Római jog

ius honorarium

a római magánjog egy újabb, a római jogrendszeren belül, annak többi részétől (mint ius civilétől) alakilag elkülönülő rétege, amelynek kialakulását a iurisdictiós magisztrátusok jogszolgáltató tevékenysége eredményezte

lex perfecta

a törvény azon fajtája, amely az ellenkező ügyködést érvénytelennek nyilvánítja

lex minus quam perfecta

a törvény azon fajtája, amely büntetéssel sújtja az ellenére ügyködőt, de nem teszi érvénytelenné magát az ügyletet

lex imperfecta

a törvény azon fajtája, amely nem helyez kilátásba hátrányos jogkövetkezményt, némelykor azonban a jogalkotó mulasztását utólagosan prétori szankció pótolja

lex plus quam perfecta

a törvény azon fajtája, amely az ellenkező ügyletet nem csak érvénytelennek tekinti, hanem ezen felül bünteti is 

lex data

olyan rendelet, amelyet a népgyűléstől kapott felhatalmazás alapján  a magisztrátus vagy a császár adott ki valamely kérdés szabályozására. 

lex dicta

olyan rendelet, amelyet a császár vagy valamelyik főtisztségviselője ad ki a fiskális államvagyonba vagy a császári patrimoniumba tartozó uradalmak és bányák igazgatásának belső rendjére vonatkozóan, többnyire valamelyik lex data alapján. 

edictum

magisztrátus eredetileg szóbeli hirdetménye, amelyben vagy konkrét hivatali cselekményeiről eseti rendelkezéseiről tudósít, vagy pedig azokat az általános elveket közli, amelyek szerint hivatali éve alatt a hatáskörébe tartozó ügyeket intézni fogja

császári edictum

az általános érvényű császári rendeletek körébe tartozó jogforrás, amely formájában is szorosan igazodik a magisztrátusi edictumokhoz azzal az eltéréssel, hogy a császárra nem vonatkozik az annuitás elve, ezért edictumai nem egy évre szólnak, hanem addig ameddig egy újabb jogszabály azokat hatályon kívül nem helyezi. 

defenzív önhatalom

valaki személye vagy javai ellen bekövetkezett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogellenes támadás erőszakkal történő visszaverése

offenzív önhatalom

úgynevezett önsegély egy már végbement jogsértés következményeinek elhárításának céljából

edictum repentinum

a prétori edictum azon fajtája, amelyben a prétor jogvédelmet ad az ediktumban előre nem látott esetben is.

edictum tralaticium

az ediktum rendelkezéseinek egy olyan szilárd szövege, amely mint„áthagyományozott ediktum” változatlan alakban jelenik meg az egymást követő magisztrátusok hirdetményeiben.

senatus consultum

a szenátus határozata, amely eleinte ily módon jön létre, hogy a princeps a maga törvényjavaslatát kérés (oratio) formájában adta elő a tanácskozásra összegyűlt szenátusban, majd az szavazott felőle. Végül a senatus consultum a Kr.u. 2. század végére az üres formaság szintjére süllyedt, és az oratio principis lett a valódi jogforrás, tehát a senatus consultum az elnevezése ellenére egy olyan császári constitutio , amelyet a szenátusban való felolvasással

hirdettek ki.

császári mandatum

az az általános érvényű császári rendeletek (constitutiones generales) körébe tartozó jogforrás, eredetileg császári és köztársasági tisztviselőkhöz intézett szolgálati utasítás, amely később általános formájú és érvényű lett, és mint közigazgatási szabályzat (libri mandatorum) az egyes hatóságok feladatköré határozta meg egységesen.

oratio principis

az az általános érvényű császári rendeletek (constitutiones generales) körébe tartozó jogforrás, amely – mióta elismerést nyert, hogy önmagában törvényerővel rendelkezik – lényegében olyan császári rendeletté vált, amelyet különös ünnepélyesség okából a szenátus mint hallgatóság előtt hirdetnek ki. A magánjogi tárgyú rendeleteknek a leggyakoribb formája.

császári decretum

az adott ügyre kiterjedő hatályú császári rendeletek (constitutiones speciales) körébe tartozó jogforrás, a császár bírói döntése, amelyet iurisdictiója gyakorlása során hoz.

császári rescriptum

az adott ügyre kiterjedő hatályú császári rendeletek (constitutiones speciales) körébe tartozó jogforrás, a princeps írásbeli válasza hatóságok vagy magánszemélyek jogi kérdésekre vonatkozó megkereséseire.

responsum

olyan jogforrás, amely a jogtudósnak a jogkereső felek vagy a laikus bíró kérdésére eleinte élőszóban, később írásban adott jogi szakvéleményét jelenti. A vélemény követése nem volt kötelező a bíró számára, csupán meggyőző erejével hatott, de a responsumban foglalt vélemény szokásjogi úton általánosan elfogadott jogtétellé válhatott, amelyre – ha írásba foglalták – később is lehetett hivatkozni.

pragmatica sanctio

a császári rendeletek egyik új formája a dominátus korában, amely rendszerint egy testület, hivatal, város, esetleg egész provincia kérelmére kiadott általános érvényű szabályokat tartalmaz. Érvényességének feltétele, hogy a kérelemben foglaltak a valóságnak megfeleljenek, továbbá hogy az ne ütközzön lex

generalisba.

eljárás

azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek azt határozzák meg, hogyan kell cselekedni (eljárni) ahhoz, hogy jogunkat az igazságszolgáltatás keretében érvényesíthessük. Az eljárás szó mindemellett magába foglalja az ehhez szükséges formákat is, amely alapján beszélhetünk egyszerű, gyors vagy peren kívüli eljárásról. Az ókori Rómában az eljárási jogon értették azon szabályok összességét is, amit kereseti jognak (ius actionum) nevezhetünk.

per

A per olyan bírósági eljárás, amelyben a bíró az államhatalom szerveként, a felek kérelmére és közreműködésével lefolytatott bizonyítási eljárás során kiderített tényállás alapján ítéletében (sententia) megállapítja a vitás jog fennállását vagy fenn nem állását, és rendelkezik az ehhez fűződő jogkövetkezményekről.

ellentmondás (contradictio)

ez különböztette meg a peres eljárást a többi, úgynevezett nemperes, másként peren kívüli bírósági eljárástól, amely abban állt, hogy a bírósághoz jogvédelemért folyamodó kérelmének teljesítését a másik fél ellenezte, ennek eredményeként jött létre a per, s vált a kérelmező felperessé (actor), ellenfele pedig alperessé (reus).

anyagi értelemben vett actio

igénynek nevezzük, amely tehát nem más, mint a keresettel érvényesíthető alanyi jog

alaki értelemben vett actio

a kereset a felperes perindító cselekménye, függetlenül attól, hogy az állított jog létezik-e

keresetelévülés

a római jog a kereseti jog időmúlás következtében való elenyészését értette, tehát ilyenkor csak az actio szűnt meg, nem pedig az a jog, amelynek érvényesítése érdekében indították

az elévülés félbeszakadása

a jogosult jogfenntartó, illetve a kötelezett jogelismerő magatartása vagy nyilatkozata következtében (például keresetindítás, illetve részlet- vagy kamatfizetés esetén). A megszakítás után az elévülés újrakezdődik, és a már eltelt időt nem veszik figyelembe

az elévülés nyugvása

ez van olyankor, amikor a keresetindítás lehetősége hiányzik (például a jogosult serdületlensége, illetve háborús törvénykezési szünet esetében). Az elévülés a nyugvás megszűnte után a már eltelt idő beszámításával folytatódik.

legis actio

a törvény által szigorú pontossággal meghatározott ünnepélyes, perbeli cselekvésmódokat értjük, amellyel a peres felek a pert vezető magisztrátustól a jogvita eldöntésére szolgáló eljárás elrendelését kérték 

formula

a prétornak a bíróhoz intézett írásbeli utasítása, amely a felek személyének és a per tárgyának konkrét megjelölése mellett megszabta azon feltételeket, amelyektől a pernyerés vagy a pervesztés függött.

intentio

a formula rendes alkatrésze, amelyben a prétor a felperes által érvényesíteni kívánt igényt jelölte meg, és annak feltételeit foglalta össze

condemnatio

a formula rendes alkatrésze, amelyben a prétor arra utasította a bírót, hogy amennyiben az intentióban foglaltakat bizonyítva látja, úgy az alperest marasztaló, ellenkező esetben felmentő ítéletet hozzon.

praejudiciális kereset

olyan keresetfajta, amely nem marasztalásra, hanem csak valamely jogállapot fennforgásának vagy fenn nem forgásának bírói megállapítására (pronuntiatio) – például szabad-e valaki vagy rabszolga – irányul.

demonstratio

a formula rendes alkatrésze, amely a határozatlan tárgyú, bonae fidei jellegű keresetek jogalapját (causáját) jelöli meg

adiudicatio

a formula osztóperekben előforduló rendes alkatrésze, amelyben a prétor felhatalmazta a bírót, hogy a felosztandó vagyonból a feleket egyenként illető részeket jelölje ki, és részükre ítélje oda

exceptio

a formula rendkívüli alkatrésze, amelyben a prétor felhívta a bírót, hogy ha az intentióban foglaltakat bizonyítva is látja, még vizsgáljon meg egy további – az exceptióban felhozott – ténykörülményt, és ha ez utóbbi igaznak bizonyul, az intentio valósága ellenére is mentse fel az alperest.

praescriptio

a formula rendkívüli alkatrésze, annak elejére („előirat”) felvett megjegyzés valamelyik fél érdekében.

vélelem (praesumptio)

ennek nevezzük azt, amikor a jogrend egy nem bizonyított, hanem valószínű tényállást valósnak fogad el.

praesumptio iuris

a vélelem egyik fajtája, az egyszerű vélelem, amelynél a valószínűsített tényállással szemben lehetséges az ellenbizonyítás (például az apaság vélelménél).

praesumptio iuris et de iure

a vélelem egyik fajtája, a megdönthetetlen vélelem, amelynél a vélelemben foglalt tényállítással szemben az ellenbizonyítás kizárt (például ilyen vélelem volt az, amelyik a gyermek fogamzási idejét a születését megelőző 182. és 300. nap közötti időpontra valószínűsítette

fikció (fictio)

erről akkor beszélünk, amikor a jogrend azt írja elő, hogy a bíró ítéletét egy valótlan, képzelt tényállásra alapozza (például a méhmagzatot már megszületettnek kell tekinteni, amikor érdekeinek védelméről van szó).

az ítélet alaki jogereje 

negatív és pergátló = nem lehetett fellebbezni (a formuláris perben)

az ítélet anyagi jogereje

az ítélettel eldöntött ügy tartalmilag irányadó a peres felek közötti későbbi perek során 

venditio bonorum 

a hitelező által a prétori edictum alapján kérhető vagyoni végrehajtás, amelynek lényege az volt, hogy a nem fizető adóst megfosztották teljes vagyonától, és ezt az egész vagyont bocsátották árverésre, amelyet a legtöbbet ígérő árverési vevő (bonorum emptor) szerzett meg.

cessio bonorum

a csődbe jutott adós egész vagyonának a hitelezők javára, a venditio bonorum káros következményeinek elkerülése céljából történő átengedése a lex Iulia alapján, amelynek következményében az adós mentesült a személyi végrehajtás alól, nem vált infámissá sem, és további komoly előnyt jelentett számára, hogy későbbi szerzeményeivel csak abban a mértékben felelt hitelezőivel szemben, amennyiben ezek meghaladták az életfenntartásához szükséges mértéket.

distractio bonorum

a csődbe jutott adós számára, a venditio bonorum káros következményeinek elkerülése céljából biztosított kedvezmény, amelynek értelmében az adós vagyonát nem egészében, hanem vagyontárgyait egyenként értékesítve árverezték el addig, amíg a hitelezők követeléseinek kielégítéséhez szükséges bevételi összeg össze nem gyűlt.

interdictum

a prétor peren kívüli jogsegélye, amelyet szóbeli parancsként az egyik fél kérelmére a jelenlévő másik félhez intézett abból a célból, hogy az utóbbitól bizonyos magatartás tanúsítását kikényszerítse.

prétori stipulatio

a prétor peren kívüli jogsegélye, kényszerű kötelezettségvállalás, amellyel a prétor arra kötelezte a felet, hogy ünnepélyes szóbeli ígérettel – olyan kötelezettséget vállaljon magára, amely őt egyébként a ius civile szerint nem terhelné.

missio in possessionem

a prétor peren kívüli jogsegélye, amelynél a magisztrátus birtokba helyezi, azaz feljogosítja a kérelmezőt, hogy egy másik személynek egyes vagyontárgyait (missio in rem) vagy egész vagyonát (missio in bona) birtokba vegye

in integrum restitutio

az úgynevezett „előbbi állapotba való visszahelyezés” a prétor peren kívüli jogsegélye, egy rendkívüli beavatkozás olyan joghatások megszüntetésére, amelyek valakire méltánytalan sérelmet jelentettek

cognitiós eljárás

a rendes (formuláris) eljárás mellett a principátus elején kialakult különös (extra ordinem) eljárás volt, amely a dominátus korában az egyedüli peres eljárássá vált. Az ügyet elejétől a végéig a császár által kinevezett hivatalnokbíró tárgyalta le, az ítélet ellen pedig fellebbezésnek (appellatio) már volt helye.

reformatio

a fellebbezési bíróság által a fellebezés folytán újratárgyalt ügyben hozott korábbi ítélet megváltoztatását jelenti.

cassatio

a fellebbviteli bíróság által az alsóbb fokú bíróság ítéletének megsemmisítése, amelyre azokban az esetekben került sor, amikor az ügyben eljárt bíró hatáskörének hiányát, valamilyen eljárási szabály megsértését, valamely anyagi jogi elévülési határidő figyelembevételének elmulasztását vagy a peres felek perbeli jogképtelenségét állapították meg.

litis denuntiatio

a felperes kérése az alpereshez, hogy jöjjön a bíróságra

litis conventionis

a felperes készített egy írásbeli okiratot, amelyben kérte a bírótól az alperes idézését

unus testi nullus testi 

egy tanú nem tanú

jogképesség

az embernek, illetve a jogi személynek az a jogrend adta lehetősége, hogy jogviszonyok alanya legyen, vagyis jogok illethetik és kötelezettségek terhelhetik.

cives Romani

azok a római polgárok, akik a római jog szerinti jogképesség teljes birtokában vannak, közjogi és magánjogi jogosultságokat magába foglaló teljes római polgárjog (civitas Romana) illeti meg őket.

Latini

a római állam területén élő olyan szabadok, akik korlátozott jogképességgel rendelkeznek.

peregrini

a római állam területén élő olyan szabadok, akik római jog szerinti jogképességgel nem rendelkeznek.

önjogúak

(personae siu iuris) a római polgárjog teljessége csak őket illeti meg (nem állnak más személy családfői hatalma alatt)

hatalomalattiak

(personae alieni iuris) magánjogi, különösen a vagyonjogi képességét befolyásolja a családjogi önállóság hiánya

rabszolga

dolognak minősül (res mancipi), nincs jogalanyisága (de attól még élő ember csak a jog nem ismeri el annak)

szabadságper 

ha valakinek a szabad vagy rabszolga mivolta kétségessé vált, akkor ez következett be. Az érintett személyesen nem vehetett részt, így szabadságvédőre (assertor libertatis) ra volt szüksége 

vindicatio in libertatem

eljárás, amelyet az assertor indít el a hatalombirtokos ellen annak megállapítására, hogy a kérdéses személy jogilag szabad-e

vindicatio in servitutem 

valaki az assertor ellenében azt állítja, hogy magát szabadnak kiadó személy valójában az ő rabszolgája

manumissio censu 

gazdája utasítására a rabszolga a census alkalmával jelentkezik a censornál, aki beírja őt a polgárok névjegyzékébe

manumissio vindicta

színleges szabadságper

manumissio testamento

tulajdonos érvényes végrendeletében, ill. fiókvégrendeletében az erre előírt szavakkal történő felszabadítás

lex Fufia Caninia

a végrendeleti felszabadításokat csak a végrendelkező tulajdonában lévő rabszolgák bizonyos fölfelé csökkenő hányadában engedélyezte

lex Aelia Sentia

az élők közti felszabadításokat korlátozta (csak akkor érvényes, ha az úr 20, a rabszolga 30 évnél idősebb)

ius postliminii

az a jog, amelynek értelmében a hadifogságba esett római polgár kiszabadulásával visszanyeri szabadságát, és úgy tekintik, mintha fogságba sem esett volna, azaz ipso iure visszaállnak a capitis deminutio folytán elvesztett jogai

peculium

a rabszolga számára ura által, illetve a filiusfamilias számára a családfő által engedélyezett úgynevezett különvagyon. Bár továbbra is az úr, illetve a családfő vagyonába tartozott, azt tehát tetszés szerint visszavonhatta, a rabszolga, illetve a filiusfamilias szabadon gazdálkodhatott belőle, szerezhetett, elidegeníthetett, ügyleteket köthetett.

ius patronatus

a felszabadított mint libertinus (vagy libertus) és a manumissor mint patronus között létrejövő függőségi viszony, amely a libertus haláláig tart, és kölcsönös családjogi jellegű kötelezettségeket foglal magába, túlnyomórészt azonban a patronus javára biztosít előnyöket

ius suffragii

olyan közjogi jogosultság, amely a népgyűléseken és egyéb közgyűléseken való részvételi és szavazati jogot (úgynevezett aktív választójog) jelenti.

ius honorum

olyan közjogi jogosultság, amely a tisztségekre való választhatóság jogát (úgynevezett passzív választójog) jelenti.

ius militiae

olyan közjogi jogosultság, amely jogot jelent a katonai szolgálat alatt a légiókba való besorozásra.

ius connubii

olyan magánjogi jogosultság, amely a római házasság megkötésére, továbbá a vele kapcsolatos családi jogok megszerzésére való képességet jelenti.

ius commercii

olyan magánjogi jogosultság, amely a ius civile szerinti vagyonjogi képességet jelenti

Latini prisci/ veteres

régi latin kolóniák lakói, nem illette meg őket a ius honorum

Latini coloniarii

azoknak a kolóniáknak a lakói, akik kedvezményként megkapták a ius Latiit, amely mostmár csak a ius commerciit jelentette

Latini Iuniani 

azok, akiknek a felszabadítója csupán prétori, nem pedig civiljog tulajdonos volt ; akiket formátlanul szabadítottak fel ; akik 30 évnél fiatalabb rabszolgák 

capitis deminutio maxima

a státuszváltozás azon esete, amikor a polgárjog (civitas) elvesztése a szabadság (libertas) elvesztésével jár együtt, azaz a római polgár rabszolgává válik.

capitis deminutio media

a státuszváltozás azon esete, amikor a polgárjog (civitas) elvesztése a szabadság (libertas) megtartása mellett történik, vagyis a polgárból peregrinus lesz.

capitis deminutio minima

a státuszváltozás azon esete, amikor a római polgár agnatiója változik meg a szabadság (libertas) és a polgárjog (civitas) érintése nélkül. Ez többféle módon állhat elő: önjogú személyből hatalom alatti lesz (például önjogú nő manus alá kerülése); hatalom alatti személy egy másik agnát családba kerül ugyancsak hatalom alattiként (például filiafamilias manus alá adása); hatalom alatti önjogúvá válik (például manus alóli elbocsátás).

intestabilitas

az úgynevezett tanúképtelenség olyan polgári jogállapotot befolyásoló körülmény, amely szerint az, aki ünnepélyes jogügyleteknél tanúként vagy mérlegtartóként szerepelt, majd amikor erre szükség lett volna, a tanúskodást megtagadta, büntetésből elvesztette tanúskodásra való képességét mások ügyleteinél. Úgyszintén mások sem tanúskodhattak az ő ügyleteinél,tehát nem volt jogképessége a tanúkat kívánó ügyleteknél.

infamia

az úgynevezett becstelenség olyan polgári jogállapotot befolyásoló körülmény, amelynek tényállásai körébe azok a kirívó módon sértő magatartások tartoznak, amelyek a civiljog, illetve a prétor megítélése szerint az elkövető becsületének csorbulását, s az illető persona infamisszá válását eredményezik.

infamia immediata

bizonyos elítélt magatartások vagy foglalkozások közvetlenül idézik elő az infámiát (pl. kettős házasság, nő házasságtörése, színészi, prostituálti tevékenység)

infamia mediata

közvetve, bírói ítélet következményeként áll be az infámia; ha valakit közbűntettben vagy valamely actio famosában elmarasztalnak (pl. gyámság, letét, megbízás jellegű keresetek)

turpitudo

az infamia olyan különleges esete, melynél a becsületcsökkenés előidézője nem egy jogszabály által körülírt tényállás megvalósítása (infamia iurus), hanem az érintett személyt a közvélemény szemében kétes foglakozása, erkölcstelen vagy közvélekedés szerint elítélendő magatartása (pl. házának örömtanyakénti hasznosítása) teszi turpis personává

jogi személy

A jogrend az ember mint természetes személy mellett magánjogi jogalanyisággal ruházhat fel bizonyos kiszakított, s ezáltal önállósított állandó emberi életcélokat is, az ilyen módon létrejött jogalanyokat nevezzük ennek

testület

universitas personarum; a célt és ennek szolgálatára rendelt szerveztet természetes személyek egy csoportja közösen határozza meg, s hozza létre ezzel magát a jogi személyt

alapítvány

universitas rerum; a célt és a célképviselő szervezetet a vagyoni juttatással egyidejűleg az alapító állapítja meg, amelyen ezért – ellentétben a testülettel – utólagos változtatás sem eszközölhető (a vagyon alanya maga az alapítvány – mint jogi személy)

magánjogi társaság

societas; a társasági szerződés nem hoz létre a tagoktól elkülönülő jogi személyt, így nincs szükség külön szervezetre sem, hanem a társak között puszta kötelmi viszony keletkezik, amelynél fogva tartoznak a társasági cél érdekében közreműködni (a társaságnak nincs, csak a társaknak van vagyona; a társaság léte a létrehozók személyéhez tapad)

önállótlan alapítvány

oly módon létesül, hogy valaki egy vagyonértéket juttat valamely testületnek azzal a meghagyással, hogy utóbbi a vagyon jövedelmét az általa meghatározott célra fordítsa; a juttatott vagyona alanya maga a testület

fiscus

az állami kiadások fedezésére szolgáló célvagyont jelöli, amellyel hivatali hatalmánál fogva a princeps a néptől és a szenátustól függetlenül rendelkezhetett, így mint az állam gazdasági érdekeinek megszemélyesítője, önálló jogalany.

kognát rokonság 

Az emberek vérségi leszármazáson (nemzésen, születésen) alapuló kapcsolata. Kognát rokonok (cognati) tehát azok, akiket vérközösség (cognatio naturalis) kapcsol egybe. az ún. kognát családot alkotják a szülők és a tőlük törvényes házasságban leszármazott gyermekek

agnát rokonság

a családfőt (paterfamilias) és az ő családi hatalmának alávetett szabad személyeket (alieni iuris) foglalja magába

gens

A nemzetség ama személyek összessége, akik ugyanazon férfi ős férfiágú leszármazói anélkül, hogy köztük az agnát rokonság foka megállapítható lenne. Az agnatio legszélesebb köre

coemptio 

plebejusok rendes manus-alapító ügylete a (a nővétel gyakorlatára utal: a manus-szerző férj a nőt hatalmában lépnek mondja, és azt állítja, hogy a nőt megvásárolta)