Magyar grammatika 1. – első zh

Fonéma

jelrész, jelmegkülönböztető nyelvi egység

pl. fal – fel – fél, kenyér – tenyér

Morféma

a legkisebb nyelvi jel; önálló jelentéssel bír

• tőmorféma: fogalmi/tartalmas jelentésű

  pl. véd-, ill-, bicikli-

• toldalékmorféma: nyelvtani viszonyjelentés

  pl. -alom/-elem, -nak/-nek

• szabad/kötött morfémák

• paradigma

Lexéma

szóelőfordulásokból elvont önálló jelentésű nyelvi egység, szótári szó; gyakran jelkombináció

pl. fizikatanár, kerget, levendula, ki, után, nem, nyilván

Szintagma

önálló fogalomjelölő lexémák és/vagy mondatrészek grammatikai kapcsolatából létrejövő, létrehozható nyelvi egység

• szervetlen / nem grammatikai / egyszerű szókapcsolatok: logikai, modális jelentésviszonyok tartják össze

  pl. de finom, tulajdonképpen jó, igenis elmegy, Isten hozzád!

• szerves szószerkezetek

  • morfológiai természetű

    pl. napok alatt, ülj le, szép voltál

• szintagmák

  • alárendelő szintagmák: alaptag + bővítmény (önálló mondatrész)

    pl. jó természet, panaszkodik a hidegre, alszanak a gyermekek

  • mellérendelő szintagmák

    pl. meleg és nyirkos, magas vagy alacsony

Szóelőfordulás

a beszéd egysége, szavai

pl. Az én házam az én váram (6 db szóelőfordulás)

Szóalak

a szótári szó és a paradigmatikus alakjai

pl. kiáll (igei személyragozási paradigma, idő- és módjelek járulhatnak hozzá)

Disztribúció

egy nyelvi elem összes lehetséges környezete az adott nyelvi szinten

pl. toldalékragnak a tő: asztal + -ig

Affixum

toldalék; tőmorfémához járuló morféma

Alternáció

a tő és a toldalék által képviselt morfológiai kategóriához több azonos jelentésű és funkciójú, alakilag részlegesen eltérő morféma tartozik

pl. tó: tó-, tav; -t: -t, -at, -et, -ot, -öt

Invariáns/reprezentáns

az adott morfológiai kategóriát képviselő tipikus, elvont, állandó alakváltozat

pl. tó: tó-, tav; -t: -t, -at, -et, -ot, -öt

Variáns/allomorf

az invariáns realizációja

pl. tó: tó-ban, tav-at

Alternáns

az allomorfok egymáshoz viszonyítva

pl. bokor: bokor-, bokr-

Funkciótlan szabad alternáció (nem kontrasztív disztribúció)

az allomorfok tetszőlegesen felcserélhetők; nincs funkcióbeli változás

pl. söprű ~ seprű, zsemle ~ zsömle, veder ~ vödör, törölköző ~ törülköző (tőalternánsok); -óz(ik) ~ ódz(ik) → lopózik ~ lopódzik (képzőalternánsok)

Funkciótlan kötött alternáció (komplementáris disztribúció):

az allomorfok felhasználhatósági feltételei kötöttek; a változatok közül bizonyos morfológiai környezetben csak az egyik jelenhet meg; nincs funkcióbeli változás

pl. ló-hoz nem lov-hoz, de: lov-at nem ló-t; ház-ban, kert-ben; vár-tok, néz-tek, jöt-tök stb. (lényegében az összes többváltozatú toldalékmorféma)

Funkciós alternáció

az alternánsok közötti részleges alaki eltéréshez jelentésbeli (főleg grammatikai értékbeli) különbség társul

pl. vagy ~ van (létige: E/2 és E/3), -na ~ -ná (feltételes mód jele: általános és határozott ragozás E/3-ban) (ugyanígy: -ne ~ -né)

Előhangzó/kötőhangzó

speciális morfológiai helyzetben megjelenő fonéma, mely toldalékos szóalakokban a szótő után, a toldalék első elemeként jelentkezik

pl. ter-eget, korong-ok, űz-ött

Szabad morféma

ha tő egyáltalán nem toldalékolható; a mondatban realizálódó szóalak mindig azonos lesz megjelenésében a tőalakkal

pl. igen, nem, talán, csak (viszonyszók)

Potenciálisan szabad morféma

ha a tő fakultatív módon toldalékolható; nem szükségszerű inflexiós toldalékmorfémával ellátni ahhoz, hogy mondatba kerüljön, de esetenként felvehet inflexiós toldalékokat

pl. bizonyos határozó szók: fent – feljebb, fentről; lent, itt, ott, most, bent, kint, oldalt, Pécset

Relatív szabad morféma

igei és névszói tőmorféma; ahhoz, hogy megjelenjen alapvető mondatrészi pozíciójában, szükséges ellátni inflexiós toldalékokkal, testessel vagy testetlennel (zéró morfémával)

pl. fut- (ragozott igei szóalak: E/3, kijelentő mód, jelen idő), alapszófaji szavak: főnév, melléknév, névmás stb.

Kötött morféma

soha nem fordulhat elő önállóan, csak más testes morfémával képes lexémát, mondatba lépő szóalakot alkotni; minden affixum, képző- vagy ragszerű utótagok, tövek kisebbik része

pl. szobá-m

Zéró morféma

testetlen, önálló hangtest nélküli toldalék; paradigmatikus rendszerből kikövetkeztethető grammatikai jelentés hordozója

pl. ház✕ : házak; várt✕ : vártam stb.

Paradigma

az adott szófaj lehetséges ragozási sora

pl. futok, futsz, fut, futunk, futtok, futnak; autóm, autód, autója, autónk, autótok, autójuk

Prefixum

a tő előtt elhelyezkedő toldalék; egyedül: felsőfok (leg-) és tulzófok (leg-, legesleg-)

Szuffixum

a tő után – közvetlenül vagy közvetve (más szuffixumot követve) – elhelyezkedő toldalék: képző, jel, rag

Derivációs morféma

képző

Inflexiós morféma

jel, rag

Analitikus szerkesztés

viszonyítás (grammatikai információ) önálló lexémával való kifejezése; morféma funkciójú viszonyszó + fogalomszó (morfológiai típusú szerkezet); funkcionálisan egy szóalaknak felel meg

pl. névutós szerkezet: asztal alatt; jövő idő: esni fog; múlt idő + feltételes mód: hívtalak volna

Szintetikus (összerakó, sűrítő) szerkesztés

viszonyítás (grammatikai információ) affixummal való kifejezése

pl. autókat (többes szám, tárgyeset)

Abszolút tő

morfológiailag tagolhatatlan tő, a szóalaknak az az eleme, amelyet már minden toldaléktól megfosztottunk; egyszerű, nem összetett szóban egyetlen morfémából áll

pl. üvegezésekhez abszolút töve: üveg-

Relatív tő

morfológiailag tovább tagolható tő, a szóalaknak az az eleme, amiről még leválasztható toldalék; szerkesztett

pl. üvegezésekhez relatív tövei: üvegezések-, üvegezés-, üvegez-

Nyitott morfémaosztály

tőmorfémák; folyamatosan bővülhetnek újabb egyedekkel

pl. egyalakú tövek (ige, névszó); tővégi időtartamot változató tövek: fekete- ~ feketé-

Zárt morfémaosztály

toldalékmorfémák; az adott szinkrón metszeten belül nem bővülhetnek újabb elemekkel, listázhatók

pl. ható ige képzője: -hat/-het

Produktív képző

ha a képzővel az adott szemantikai és szintaktikai feltételek mellett új szavakat lehet létrehozni

pl. -ni (főnévi igenév); -gat, -get (gyakorító képző); -z, -l; (igeképző) -ás/-és (főnévképző)

Automatikus képző

ha a képző az adott szófaj (lényegében) összes szavához járulhat

pl. -ni (főnévi igenév); -gat, -get (gyakorító képző); -ás/-és (főnévképző)

Deverbális verbumképző

igéből igét képező képző

pl. műveltető képző: -at/-et, -tat/-tet: mosat, véset, gondolkodtat, festet

Denominális verbumképzők:

névszóból igét képző képzők

pl. -z(ik)/: csákányoz, kettőz, szalonnázik, szemez, zongorázik

Deverbális nomenképző

igéből névszót képező képző

pl. főnévképző: -ás/-és: futás, tanulás

Denominális nomenképzők

névszóból névszót képző képző

pl. kicsinyítő, becéző képzők: -cska/-cske (-acska/-ocska/-ecske/-öcske): fiúcska, szánkócska, felhöcske, kanalacska, ablakocska, rögöcske

Szófajtartó képző

a származékszó megegyezik az alapszó szófajával

pl. olvastat

Szófajváltó képző

a származékszó különbözik az alapszó szófajától

pl. fehérít

Szófajjelölő képző

fiktív tövek esetén; a képző a származékszó szófaját jelöli

pl. zörren

Passzív/fiktív tő

olyan kötött morféma, amely csak bizonyos, meghatározott (gyakran improduktív) toldalékkal (képzővel) fordul elő; a tő disztribúciós módszerrel kielemezhető

pl. zörren, zörög, zörrent: zör(r)-; loccsant, loccsint: loccs-; ébred, ébreszt: ébr-; legyez, legyint: legy-; téved, tévelyeg, téveszt: tév-

Szintaktikai képző

megváltoztatja az alapszó szintaktikai felhasználhatóságát anélkül, hogy az alapszó szótári jelentésén változtatna

pl. ad – adás, megy – menés, okos – okosság, ír - írat

ige: tárgy és határozó

főnév: jelző

melléknév: fokhatározó