Imperializmus

1853-1856

A krími háború az oroszok és a törökök között, amelyben sikerült megakadályozni az oroszok balkáni terjeszkedési céljait.

1859

Ion Alexander Cuza őrnagyot két román fejedelemség uralkodójává választották, így a két tartomány (Moldva és Havasalföld) egyesült, és létrejött a Román Fejedelemség. 1861-ben a Porta engedélyezte a fejedelemségek egyesítését, azaz Románia megalakulását.

1868

Meidzsi- restauráció meghirdetése Japánban. Japán ezzel a felvilágosult és modern államok sorában emelkedett.

1878

Berlini kongresszus, az orosz- török kérdés rendezése, ami az oroszoknak nem kedvezett. Fellazult a három császár szövetsége.

1879

A kettős szövetség kialakulása a Német Császárság és az Osztrák. Magyar Monarchia között.18

1882

A hármas szövetség létrejötte. A Német Császársághoz és az Osztrák- Magyar Monarchiához csatlakozott az Olasz Királyság.

1893

Francia- orosz katonai szövetség létrehozása. A szövetség célja az orosz terjeszkedés megfékezése és a német terjeszkedés ellensúlyozása volt.

1898

A fashodai incidens Nagy- Britannia és Franciaország között. Végül a két nagyhatalom megegyezett egymással, a franciák lemondtak Egyiptomról a britek javára, míg a britek lemondtak Marokkóról a franciák javára.

1904

Angol- francia szerződés (antant) megkötése, melyben Nagy- Britannia és Franciaország szövetséget kötött egymással.

1907

Angol- orosz megegyezés, melyben Nagy- Britannia és a cári Oroszország kötött szövetséget egymással. Az antanthatalmak Perzsiát három részre osztották. Afganisztánban Oroszország elismerte Nagy- Britannia protektorátusát (védnökség).

Ferenc József

Lásd: 4.8.1.

Bismarck

Lásd: 4.7.1.

Andrássí Gyula

Lásd: 4.8.1.

Viktória királynő (1837-1901)

Nagy- Britannia királynője, India császárnője (1877). A világ legnagyobb gyarmatbirodalmát kormányozta, mivel uralkodása idején Nagy -Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott. Uralkodásának idejét “viktoriánus kor”-nak nevezik, ami Nagy- Britannia történetében a dicsőség és a jólét korszakát jelenti. Nagy építkezések folytak (ekkor épült pl. a Tower Bridge, London jelképe).

Viktoriánus kor

Nagy- Britannia legdicsőségesebb korszaka. A hatalom alapja a brit flotta volt. A második ópiumháború (1856) után Kínában a brit gazdasági érdekek érvényesültek. A szipojlázadás (1857) leverése után Indiát koronagyarmattá alakították (India igazgatását közvetlenül a londoni kormány vette át). Nagy- Britannia a “világ műhelye” volt. Az 1851-es világkiállításon (megszervezője a királynő férje, Albert) a kiállított 14.000 tárgy fele hazai volt. A belpolitikában a korszakot a parlamenti váltógazdálkodás jellemezte. A konzervatívok (Disraeli) a trón méltóságának megőrzését tartották legfontosabbnak. A belpolitikai reformok- a választójog kiszélesítése (1884), az egyház szerepének csökkentése, az oktatás átalakítása (1870), az egészségtelen lakások lebontása- csökkentették a belső feszültséget.

Keleti kérdés

Oroszország a pánszlávizmusra hivatkozva a 18-19. században igyekezett növelni befolyását a keleti területeken. A Boszporusz, Dardanellák térségét a tengerszorosokkal együtt akarta fennhatósága alá vonni. Ez azonban felborította volna a térség hatalmi egyensúlyát, ezért Nagy- Britannia, illetve később a többi nagyhatalom (Olaszország és Németország) katonai erővel is fellépett az orosz törekvésekkel szemben. A 19. század utolsó harmadától a balkáni államok is bekapcsolódtak a küzdelembe. Az Oszmán Birodalom fokozatosan kiszorult a Balkánról. Ezzel egy időben elindultak a nemzeti függetlenségi mozgalmak. Az európai nagyhatalmak a térségben érdekeik érvényesítésére törekedtek.

Imperializmus

Olyan politika, törekvés, amely birodalom kialakítására, kiépítésére törekszik.

Berlini kongresszus

Az 1878-ban megrendezett kongresszuson az Osztrák- Magyar Monarchia lehetőséget kapott Bosznia- Hercegovina okkupálására, Nagy- Bulgária jelentős területeket veszített, Románia, Szerbia és Montenegró önállóságot kapott.

Hármas szövetség

A berlini kongresszus határozata miatt Oroszország eltávolodott a három császár szövetségétől. Németország támaszt keresett Franciaországgal szemben, az Osztrák- Magyar Monarchia pedig Oroszországgal szemben. A kettős szövetség létrehozása Bismarck és Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Ehhez csatlakozott a francia gyarmati politikával szemben álló Olaszország 1882-ben.

Antant

A berlini kongresszus után Oroszország egyedül maradt, Franciaország elszigetelődött. Nagy- Britannia számára az egyesítés után gyorsan fejlődő Németország veszélyessé vált. Nagy- Britannia Franciaország mellé állt (1904), majd szövetséget kötött Oroszországgal is (1907), félretéve a Balkánon és Perzsiában fennálló feszültségeket.

Első balkáni háború

1912-1913-ban a Balkán- szövetség tagjainak (Bulgária, Szerbia, Görögország, Montenegró) az Oszmán Birodalom ellen vívott, török vereséggel záruló háborúja (csak Konstantinápoly és környéke maradt török kézen, a többit felosztották a balkáni államok között).

Második balkáni háború

Szerbia, Montenegró és Görögország 1913-ban Bulgária ellen fordult. A nagyhatalmak saját céljaikra akarták felhasználni a kialakult helyzetet. Oroszország Szerbiát támogatta, ezt Ausztria igyekezett megakadályozni. Bulgária végül vereséget szenvedett. Albánia 1913-tól független.

Egyenlőtlen fejlődés

Lásd: 4.7.1.

Gyarmatosítás

Lásd: 3.1.1.

Újkori gyarmatosítás

A 19. század végén a gyarmatosítás új hulláma indult el. A második ipari forradalom és az új nemzetállamok létrejötte megváltoztatta a korábbi gazdasági erőviszonyokat. Fő cél a piac növelése és a nyersanyag pótlása lett. A volt gyarmattartók területeik megtartására, az újonnan fejlődők pedig gyarmatok szerzésére törekedte, ami külpolitikai változásokat eredményezett. A későbbiekben már jelentőssé vált a gyarmatokra kivitt tőke, aminek következtében ezeken a területeken is beindult az ipari termelés, alárendelve azt a gyarmatosító hatalom igényeinek. A 19. század közepén kezdődött el Afrika gyarmatosítása, és az Ázsiai befolyási övezetek kialakítása. 1870-ben az európai hatalmak Afrika egytizedét ellenőrizték, 1890-ben már kilenctizedét. Új vonásként jelentkezett Cecil Rhodes (Fokföld kormányzója) elmélete, amely a fehér, az angolszász faj hittérítő tevékenységével és civilizációs fölényével támasztotta alá a hódításokat. A gyarmatok a világpiac részévé váltak. A világgazdaság átrendeződése elindította az első gyarmati háborúkat.

Tőkekivitel

A tőkét a gazdaságilag elmaradottabb országokban fektetik be, mivel itt olcsóbb a munkaerő, a nyersanyag és a piac helyben van. Ez plusz bevételt jelent (extraprofit). A különböző országok közötti tőke áramlása, amelynek célja a magasabb profit elérése.

Gyarmattartók: Nagy- Britannia

A világ legnagyobb kiterjedésű gyarmatbirodalmával rendelkezett. Legértékesebb gyarmata India volt. Két telepes gyarmatán (Kanada és Ausztrália) kiépült az angol mintájú közigazgatás, és emiatt egyre nagyobb önállóságra tettek szert. A 19. század végére Afrika jelentős része (pl. Egyiptom és a Szuezi- csatorna) is befolyásuk alá került.

Franciaország

A hétéves háborúban elveszítette észak- amerika gyarmatait. A 19. században stabilizálódott helyzete Indokínában (Vietnám, Kambodzsa, Laosz) és Észak. Afrika.

Amerikai Egyesült Államok

Az amerikai- spanyol háború amerikai sikerét követően a spanyol gyarmatok közül annektálta Puerto Ricót, Kuba és a Fülöp- szigetek pedig amerikai védnökséget kapott. 1901-ben az Egyesült Államok elkezdte építeni a Panama- csatornát. A próbaüzem 1913-ban zajlott és 1914-től vált hajózhatóvá a csatorna.

Németország

A 19. század utolsó évtizedében kapcsolódott be a gyarmatokért folytatott küzdelembe. Afrikában (pl. Togo, Kamerun) és Csendes- óceán térségében is szerzett gyarmatokat.

Oroszország

Határait már a 16. században kiterjesztette az Urálig. Ezután az oroszok fokozatosan birtokba vették a gyéren lakott Szibériát, s eljutottak a Csendes- óceánig. A 19. század közepén megindult az orosz hódítás Belső- Ázsiában (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) és a Kaukázus vidékén (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország). 1896-ban orosz- kínai szerződés jött létre a keletkínai vasút megépítéséről, ami 1935-ig orosz tulajdon volt. Terjeszkedésük során, a Kaukázus vidékén Törökországgal, Belső- Ázsiában Angliával kerültek összeütközésbe, a távol- keleti hódítás Japánnal vezetett háborúhoz.

Japán

A 19. század közepéig Japán elzárkózott a külvilágtól. 1854-ben arra kényszerült, hogy néhány kikötőjét megnyissa a külföldi hajók előtt. A gyarmatosítás elkerülése miatt 1868-tól a császár reformokat vezetett be (Meidzsi- reform). Európa minták alapján átszervezte a kormányt, a hadsereget, az oktatást, új adórendszert vezetett be, agrárreformot hajtott végre, megszüntette a feudális kiváltságokat. A század végére Japán nagyhatalom lett, és sikeres hódításokat hajtott végre (Korea, Tajvan).

Szuezi- csatorna

Egyiptom területén a Vörös- és Földközi- tengert összekötő, mesterségesen kialakított csatorna, amit a 19. század második felében építettek francia tervezőmérnökök munkája alapján. Brit ellenőrzés alá került az 1880-as években. Az 1956-os szuezi válság megoldódása után (lásd: 6.1.4.) is többször volt válságövezet.

Balkán

Délkelt- Európa egyik földrajzi régiója. A területet gyakran Balkán- félsziget néven is említik, hiszen három oldalról tenger veszi körül. Konstantinápoly eleste után (1453) a terület az Oszmán Birodalom részévé vált. A görög szabadságharc (1821-1829) kezdetekor indult meg a balkáni országok szuverénné válása Isztambultól. Ez a folyamat az I. világháború idején fejeződött be. A második világháborút követően a görög polgárháború befejeződése (1946-1949) után a Balkán- félsziget többé nem számított nemzetközi tűzfészeknek. Bulgária, Románia, Albánia és Jugoszlávia a szocialista tömbhöz tartoztak. A félszigeten az 1990-es évekig hagyományos értelemben vett parlamenti demokrácia egyedül Görögországban valósult meg. (Balkán háborúk: lásd: 6.2.2.)

Fashoda

1898-ban itt néztek farkasszemet egymással a brit és francia csapatok az észak- afrikai terjeszkedéssel járó konfliktus kialakulása során. Végül sikerült diplomáciai úton rendezni az incidenst, melynek keretében a franciák lemondtak Egyiptomról a britek javára, míg a britek lemondtak Marokkóról a franciák javára.