Wolfhart Pannenberg: Teológia és Filozófia - 5. fejezet

Ezek a flashcardok Wolfhart Pannenberg előadásának 5. fejezete alapján készültek, és a kereszténységnek a filozófia fejlődéséhez való hozzájárulását mutatják be olyan kulcsfogalmakon keresztül, mint a kontingencia, az individualitás, a történelem linearitása és a személyfogalom.

Kontingencia

A keresztény gondolkodásban az a fogalom, amely jelöli, hogy minden dolog a Teremtő mindenhatóságától és szabad akaratától függ, nem pedig belső természeti szükségszerűségből ered.

Duns Scotus kontingencia-felfogása

A 13. század végi teológus szerint kontingens valóságot csak szabadon cselekvő okok hozhatnak létre; a dolgok léte Isten szabad akaratának eredménye, és a világ létezése lehetséges volt, mielőtt ténylegesen lett volna.

Individuálitás

A kereszténység által elmélyített szemlélet, amely az ember örök meghatározottságát az egyszeri földi létének egyediségéhez köti, szemben az ókori görög felfogással, amely az egyedit az általánosnak rendelte alá.

Persona (Személy)

Eredetileg színházi szerepet vagy álarcot jelölő latin kifejezés, amely a teológiában az emberi egyén méltóságának lényegévé vált, és a szentháromságtan révén kapcsolati (relációs) jelleget öltött.

Boethius személy-meghatározása

A személység klasszikus definíciója, amely szerint a személy az értelmes természet egyedi szubsztanciája: $\text{rationalis naturae individua substantia}$.

Történelem mint folyamat

A bibliai hitből fakadó szemlélet, amely szerint a történelem egy egyszeri, megfordíthatatlan, a jövő (eszkhaton) felé nyitott és isteni ígéretek által meghatározott eseménysor.

Pozitív végtelen (Nüsszai Gergely)

Az isteni lényeg átértékelése, amely szerint a végtelenség nem meghatározatlanság, hanem az isteni tökéletesség és felfoghatatlanság lényegi, pozitív jegye.

Megtestesülés (Hegel értelmezésében)

Az esemény, amely kinyilvánítja Isten valódi végtelenségét, mivel megmutatja, hogy Isten nincs elzárva a végességtől, hanem jelen van egy konkrét emberben és az egész emberségben.

Kiengesztelődés (Kiengesztelés)

Hegel szerint a filozófia alapvető igénye, amely az embernek az Abszolútummal való megbékélését jelenti, és amely a valódi szabadság alapját képezi a modern világ töredezettségével szemben.

Endekhomenon (Aristotelész)

A görög filozófus által használt kifejezés a lehetségesre, amely olyan tulajdonságokat jelöl, amelyek nem tartoznak lényegileg egy dolog fogalmához, és amelynek latin fordítása a $contingens$.

Dialogikus perszonalizmus

A 20. században Martin Buber és Ferdinand Ebner által képviselt irányzat, amelynek gyökerei a szentháromságtani személyfogalomra vezethetők vissza, ahol az én létének alapja a te-vel való viszony.

Szabadság (Luther és Hegel szerint)

Nem önkényes önmegvalósítás, hanem az Istennel való kiengesztelődésből és közösségből fakadó képesség saját végességünk elfogadására és a szolgálatra.