KÖZTÁRSASÁGBÓL EGYEDURALOM: RÓMAI KÖZTÁRSASÁG MŰKÖDÉSE, CAESAR ÉS AUGUSTUS

Kr. e. 753

A hagyomány szerint Róma alapításának éve. Ekkor alapította meg a monda szerint Romulus és Remus a várost. Ezzel a dátummal kezdődik a Római Királyság kora, amely Kr. e. 510-ig tartott.

Kr. e. 510

Véget ért a Római Királyság, amikor Rómában elűzték a trónról az utolsó királyt, Lucius Tarquinius Superbust. Ezzel a eseménnyel lezárult a királyság kora, és megkezdődött a szabad Római Köztársaság (arisztokratikus köztársaság)  korszaka.

Kr. e. 44

Julius Caesar halála, aki híres hadvezér és államférfi volt. A végrehajtott merényletet követően alapjaiban változott meg a római birodalom, a köztársasági államformát felváltotta a principátus kora (Augustus).

Kr. e. 31

Octavianus és Marcus Antonius seregei Kr. e. 31-ben az actiumi tengeri csatában csaptak össze. Az ütközetben Octavianus hadvezére, Agrippa döntő győzelmet aratott Antonius és az őt támogató Egyiptom királynője, Kleopátra erői felett. A győzelem pedig lehetővé tette Octavianus számára, hogy megkezdje egyeduralmának kiépítését.

Pompeius

A késő római köztársaság egyik legjelentősebb hadvezére és államférfija volt. Sikeres hadjáratai során felszámolta a földközi-tengeri kalózokat, legyőzte VI. Mithridatész pontoszi királyt, és megszilárdította Róma hatalmát Keleten. Kr. e. 60-ban Julius Caesarral és Crassusszal létrehozta az első triumvirátust, amelynek felbomlása után Caesar legfőbb politikai ellenfelévé vált.

 

A senatus és az optimaták támogatásávalpolgárháborút vívott Caesarral, azonbanKr. e. 48-ban a pharszaloszi csatában vereséget szenvedett. Ezt követően Egyiptomba menekült, ahol partra szállásakor meggyilkolták..

Caius Julius Caesar

Római államférfi, hadvezé, a néppárt (popularisok) egyik meghatározó vezetője., Kr. e. 63-ban pontifex maximusszá,vagyis a római államvallás legfőbb papjává választották.

Kr. e. 60-ban Crassusszal és Pompeiusszal létrehozta az első triumvirátust. Egy évvel később Gallia proconsulja lett, ahol sikeres hadjárataival jelentősen növelte tekintélyét és hatalmát.

MiutánKr. e. 48-ban, a pharszaloszi csatábanlegyőzte Pompeiust, kezében összpontosultak a legfontosabb állami tisztségek:consul, dictator perpetuus (örökös diktátor), pontifex maximus, valamint több néptribunusi jogkör is megillette.

Reformjai:

o   Megtörte a senatusban az optimaták túlsúlyát;

o   Növelte a testület létszámát;

o   Pénzreformot hajtott végre;

o   Bevezette a róla elnevezett Julián-naptárt;

Reformjainak egy része nyíltan a köztársasági berendezkedés korlátozását szolgálta, és súlyosan sértette az optimaták érdekeit. Ennek következtében Kr. e. 44-ben köztársaságpárti összeesküvők meggyilkolták.

Marcus Antonius

Római hadvezér és politikus volt, Julius Caesar egyik legközelebbi híve, aki a galliai hadjáratok során is a vezérkar tagjaként szolgált.

 

Kr. e. 44-ben Caesar consultársa volt, meggyilkolását követően pedig fontos szerepet játszott a hatalmi harcokban. Kr. e. 43-ban Octavianusszal és Lepidusszal létrehozta a második triumvirátust.A birodalom felosztása után a keleti tartományok irányítását kapta meg, ahol szoros kapcsolatba került Kleopátrával.

 

Később összeütközésbe került Octavianusszal, ésKr. e. 31-ben az actiumi tengeri csatában döntő vereséget szenvedett. A vereséget követően Kleopátrával együtt öngyilkosságot követett el.

Augustus (Octavianus)

Augustus (Caius Octavius, később Caius Julius Caesar Octavianus) Julius Caesar unokaöccse és fogadott fia volt.

 

Caesar meggyilkolását követően Kr. e. 43-ban Marcus Antoniusszal és Lepidusszal létrehozta a második triumvirátust, amelynek célja a Caesar-ellenes erők legyőzése és a hatalom megszerzése volt. Miután Kr. e. 31-ben az actiumi tengeri csatában legyőzte Antoniust és Kleopátrát, Kr. e. 29-ben egyedüli győztesként tért vissza Rómába, és fokozatosan kiépítette egyeduralmát.

 

Kr. e. 27-ben formálisan lemondott rendkívüli hatalmáról, a senatus azonban ráruházta az Augustus („fenséges”, „istentől gyarapított”) címet, amellyel kezdetét vette a principátus rendszere. Bár hivatalosan meghagyta a köztársasági intézményeket, a legfontosabb tisztségeket (többek között consulként, imperátorként és pontifex maximusként) saját kezében összpontosította, így burkolt egyeduralmat valósított meg.

 

Uralkodása során átfogó reformokat vezetett be:

o   Hivatásos, állandó hadsereget szervezett;

o   Létrehozta a pretoriánus gárdát;

o   Megreformálta a közigazgatást és a hivatalnokrendszert;

o   Rendezte az adózást és a tartományok igazgatását.

 

Külpolitikájának köszönhetően hosszú békés időszak, aPax Romana („római béke”)kezdődött, amely közel két évszázadon át biztosította a birodalom stabilitását és gazdasági fejlődését.

 

Augustus emellett jelentős mecénás volt: támogatta az irodalmat és a művészeteket ( többek között Vergiliust és Horatiust), valamint törvényekkel igyekezett megerősíteni a hagyományos római erkölcsöket és a családi életet.

Patrícius

patres - atyák

Az ókori Róma ősi nemzetségeiből származó örökletes arisztokrácia tagja. A királyság és a korai köztársaság időszakában a patríciusok alkották a politikai és társadalmi elit rétegét. Kezdetben kizárólag ők lehettek a senatus tagjai, valamint csak ők tölthették be a legfontosabb állami és vallási tisztségeket. Kiváltságos helyzetük miatt meghatározó szerepet játszottak Róma irányításában, azonban a plebejusok évszázadokon át tartó jogküzdelmeinek eredményeként előjogaik fokozatosan csökkentek, és a legfontosabb hivatalok idővel a plebejusok számára is megnyíltak

Plebejus

plebis - köznép

A nép. A királyság korában politikai jogokkal nem rendelkeztek, ugyanakkor a hadsereg nehézfegyverzetű gyalogságának jelentős részét alkották, ezért egyre nagyobb beleszólást követeltek az állam irányításába.

 

A Kr. e. 5-3. század között zajló rendi küzdelmek eredményeként fokozatosan kivívták a politikai egyenjogúságot: létrejött anéptribunusi tisztség, megjelentek a plebejusok számára is elérhető hivatalok, végül a legfontosabb állami tisztségeket is betölthették..

Consul

A római köztársaság legmagasabb rangú, évente választott tisztségviselője.

 

A köztársaság élén egyszerre két consul állt.

Feladataik közé tartozott a hadsereg vezetése, a senatus és a népgyűlések összehívása és irányítása, az államigazgatás működtetése, valamint bizonyos bírói feladatok ellátása. Hatalmukat egymás vétójoga és a senatus tekintélye is korlátozta, ezzel is megakadályozva az egyeduralom kialakulását.

Senatus

vének tanácsa

A legfontosabb kormányzati testület, amely a királyság és a köztársaság idején meghatározó szerepet játszott az állam irányításában.

 

A korai köztársaságban mintegy 300 tagból állt, számát később Sulla 600-ra, Julius Caesar 900-ra emelte, majd Augustus ismét csökkentette és rendezte a testület létszámát.

 

Tagjait kezdetben a patríciusok közül választották, később a volt magistratusok kerültek be, névsorukat pedig a censorokállították össze és felülvizsgálták.

 

A senatus irányította a külpolitikát és a pénzügyeket, felügyelte a magistratusok tevékenységét, döntött a tartományok igazgatásáról, valamint előkészítette a törvényjavaslatokat.

Dictator

Az ókori Rómában rendkívüli hatalommal felruházott tisztségviselő. Megbízatása legfeljebb hat hónapra szólt, ezalatt teljhatalommal rendelkezett, döntéseit más magistratusok nem vétózhatták meg. Feladata az államot fenyegető veszély gyors és hatékony elhárítása volt..

Néptribunus

tribunus - elöljáró

Az ókori Róma plebejus tisztségviselője, akinek hivatalát a plebejusok rendi küzdelmeinek eredményeként hozták létre Kr. e. 494-ben. Kezdetben két, később tíz néptribunust választottak, akiknek legfontosabb feladata a plebejusok jogainak és érdekeinek védelme volt a patrícius magistratusokkal szemben. A néptribunusok rendelkeztek vétójoggal,amellyel megakadályozhatták más tisztségviselők intézkedéseit vagy a számukra hátrányos döntések végrehajtását.

Polgárjog

Az ókori Rómában a polgárokat megillető jogok és kötelezettségek összessége. Kezdetben kizárólag a patríciusok rendelkeztek vele, majd a plebejusok rendi küzdelmeinek eredményeként a Kr. e. 3. századra a plebejusok is teljes polgárjogot szereztek.

A római polgárok részt vehettek a népgyűléseken, szavazhattak, választhattak és választhatók voltak a közhivatalokra, fellebbezhettek a magistratusok döntései ellen, jogszerű házasságot köthettek, tulajdont szerezhettek, kereskedhettek.

 

A római polgárjog egyben kötelezettségekkel is járt, például adófizetéssel és katonai szolgálattal.

Provincia

Másszóval tartomány. Az ókori Róma Itálián kívül meghódított és a római állam fennhatósága alá tartozó területi-közigazgatási egysége.

 

Lakói rendszerint adót fizettek Rómának, és kötelesek voltak támogatni a birodalmat katonai és gazdasági erőforrásokkal. A provinciák élén a Róma által kinevezett helytartó/proconsul állt, aki a közigazgatásért, az igazságszolgáltatásért, az adók beszedéséért és a katonai védelemért felelt.

Rabszolga

Személyi jogaitól megfosztott ember, akit a jog nem személynek, hanem tulajdonnak tekintett. Ura teljes rendelkezési joggal bírt felette: eladhatta, megvásárolhatta, megbüntethette vagy felszabadíthatta.

 

A rabszolgák a gazdaság szinte minden területén dolgoztak: a mezőgazdaságban, a bányákban, a háztartásokban

Lovagrend

Az ókori Róma vagyonos társadalmi rétege, amely kezdetben elsősorban tehetős plebejusokból, később patrícius származású családokból is állt.

 

Tagjai a hódító háborúk során jelentős vagyonra tettek szert, és főként kereskedelemmel, pénzügyi tevékenységgel, adóbérlettel, valamint ipari vállalkozásokkal foglalkoztak.

 

Asenatori renddelellentétben közvetlenül nem vehettek részt a legmagasabb politikai tisztségek betöltésében, gazdasági befolyásuk azonban rendkívül jelentős volt.

A késő köztársaság idején érdekeik gyakran szembekerültek a senatori rendével, ezért többnyire a néppártiak(popularisok) politikáját támogatták a szenátori arisztokráciát képviselő optimatákkal szemben.

Szenátori rend

Az ókori Róma legmagasabb, leggazdagabb és legnagyobb hatalmú társadalmi rétege volt. Ebbe a rendbe tartoztak a szenátus tagjai és családjaik, akik a birodalom legfontosabb politikai, katonai és bírói tisztségeit viselték.

 

Ellentétben álltak a lovagrenddel.

Optimaták

A szenátorok érdekeit védő politikai csoport elnevezése

Néppártiak

A szenátori rend azon tagjainak politikai csoportosulása, akik a lovagrend támogatásával a nép érdekeire hivatkozva léptek fel a szenátori arisztokrácia politikai egyeduralma ellen.

 

Céljuk egy szélesebb társadalmi bázison nyugvó politikai rendszer kialakítása volt. A néppártiak legismertebb képviselője Julius Caesar volt.

Triumvirátus

Három férfi szövetsége. Az első triumvirátust Kr. e. 60-ban Julius Caesar, Pompeius és Crassus hozta létre abból a célból, hogy kölcsönösen támogassák egymást a legfontosabb állami tisztségek megszerzésében, valamint felosszák egymás között a provinciákat.

 

A második triumvirátustKr. e. 43-ban Octavianus, Marcus Antonius és Lepidushozta létre, amelynek célja a szenátus hatalmának korlátozása, valamint Julius Caesar gyilkosainak megbüntetése volt.

Imperátor

A római hadsereg főparancsnoka

Principátus

princeps - első polgár

Augustus által Kr. e. 27-ben kialakított kormányzati forma, amely a császárkor első időszakát jelenti. Augustus a princeps („első polgár”, illetve a senatus első embere) címet viselte, és bár a legfontosabb hatalmi jogköröket saját kezében összpontosította, formálisan meghagyta a köztársaság intézményeit. Ezzel azt a látszatot kívánta fenntartani, hogy nem egyeduralkodó, hanem csupán a köztársaság első embere.

Limes

A Római Birodalom határvonala. Célja a birodalom védelme és a határ ellenőrzése volt

A természetes védelmi vonalat folyók, hegyek stb, alkották (pl. Augustus: Duna- Rajna vonal kiépítése).

Légió

A római hadsereg alapvető katonai egysége.

Censor

A római köztársaság egyik legfontosabb hivatalnoka, aki a népszámlálást végezte. A cenzorok feladata a római polgárok vagyonának és státuszának nyilvántartása volt.

TOPÓ

Itália, Róma, Actium, Pannónia, Aquincum, Savaria, Gallia, Jeruzsálem, Alexandria