Kötelmi jog

kötelem (obligatio)

A kötelem (obligatio) meghatározott személyek között fennálló olyan jogviszony, amelynél fogva az egyik fél a másiktól szolgáltatást követelhet. A szolgáltatás követelésére jogosult felet hitelezőnek (creditor), a szolgáltatásra kötelezettet pedig adósnak (debitor) nevezzük.

természetes kötelem (naturalis obligatio)

A kereset nélküli, de valódi, jogilag elismert kötelmeket nevezzük természetes, illetve nem teljes joghatásukra tekintettel úgynevezett „csonka" kötelmeknek. Ezek közbülső helyet foglalnak el egyfelől a jogi szempontból érvénytelen, másfelől a teljes joghatású kötelmek között.

jogügylet (negotium)

Jogügyleten (negotium) értjük a fél olyan cselekményét, amelyet abból a célból végez, hogy vele a jogrend által meghatározott joghatásokat hozzon létre.

szerződés (contractus)

A szerződés (contractus) a legfontosabb kötelemkeletkeztető tény, a felek egybehangzó akaratnyilvánítása (consensus) kötelmi jogok és kötelességek létrehozására.

quasi-contractus

A quasi-contractusok olyan tényállások, amelyekből egyik vagy másik szerződéses kötelemhez hasonló vagy éppen azokkal egyező kötelmek keletkeznek anélkül, hogy a felek valójában szerződést kötöttek volna.

delictum privatum

A kontraktusok mellett a kötelmek legfontosabb és leggyakoribb keletkezgető tényei a deliktumok, vagyis azok a jogellenes magatartások, amelyek sértik a mások magánjogait (személyi és vagyonjogait). Ezek egyetlen jogkövetkezménye a római jogban az, hogy úgynevezett deliktuális kötelmet hoznak létre a tettes és a sérelmet elszenvedett között, amelynek tartalma az, hogy a jogsérelmet elkövető mint adós tartozik a jogsérelmet elszenvedőnek pénzbeli elégtételt nyújtani.

quasi-delictum

A quasi-delictumok olyan tényállások, amelyekből deliktuális jellegű kötelem keletkezik annak ellenére, hogy esetükben valóságos deliktumról nem lehet szó, hiszen valamennyinél hiányzik az elkövetői vétkesség.

specifikus szolgáltatás

Specifikus a szolgáltatás, ha a kötelem keletkezésekor határozottan meg vannak jelölve azok a dolgok, amelyekkel (s csak azokkal) az adós kötelezettségét teljesítheti, illetve teljesítenie kell (például Stichus rabszolga).

generikus szolgáltatás

Generikus a szolgáltatás, ha a szolgáltatandó dolog nem egyedileg, hanem fajilag van meghatározva, tehát az adósnak a dolgok bizonyos köréből (genus) kell meghatározott mennyiséget szolgáltatnia (például száz mérő búza).

vagylagos szolgáltatás

Vagylagos szolgáltatásnál a felek a kötelem tárgyát szerződésükben úgy határozzák meg, hogy az adós többféle szolgáltatással tartozik ugyan, de oly módon, hogy közülük az adós (vagy külön kikötés esetén a hitelező) bármelyiket választhatja, és annak teljesítésével a kötelem minden szolgáltatásra nézve megszűnik.

felváltó szolgáltatás (facultas alternativa)

Felváltó szolgáltatásnál a kötelemben egyetlen szolgáltatás szerepel ugyan, de az adósnak — a hitelező beleegyezésétől függetlenül — joga van azt egy másik szolgáltatással felváltani. Ilyen felváltó szolgáltatás például az elkövető noxába adása hatalom alatti deliktuma esetén (a családfőnek az a vagylagos felhatalmazottsága tehát, hogy egy családon kívülivel szemben elkövetett deliktum esetén a poena megfizetése helyett a tettes családtagot a sértett tartós mancipiumába adja), a bánatpénz megfizetése és a felén túli sérelemnél (laesio enormis) az ügyleti vételár kiegészítése a piaci árra.

kamat (usurae, foenus)

Kamat (usurae, foenus) alatt értjük az elhasználható dolgok meghatározott mennyiségét, vagyis a tőke (sors) bizonyos hányadában egy adott időtartamra megállapított használati díjat

kár (damnum)

A kár (damnum) általános megfogalmazásban nem más, mint az a vagyoni hátrány, amelyet valaki egy károsító tény (úgynevezett kár-ok) következményeként elszenvedett.

damnum emergens

A damnum emergens a valóságos, ténylegesen felmerülő, úgynevezett „pozitív" kár, vagyis a károsult meglévő vagyonának csökkenése azáltal, hogy abból egy vagyontárgy (dolog vagy más aktívum) teljesen kiesett vagy értékében megfogyatkozott (például a ház összedőlt, leégett, a rabszolga meghalt vagy megrokkant).

lucrum cessans:

lucrum cessans az úgynevezett „elmaradt haszon", azaz a károsító tény következtében elmaradt vagyonnövekedés, amely akár oly módon jelentkezik, hogy egy már folyó jövedelem esik ki (például a bérház leégése miatt a házbérjövedelem vagy bérmunkásnál a baleset, testi sértés miatt a munkabér), akár úgy, hogy egy a jövőben várható jövedelem marad el (például a meg nem fizetett vételár után az eladó által szedhető kamat).

kártérítés:

A kártérítés a kárkövetkezmények másra való átháríthatóságát jelenti. Egymással kötelmi viszonyban álló vagyonalanyokra vonatkoztatva kártérítéssel a szolgáltatásért felelős adós tartozik.

kárviselés

A kárviselés a bekövetkezett kár kényszerű elszenvedését jelenti. Egymással kötelmi viszonyban álló vagyonalanyokra vonatkoztatva a kárveszélyt a hitelező viseli olyankor, amikor az adóstól kártérítést nem követelhet.

pozitív interesse

A pozitív interesse, azaz a teljesítési szerződési érdek a hitelezőnek a szerződéshez fűződő teljes érdekét foglalja magába, vagyis azt a vagyonkülönbözetet, amely a hitelező mostani és ama vagyoni állapota között jönne létre, ha az adós a szolgáltatást teljesítette volna.

negatív interesse:

A negatív interesse (úgynevezett biztatási kár) azt a vagyonkülönbözetet jelenti, amely akkor állt volna elő, ha a hitelező a szerződést nem kötötte volna meg, ha a szolgáltatás teljesítésében nem bízott volna. A szerződés elestéből eredő negatív szerződési érdek lehet damnum emergens (például a szerződésre eszközölt költségek) vagy lucrum cessans (olyan előnyök, amelyek az érvénytelen szerződés miatt elszalasztott más szerződésből származtak volna).

kötbér (poena conventionalis)

A kötbér (másként: szerződéses bírság) az a pénzösszeg, amelyet az adós arra az esetre ígér a hitelezőnek, ha tartozását egyáltalán nem vagy nem kellően teljesíti. Ez az úgynevezett valódi kötbér, amely tehát lényegét tekintve kárátalány, vagyis a szolgáltatáshoz fűződő és a kötelemszegéssel sérelmet szenvedett hitelezői érdek (interesse) pénzben történő előzetes megállapítása.

nem valódi kötbér

Az úgynevezett nem valódi kötbér nem egy már fennálló kötelemhez kapcsolódik mint az adós primér kötelezettségének kiegészítése, hanem a jogi kötelezettséget valaki terhére egyedül a kötbérkikötés teremti meg. Ebben az alkalmazásban a poena conventionalis arra szolgál, hogy vele bármely magatartást ki lehessen kényszeríteni (főleg olyan kötelezettségek teljesítését, amelyek egyébként perelhetetlenek), feltéve, hogy az nem jogellenes vagy erkölcstelen.

felróhatóság

Felróhatóság alatt azt értjük, hogy a jogrend a szolgáltatás elmaradását az adósnak beszámítja, s azért őt felelőssé teszi. Főszabályként a nemteljesítés az adósnak akkor róható fel, ha azt az adós vétkes magatartása idézte elő. Némely esetben felel azonban a vétlensége esetén is, tehát olyankor, amikor a nemteljesítés véletlen esemény (casus) következményeként állt elő.

vétkesség

Vétkesség alatt általános értelemben az embernek a saját cselekményével való olyan pszichikai kapcsolatát értjük, amely rosszalló társadalmi értékítélet alá esik. A kötelmi viszonyokban a vétkesség az adós vétkességeként jelenik meg, s attól függően, hogy az adósnak milyen képzete van kötelemsértő magatartásáról, súlyossága szerint fokozatát különböztetjük meg: dolus (szándékosság) és culpa (gondatlanság).

szándékosság (dolus)

A szándékosság (dolus) a vétkesség legsúlyosabb alakzata, az a tudatos jogsértés, amely akkor forog fenn, ha az adósnak megvolt a képzete magatartása kötelességsértő voltáról, de ez a képzet nemhogy visszatartotta volna, hanem egyenesen motiválta cselekedetét, vagy legalábbis közömbös volt az eredménnyel szemben.

gondatlanság (culpa)

gondatlanság (culpa) az a vétkességi alakzat, amikor az adósnak vagy hiányzott magatartása kötelességsértő voltának képzete, vagy ha meg is volt, azt magától elhárítva remélte az eredmény be nem következtét

culpa in faciendo

A culpa in faciendo, az úgynevezett kommisszív culpa a gondatlanság megnyilvánulási mód szerinti egyik alakzata, amikor a gondatlanság figyelmetlen, nem eléggé körültekintő cselekedetben nyilvánul meg (például a bérelt igásállatot a bérlő túlterheli).

culpa in non faciendo

A culpa in non faciendo, az úgynevezett omisszív culpa a gondatlanság megnyilvánulási mód szerinti egyik alakzata, amikor a gondatlanság a köteles magatartás elmulasztásában nyilvánul meg (például felügyelet, őrizet elhanyagolása)

súlyos gondatlanság (culpa lata):

A súlyos gondatlanság (culpa lata, culpa magna) figyelmen kívül hagyása annak az enyhébben mért gondosságnak, amelyet még a közönséges ember is tanúsítani szokott, amely mindenkitől elvárható.

enyhe gondatlanság (culpa levis):

Az enyhe gondatlanság (culpa levis) elhanyagolása annak a nagyfokú gondosságnak (diligentia), amelyet a „jó és gondos családfő" (bonus et diligens paterfamilias) szokott ügyeire fordítani.

alsó baleset (casus minor):

Az alsó baleset (casus minor) olyan káresemény, amely egyfelől a legnagyobb gondossággal sem előzhető meg, illetve hárítható el, másfelől viszont nem is oly elemi erejű, hogy ellene a védekezés ne lenne elképzelhető. A leggyakrabban előforduló esetei: közönséges lopás, rabszolga szökése, ingók elkallódása, elvesztése, törése, rongálódása, rozsdásodás, molyrágás, vadkár stb.

erőhatalom (casus maior vagy vis maior):

Az erőhatalom (casus maior vagy vis maior) olyan károsító esemény, amelyről teljességgel bizonyos, hogy a vele szembeni védekezés eleve lehetetlen, illetve eredménytelen. Az erőhatalom előállhat ellenállhatatlan természeti erők eredményeként (például földrengés, hajótörés, villámcsapás) vagy elháríthatatlan emberi tevékenység következményeként (például ellenség, rablók, kalózok károkozásai).

rendes felelősség

A rendes felelősség nem más, mint az adós omnis culpáért, azaz mindenfajta vétkességért (dolus, culpa lata, culpa levis) való felelőssége. E mérce szerint felel valamennyi érdekelt adós, tehát egyfelől az, akinek a másik féltől ellenszolgáltatás jár (ilyen adós mindkét fél a szinallagmatikus kötelmekben, továbbá az elzálogosító és a záloghitelező), másfelől az, aki egyedüli érdekelt a kötelemben (például a letevő).

fokozott felelősség (úgynevezett custodia-felelősség):

A fokozott felelősség (úgynevezett custodia-felelősség) alatt értjük az adós felelősségét az omnis culpa mértékén túlmenően az alsó balesetért is. A custodia-kötelezett felelőssége objektív (tárgyi) alapú, azaz a vétkességet nem mérlegelik, s a dolog elvesztése esetén az adós csak vis maior bizonyításával mentheti ki (exkulpálhatja) magát. E mérce szerint felelnek azok az érdekelt adósok, akik a hitelező dolgát kötelmi viszony (vagy külön felvállalás) alapján kizárólagos őrizetükben (custodia: birtok, illetve birlalat) tartják.

enyhe felelősség

Az enyhe felelősség olyan kivételes felelősségi alakzat, amelynek értelmében az adósnak kizárólag a dolus (és a jusztiniánuszi jogban a culpa lata) róható fel kötelemszegésnél. Ilyen mérték szerint felel a klasszikus jogban valamennyi ingyenadós (például a letéteményes, ajándékozó), továbbá bármely adós felelőssége az enyhe felelősség mértékére csökken a hitelező késedelme esetén. Történeti okokból egyedül dolusért felel továbbá a prekarista és az agrimensor.

culpa in concreto

Néhány tartós, bizalmi jellegű kötelmi viszonyban (ahol az adós személyét valamely különös szempont alapján választották meg), az adós csak diligentia quam suist tartozik tanúsítani a hitelező érdekében, vagyis csupán culpa in concretóért felel. Ilyen adós a társaság ügyében eljáró socius, a gyámolt érdekében ténykedő tutor és a hozományi vagyont kezelő férj.

adóskésedelem (mora debitoris

Az adóskésedelem akkor áll be, ha az adós a még lehetséges és lejárt (esedékes) tartozását a hitelező felhívására neki felróható okból nem teljesíti.

megintés (interpellatio

A megintés (interpellatio) a hitelezőnek vagy a megbízottjának az egyoldalú, az adóshoz vagy annak törvényes képviselőjéhez intézett jognyilatkozata, amelyben tanúk előtt felhívja adósát esedékes tartozásának teljesítésére.

hitelezőkésedelem (mora creditoris):

Hitelezőkésedelemről avagy átvételi késedelemről (mora accipiendi) van szó, ha a hitelező a kötelemszerű időben és helyen felajánlott szolgáltatást nem veszi át vagy visszautasítja (úgynevezett elfogadási késedelem), illetve a teljesítéshez szükséges közreműködését megtagadja (úgynevezett közreműködési késedelem, például a kézen-közön teljesítendő ellenszolgáltatást nem nyújtja, választási jogának gyakorlását halogatja, az átvételhez nem küld embereket stb.).

egyetemlegesség (solidaritas):

Az egyetemlegesség (solidaritas) a kötelmi jogviszonyban oly módon megvalósuló többalanyúság, hogy a több hitelező mindegyike az egész szolgáltatás követelésére van jogosítva, illetőleg a több adós mindegyike az egész szolgáltatás teljesítésére van kötelezve, de az egyik hitelező javára, illetve az egyik adós által eszközölt teljesítés a kötelmet mindegyikre nézve megszünteti.

aktív egyetemlegesség

A hitelezői (aktív) egyetemlegesség azt jelenti, hogy az adóstól járó szolgáltatásra a hitelezőtársak bármelyike egymagában pert indíthat, amivel a többiek keresetjogát is megszünteti, másfelől az adós is teljesíthet bármelyik hitelezőnek, s egyszeri teljesítéssel mindegyik hitelezővel szemben szabadul.

passzív egyetemlegesség

Az adósi (passzív) egyetemlegesség azt jelenti, hogy a szolgáltatással valamennyi adóstárs tartozik, az tehát bármelyiktől követelhető, de ha egyikük önként vagy megperelve teljesít, a kötelezettség alól valamennyien szabadulnak.

kezesség

A kezesség a kötelem teljesítésének személyi biztosítéka: a kezes járulékos adós a főadós mellett, aki mindenkori vagyonával felelősséget vállal arra az esetre, ha a főadós kötelmi kötelezettségének nem tenne eleget

beszámítás (compensatio

A beszámítás (compensatio) kölcsönös, egynemű, esedékes és likvid követeléseknek oly módon való megszüntetése, hogy az adós csak azt tartozik ténylegesen teljesíteni, ami saját ellenkövetelése levonása után az ő terhére különbözetként (szaldóként) mutatkozik.

újítás (novatio

Az újítás (novatio) nem más, mint egy fennálló kötelemnek oly módon való megszüntetése, hogy annak helyébe az eredetihez képest valamilyen változtatást (aliquid novi, azaz „új elemet") tartalmazó új kötelem lépjen.

utalványozás (delegatio)

Utalványozáson (delegatio) értjük azt az eljárást, amelynél az utalványozó (delegans) arra utasítja az utalványozottat (delegatus), hogy az az ő nevében és érdekében az utalványosnak (delegatarius) fizetést teljesítsen, vagy vele szemben kötelezettséget vállaljon.

aktív delegáció

Az aktív delegáció, amely a követelés átruházását jelenti, akként megy végbe, hogy a hitelező utasítja adósát, hogy egy harmadik személynek — mint új hitelezőnek — ígérje stipulatióval azt, amivel neki tartozik.

passzív delegáció

A passzív delegáció, amely tartozásátvállalást (expromissio) eredményez, akként megy végbe, hogy az adós utasít egy másik személyt (többnyire a saját adósát), hogy hitelezője kérdésére stipulatio útján vállalja annak szolgáltatását, amellyel eddig ő tartozott. A tartozásátvállaláshoz szükséges a hitelező beleegyezése is.

engedményezés (cessio)

Az engedményezés (cessio) a régi hitelező (engedményező: cedens) és az új hitelező (engedményes: cessionarius) között létrejött formátlan megállapodás, amelynek értelmében a régi hitelező az adósával (engedményezett: cessus) szemben őt megillető követelését (a modern jogi felfogás szerint), illetve csupán az érvényesítésére szolgáló keresetet mint utilis actiót (a római felfogás szerint) az új hitelezőre átruházza vagy átengedi neki.

II. A szerződések általában

konszenzuálszerződés:

A konszenzuálkontraktusok azok a szerződések, amelyeknél a kötelem keletkezéséhez elegendő a felek formátlan megállapodása (consensus).

reálszerződés

A reálkontraktusok azok a szerződések, amelyeknél a kötelem keletkezéséhez nem elegendő a felek formátlan megállapodása, hanem kell, hogy a felek egyike — anélkül, hogy erre kényszeríthető lenne — a megállapodást önként teljesítse, ami által a másik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezettséget hoz létre.

megtévesztés (dolus malus):

A megtévesztés (dolus malus) mint szerződési akarathiba nem más, mint a másik fél tudatos tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása. Egyik megnyilvánulása az elhallgatás (reticentia), ami abban áll, hogy az egyik fél a szerződéskötés szempontjából jelentős és általa ismert valamely tényt (például áruhibát) a másik féllel nem közöl.

megfélemlítés

A megfélemlítés valamely közvetlen, komoly és jogellenes hátrány kilátásba helyezése arra az esetre, ha a másik fél nem kötné meg a kívánt módon a szerződést (vis compulsiva). A kilátásba helyezett hátránynak olyannak kell lennie, amely alkalmas arra, hogy komoly, felnőtt férfiben is félelmet keltsen.

factum concludens

A factum concludens az úgynevezett ráutaló magatartás, a szerződési akaratnyilvánítás hallgatólagos módja. Ilyenkor az akaratkijelentés olyan cselekménnyel megy végbe, amelynek közvetlen célja ugyan más, de belőle józan ésszel arra kell következtetnünk, hogy egyúttal ügyleti akaratot is kifejezésre kívántak juttatni (például a vendéglőben az asztalra kitett étel elfogyasztásából a vétel, az otthagyott borravalóból az ajándékozás szándéka olvasható ki).

reservatio mentalis

Titkos fenntartásról (reservatio mentalis) akkor beszélünk, ha valaki azt a szándékát, hogy mást jelent ki, mint amit a valóságban akar, a másik szerződő fél előtt tudatosan elhallgatja (például hogy a kialkudott vételárat részletekben kívánja megfizetni). Az ilyen titkos fenntartás — mivel a jó erkölcsökkel ellentétes — jogilag érvénytelen, a szerződés tehát a másikkal közölt nyilatkozat értelmében jön létre

színlelés (simulatio)

Színlelésről (simulatio) akkor van szó, amikor mindkét fél egyetért abban, hogy a nyilatkozataik szerint való ügyletet valójában nem akarják. Ez kétféleképpen alakulhat:

1. A felek azt színlelik, mintha szerződést kötnének, holott ezt egyáltalán nem akarják (például a csőd előtt álló adós fiktív szerződésekkel el vonja a végrehajtás elől vagyontárgyait); ilyenkor a szerződés érvénytelen.

2. A felek akarnak ugyan szerződést kötni, de mást, mint amit kijelentenek; ilyenkor a színlelt szerződés (negotium simulatum) érvényes, ha az eltakart ügylet (negotium dissimulatum) feltételeinek is megfelel, és nem a törvény kijátszására szolgál.

foglaló (arrha confirmatoria)

A foglaló (arrha confirmatoria) a szerződés megkötésének jeléül valamelyik szerződő fél részéről a másiknak átadott dolog vagy pénzösszeg, amelyet az a szerződés teljesítése után tartozik vissza adni vagy a szolgáltatásba beszámítani. Azon túl, hogy elsődlegesen a szerződéskötés bizonyítéka, egyben biztosítéka is annyiban, hogy a teljesíteni vonakodó fél a kártérítésen felül még az adott foglalót is elveszti, a kapott értéket pedig kétszeresen tartozik megtéríteni

bánatpénz (arrha poenalis)

A bánatpénz (arrha poenalis) a szerződéskötésnél adott vagy kikötött büntetésösszeg (poena), amelynek megfizetésével a szerződő fél az egyoldalú elállás jogát biztosítja magának arra az esetre, ha a szerződéskötést utóbb megbánná.

lényeges szerződési alkatrészek (essentialta negotii):

A lényeges szerződési alkatrészek (essentialta negotii) a szerződések azon tényállásbeli és joghatásbeli elemei, amelyek nélkül az adott szerződés érvényesen nem jöhet létre. Adásvétel például nem jöhet létre az áruban és a vételárban való megegyezés nélkül, joghatásai közül pedig nem zárható ki az eladó áruszolgáltatási és a vevő vételárfizetési kötelezettsége.

természetes szerződési alkatrészek (naturalia negotii):

A természetes szerződési alkatrészek (naturalia negotii) a szerződések azon tényállásbeli és joghatásbeli elemei, amelyeket a forgalom tipikus érdekeinek alapulvételével a tárgyi jog valamely szerződés részének tekint a felek külön akaratnyilvánítása nélkül is, amennyiben azok a szerződés lényeges tartalmában megállapodtak. Ezeket tehát a megkötött szerződéshez hozzáértjük, hacsak a felek ellenkező megállapodással ki nem zárják őket. Ilyenek például az eladói szavatosságra, a szolgáltatásért való felelősségre vonatkozó törvényi rendelkezések.

esetleges szerződési alkatrészek (accidentalia negotii)

Az esetleges szerződési alkatrészek (accidentalia negotii) a szerződések azon tényállásbeli és joghatásbeli elemei, amelyeket a felek külön megállapodása tesz a szerződés részévé, a diszpozitív jellegű természetes alkatrészek helyébe vagy azok mellé (például részletfizetés vagy egyetemlegesség kikötése). Esetleges alkatrész bármely megállapodás lehet, amely nem ütközik cogens jogszabályba, vagy nem összeegyeztethetetlen az adott szerződés lényeges tartalmával.

időtűzés (dies):

Az időtűzés (dies) az a szerződésbeli mellékkikötés, amellyel a felek a szerződés hatályát — főleg a tartós jogviszonyokban — egy bizonyosan be következő időponthoz kötik, éspedig vagy oly módon, hogy a szerződési hatály egy meghatározott időpontban kezdődjék (kezdő időpont: dies a quo), vagy akként, hogy annak beálltával végződjék (befejező időpont: dies ad quem).

feltétel (condicio)

A feltétel (condicio) olyan jövőbeli bizonytalan cselekmény vagy esemény, amelynek bekövetkeztétől vagy be nem következtétől teszik függővé a felek a szerződés hatályát.

meghagyás (modus):

A meghagyás (kikötés) halálesetre szóló vagy élők közti ingyenes ügyleteknél előforduló mellékhatározmány, amellyel a juttató fél a vagyoni előnyben részesített felet kötelezi valamely magatartásra (például az örököst, hogy az örökhagyónak síremléket emeljen, esetleg egy harmadiknak valamit szolgáltasson).

semmis jogügylet (negotium nullum)

Semmis az a jogügylet (negotium nullum), amelynek jogi hatása egyáltalán nincs, amely mindenkire nézve érvénytelen, s amelynél a semmisséget bárki felvetheti, sőt a bírónak azt hivatalból is figyelembe kell vennie (abszolút érvénytelenség).

megtámadható jogügylet (negotium rescissibile):

Megtámadható az a jogügylet (negotium rescissibile), amelyet a megtámadásra jogosult érvényteleníthet; addig azonban, amíg ez meg nem történik, az ügylet érvényes, s ha a jogosult e jogát nem gyakorolja, érvényben is marad. Eredményes megtámadás esetén a hibás ügylet semmissé válik, joghatásai pedig ex tunc, azaz az ügyletkötés idejére visszaható hatállyal szűnnek meg

közvetett képviselet

Közvetett (nem valódi) képviselet esetén a képviselő az ügyletet a harmadikkal a képviselt számlájára ugyan, de saját nevében köti meg, s az ügyletből jogosítva és kötelezve a harmadikkal szemben csak ő lesz (utóbbi rendszerint nem is tud partnere képviselői minőségéről). A megszerzett jogokat és kötelezettségeket a képviselő később egy újabb ügylettel ruházza át a képviseltre a köztük fennálló jogviszony alapján.

közvetlen képviselet

Közvetlen (valódi) képviselet esetében a képviselő az ügyletet egyenesen a képviselt nevében köti meg, így az abból eredő joghatások közvetlenül a képviselt személyében állnak be, maga a képviselő azonban kívül marad az ügyleten, azzal kapcsolatban sem jogosítva, sem kötelezve nem lesz.

meghatalmazás

A meghatalmazás a képviseltnek kifelé, harmadik személyhez szóló alakszerútlen jognyilatkozata (vagyis egyoldalú jogügylet), amelyben a képviselő cselekményét magára nézve hatályosnak ismeri el.

actio quod iussu

Az actio quod iussu olyan prétori járulékos kereset, amellyel a családfő perelhető teljes felelőssége alapján, a családtag vagy rabszolga által az ő utasítására (iussus) vagy közvetlen hozzájárulásával kötött ügylettel felvállalt kötelezettségekért.

actio institoria (actio exercitoria)

Az actio institoria (actio exercitoria) olyan prétori járulékos kereset, amely akkor indítható, amikor a családtagját vagy rabszolgáját a családfő mint dominus negotii ipari vagy kereskedelmi vállalata élére állítja cégvezetőként (institor), vagy mint hajótulajdonos (hajósgazda: exercitor navis) hajóskapitányként (magister navis) alkalmazza. Ilyenkor a családfő teljes felelősséggel tartozik mindazon kötelezettségekért, amelyeket ezek a rájuk bízott üzletkörben vagy azzal összefüggésben vállaltak.

actio de peculio

Az actio de peculio olyan prétori járulékos kereset, amely a hatalom alattinak különvagyont engedélyező családfő ellen indítható, aki a peculium erejéig felel a peculium hitelezőivel szemben. A felelősség a peculium megszűnte (visszavonás vagy a hatalom alatti halála) után még egy évig terheli a családfőt. A peculium összegének kiszámításánál azonban utóbbi levonhatja saját követeléseit, amelyek naturaliter terhelték a különvagyont.

actio de in rem verso

Az actio de in rem verso olyan prétori járulékos kereset, amely akkor indítható, amikor a hatalom alatti a harmadikkal kötött szerződésből szerzett előnyt a családfő vagyonába fektette. Ilyenkor a családfő ezért az in rem versióért teljes felelősséggel tartozik (lényegében jogalap nélküli gazdagodóként), tekintet nélkül a peculium állására (amely esetleg passzívvá is válhat).

actio tributoria

Az actio tributoria olyan prétori járulékos kereset, amelynek akkor van helye, amikor a hatalom alatti a családfő beleegyezésével üzleti vállalkozást folytatott peculiumából. Az üzleti vagyon likvidálását a családfő oly módon köteles lefolytatni, hogy a hitelezők arányos kielégítést kapjanak, ha teljes követelésük nem telik ki a vagyonból. Maga a családfő is egy sorba kerül a többi hitelezővel, így saját követeléseinek is csak arányos részét vonhatja le. Ha valamelyik hitelezőnek a kvótánál kevesebbet fizetett volna, az actio tributoriát indíthat ellene.

III. Egyes szerződések

stipulatio

A stipulatio a római jog formális szerződéstípusa: a kötelezettségvállalásnak egy sajátos római módja, amelynél a hitelező (stipulator) szóbeli kérdésére a jelenlévő adós (promissor) nyomban, élőszóban és a kérdéssel egybehangzóan válaszol.

kölcsön (mutuum):

A kölcsön (mutuum) az a reálszerződés, amelynél az egyik fél, a kölcsönadó meghatározott mennyiségű elhasználható dolgot ad a másik fél, a kölcsönvevő tulajdonába azzal, hogy kölcsönvevő ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni

tengeri kölcsön (foenus nauticum):

A foenus sajátos alakzata a görög tengeri fuvarozási praxisból átvett tengeri kölcsön (pecunia traiecticia), amely funkcióját tekintve rejtett biztosítási szerződés. Így nevezik azt a kölcsönt, amelyet a hitelezői kölcsönadó azzal a külön megegyezéssel nyújt egy hajószállítmányra, hogy nem követelheti a kölcsön visszafizetését, ha a szállítmány egészben vagy részben vis maior folytán megsemmisül.

adásvételi szerződés (emptio venditio):

Az adásvételi szerződés (emptio venditio) olyan konszenzuálszerződés, amelyben az egyik fél, az eladó (venditor) áru szolgáltatására, a másik fél, a vevő (emptor) pedig vételár fizetésére vállal kötelezettséget.

készvétel (reálvétel):

készvétel (reálvétel) az adásvétel legközönségesebb alakzata, amely nem más, mint az adásvételnek egyidejű dologi jogátruházásokkal való végrehajtása. Az eladó átruházza az eladott dolog tulajdonát a vevőre, a vevő pedig nyomban kifizeti a vételárat anélkül, hogy köztük előzetes kötelezettségi viszony létezett volna, s a felek az átruházás után sem maradnak kötelmi viszonyban: az ügylet a nyombani kölcsönös szolgáltatásokkal „kézen-közön" lebonyolódik.

emptio rei futurae:

Az emptio rei futurae esetén az adásvétel tárgya egy olyan jövőbeli dolog, amelyet az eladó saját anyagából később fog előállítani specificatióval

emptio rei speratae:

Az emptio rei speratae az úgynevezett remélt dolog vétele, tárgya olyan dolog, amelynek létrejötte nagyrészt a véletlen természeti eseményektől (például az időjárástól) függ. Ilyen például a lábon eladott termés, a vemhes anyaállat szaporulata, a terhes rabnő magzata. Mindezekben az esetekben a jövőbeli dolog létesülése feltétele az adásvételnek, vételárat tehát csak akkor kell fizetni, ha a remélt dolog egyáltalán létrejött, és csupán annak mértéke szerint (például amennyi olajbogyó termett).

emptio spei

Az emptio spei az úgynevezett reményvétel, amelynél a szerződés feltétlen, ezért a vevő köteles a vételárat megfizetni, akár létrejön a remélt dolog, akár nem (például egy napi halászat eredményének előre történő megvétele fix összegért). Az áru itt maga a remény (spes), azaz a kilátás az eredményre. Az ügylet tehát valójában szerencseszerződés.

felén túli sérelem (laesio enormis)

Diocletianusnak az ingatlanok eladására vonatkozó rendelkezését általánosítva Justinianus kimondta, hogy az ügyleti vételár nem lehet alacsonyabb a rendes piaci ár felénél. Ha ez mégis előállna, az eladó felén túli sérelem (laesio enormis) miatt kérhette a szerződés felbontását és a vételár egyidejű visszaszolgáltatása mellett az áru visszaadását. Ha azonban a vevő a vételárat a piaci árra kiegészítette, a szerződést fenntarthatta (facultas alternativa).

eladói jogszavatosság

A jogszavatosság értelmében az eladó szavatossági kötelezettséggel tartozik azért, hogy az árun az adásvételt megelőző időkből harmadik személyeknek nincsen tulajdonjoga vagy idegen dologbeli joga. Ha tehát a vevőt egy harmadik személy in rem actióval perelné, neki az eladót e perről értesítenie kell, hogy őt abban megvédhesse. Amennyiben ezt nem akarná vagy nem tudná megtenni, s a dolgot a vevőtől elperelnék (evictio), a vevő az eladó ellen fordulhat

eladói kellékszavatosság

A kellékszavatosság az eladó úgynevezett kellékhibákért — azaz az áru olyan rejtett hibájáért, amely annak értékét vagy használhatóságát lényegesen csökkenti — való szavatossági kötelezettsége. Kellékhibának számít az is, ha az árunak nincsenek meg azok a kikötött tulajdonságai, amelyek nélkül a vevő azt nem vette volna meg.

actio redhibitoria

Az actio redhibitoria az adásvételi szerződésnél az áru rejtett hibája esetén, a vételtől utiliter számított hat hónapon belül indítható arbitraria actio, amellyel a vevő az adásvétel felbontását és az áru egyidejű visszaszolgáltatása mellett a vételár visszafizetését (illetve ha még nem fizetett, az esetleges foglaló visszaadását) követelhette (in integrum restitutio).

actio quanti minoris

Az actio quanti minoris az adásvételi szerződésnél az áru rejtett hibája esetén, a vételtől utiliter számított egy éven belül indítható arbitraria actio, amellyel a csekélyebb értékűnek bizonyult áru (ha például a tenyészcsődörként vett ló heréltként csupán igásállatnak alkalmas) megtartása mellett a vételár aránylagos leszállítását, illetve visszafizetését követelhette.

in diem addictio:

Az in diem addictio az adásvételhez kapcsolódó mellékegyezmény, amellyel az eladó fenntartja magának a jogot, hogy a megkötött szerződéstől elállhasson, amennyiben meghatározott időn belül olyan vevő jelentkezik, akitől kedvezőbb ajánlatot kap. Kedvezőbb az ajánlata annak, aki magasabb vételárat ígér vagy egyébként előnyösebb feltételeket kínál (alkalmasabb helyen kész fizetni, eltekint a szavatosságtól, jobb biztosítékot nyújt stb.).

lex commissoria:

A lex commissoria az adásvételhez kapcsolódó olyan mellékegyezmény, amely az eladó részére visszalépési jogot biztosít arra az esetre, ha a vevő a vételárat a kikötött időn belül nem fizetné meg. E kikötés nélkül az eladó csupán a hátralékos vételár, illetve késedelmi kártérítés követelésére szorítkozhatna. Különösen a részletre történő vételeknél szokásos ez a mellékmegállapodás, amelynél kiköthető, hogy a vételárrészlettel késedelembe esett vevő a korábban fizetett részleteket elveszti (azok tehát az időközi használat ellenértékének tekintendők).

elővételi jog (ius protimiseos):

Az adásvételnél az elővételi jog (ius protimiseos) kikötése arra jogosítja az eladót, hogy ha a vevő el akarná idegeníteni az adásvétel tárgyát, azt az eladó tőle a harmadik által kínált áron megvásárolhassa. Amennyiben az eladó nem él elővételi jogával, az áru továbbadható.

pactum displicentiae:

A pactum displicentiae az úgynevezett próbára való vétel, az adásvételhez kapcsolódó mellékegyezmény, amely a vevőt arra hatalmazza fel, hogy a megkötött szerződéstől elállhasson, amennyiben az áru nem felel meg neki. A vevő tehát az árut a megadott időn belül kipróbálhatja, és szabadon dönthet annak végleges megtartása felől. A kikötés felbontó feltételnek értendő, vagyis a vétel a szerződéskötéssel már perfektuálódik, tehát a próbaidő alatt a veszélyt a vevő viseli.

dologbérlet (locatio conductio rei):

A dologbérlet (locatio conductio rei) az a konszenzuálszerződés, amelynél az egyik fél, a bérbeadó (locator rei) egy elhasználhatatlan dolog időleges használatának és — amennyiben a dolog gyümölcsöző — gyümölcsöztetésének átengedésére, a másik fél, a bérlő (conductor rei) pedig a kialkudott bér (merces) fizetésére vállal kötelezettséget.

munkaszerződés (locatio conductio operarum):

munkaszerződés (locatio conductio operarum) az a konszenzuálszerződés, amelynél az egyik fél, a munkavállaló (locator operarum) fizikai munka meghatározott időn át tartó végzésére, a másik fél, a munkaadó (conductor operarum) pedig pénzbeni munkabér (merces) fizetésére kötelezi magát.

vállalkozási szerződés (locatio conduclio operis)

A vállalkozási szerződés (locatio conductio operis) az a konszenzuálszerződés, amelynél az egyik fél, a vállalkozó (conductor operis) a neki átadott dolgon valamilyen mű (opus) létrehozására a másik fél, a megrendelő (locator operis) pedig vállalkozási díj (merces) fizetésére kötelezi magát.

rendhagyó vállalkozás (locatio conductio operis irregularis):

A rendhagyó vállalkozás (locatio conductio operis irregularis) a vállalkozási szerződés különleges alakzata, amelynél a szállításra átadott helyettesíthető dolgok a fuvarozó (rendszerint a hajós) tulajdonába mennek át, és ő — mint generikus adós — az ömlesztve szállított áruból (például gabonából) a feladottnak megfelelő mennyiséget tartozik a rendeltetési helyen a címzettnek kiszolgáltatni

társasági szerződés (societas)

A társasági szerződés (societas) az a konszenzuálszerződés, amelyben két vagy több személy, a társak (sociusok) abban állapodnak meg, hogy egy megengedett vagyoni cél megvalósításához kölcsönösen hozzájárulnak, és az elért eredményből kölcsönösen részesednek.

societas leonina

A societas leonina az úgynevezett oroszlános társaság societasnak nem minősülő (legfeljebb ajándékozásnak, ha annak feltételei fennállnak) olyan megállapodás, amely szerint valamelyik fél csak a terhekben osztozik, a nyereségből nem részesül.

societas quaestus

A societas quaestus a magánjogi társaság egyik formája, az általános közkereseti társaság, amelynél a közösség a társak minden munkakeresményéből származó aktívára és passzívára terjed csak ki. tehát a lucrum exfortunát kizárja. Amikor a felek közelebbi célmegjelölés nélkül (simpliciter) létesítenek társaságot, az a feltételezés, hogy societas quaestust akarnak

societas negotiationis

A societas negotiationis a magánjogi társaság egyik formája egy meghatározott szűkebb körű gazdasági (például ipari, kereskedelmi) tevékenység közös folytatására, tehát egy részleges célra való szövetkezés, amely a társaság leggyakrabban előforduló alakzata (például közös vállalkozás fuvarozási tevékenységre).