Római jog alapkérdések

Az institúció rendszer fogalma - fajtái.

A római jog ma oktatott tananyagának rendszerét a római jogtudós Gaiusnak a Kr. u. 2. század közepén megírt tankönyve, az Institutiones alapozta meg. Iustinianus császár utasítására Gaius könyve alapján Kr. u. 533-ban elkészült az Instiututiones seu Elementa, amely hivatalos tankönyvként, s egyúttal törvénykönyvként szolgált. A római jog tananyagának a Gaius és Iustinianus Institúcióiban megalkotott rendszerét nevezzük institúció rendszernek.

Gaius három fő részre osztotta a tananyagot Institúcióiban:

• personae (személyek): személyi és családjog

• res (dolgok): dologi jog, öröklési jog, kötelmi jog

• actiones (keresetek): polgári eljárásjog.

Iustinianus Gaius felosztását követi Institúcióiban, további rendszerezésekkel kiegészítve azt. Például a kötelem-keletkeztető tényállásokat négy csoportra osztja:

(contractusok, quasi contractusok, delictumok, quasi delictumok).

A római jog tantárgynak mai institúció rendszere az alábbi részekből áll:

• eljárásjog

• személyi- és családjog

• dologi jog

• kötelmi jog

• öröklési jog.

A pandektarendszer fogalma,

felépítése.

A modern pandektarendszert a német jogtudósok alakították ki a 19. sz. elején.

Részei:

• a magánjog általános része + személyi jog

• dologi jog

• kötelmi jog

• családjog

• öröklési jog

Az eljárásjog önálló jogággá vált, a tágabb értelemben vett közjog részét képezvén.

Az archaikus jog fogalma.

Az archaikus jog időszaka Róma alapításától a Kr. e. 3. sz. közepéig tartott. Ez az ősi római társadalom korszaka, melyre kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer volt jellemző.

Az archaikus jog a merev civiljog időszaka, amelyben a jog jelentős részben a pontifexek titkos tudományát képezte. Ebben az időszakban keletkezett a XII táblás törvény, de a pontifikális jogtudomány titkos jellege a XII táblás törvény keletkezését követően sem szűnt meg teljesen. A jog továbbfejlesztése a felmerülő új igények kapcsán a pontifikális interpretatio segítségével valósult meg, a XII táblás törvény szabályainak analóg alkalmazása révén. A papi jogtudomány korszaka a Kr. e 4. és 3. század fordulóján ért véget. A világi jog kialakulásában nagy szerepet játszott a Ius Flavianum, vagyis a performák Flavius általi közzététele Kr. e. 304-ben. Valamint az, hogy a lex Ogulnia (Kr. e. 300) – amely valójában egy plebiscitum volt – lehetővé tette, hogy plebeius származású személy is pontifex maximusszá válhasson.

Ezt követően ugyanis Tiberius Coruncanius, az első plebeius származású pontifex maximus (Kr. e. 254) nyilvánosan (már nempontifex maximusként) elkezdte osztogatni responsumait, amit a nyilvános jogtanítás kezdetének tekinthetünk.

A préklasszikus jog fogalma

A préklasszikus jog időszaka a Kr. e. 3. sz. közepétől a Kr. e. 1. sz. végéig tartott. Ebben az időszakban rakták le a rómaiak fejlett magán- és közjoguk alapjait. Erre az időszakra tehető a világi jogtudomány teljes kibontakozása, elsősorban a praetorokat segítő jogtudósok, mint szakértők jelentőségének megnövekedése révén. A római jogra kihatással volt a görög filozófia, s fokozatosan előtérbe került az aequitas és a jóhiszeműség követelménye, valamint a ius gentium megoldásaira való hivatkozás