intelligence

Mentális kor (Binet)

Olyan egy adott életkorra jellemző átlagos teljesítményszint, amellyel egy gyermek adott teszten elért eredménye megfeleltethető.

Intelligenciahányados / IQ (Stern és Terman)

A mentális kor és az életkor hányadosa, amelyet a könnyebb kezelhetőség érdekében százzal szoroznak meg.

Deviációs IQ (Wechsler)

A mentális képességek normális eloszlásából kiinduló mérési mód felnőttek számára, amelynek átlaga 100, egységnyi szórása pedig 15.

Centilis: egy olyan statisztikai mutató, amely nagyon egyszerűen és szemléletesen mutatja meg egy adott személy helyezését egy referenciacsoporton belül.

Faktoranalízis

Leíró jellegű statisztikai eljárás, amellyel nagyméretű adathalmazok egyszerűsíthetők le úgy, hogy a tesztek közötti korrelációt egy közvetlenül nem mért, "látens változóval" (faktorral) magyarázzák.

Faktor

Olyan látens változó, amellyel az eredeti tesztek korrelálnak.

g-faktor (Spearman)

Egyetlen általános intelligenciafaktor, amely Spearman elmélete szerint a mentális teszteken mutatott változatosság teljes egészét megmagyarázza.

s-faktorok (Spearman)

Olyan speciális faktorok, amelyek a változatosságnak azért a részéért felelősek, amelyet nem magyaráz a g-faktor, és kizárólag egy adott tesztre jellemzőek.

Az igazság a g és az s faktorról

nem igaz, hogy egyetlen faktor megmagyarázza a teljes varianciát, ahogy az sem, hogy minden teszt csak egy csoportfaktorra ad töltést → valójában mindkettő létezik, egymást kiegészítve

Mérőeszköz közömbösségének elve (Spearman)

Az a feltételezés, miszerint mindegy, hogy milyen specifikus tesztet használunk, mindegyik ugyanazt a mögöttes képességet méri.

Ha elég komplex kognitív feladatot adsz valakinek, a feladat konkrét tartalma (szöveges, számolós vagy ábrás) másodlagos lesz, mert a teljesítményét leginkább az általános intelligenciája fogja meghatározni.

Elsődleges mentális képességek (Thurstone)

Thurstone modellje szerint általános intelligencia nem létezik, a teljesítményt 7 egymástól teljesen független képesség képezi

Hierarchikus modell (Carroll)

Ez az elmélet elismeri mind a g-faktor, mind pedig a csoportfaktorok létezését egy többszintű rendszerben, ahol az általános faktor a csúcson áll.

A g-faktor a teljes variancia kb. 50%-át magyarázza → Ez azt jelenti, hogy ha valaki zseniálisan old meg egy feladatot, az felerészben a veleszületett, általános "processzor-sebességének" köszönhető, felerészben viszont a specifikusabb képességein múlik.

legnagyobb faktoranalitikus munkája

tesztek → elsődleges faktorok → másodlagos faktorok → általános faktor

Fluid-kristályos modell (Cattell)

Több különálló csoportfaktort feltételező modell, melynek két legfontosabb eleme a fluid (Gf) és a kristályos (Gc) intelligencia. további fontos faktorok: Gv (téri-vizuális), Gs (sebesség), Gr (emlékezeti felidézés)

Kettős disszociáció, prefrontális kéreg (PFC): Ha valakinek megsérül a prefrontális kérge, akkor a fluid intelligenciája és a végrehajtó funkciói (pl. Wisconsin kártyaszortírozó teszt) drasztikusan romlanak, DE a kristályos intelligenciája (Gc) – a lexikális tudása, szókincse – érintetlen marad. → függetlenek

Fluid intelligencia / Gf

Olyan nonverbális, absztrakt képesség, amely a korábbi iskolai tudástól független, újszerű problémák megoldását igényli, és velünk született, képlékeny jellemzőnek tartják. Igaziból a g-faktor

Kristályos intelligencia / Gc

A korábban elsajátított ismeretanyagot (például a szókincset) mérő képesség, amelyet a környezet és a tanulás alakít.

fun fact: A kutatások szerint a Gc (kristályos tudás) örökletessége is meglepően magas. Oka: akinek genetikailag jobb a (magas Gf), az gyorsabban, hatékonyabban és mélyebben szívja magába a tudást a környezetéből (könnyebben épít Gc-t). A kettő nem független egymástól.

Thomson elmélete

A g-faktorhoz egyáltalán nincs szükség egyetlen, mindent irányító szuperképességre.

Nagyszámú, egymástól teljesen független mentális folyamat létezik.

Az egyes tesztek megoldásához több folyamatra is szükség van + egyes folyamatokat többféle teszt megoldásához is használunk → sok átfedés

A g-faktor nemcsak egyetlen, átfogó képesség eredménye lehet → számos, egymástól független folyamat eredménye is

g-faktor, mint az "általános butaság" faktora

Alacsony intelligencia esetén: A különböző teszteredmények (matek, szövegértés, térlátás) nagyon erősen korrelálnak egymással. Ha a "motor" (vagy a szerszámkészlet) nagyon gyenge, az minden feladaton egyformán meglátszik. Itt a $g$-faktor óriási magyarázó erővel bír.

Magas intelligencia esetén: A korrelációk szétesnek. A magas IQ-jú embereknél sokkal élesebben elválnak a képességek: lehet valaki zseniális programozó, miközben borzalmas a nyelvérzéke. Náluk az általános intelligencia (g már kevésbé számít, és sokkal inkább a specifikus csoportfaktorok (s-faktorok) veszik át az irányítást.

biológiai megközelítés intellgencia

Cél: minden szellemi különbséget meg tudjunk magyarázni a sejtek, az idegpályák és az agyi anatómia szintjén.

agyméret és az intelligencia kapcsolata

Van valós összefüggés: A modern, élő embereken végzett MRI-vizsgálatok (a testtömeg arányosítása után) mérsékelt, de egyértelmű korrelációt (0.35 – 0.48) mutatnak a nagyobb agytérfogat és a magasabb IQ között.

Hiányzó anatómiai magyarázat: Bár a statisztikai kapcsolatot látjuk, a tudomány még nem tudja pontosan megmagyarázni, szerkezetileg miért eredményez a nagyobb méret jobb kognitív teljesítményt.

Csak a környezet miatt? A kapcsolat iránya nem egyértelmű. Állatkísérletek bizonyítják, hogy az ingergazdag, tanulásra ösztönző környezet fizikailag is megnöveli az agyat. → Lehetséges, hogy nem a nagyobb agy okozza a magas intelligenciát, hanem a stimuláló környezet növeli meg párhuzamosan az IQ-t és az agy méretét.

Mentális sebesség elmélete (biológiai magyarázat)

A mentális sebesség elmélete szerint az IQ-t a neuronok jeltovábbítási sebessége határozza meg, amit lexikális tudást nem igénylő, egyszerű feladatokkal mérnek. Tehát a reakciók átlagos idejét.

A modell azonban több ponton megbukott:

• Nincs egységes sebesség: A vizuális (fény) és auditív (hang) reakcióidő ugyanannál a személynél alig függ össze.

• Nem az átlag, hanem szórás: A leggyorsabb reakciókban nincs különbség. A magasabb IQ-t a kevesebb figyelemkihagyás (a nagyon lassú válaszok hiánya) és a stabilabb fókusz adja.

• A megfigyelési idő nem magával az általános IQ-val korrelál, hanem inkább a perceptuális sebességet mérő tesztekkel.

• Agyi hatékonyság (Amplitúdó): Az okosabb agy "energiatakarékosabb" – kisebb elektromos kilengéssel, kevesebb energiával oldja meg ugyanazt a feladatot.

Konklúzió: Az agyi hatékonyság és a fókusz fontos, de a "gyorsabb drót = okosabb ember" tétel túlzott leegyszerűsítés.

Mentális hatékonyság elmélete (biológiai magyarázat)

Ez a nézet azt hangsúlyozza, hogy a jobb képességű egyének idegrendszeri jelátvitele pontosabb, megbízhatóbb, ezért kevesebb erőforrást és energiát igényel tőlük egy adott feladat megoldása.

A jelátvitel "zajmentessége", megbízhatósága. A reakciók szórását (ingadozását).

(PET-vizsgálatok) mennyi "üzemanyagot" (glükózt) éget el az agy egy feladat közben → Akik a legmagasabb pontszámot érték el az IQ-teszten, azoknak az agya használta fel a legkevesebb glükózt.

Probléma:

• A mérés problémája: Ha különböző típusú feladatokat adnak a személynek, az "ingadozás" (szórás) nem mindig egyforma. Nincs egy teljesen univerzális, mindenre kiterjedő idegrendszeri precizitás.

• Az okság rejtélye: Vajon azért okos valaki, mert biológiailag energiatakarékos aggyal született? Vagy a sok gyakorlás, a kognitív rutin és a tanulás tette az agyát olyan hatékonnyá?

Kognitív magyarázatok

a reakcióidő és az IQ közti korreláció nagymértékben csökken, ha addig gyakorolják a személyek a feladatot, míg a megoldás automatikussá nem válik → figyelmi hatás okozza a korrelációt

a reakcióidő és az IQ közti korreláció nő, ha több feladatot kell párhuzamosan megoldani → munkamemória és a végrehajtó funkciók szerepe

Komponenciális megközelítés (Sternberg)

Az intelligencia korai kognitív elmélete, amely az IQ-tesztek feladatainak segítségével próbálja megtalálni a problémamegoldáshoz szükséges elemi információs (komponens) és végrehajtó (metakomponens) folyamatokat.

• A komponens a gondolkodás legkisebb, alapvető építőköve. Egy elemi lépés.

• → nem helyezett megfelelő hangsúlyt az egyéni különbségekre

• Először azt hitte az alacsonyabb IQ-nak a rosszabb kódolás az oka → hamis, amikor a feladat kódolása könyebb lett akkor az a magas IQ-jú embereknek is ugyanúgy segített (Raven-teszt, hétköznapi ábrákkal)

• Metakomponensek = végrehajtó funkciók: stratégia tervezés, ellenőrzés → a magas IQ-jú embereknek ez sokkal jobb

Munkamemória szerepe (kognitív megközelítés)

Az intelligencia alapja a munkamemória: Tárolás és azzal műveletek végezése

• A g-faktor és a munkamemória: Az általános intelligencia (g-faktor) különbségeinek 30-50%-át a munkamemória-kapacitás adja. A kulcs nem a puszta tárolás (mint a rövid távú memóriánál), hanem a fenntartott figyelem és a végrehajtó szabályozás.

• Specifikus kapcsolatok:

  • Verbális memória → Gc (kristályos intelligencia)

  • Téri memória → Gv (téri intelligencia)

  • Végrehajtó funkciók → Gf (fluid intelligencia)

• Mi mit mér? Ha egy feladat erős párhuzamos feldolgozást igényel, az a közös g-faktort magyarázza. Ha inkább csak tárolást, az a specifikus intelligenciákat.

• Agyi háttér: A végrehajtó funkciók és a fluid (Gf) intelligencia központja a prefrontális kéreg, amely az új, nehéz problémák megoldásakor a legaktívabb.

Modularitás

Az a feltételezés, amely szerint az elme területspecifikus, egymástól független mechanizmusokból (modulokból) áll.

interferencia hiánya: az egyik terület működése nem akadályozza a másik terület párhuzamos működését → adott két kognitív funkció egymástól független

• nem összeegyeztethetetlen a g-faktorra → elkülönített képességek korrelálhatnak egymással

Anderson összeegyeztető elmélete

Egy kísérlet a modularizmus és a g-faktor egyesítésére, amely szerint a területspecifikus modulok egyetemesek, viszont az ezeket összehangoló általános feldolgozó mechanizmus sebességében rejlő egyéni különbségek adják a g-faktort.

Örökletesség

Egy 0 és 1 közötti statisztikai szám, amely megadja, hogy egy adott tulajdonságban tapasztalható teljes változatosság mekkora hányada magyarázható a populáció tagjai közötti genetikai különbségekkel.

Szűken értelmezett örökletesség

Egy magatartásgenetikai modell, amely az egyszerűség kedvéért csak az additív genetikai tényezőket veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja a domináns vagy recesszív hatásokat.

Tágan értelmezett örökletesség

Olyan számítási mód, amely a szűk modellel ellentétben már figyelembe veszi a nem additív genetikai tényezőket, valamint különbséget tesz a közös és az egyedi környezet között.

A valóságban a gének gyakran nem egyszerűen összeadódnak, hanem bonyolult kölcsönhatásba lépnek egymással.

Interakcionista nézőpont

Az az álláspont, amely szerint az örökletes és a környezeti tényezők nem választhatók külön egymástól, mert egyik sem képes a másik nélkül kifejteni a hatását.

Flynn-hatás

James R. Flynn megfigyelése alapján kapta a nevét, miszerint az amerikaiak és a nyugati társadalmak átlagos IQ-ja legalább 1932 óta folyamatosan növekszik.

• Legkisebb növekedés: A lexikális, tisztán iskolai tudást mérő feladatok (kristályos intelligencia, Gc).

• Legnagyobb növekedés: A problémamegoldást, összefüggések átlátását igénylő, nonverbális tesztek (fluid intelligencia, Gf, például a Raven-mátrixok)

Oka: 1) A vizuális környezet komplexebbé válása 2) iskola: ma sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a logikára és a problémamegoldásra 3) jobb egészségügy és a terhesség/kisgyermekkor alatti minőségi tápanyagok 4) Kisebb családok, több figyelem

Megállt a Flynn-hatás? Az újabb adatok szerint igen, a növekedés lassul vagy meg is állt.

Konvergens gondolkodás

Jól definiált, csupán egyetlen lehetséges megoldással rendelkező problémákra irányuló gondolkodásmód, amelyet az IQ-tesztek is mérnek.

Divergens gondolkodás

Rosszul definiált, rengeteg lehetséges megoldással rendelkező problémák megközelítése, amely nem feltétlen a megoldás megtalálására, hanem magára a keresésre fókuszál, és a kreativitással áll szoros kapcsolatban.

Praktikus intelligencia

Olyan képesség, amely a hagyományos, akadémikus IQ-tesztektől függetlenül segít bejósolni az életben elért sikereket.

Sikeres intelligencia (Sternberg)

A hagyományos intelligencia helyett arra fókuszál, hogy motivációs változók és személyiségvonások együttesével mi szükséges ahhoz, hogy valaki egy adott munkát sikeresen el tudjon végezni.

Többszörös intelligencia elmélete (Gardner)

Eszerint az IQ-tesztek az emberi képességeknek csak egy rendkívül szűk tartományát fedik le, a valóságban nyolcféle (például nyelvi, téri, zenei, természeti, személyközi) intelligencia különíthető el.

Érzelmi intelligencia

A társas intelligencia egyik fajtája, amely a saját magunk és mások érzelmeinek objektív felismerését, az érzelmekről való tudást, valamint az érzelemszabályozást foglalja magában.

Intelligencia mint kulturális termék

Az a nézet, hogy az intelligencia meghatározása alapvetően egy adott közösség életmódját és kulturális szokásait (például a nyugati kultúra ismeretét) tükrözi.

nők vs. férfiak

Szókincs Nincs különbség

Nők+: Verbális képességek, Emlékezet, Perceptuális sebesség

Férfiak: Téri képességek (hormonok (teszroszteron miatt)), mechanikus gondolkodás, matematika (ez vitatott)

Általánosan nagyobb IQ férfiaknak → részfeladatok átlagolása és összeadása → teljesen hibás, a férfielőny valójában szinte kizárólag a téri feladatokból jött össze.

Férfiaknál sokkal nagyobb a szórás (több buta és zseni)