X. A kiegyezés államberendezkedése. A király jogállása, a kormányzati struktúra változása és a törvényhozás reformja a dualizmus korában

jogfolytonosság

Biztosítja a hatalomgyakorlás alkotmányos gyakorlásának folyamatos voltát. Az 1867. évi kiegyezést követően újra hatályba léptették az 1848. évi áprilisi törvényeket, amellyel a magyar alkotmányos jogfejlődés folyamatosságát biztosították.

dualista államkonstrukció

A kiegyezéssel Ausztria és Magyarország között létrejött közjogi államszervezeti megoldás. Alapját az 1867:XII. tc.-ben határozza meg a magyar országgyűlés

1867:XII.tc.

Az osztrák-magyar kiegyezést szabályozó törvény, amely létrehozza a reáluniót a két ország között, így megteremti az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ebben a törvényben szabályozták a közös ügyek és a közös érdekű ügyek rendszerét.

dualizmus

Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának időszakát felölelő történelmi korszak, amely az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés megkötésével vette kezdetét és az I. világháború végéig (1918) a reálunió felbomlásáig tartott. Nevét az ún. dualista monarchiáról kapta.

kiegyezés közjogi alapja

Pragmatica Sanctio azon rendelkezése, amely kimondta az osztrák örökös tartományok és a magyar szent korona országainak feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttes birtoklását. Ennek a következménye lesz a közös ügyek rendszerének kialakítása

perszonálunió

olyan nemzetközi jogi államszövetség, amelyben csak az államfő személye a közös.

reálunió

olyan nemzetközi jogi államszövetség, amelyet az államfő személyén kívül más közös ügyek is összekötnek.

közös ügyek

Az 1867:XII. tc.-ben szabályozott olyan hatáskörök, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchia két tagállama közösen intéz. Ezek a következők voltak: külügy, hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy, amelyek közös jellemzői, hogy ezeket a Pragmatica Sanctio rendelkezéseiből vezette le Deák Ferenc.

közös érdekű ügyek

Az 1867:XII. tc.-ben meghatározott hatáskörök, amelyeket nem lehetett levezetni a Pragmatica Sanctioból, de az Osztrák-Magyar Monarchia két tagállama célszerűségi okokból közösen kezelte ezeket. A gazdasági együttműködés okán voltak ezek kiemelt fontosságúak, így többek között az alábbiak tartoztak ezek közé: kereskedelem és vám, bankügy, 1878-tól Bosznia Hercegovina ügye.

közös minisztériumok

Az 1867:XII. tc.-ben a közös ügyek kezelésére felállított központi kormányzati szervek, amelyek minisztereit az uralkodó nevezte ki. Három ilyen minisztérium létrehozásáról intézkedett a törvény, amelyek a következők voltak: közös külügyminisztérium, közös hadügyminisztérium és a közös pénzügyminisztérium

delegációk

Az 1867:XII. tc. által létrehozott közösügyi bizottságok, amelyekbe Ausztria és Magyarország törvényhozó testületei 60-60 főt delegálhattak. Ezen szervek legfontosabb feladata a közös költségvetés és a kvóta meghatározása volt. Magyarország részéről a Képviselőház 40 tagot, míg a Főrendi Tábla pedig 20 főt választott a delegációba.

kvóta

Az 1867:XII. tc. értelmében a közös ügyek költségvetésének megoszlási aránya a két tagállam között, amelynek meghatározása a delegációk feladata volt a két tagállam törvényhozó

testületeinek jóváhagyásával. Ezt tíz évente kellett a tagállamoknak újratárgyalni, és első alkalommal 1867-ben 30-70 %-ban állapították meg, a magasabb összeg Ausztriát terhelte.

közös miniszterek felelősségre vonásának szabályai

az 1867:XII. tc. szabályozta, a delegációknak 24 - 24 főt kellett javasolniuk. Mindegyik delegáció a másik által választott 24 főből indoklás nélkül kihúzhatott 12 személyt, és még a felelősségre vonás alatt álló közös miniszter is kihúzhatott 12 főt. Az eljárást a megmaradt 12 fő folytatta le.

horvát-magyar kiegyezés

az 1868:XXX. tc. által szabályozott megállapodás, amely Magyarország és Horvát--Szlavónország közjogi viszonyát rendezte. Ennek értelmében a két ország közötti közös ügyek a külügy, a hadügy, a pénzügy, a pénzrendszer, a vámpolitika és általában a kereskedelmi ügyek, míg a horvát autonómia körébe az alábbi hatáskörök tartoztak: belügy, vallás, oktatás és igazságügy. Emellett szabályozta a horvát bán jogállását, a magyar országgyűlés és a sabor közötti jogviszonyt, valamint létrehozták a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter tisztségét.

Sabor

A horvát törvényhozási szerv, amely az 1868:XXX. tc. értelmében a horvát autonómiába tartozó ügyekben döntést hozhatott, míg a közös ügyekben való döntéshozatal céljából köteles volt tagokat delegálni a magyar országgyűlés mindkét házába.

horvát bán a polgári korban

A különálló horvát autonóm kormányzat feje az 1868:XXX tc. értelmében, akit a magyar miniszterelnök javaslatára és ellenjegyzése mellett a király nevezett ki.

horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter

a magyar kormány, a magyar országgyűlésnek felelősséggel tartozó és a horvát érdekeket képviselő tagja az 1868:XXX. tc. értelmében, akinek pozíciója amiatt vált szükségessé, mert a horvát-magyar közös ügyekben a végrehajtó hatalmat a magyar kormány gyakorolta

egyházkörüli felségjog

Az államfőt megillető jogosítvány a katolikus egyházon kívül valamennyi egyházzal kapcsolatban, hogy azok alkotmányos és törvényes működését biztosítsa. A főkegyúri jog ezzel szemben a királyt illette meg a katolikus egyházzal szemben

előszentesítési jog

A kiegyezést követően a király azon jogosultsága, amelynek értelmében az előzetes jóváhagyása és hozzájárulása szükséges egy törvénytervezet országgyűlési tárgyalásához. Ennek megléte esetén nyílt csupán arra lehetőség, hogy az országgyűlés napirendjére tűzhesse a kérdést.

összeférhetetlenség

a képviselők nem tölthettek be olyan hivatalt vagy tisztséget, ami befolyásolta volna döntéshozatalukat. Először 1875-ben került törvényi szabályozásra az országgyűlési képviselői jogállással kapcsolatos összeférhetetlenség.

mentelmi jog

Az országgyűlési képviselők független döntéshozatalát biztosító jogi védelem a polgári korban, amely két részből áll. A sérthetetlenség (inviolabilitas): a képviselővel szemben büntető eljárás lefolytatására csak az országgyűlés előzetes jóváhagyásával kerülhetett sor. A felelőtlenség (immunitas): A képviselő nem vonható felelősségre az országgyűlésen kívüli hatóság által a képviselői tevékenységének gyakorlása, kifejtett véleménye, szavazata miatt.

obstrukció

Alapvetően az országgyűlési ellenzék kezében lévő, a törvényhozás munkáját akadályozó tárgyalási mechanizmus, amelynek célja, hogy megakadályozza a törvényhozás érdemi működését. Két fajtája ismeretes: technikai és az erőszakos obstrukció.

1874:XXXIII.tc.

az 1848:V. tc.-et módosító választójogi novella, amely az áprilisi törvényben szereplő vagyoni és jövedelmi cenzus helyébe adócenzust vezetett be. Emellett részletesebben meghatározta az alaki választójog szabályait.

főrendházi reform

a Főrendi Tábla szervezeti felépítésének átszervezése, amelyről az 1885. évi VII. tc. határozott. Ennek értelmében megszűnt a tagsága a címzetes püspököknek, a főispánoknak és azon főrendeknek, akik a törvényben előírt adófizetési kötelezettségnek nem feleltek meg. A protestáns egyházak pedig képviselethez jutottak. Ennek értelmében örökös jogon tagjai az uralkodóház teljes korú főhercegei és a minimum 3000 Ft évi adót fizető főrendek; méltóságuk alapján tagjai pl. az ország zászlósurai, a Kúria elnöke és másodelnöke, a Budapest M. Kir. Ítélőtábla elnöke és a római katolikus és protestáns egyházi vezetők, valamint a király által kinevezett személyek. A Főrendi Ház 1918-ig funkcionált az országgyűlés második kamarájaként.