Római jog beugró I.

Magánjog (ius privatum)

Az a joganyag, amely a jogalanyok egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait rendezi, rendezőelve a mellérendeltség.

Közjog (ius publicum)

Az a joganyag, amely szabályozza az állam felépítését (szervezetrendszerét) és működését, az állam és polgárainak viszonyrendszerét, rendezőelve az alá- és fölérendeltség.

Kógens és diszpozitív jellegű szabályozás

A jogszabályok belső szerkezete szerint kényszerítő (kógens – közjog) vagy engedő (diszpozitív – magánjog) szabályok lehetnek.

Törvényi analógia

Egy törvény szabályainak alkalmazása olyan esetre, amikor a törvény tényállása hasonlít a nem szabályozott eset tényállására.

Tárgyi jogforrások

A szokásjog, törvény, népgyűlési határozat, senatus consultum, edictum, jogtudomány és a császári rendelet összefoglaló elnevezése.

Szokásjog (consuetudo)

A nép hallgatólagos egyetértésével elfogadott gyakorlat, amely írásba foglalás nélkül mindenkit kötelez; hatása lehet törvényrontó, törvénypótló vagy törvénymagyarázó.

Köztársaság kori törvény

Szigorúan előírt formában, írásban megszövegezett, megszavazott és kihirdetett népgyűlési határozat.

Lex perfecta

A lex perfecta = tökéletes törvény egy magatartást tilt és érvénytelennek is minősít. (A cselekvőképtelen ügylete semmis, amelynek a következménye az eredeti állapot visszaállítása).

Lex imperfecta

("Tökéletlen" törvény) bizonyos cselekményeket tilt, azonban semmiféle jogkövetelményt nem fűz a törvény előírásainak megszegésével szemben -> azaz tilt ugyan, de szankciót nem alkalmaz.

Lex minus quam perfecta

Esetében a kívánt joghatást a törvény nem tagadja meg, de az elkövető személyt bünteti.

Lex Aebutia (kb. Kr. e. 150)

A praetor peregrinusi tisztség felállításával az addig fennálló helyzet megváltozik -> a római polgárok és idegenek közötti jogvitákban a praetort nem kötötték a civiljog szabályai -> új jog kialakítására lehetőség nyílt -> ez az új jog a Lex Aebutia (Kr. e. 150 körül) alapján a római polgárok egymásközti pereiben is alkalmazhatóvá vált.

Edictum Perpetuum (Kr. u. 130)

Hadrianus császár megbízta a korszak kiemelkedő jogtudósát, Salvius Iulianust az edictumi anyagának rendezésére és összeszerkesztésére -> a munka eredményeként megtörtént a praetori edictum végleges formába öntése, majd rögzítése -> az edictumi anyagot egységes szerkezetbe és feltehetőleg a provinciai edictum anyagát is -> majd a császár ezt senatus consultummal az összes hivatalnokra nézve kötelezővé tette (hogy ehhez új szabályt ne fűzzenek) -> így jött létre az Edictum Perpetuum (örök, megváltoztathatatlan edictum) -> ezzel az aktussal mintegy 800 év jogfejlődése, a praetori jogalkotás véget ért.

Idézési törvény (lex citacionis) 426

Kr. u. 426 - posztklasszikus kor hivatalos álláspontja -> 5 jogtudóst kiemel -> „Az 5 remek jogász”: Gaius, Ulpianus, Paulus, Papinianus, Modestinus. Az idézési törvény kimondja, hogy amennyiben ők nem értenek egyet, akkor a többségi véleményt kell figyelembe venni -> ha egyezők az arányok, akkor Papinianus véleményét kell figyelembe venni -> ha pedig Papinianus nem nyilatkozik az esetben, akkor a bíró szabad belátására van bízva a döntés.

Digesta (533)

A klasszikus jogtudósi írások összegyűjtése és egységes jogkönyvbe rendezése.

Codex Iustinianus (529)

Iustinianus császár uralkodása idején 528-ban egy tíz tagból álló bizottságot küldött ki azzal a céllal, hogy a korábbi három kódex anyagából, valamint a későbbi császári rendeletekből egy egységes törvénykönyvet készítsen -> az elkészült mű a Codex Iustinianus nevet kapta, 529-ben életbe léptette, s vele egyidejűleg a korábbi rendeletek használatát megtiltotta.

Ius commune lényege

A jusztiniánuszi jog, a longobárd hűbérjog és a kánonjog keveredéséből kialakult középkori és újkori európai közös jog.

Önvédelem

A sértettet ért jogtalan, közvetlen és másképp el nem hárítható támadás azonnali visszaverése.

Önsegély

Egy már bekövetkezett jogellenes állapotnak a sérelmet szenvedett személy által saját erejével történő későbbi helyrehozása.

Per fogalma

Kontradiktórius eljárás (2 ellenkező érdekű fél) keresettel indul a bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Döntés -> ítélet (érdembeli döntés a polgári peres eljárásban -> ítélet)

Eljárásjog (alaki jog) fogalma

Az anyagi jogok érvényesítésére szolgáló peres és nem peres eljárásokra vonatkozó szabályok összessége.

Anyagi jogok

A jogalanyok jogait és kötelezettségeit tartalmazó és meghatározó jogszabályok összessége.

Kereset fogalma

Celsus meghatározása szerint jog arra, hogy perrel érvényesítsük azt, ami bennünket megillet.

Keresetelévülés

A kereseti jog időmúlás miatti elenyészése, amely során az actio megszűnik, de maga a jog (többnyire) megmarad.

Vélelem

Amikor a bíró a ténymegállapításait nem közvetlen bizonyítottságra, hanem valószínűségre alapozza; lehet megdönthető vagy megdönthetetlen.

Fictio fogalma

Jogszabályon alapul, de a jogszabály azt rendeli el, hogy egy nyilvánvalóan valótlan tényt a bíróság tekintsen valósnak.

Hatáskör

Szabályrendszer, amely meghatározza, hogy melyik szervezet és a szervezeti hierarchia melyik szintje jogosult eljárni egy adott ügytípusban.

Illetékesség

Szabály, amely eldönti, hogy az azonos hatáskörű szervek közül területi alapon ki jogosult az eljárásra.

Actor forum rei sequitur elve

Peres eljárásnál a főszabály, hogy a felperes az alperes fórumát követi -> az a bíróság az illetékes, aminek a területén az alperes lakik -> az alperes lakóhelye határozza meg a bíróság hatáskörét -> a felperes az alperes bíróságát követi.

Alaki jogerő

Peres eljárásnál a főszabály, hogy a felperes az elperes főurát követi -> az a bíróság az illetékes

Anyagi jogerő

Az ítélet tartalmi kötőereje, amely szerint az ügyet igazságként kell elfogadni (pozitív oldal), és azonos felek között újabb per nem indítható (negatív oldal).

Actio Paulina

Kereset a hitelező kielégítési alapjának elvonása ellen, ha az adós ajándékozással vagy egyéb úton kimenekíti a vagyont.

Képviselet

Amikor a közvetlenül érdekelt fél helyett az adott jogviszonyban valaki más tesz jognyilatkozatot.

Közvetlen képviselő

Aki a képviselt nevében tesz jognyilatkozatot, így a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állnak be.

Közvetett képviselet

Aki saját nevében a képviselt javára tesz jognyilatkozatot, a joghatások először nála állnak be, majd egy további aktussal ruházza át azokat.

Megbízás

A felek közötti szerződés, amely a képviselő és a képviselt közti belső jogviszonyt rendezi.

Meghatalmazás

A meghatalmazó egyoldalú nyilatkozata harmadik személyhez, amellyel a képviselő ténykedését magára nézve kötelezőnek ismeri el.

Jogképesség

Az a képesség, hogy valaki jogok és kötelezettségek alanya lehet.

Személyi állapot (status) fogalma

Az ember személyi minőségét, családi kapcsolatait és jogi helyzetét meghatározó tényezők összessége.

Constitution Antoniana (212)

Caracalla császár rendelete, amely a birodalom minden szabad lakosára kiterjesztette a római polgárjogot.

Agnat rokonság

Személyek, akik ugyanazon pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös ősapa még élne.

Rokonság kognát

Vérrokonság, amelyet a születés és nemzés köt össze, származzanak egymástól vagy közös őstől.

Apaság vélelme

Törvényes házasság esetén alkalmazott megdönthető vélelem, amely szerint a gyermek apja az anya férje.

Járulékos keresetek

A hatalomalattiak cselekményeiből eredő, a hatalomfővel szemben érvényesíthető praetori keresetek.

Jogi személy fogalma

Mindig állandó céllal, törvény által megengedetten jön létre. Vagyona elkülönült a jogi személy tagjaitól. Vannak tartózkodásai, melyeket teljesíteni kell (önálló vagyoni felelősséggel rendelkezik). Van önálló szervezete (szervezettel bíró). Jogalanyisággal felruházott, vagy személyegyesülés, vagyontömeg, célvagyon.

Cselekvőképesség

Képesség, amellyel a személy saját tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak.

Gyámság

Jogintézmény a serdületlenek és azon nők számára, akik nem állnak apai vagy férji hatalom alatt.

Gondnokság

Olyan serdült személyek számára kirendelt segítség, akik belátási képességük hiánya miatt nem tudják saját ügyeiket intézni.