A Régi Magyar Irodalom Története Szókincsgyűjtemény

Ez a szókincsgyűjtemény a régi magyar irodalom legfontosabb fogalmait, szövegemlékeit és műfaji sajátosságait tartalmazza az államalapítástól a barokk korig.

Auctor

A szó középkori értelmében olyan személy, akinek az olvasók tekintélyt (auctoritas) tulajdonítanak, és aki autentikus, megjegyzésre érdemes állításokat hoz létre.

Auctoritas

Szerzői tekintély, amelyet Pisai Hugutio $1200$ körül úgy határozott meg, mint utánzásra méltó állítást.

Königsbergi Töredék

A $14.$ század második feléből származó szövegemlék, amely szentbeszéd-jegyzeteket és az Ave Maria első magyar nyelvű lejegyzését őrizte meg.

Tihanyi apátság alapítólevele

$1055$-ben keletkezett latin nyelvű oklevél, amely az első hiteles formában fennmaradt magyarországi okirat, és $58$ magyar szót tartalmaz.

Loca credibilia

Hiteleshelyek, amelyek a $13.$ század elejére alakultak ki székesegyházi káptalanok és kolostorok mellett okiratok kiadása és igazolása céljából.

Váradi Regestrum

A váradi székesegyházban $1208$ és $1235$ között végrehajtott istenítéletek és jogi ügyletek jegyzéke.

Deᷮliberatio

Szent Gellért nyolc könyvből álló elmélkedése a Dániel könyvében szereplő három ifjú történetéről; az első Magyarországon maradt teológiai mű.

Legenda maior

Szent István király nagyobbik legendája ($1077$ k.), amelyben az uralkodó aszketikus, szerzetesi eszményképként jelenik meg.

Halotti beszéd és könyörgés

A magyar nyelv első összefüggő szövegemléke, amely a Pray-kódexben maradt fenn, és valószínűleg Boldván keletkezett $1200$ körül.

Ómagyar Mária-siralom

A legrégibb fennmaradt magyar vers, amely Gotfridus latin szekvenciájának parafrázisa a $13.$ század közepéről.

Ars dictaminis

A jó prózastílust és a retorizált írásbeliség szabályait rögzítő szabálygyűjtemények elnevezése a középkorban.

Accessus ad auctores

Bevezető a szerzőkhöz; az egyetemi retorikaoktatás során használt bevezető, amely a szerzőről és a műről szóló fontos tudnivalókat ismertette.

Studia humanitatis

Olyan oktatási módszertan, amely ókori szövegek olvasásán és magyarázatán alapult, szemben a középkori skolasztikus dialektikával.

Propugnaculum Christianitatis

„A kereszténység védőbástyája”; a török veszély idején kialakult eszme Magyarország politikai és védelmi szerepéről.

Vera nobilitas

Az „igazi nemesség” humanista gondolata, amely szerint a nemesség nem származás, hanem erény és tudás függvénye.

Logos syntaktikos

Búcsúmondó beszéd; olyan antik retorikai műfaj, amely Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének egyik ihletője.

Enargeia

Szemléletesség; olyan retorikai technika, amely a dolgok részletes lefestése által képszerű élményt nyújt az olvasónak.

Copia verborum et rerum

A szavak és dolgok bősége; Erasmus által népszerűsített retorikai elv a téma részletező, változatos kifejtésére.

Exemplum

Példás történet; a prédikációs irodalomban használt tanulságos elbeszélés az erkölcsi tanítás szemléltetésére.

Deák

Régi magyar szó az írástudó, latinul értő értelmiségire; latinos megfelelője a literátus.

Virágének

Szerelmi tárgyú, gyakran jelképekkel díszített lírai ének, amelyet a $16.$ századi egyházi szerzők többnyire elítéltek.

Cisíoianus

Versbe szedett, a jelentősebb ünnepeket és naptári napokat rögzítő emlékeztető mondóka.

Históriás ének

Történetet elbeszélő verses műfaj, amely az oralitás és írásbeliség határán áll, és gyakran lantosok adták elő.

Balassi-strófa

Háromszor $19$ ($6+6+7$) szótagos, belső rímekkel tagolt versforma, amely meghatározta a $17.$ századi magyar lírát.

Neosztoicizmus

Justus Lipsius nevéhez köthető szellemi mozgalom, amely az antik sztoikus etikát a kereszténységgel ötvözte az állhatatosság és lelki béke érdekében.

Janzenizmus

A katolicizmuson belüli irányzat, amely Szent Ágoston tanítása nyomán az eleve elrendelés és a kegyelem fontosságát hangsúlyozta.

Concetto

A barokk költészetre jellemző szellemes, meglepő és váratlan képzettársításon alapuló metafora.

Akrosztichon

Névrejtés vagy versfő; a strófák kezdőbetűiből összeolvasható név vagy üzenet.

Kronosztichon

Olyan felirat vagy verssor, amelyben a kiemelt római számok összege egy évszámot (többnyire a keletkezés idejét) adja ki.

Vanitatum vanitas

A „hiábavalóságok hiábavalósága”; a földi élet mulandóságát hirdető barokk gondolati toposz.