Polgári állam

1701

A porosz királyság meszületése.

1806

A Német- római Császárság megszűnése.

1815

A Német Szövetség megalakulása.

1834

A Német Vámszövetség (Zollverein) létrejötte.

1861-1865

Az amerikai polgárháború időszaka.

1866

Háború Poroszország és Ausztria között. A königgratzi csata. Ausztria vereséget szenvedett, ezért kiszorult a német egyesítésből.

1870

Porosz- francia háború, melyben Sedannal a poroszok arattak győzelmet.

1871

A Német Császárság kikiáltása Versailles-ban. Elzász- Lotaringia Németországhoz csatolása.

Otto von Bismarck (1815-1898)

Porosz (1862), majd birodalmi kancellár (1871). Közel 30 évre irányt szabott az európai politikának. Franciaország elszigetelésére törekedett (porosz- francia háború). 1873-ban létrehozta a három császár szövetségét (Oroszország, Osztrák- Magyar Monarchia, Német Császárság), majd ennek felbomlása után 1879-ben az Osztrák- Magyar Monarchiával a kettős szövetséget, amelyhez 1882- ben csatlakozott Olaszország, és létrejött a hármas szövetség. Németország sikereit a hadseregfejlesztésnek köszönhette (vaskancellár). Szociális törvényeivel ellensúlyozni kívánta a munkásszervezetek fellépésének sikerességét, ezért betegbiztosítási, balesetbiztosítási törvényt (1883), valamint öregségi és rokkantsági biztosítást vezetett be (1884). 1890-ben (miután II. Vilmos igyekezett lemondatni) visszavonult a politikától.

III. Napóleon (1848-1870)

Francia köztársasági elnök, (1848-1852), császár (1852-1870). Nagybátyja, a “nagy” Napóleon bukása után száműzték, , Németországban és Svájcban élt. Az 1848-as forradalom kitörésekor újra hazatért. 1851-ben puccsot hajtott végre, feloszlatta a parlamentet, 1852-ben császárrá kiáltatta ki magát és diktatúrát hozott létre. Fejlesztette a gazdaságot (ipar), az infrastruktúrát (közlekedés, csatornázás, ivóvízhálózat), szociális intézményeket hozott létre, korszerűsítette az oktatást. Nagyszabású építkezései átalakították Párizs arculatát. Beavatkozott az európai konfliktusokba: a krími háborúba, az olasz egyesítésbe (Savoya és Nizza megszerzése). Terjeszkedett Indokínában és Észak- Afrikában. A porosz- francia háború alatt, a sedani ütközet után fogságba esett. Párizsban forradalom tört ki, és Napóleont megfosztották trónjától. 1873-ban bekövetkezett haláláig az Egyesült Királyságban élt.

Abraham Lincoln (1809-1865)

Ügyvéd, 1861 és 1865 között az Egyesült Államok 16. elnöke. Kongresszusi képviselő, a Republikánus Párt tagja. Elnökké választása után fellépett a rabszolgaság eltörléséért, ami a déli államok kilépéséhez és a polgárháború kirobbanásához vezetett. A háború az északiak győzelmével ért véget. Újraválasztása után öt nappal egy színházi előadáson rálőttek, aminek következtében másnap reggel elhunyt.

Nagynémet egység

A német egység megteremtése Ausztria részvételével.Ki

Kisnémet egység

Az egység megteremtése Ausztria nélkül. Mivel a kérdést eldöntő porosz- osztrák háborúban Ausztria vereséget szenvedett (1866), az egyesítés ezen a módon valósult meg.

Német Császárság

1871-1918 között állt fenn. Alkotmánya a föderációs elvre épült (25 szövetségi állam: 22 monarchia és 3 városköztársaság: Hamburg, Bréma, Lübeck, +Elzász- Lotaringia), amiben Poroszország túlsúlya érvényesült. Létrejöttekor a német császár a porosz király (I. Vilmos), a birodalmi kancellár a porosz miniszterelnök (Bismarck) volt. A császári hatalom széles jogkörrel felruházott: hadüzenet és békekötés joga, magas rangú tisztviselők kinevezése, Birodalmi Gyűlés (a 25 év feletti férfiakra kiterjedő általános választójog alapján választották) összehívása. Ő volt a szövetségi államok kormányainak 58 képviselőjéből álló törvényhozás, a Bundesrat (Szövetségi Tanács) elnöke. A tagállamok korlátozott szuverenitása megmaradt. Saját törvényhozással rendelkeztek, de a birodalmi törvények felette álltak a tagállamok törvényeinek. A Német Birodalom létrejötte, Poroszország dominálásával.

Polgári állam

A rendi államok helyén létrejövő, egyéni képviseletre, népszuverenitásra, jogegyenlőségre, épülő állam. A legfontosabb alapelve az intézményesült hatalommegosztás (lásd: hatalmi ágak szétválasztása, 3.6.2.). Megszületik az egységes, kodifikált (törvénybe foglalt) jogrendszer, elválik egymástól a köz- és magánszféra. Az állam új feladatokat lát el (pl. megnő az állam szerepe a közoktatásban, egészségügyben). Megvalósul az állam és az egyház szétválasztása.

Németország felemelkedése a 19-20. század fordulóján

Gyors gazdasági fejlődés, amihez az egység létrejöttén (egységes piac) kívül, Elzász- Lotaringia megszerzése, a francia hadisarc, és az 1871-ben bevezetett egységes pénz (márka), súly- és mértékrendszer is hozzájárult. Az ipari fejlődés következtében a szén- és acéltermelés, a gépgyártás és vasútépítés vezetői iparágakká váltak. Az újonnan létrejövő iparágak közül kiemelkedett, a vegyipar (pl. Bayer), az optikai és az elektromos ipar (pl. Siemens, AEG). Nagy ipari központok jöttek létre (Felső- Szilézia, Ruhr- vidék, Szászország). Az oktatás fejlesztésével felszámolták az analfabétizmust, valamint biztosították az ipar számára a szakképzett munkaerőt. Mindezek következtében a századfordulóra Németország a gazdasági világranglista 2. helyére került (1. az Amerikai Egyesült Államok). A német kivitel megháromszorozódott. Megerősödött az állam militarista jellege (a hadsereg létszáma 1913-ra 1 millió főre emelkedett), erősödött a birodalmi nacionalizmus, aminek támaszát a konzervatív porosz nagybirtokosok (junkerek) és katonatisztek jelentették.

Kultúrharc

Szélesebb értelemben az állam és az egyház szétválasztását értjük ezalatt. Konkrét értelemben: 1870-ben a Német Császárságban a Centrum Párt fellépett a porosz vezetés túlsúlya ellen. Támogatóik leginkább délnémet katolikusok voltak, így Bismarck diplomáciai támadásba lendült, mely leginkább a katolikus egyház ellen irányult.1872-1873 között a közoktatást és az egyházi iskolákat is állami felügyelet alá vonták, továbbá felosztották a jezsuita rendet, kiadták az ún. szájkosártörvényt. A szembeszegülőket kiutasították az országból. Az 1890-es évekre a helyzet konszolidálódott.

Politikai antiszemitizmus

Az antiszemitizmus érzelmi, gazdasági, faji és politikai alapokra épülő ellenszenv a zsidó néppel illetve vallással szemben. A 19. század közepétől kezdve a legtöbb európai országban megjelent a modern antiszemitizmus. Az antiszemitizmus gyökere a zsidókkal szemben kialakult középkori előítélet, amely nekik tulajdonította Jézus megfeszítését. A 19. századi elterjedésben szerepet játszott egy lélektani indíték is, amelyet a zsidók vagyonosodása és egyéb sikerei motiváltak. A zsidókban a modern világ szinonimáját látták, a gazdasági ellenséget: a bankárt, a nagytőkést, a nagykereskedőt. Ebben a korban az antiszemita ideológia politikai vonatkozásokkal bővült. A politikai antiszemitizmus egyik fő hajtóereje a nacionalizmus volt. Németországban, Franciaországban és Ausztriában a 19. század utolsó harmadában antiszemita politikai pártok alakultak.

Nagyhatalom

Lásd: 3.6.4.

Egyenlőtlen fejlődés

Az egység kialakulása és a második ipari forradalom kibontakozása után az USA és Németország állt a gazdasági fejlődés élén. Súlyponteltolódás következett be a volt centrum országainak kárára (Nagy- Britannia, Franciaország). A két nagyhatalom az újonnan létrejövő iparágakban óriási fölénybe került. Ez a folyamat felvette a világ újrafelosztásának ügyét. Mindkét állam gazdasági befolyásának növelésére törekedett.

Republikánus Párt

Az egyik legnagyobb és legjelentősebb politikai párt az Amerikai Egyesült Államokban. 1854-ben jött létre az északi tagállamokban.

Demokrata Párt

Az egyik legnagyobb és legjelentősebb politikai párt az Amerikai Egyesült Államokban. 1828-ban alapították.

Amerikai Egyesült Államok

Lásd: 3.6.1.

Elzász- Lotaringia

Ötször cserélt gazdát Franciaország és Németország között. A harmincéves háborúban Franciaország megszállta (1639). Az 1870-es porosz- francia háború után 1871-ben Elzász- Lotaringia néven létrehoztak egy új közigazgatási egységet, amely közvetlenül a német császár fennhatósága alá került (frankfurti béke). Az első világháborút lezáró béke háború lezárása óta francia fennhatóság alá tartozik.