fogalma.

•      Interpretatio alatt a jogszabály értelmezését értjük.

o    Azt a logikai műveletet, amelynek eredményeképpen a jogalkalmazó megállapítja, hogy az általános, absztrakt jogszabály (törvényi tényállás) alkalmazandó-e a konkrét esetre (történeti tényállás).

•      Erre azért van szükség, mert a jogalkotó jellemzően általánosan, magasabb absztakciós szinten fogalmazza meg a jogszabályt, ill. az ún. törvényi tényállást, hogy azt az általa előrelátott és teljes mértékben előre nem látható esetekre is minél szélesebb körben alkalmazni lehessen.

•      A jogesetek, a konkrét történeti tényállások azonban igen változatosak lehetnek, így a jogalkalmazónak mindig az eldöntendő eset összes releváns körülményét figyelembe véve kell megállapítani, hogy az absztrakt jogszabály alkalmazandó-e a konkrét esetre.

•      Ezen döntés során szükség van a jogszabály értelmezésére is.

•      Az interpretatio eredményét tekintve megkülönböztetjük

o    a megállapító értelmezést

o    a megszorító értelmezést

o    és a kiterjesztő értelmezést

19. Az interpretatiós módszerek fajtái

Az interpretatiónak négy módszerét különböztethetjük meg egymástól:

•      Az interpretatio grammatica, vagyis a nyelvtani értelmezés során a jogalkalmazó a szavak jelentését és szemantikai kapcsolatát vizsgálja.

•      Az interpretatio logica, vagyis a logikai értelmezés során a jogalkalmazó a formális logika szabályait alkalmazza.

•      Az interpretatio systematica, vagyis a rendszertani értelmezés során a jogalkalmazó azt vizsgálja, hogy az adott jogszabály hogyan viszonyul a többi jogszabályhoz, valamint, hogy hol helyezkedik el a jogrendszerben, illetve az egyes jogágak viszonylatában.

•      Az interpretatio historica, vagyis a történeti értelmezés során a jogalkalmazó azt vizsgálja, hogy milyen célok vezették a jogalkotót az adott jogszabály megalkotásakor.

12. Az alanyi jog fogalma.

Alanyi jog alatt egy adott személyt megillető jogosultságot, a tárgyi jog által egy adott személy számára biztosított cselekvési, perindítási jogosultságot értünk. A rómaiak viszont nem alanyi jogként tekintettek a jogaikra, hanem a keresetjogi gondolkodás volt jellemző rájuk, vagyis nem úgy gondolkoztak, hogy „jogom van valamihez” hanem, hogy „akkor van jogom, ha a praetor keresetet ad”

13. A tárgyi jogfogalma.

Tárgyi jog alatt a jogszabályokat, az általános magatartásszabályokat megfogalmazó jogi normákat értjük.

14. A jogviszony fogalma.

A jogviszony olyan emberek között fennálló társadalmi viszony, melyet a tárgyi jog szabályoz. Jogviszony csak személyek között jöhet létre. Például egy adásvételi szerződésből kötelmi jogviszony keletkezik az eladó és a vevő között. A kötelem egy relatív szerkezetű jogviszony. A tulajdonjogból pedig egy abszolút szerkezetű jogviszony keletkezik a tulajdonos és mindenki más között, utóbbiak ugyanis kötelesek a tulajdonos tulajdonjogát tiszteletben tartani.

15. A jogi tény fogalma.

A jogi tények olyan tények, történések, illetve cselekmények, amelyek joghatásokat váltanak ki. Ilyen joghatás lehet a jogok keletkezése, módosulása, illetve megszűnése. A legfontosabb jogi tények a jogügyletek. A jogi tény fogalmát Savigny dolgozta ki a 19. században.

16. A jogintézmény fogalma.

Jogintézmény alatt a jelentősebb jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok rendszerezett összességét értjük. Jogintézmény a római jogban például a tulajdon, a férji hatalom vagy az apai hatalom.

17. A szubszidiárius jogszabály fogalma.

A szubszidiárius jogszabályok kisegítő jogszabályok. Csak akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha nincs olyan elsődleges jogszabály, amely az adott jogi kérdést szabályozná. Például a Szent Római Birodalomban a Birodalmi Kamarai Bíróság rendtartása, az ún. Reichskammergerichtsordnung 1495-ben előírta, hogy szubszidiáriusan a római jogot kell alkalmazni, amikor nincs más elsődleges jogszabály, amely alapján az adott ügyben döntést lehetne hozni.

20. Az in fraudem legis eljárás fogalma.

In fraudem legis eljárásról akkor beszélünk, ha valaki akként játssza ki a törvényt, hogy magatartásával „a törvény szavait megtartva megkerüli annak értelmét” (Paulus D.1,3,29). Az ilyen eljárás is törvényellenes és tilos.

25. A jogforrás ismeretelméleti fogalma.

Gnószeológiai értelemben a jogforrás a jog megjelenési formája, vagyis ahonnan megismerhetjük a jogot. Rómában az alábbi jogforrásokat különböztethetjük meg:

·         szokásjog (consuetudo),

·         törvény (lex),

·         szenátusi határozat (senatus consultum),

·         magistratusi hirdetmény (edictum),

·         császári rendelet (constitutio),

·         jogtudomány (iurisprudentia).

26. A jogforrás lételméleti fogalma.

Ontológiai értelemben véve azt tekintjük jogforrásnak, akitől, vagy amitől az származik, vagyis aki, vagy ami a jogot létrehozza. Például Rómában a királykorban a király és a pontifexek, mint a király tanácsadói, a köztársaság idején iurisdictiós magistratus és a világi jogtudósok, mint tanácsadók nagy szerepet játszottak a szokásjog alakításában a peres eljárások in iure szakaszában. A császárkorban pedig a bírósági gyakorlat töltötte be ezt a szerepet. A törvényeket a királykorban a király alkotta. A köztársaság idején viszont mindhárom szerv: a magistratusok, a népgyűlés(ek) és a senatus is részt vett a törvényhozás folyamatában. A senatus consultumokat a senatus alkotta, de a principatus idején a princeps akarata húzódott meg mögötte. A magistratusi edictumokat az azokat kibocsátó magistratus alkotta meg. A jogfejlesztés szempontjából különösen a praetori edictumoknak, az aedilis curulisi edictumoknak és a tartományi helytartók edictumainak volt nagy jelentősége. A császári rendeletek a császár és eleinte alkalmi tanácsadói, később pedig a császári tanács (consilium principis) akaratát juttatták kifejeződésre. A jogtudomány a jogtudósok munkásságát tükrözi, amely az Augustus által bevezetett ius publice respondendin alapulva Hadrianus korától vált önálló, a bírósági gyakorlat által figyelembe vett jogforrássá.

27. A szokásjog modern fogalma.

A szokásjog fogalma Salvius Iulianus (D.1.3.32,1) és Iustinianus (Institutiones) szerint a következő: A nép hallgatólagos egyetértése elfogad egy gyakorlatot, amely írásba foglalás nélkül mindenkit kötelez. Modern értelemben véve viszont inkább a jogalkalmazásban hosszabb időn keresztül érvényesülő íratlan szabályokat szoktuk szokásjog alatt érteni.

28. A lex fogalma.

A köztársaság korában törvény alatt a lex rogatát (lex lata) értjük. A lex rogata a szigorúan előírt módon írásban megszövegezett, a magistratus által előterjesztett, a népgyűlés (comitia curiata vagy a comitia tributa) által megszavazott, s a senatus által jóváhagyott és szabályszerűen kihirdetett határozat. A senatus jóváhagyása Kr. 339-től a res Publilia Philonis de patrum auctoritate értelmében előre kikérhetővé vált. A lex rogatának három része volt:

·         Praescriptio: a törvény fejirata. Ez tartalmazta a javaslatot tevő magistratus nevét, a törvény elfogadásának helyét és idejét, valamint az először szavazó század vagy kerület nevét.

·         Rogatio: a törvény rendelkező része. Ez tartalmazta a törvényi parancsot, vagyis a törvényben megfogalmazott előírást vagy tilalmat.

·         Sanctio: joghátrány. Azok a jogkövetkezmények, amelyeket a törvény megszegése esetén a törvény megszegőjével szemben alkalmazni kell. A sanctio legfontosabb formái az érvénytelenítés és a büntetés.

29. A lex perfecta fogalma - példákkal.

A lex perfecta olyan törvény, amely a törvénybe ütköző magatartást érvénytelenséggel szankcionálta, de nem büntette. A következmény általában az eredeti állapot helyreállítása volt. Például a házastársak közti ajándékozásra vonatkozó tilalom vagy a törvényes elidegenítési tilalmak. Egy szokásjogi szabály tiltotta a házastársak közötti ajándékozást a szokásos mértékű alkalmi ajándékok, továbbá a donatio ante nuptias (házasság előtti ajándékozás) és a donatio propter nuptias (donatio mortis causa, halál esetére szóló ajándékozás) kivételével. E kivételektől eltekintve a házastársak közötti ajándékozás érvénytelen volt. Ugyanakkor, ha azt a férj nem vonta vissza a haláláig, az mégis érvényesnek volt tekintendő (ez a negyedik kivétel a tilalom alól). A klasszikus korban törvény tiltotta az itáliai hozománytelek elidegenítését, valamint a per tárgyának elidegenítését a bírói ítélet meghozatala előtt. Amennyiben mégis a tilalom ellenére elidegenítették volna az adott dolgot, az ügylet érvénytelen lett.

30. A lex minus quam perfecta fogalma - példákkal.

A lex minus quam perfecta olyan törvény, amely a törvénybe ütköző magatartást büntette, de nem érvénytelenítette az ennek eredményeképpen létrejött jogügyletet. Például, ha valaki a minort egy szerződés megkötése során becsapta, a lex Laetoria értelmében a szerződés ennek ellenére érvényes maradt, de a minort becsapó személy ellen büntetőkeresetet (actio legis Laetoriae) lehetett indítani. Ha egy özvegyasszony megszegte a gyászévre vonatkozó előírást, s a gyászév letelte előtt újra férjhez ment, a házasság érvényes maradt ugyan, de a nő infamiát szenvedett el.

31. A lex imperfecta fogalma - példákkal.

A lex imperfecta olyan törvény, amely tiltott ugyan egy bizonyos magatartást, de a törvénybe ütköző magatartást nem büntette, és az ennek eredményeképpen létrejött jogügyletet sem érvénytelenítette. Például a lex Cincia tiltotta a meghatározott értékhatáron felüli ajándékozást. Ha a felek ennek ellenére az értékhatár felett ajándékoztak, az nem volt érvénytelen, és nem is büntették. Ugyanakkor abban az esetben, ha az ajándékozó nem teljesítette önként az ajándékígéretét, s a másik fél keresetet indított vele szemben, a praetor exceptiót adott a keresetével szemben, s így nem marasztalták az ajándékozót. A SC Macedonianum is lex imperfectának minősült. Ha valaki a SC Macedonianum ellenére adott pénzkölcsönt egy hatalom alatti fiú számára, aki a majdani apai öröksége terhére vette fel a kölcsönt, a kölcsön érvényes volt ugyan, s a fiú önjogúvá válását követően a hitelező perben is követelhette a visszafizetését. De a praetor egy exceptio Senatus Consulti Macedonianit adott a fiúnak, így az elkerülhette a marasztalást.

8. A ius privatum fogalma:

A római magánjog a magánélet viszonyait, vagyis a polgárok személyi, családi és vagyoni viszonyait szabályozza. A kései klasszikus kortól kezdve a jogtudósok (így Ulpianus is) a közjog és a magánjog között a közérdek és a magánérdek fogalompár segítségével tettek különbséget: e szerint a közjogra a közérdek, a magánjogra pedig a magánérdek dominanciája jellemző.

9. A ius publicum fogalma:

A római közjog alapvetően a római államra, az állam szervezetére és a vallási szervezetre vonatkozó jogi normákat foglalta magába. A kései klasszikus kortól kezdve a jogtudósok (így Ulpianus is) a közjog és a magánjog között a közérdek és a magánérdek fogalompár segítségével tettek különbséget: e szerint a közjogra a közérdek, a magánjogra pedig a magánérdek dominanciája jellemző.

10. A vulgárjog fogalma:

Vulgárjog alatt egy leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmódot tükröző római jogot értünk, mely a posztklasszikus korra (Kr. u. 4-5. sz.) volt jellemző. A jog vulgarizálódása alapvetően két okra volt visszavezethető. Egyrészt a klasszikusok kifinomult jogászi gondolkodásmódja a provinciák egy részében soha nem érvényesült. A másik ok, hogy a Kr. u. 4. században a gazdasági, társadalmi, szellemi élet hanyatlásnak indult, így a leegyszerűsödött társadalmi, gazdasági viszonyok már nem igényelték a klasszikus jogtudomány által kidolgozott cizellált jogintézmények alkalmazását. A két jelenség a Kr. u. 5. században összekapcsolódott, s ennek eredményeképpen a vulgárjog az egész Birodalomban általánossá vált. A leegyszerűsödött jogászi gondolkodásra példa, hogy már nem különítették el a tulajdont a birtoktól, valamint az adásvételt a tulajdon traditiótól.

11. A személyiségi elv fogalma: (ius personale)

A személyiségi elv értelmében mindenkit a saját helyi joga szerint kellett elbírálni. Ez az elv érvényesült az ókorban és egy ideig a középkorban is. A személyiségi elv érvénysülése miatt alkalmazta például a praetor peregrinus a ius gentiumot abban az esetben, ha egy római polgár és egy peregrinus állt egymással szemben egy perben. Nem érvényesült a személyiségi elv a súlyos bűncselekmények elkövetői esetén, a velük szemben indított büntetőeljárásokban ugyanis a római jog szerint kellett ítéletet hozni.

21. A kiterjesztő értelmezés fogalma – példákkal: (interpretatio extensiva)

Kiterjesztő értelmezés esetén a jogszabály szó szerinti értelmét tágítjuk, s valamilyen jogpolitikai indokból olyan tényállásokra is alkalmazzuk a jogszabályt, amelyek szó szerinti értelmezés esetén nem tartoznának a hatálya alá. Jellemzően a jogszabályban található valamely kifejezés jelentéstartalmát tágítva érjük el ezt az eredményt. Példák a XII táblás törvényből: • XII t. t. VII. 10. „A XII t.t. biztosítja, hogy a más telkére áthulló makkot össze szabad szedni.” A makk szó jelentéstartalmát tágítva az áthulló gyümölcsökre, terményekre is alkalmazták a törvényt. • XII t. t. IV. 2b. „Ha az apa a fiát háromszor eladja, a fiú szabaduljon apja hatalma alól.” A fiú szó jelentéstartalmát tágítva gyermeket, unokát is értettek alatta, az ő eladásuk esetén is alkalmazták a szankciót.

32. Az interpolatio fogalma:

Az interpolatio a iustinianusi kodifikációt végző kompilátorok szövegmódosító tevékenységét jelenti. Iustinianus császár arra utasította a kompilátorokat, hogy a kodifikáció során kerüljék az ismétléseket a szövegekben, oldják fel az ellentmondásokat, hagyják el az idejétmúlt szabályokat, s ha szükséges, módosítsák az eredeti szöveget.

33. Az önhatalom fogalma, fajtái:

Az önhatalom az érdekérvényesítés azon módja, amikor valaki a saját erejére támaszkodva, magánharc útján érvényesíti az érdekeit. Ilyenkor az egymással szemben álló felek ügyességén, erején múlik, hogy ki kerül ki győztesen a konfliktusból. Az önhatalomnak két fajtáját különböztethetjük meg egymástól: a jogos és a tilos önhatalmat. A jogos önhatalom a modern társadalmakban csak kivételesen engedélyezett módja a jogérvényesítésnek, s csak abban az esetben lehet élni vele, ha az állam által biztosított jogvédelem nem lenne elégséges, mert annak igénybevétele esetén már nem lehetne helyrehozni a jogsérelmet. A jogos önhatalom két formája az önvédelem és az önsegély. A tilos önhatalom az önhatalom meg nem engedett formája, s ennek megfelelően bűncselekménynek minősül.

34. Az önvédelem fogalma:

Az önvédelem a jogos önhatalom egyik formája. Önvédelemről akkor beszélünk, amikor a sértettet ért jogellenes, közvetlen és másként el nem hárítható támadás azonnali elhárítása, visszaverése érdekében gyakorolnak önhatalmat. Például a XII táblás törvény értelmében az éjszakai tolvajt, vagy a fegyverrel védekező tolvajt a sértett megölhette: XII. t. t. VIII. 12. „Ha éjjel követi el a lopást, ha őt megöli [a meglopott], jogosan megölt legyen.” XII. t. t. VIII. 13. „Nappal... ha dárdával védekezik ... ám kiáltozni kell.”

35. Az önsegély fogalma:

Az önsegély a jogos önhatalom egyik formája. Önsegélyről akkor beszélünk, amikor a már bekövetkezett jogsérelem utólagos helyreállítása érdekében gyakorolják az önhatalmat. Például, ha valakit erőszakkal kivetnek a házából, az utólag erőszakkal visszafoglalhatja a házát (de az erőszak ebben az esetben sem lehet fegyveres, vagy csoportos erőszak).

36. A per fogalma:

A per olyan szóbeli, nyilvános, közvetlen, kontradiktórius eljárás, amelyben a bíró a felperes keresetére a szabályszerűen lefolytatott eljárás után ítéletével eldönti a felek jogvitáját. A bíró a tényállás vizsgálatát és a bizonyítási eljárás lefolytatását követően vagy megállapítja ítéletében a vitatott jog fennállását, valamint annak az alperes részéről történt megsértését, és ennek megfelelően marasztalja az alperest, vagy ha fenti feltételeket nem látja fennforogni, akkor felmenti az alperest.