középkor

uradalom

A középkori földesúri birtok gazdasági és igazgatási egysége. Több falut és az azokhoz tartozó szántókat, legelőket, erdőket foglal magában. Központja a vár vagy udvarház, ahová az uradalom népeinek adóját gyűjtötték össze. A földesúr az uradalmon élő népek felett bíráskodási joggal is rendelkezett.

földesúr

Nagyobb földbirtok(ok) és jogok tulajdonosa, aki a földjén élő jobbágyok felett is joghatósággal rendelkezik, bíráskodik.

majorság

A középkori nagybirtok (uradalom) azon része, amelyet a birtokos (földesúr) nem oszt fel jobbagyai között jobbágytelkek formájában, hanem megtart saját kezelésében, és jobbágyaival robottal művelteti meg.

jobbágy

A különböző jogállású földesúri alattvalókból alakult ki a XIII-XIV. században ez a társadalmi réteg. Földesúri birtokon élő parasztember volt, aki a földesurától használatra kapott meghatározott nagyságú földdarabon (vö. jobbágytelek) gazdálkodott. Szabad költözési joggal rendelkezett, járadékokkal tartozott urának. Fölötte földesura bíráskodott (úriszék). Némelyik birtokos pallosjoggal is rendelkezett. A jobbágyi társadalom alsó rétegét a zsellérek alkották.

robot

A jobbágyok munkaszolgáltatásának elnevezése a középkori Európában. A jobbágy kötelezettsége volt a földesúr saját kezelésben maradt földjeinek (allódium vagy majorság) megművelése, de lehetett a ... várépítés, erdőirtás és a földesúr terményeinek elszállítása is.

kiváltság

Előjog. A középkorban a különböző társadalmi csoportok különféle előjogokkal bírtak.

rend

az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.

pápa

Róma püspöke, a római katolikus egyház feje és a középkorban a Pápai (Egyházi) Állam vezetője. 1059 óta a bíborosok testülete választja.

érsek

Katolikus főpap, a több püspökségből - közöttük a saját egyházmegyéjéből - álló érseki tartomány vezetője. Az alárendelt püspöket zsinatra hívhatta, ő szentelhette fel stb. Legfontosabb jelvénye a pápától kapott érseki vállszalag (pallium). Magyarországon a középkorban két érsekség volt: az esztergomi és a kalocsai.

cölibátus

a papok és szerzetesek kötelező nőtlensége a római egyházban, melynek alapja az egyházi birtokok öröklődésének megakadályozása volt.

szerzetes

A világi élettől visszavonult, a vallási és erkölcsi tökéletesség elérésére törekvő ember, aki valamely zárt közösség (rend) tagja. Eredetileg a keresztényeknek voltak szerzetesei, de ma már így nevezik a többi nagy vallás hasonló életmódot választott képviselőit is.

bencés rend

A katolikus egyház első (Nursiai Szt. Benedek által, 529-ben alapított) szerzetesrendje. Önkéntes szegénység, életük végéig tartó rendtagság, erkölcsös élet, engedelmesség jellemző rájuk. Első kolostora Olaszországban volt, Magyarországon I. István uralkodása alatt telepedtek meg (Pannonhalma). Térítéssel, oktatással és gyógyítással is foglalkoztak.

ferences rend

A ferences rendet Assisi Szent Ferenc alapította a 13. század elején. Jelmondatuk: „Pax et bonum!" („Béke és jóság!") Ellentétben az addigi szerzetesrendekkel nem önellátásra rendezkedtek be, hanem kolduló rendként éltek - jellemzően a városokban -, tehát az emberek adományaira bízták magukat.

eretnek

valamilyen vallás tanainak ellentmondó tanok hirdetői, illetve az egyházak ellen fellépő mozgalmak tagjai • a középkorban ellenük indult az inkvizíció

inkvizíció

az eretnekek felkutatására és megbüntetésére létrehozott egyházi törvényszék.

kolostor

A szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületegyüttes.

katolikus

(a görög szó jelentése: egyetemes): az 1054-es

egyházszakadás után létrejövô nyugati kereszténység

elnevezése. A katolikus egyház latin nyelvû, vezetôje

a római pápa

szent

Több keresztény vallásban olyan meghalt személyek, akik életvitelük, haláluk alapján kiemelkedtek a hívők közül.

kódex

(=fatábla) Kolostori műhelyekben kézzel, pergamenre írt, iniciálékkal, képekkel díszített, fatáblák közé szorított könyv. A fatáblákat bőrrel vagy textillel vonták be, veretekkel, kapcsokkal díszítették.

román stílus

a XI-XII/XIII. században virágzó művészeti stílus, amely elsősorban a templomépítészetben jelenik meg. Jellemzője a vastag falak, zömök pillérek, lőrésszerű, boltíves ablakok, a rózsaablakok. dongaboltozat, bélletes kapu. Ebben a korban a templomok védelmi funkciót is betöltöttek. Magyarországon a leghíresebb a lébényi, vagy a pannonhalmi templom, Európában a wormsi székesegyház.

gótikus stílus

A 12-15. századot meghatározó korstílus. Építészetére jellemzői a vékony, magas falak, amelyeket támpillérekkel erősítenek; a csúcsíves boltozatok és a rózsaablakok. Gótikus stílusú például a párizsi Notre Dame-székesegyház és a budai Mátyás-templom.

reneszánsz

stílusirányzat és művelődéstörténeti korszak 1300 és 1600 között. A középkori szellemtől tudatosan eltávolodott, célja az antikvitás eszményeinek újjáélesztése.

lovag

a lovagi rangot elnyert nemes a középkorban. Tágabb értelemben a páncélos vitézek. Társadalmi rétegként a középbirtokos nemesség.

nemes

bizonyos kiváltságokat élveztek, amely a többi társadalmi osztály tagjaitól megkülönböztette őket. Így ők intézték az állami ügyeket, az ő feladatuk volt az ország védelme

feudalizmus

olyan társadalmi rendszer, amelyben az emberek közötti viszonyokat az alapvető tulajdon, a földbirtok határozza meg. A társadalom csoportjai között nincs jogegyenlőség, és fontos szerepe van a kiváltságoknak.

hűbériség

A feudalizmus korai és virágzó időszakára jellemző társadalmi és hatalmi rendszer, amely a társadalom katonáskodással foglalkozó rétegei között fennálló személyes alá-fölé rendeltségi viszonyokon alapul.

király

Világi uralkodói cím, a császárnál alacsonyabb rangú. A középkorban a hűbéri lánc tetején álló személy. Kezében összpontosul a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom. Rendszerint szakrális szereppel is rendelkezik.

rendi monarchia

Az uralkodó és a rendek együttesen gyakorolják a hatalmat. A rendek jogköre az adók megajánlása, a törvények előkészítése és elfogadása.

keresztes hadjáratok

1. tágabb értelemben minden háború, amelyet az egyház hirdetett meg a nem keresztények vagy az eretnekek ellen (pl. reconquista, a husziták elleni háború). 2. Szűkebb értelemben az 1096 és 1291 között indított hadjáratok, amelyeknek célja a Szentföld (és Jeruzsálem) felszabadítása. A keresztes háborúkban résztvevőknek az egyház a bűnbocsánat elnyerését ígérte.

polgár

A középkori városok polgárjoggal rendelkező lakosa. Rendszerint ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytatott.

céh

Egyazon városban élő és azonos ipart vagy foglalkozást művelő szabad kézművesek (esetleg más foglalkozásúak) érdekvédelmi egyesülete, amely egyben vallásos egyesület szerepét is betöltötte. Előzményei XIII. századiak. Kezdetben a király vagy a földesúr szervezte meg őket. Fő céljuk a mesterség érdekvédelme volt a külső konkurencia ellen, ill. a termelt árú minőségének védelme. Magyarországon az első céhek az erdélyi szászoknál jöttek létre, igazi elterjedésük a XIV. század végén történt.

dzsihád

szent háború az iszlám hit terjesztése érdekében. Az iszlám egyik legfőbb parancsa.

despotizmus

Korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemző, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

hűbérúr

a hűbéri lánc magasabbik tagja: valamilyen kötelezettség, pl. katonai szolgálat teljesítése esetén földet adományozott a hűbéresének

vazallus

a hűbéres elnevezése

Magna Charta Libertatum

1215-ben I. (Földnélküli) János által kiadott 'nagy szabadságlevél', amelyben a király garantálja, hogy csak a királyi tanács beleegyezésével szed adót, bírói eljárás nélkül nem ítél el senkit, a városok szabad jogát tiszteletben tartja.

koldulórendek

Olyan katolikus szerzetesrendek, melyeknek közös jellemzője, hogy a többi szerzetesrendtől eltérően nem vonulnak ki a társadalomból a tökéletességet keresve, hanem a világiak között élnek és tevékenykednek. Ilyenek pl. a ferencesek és a domonkosok (dominikánusok). Tagjaik a létfenntartáshoz szükséges dolgokat koldulással gyűjtötték össze.

skolasztika

az ókori bölcseleten alapuló keresztény filozófia a középkorban Azt a tudományt jelentette, amelyet a középkori iskolákban (scholákban) és az egyetemeken oktattak. A skolasztikus gondolkodók a XI. századtól Arisztotelészre támaszkodva kísérletet tettek a hitelvek filozófiai alapokra helyezésére. Ennek során vizsgálták a hit és a tudomány viszonyát, azt, hogy van-e értelme a tudományos vizsgálódásnak. A lehetséges válaszokból (a hit vagy a tudomány, az elsődleges) a szélsőségeket Aquinói Szent Tamás szorította vissza a XIII. században, amikor megfogalmazta, hogy a hit és a tudomány összhangba hozható.

legenda

egy vallási tárgyú kisepikai műfaj. Általában egy vallási szempontból fontos személy, szent, mártír, pap, vallásalapító életéről, egy szent hely, templom, ereklye, ünnep keletkezéséről szól. A legtöbb vallás és irodalom ismeri. Szűkebb értelemben azt a középkori műfajt nevezzük így, amely a keresztény szentek életét mondja el. Eredetileg a szentté avatásra készült élettörténet (lat. vita), amely később a szerzetesek, apácák olvasmányául szolgált. Fő eleme a csodatételek és a szent erényeinek felsorolása, ezáltal a legfontosabb erkölcsi tanítások, példák bemutatása.

pátriárka

Az ókeresztény hagyomány szerint Krisztus apostolai által alapított egyházi központok (Alexandria, Antiochia, Konstantinápoly, Róma, Jeruzsálem) vezetői. 1054 után a görögkeleti egyház legfőbb papi méltósága.

egyházmegye

A katolikus és ortodox egyházakban püspök által irányított, pontosan elhatárolt terület. A gregorianizmus előtt Magyarországon a királyok, később a pápák alapíthatták őket. Szent István király a hagyomány szerint tíz ~t alapított, ehhez járult a középkorban még négy. Területüket főesperességekre, majd később még tovább, esperességekre osztották fel. Több ~ alkotja az egyháztartományt, amelynek élén az egyik egyházmegye érseki rangú vezetője áll mint metropolita.

érsekség

Főegyházmegye, amelynek vezetője az érsek. Az egyes egyházmegyék az érsekségek alá vannak rendelve. Az első érsekségeket I. (Szent) István alapította Esztergom és Kalocsa központtal. A magyar egyházszervezet élén az esztergomi érsek áll.

pálos

magyar alapítású férfi remete szerzetesrend, amely a mai napig működik.

ortodox egyház

görögkeleti egyház. 1054-es egyházszakadás következtében a Kelet-Római Birodalom területén létrejött egyház. Szláv, görög, román népek. Nem ismeri el a pápa egyházfőségét, nemzeti nyelvű liturgia. Nincs cölibátus.

Szent Benedek

480-543, megalapítja a bencés rendet, a Monte Cassinón, elfogadja a pápa vezető szerepét, kemény regula.

VII. Gergely

(1073-1085) Római pápa. A clunyi reform képviselője. Célja a Szent Ágoston által megfogalmazott Civitas Dei (Isten országa) megteremtése. Visszautasította a világi befolyást, tiltotta az egyházi tisztségek pénzért való árusítását (szimónia), támogatta a papi nőtlenséget (cölibátus). A főpapok beiktatási jogát magának követelte (invesztitúra). A Dictatus Papae című bullájában kinyilvánította, hogy egyedül ő használhat császári jelvényeket. Szembekerült IV. Henrik német-római császárral (invesztitúraharc), akinek 1084-es támadása miatt életének utolsó éveit önkéntes száműzetésben töltötta. 1728-ban XIII. Benedek pápa idején az egyház szentjeinek sorába került.

Assisi Szent Ferenc

1181-1226, eredetileg Giovanni névre keresztelt, 1206-ban megtér, önkéntes szegénységben élő vallási közösséget alapít, Itáliában, Marokkóban, Egyiptomban és a Szentföldön is térít. Szembekerül az eredeti szigorú ideáltól eltérő rendtársaival ezért lemond a rend vezetéséről, 1224: Alverna hegyén megjelennek testén Krisztus szent sebei. Főbb műve: Naphimnusz, 1228-ban szentté avatják.

Aquinói Szent Tamás

(1225-1274) Olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Folytatva elődeinek, a görög filozófusokat arab és bizánci közvetítéssel a nyugati hagyományba beemelő teológusoknak munkáját, összhangba igyekszik hozni Arisztotelész filozófiáját a keresztény tanítással, kísérletet téve egy átfogó filozófiai rendszer megalkotására.

Leonardo da Vinci

(1452. április 15. - 1519. május 2.) a reneszánsz itália polihisztora volt, festőként, rajzolóként, mérnökként, tudósként, teoretikusként, szobrászként és építészként tevékenykedett.

Gutenberg

(Mainz, 1400 k. – Mainz, 1468. február 3.) német ötvösmester, feltaláló. A mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálója, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, a szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai elterjesztője.

Dózsa György

Kisnemesi származású végvári vitéz, akit a török ellen toborzott keresztes had vezérének jelöltek ki 1514-ben. Amikor a megaláztatások miatt a keresztesek föllázadtak a nemesek ellen, Dózsa lett a vezérük. A Temesvár alatt elszenvedett vereség után kegyetlen kínzásokkal végezték ki.

III. Ince

(1198-1216) Római pápa. Az ő pápasága alatt Európa fejedelmei és uralkodói elismerték Róma elsőségét. Tekintélyét bizonyítandó a legtöbb európai konfliktusba beavatkozott, keresztes hadjáratot hirdetett ( a negyediket). Fellépett az eretnekek ellen, létrehozta az inkvizíciót. Támogatta a ferenceseket, a domonkosokat, akik később jogot kaptak az eretnekek felkutatására.

Michelangelo

1475-1564, ~ az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott.

Mediciek

A firenzei városállam leghíresebb nemzetsége sikeres vállalkozásai révén - főként gyapjúüzleteknek köszönhetően - gazdagodott meg a 14. században, politikai befolyását a 15. században erősítette meg Itália több városában nyitott bankfiókjaival. A ~ közül többen is kiemelkedtek kiváló politikai tehetségük, illetve a tudományok és a művészetek pártfogása révén.

II. Mehmed

bevette Konstantinápolyt, 1456-ban vereséget szenvedett Nándorfehérvárnál

476-1492

középkor

1054

az egyházszakadás

1347

a nagy pestisjárvány

Egyházi (Pápai) Állam

a pápa, mint szuverén uralkodó alatt állott állam Közép-Itáliában, melyet az Adriai-tenger és Tirrheni-tenger között, délen a nápolyi királyság, északon a lombard-velencei királyság, a toscanai és modenai hercegségek határoltak.

Anglia

Franciaország

levantei kereskedelmi útvonal

A távol keleti luxuscikket (fűszerek, mirha, bíbor, selyem és porcelán) szállító Selyemútnak négy végpontja volt. A Krími-félsziget, Konstantinápoly, a levantei partvidék és Alexandria. Ezekről a végpontokról szállították az olasz kereskedők (Velence, Genova, Pisa) a távol keleti luxuscikkeket az Alpokon keresztül vezető szárazföldi kereskedelmi úton a Champagne grófság területén található városokba.

Velence

A levantei kereskedelem legfontosabb városa. A középkori Európa legnagyobb és legnépesebb városa volt. Mai Olaszország.

Firenze

római időkben de leginkább a középkori történelmi időszakról ismert, amikor az olasz reneszánsz született. Ez volt az egyik legfontosabb város az egész Európában ebben az időben, és ez volt az "aranykor"

Hanza kereskedelem

kereskedővárosok szövetsége volt a középkorban, amely Észak-Európában és a Balti-térségben működött a 13-17. században.

Szentföld

Jeruzsálem és vidéke, Jézus életének színhelye. A XI. században induló keresztes hadjáratok célja a Szentföld felszabadítása a mohamedánok uralma alól, majd az itt alakult keresztény államok megvédése.

Arab Birodalom

A 7. századtól az iszlám hódításaival kialakuló birodalom, amely elfoglalta az Arab-félszigetet, Mezopotámiát, Észak-Afrikát, a Pireneusi-félszigetet, Kis-Ázsiát, a mai Irán területét stb. A 10. századtól fokozatosan széthullott.

Konstantinápoly/Isztambul

Török város a Boszporusz két partján. Eredetileg görög város volt Bizánc néven, majd a Kr.u. 4. században Constantin császár alapított itt a Római Birodalom számára új fővárost Konstantinápoly néven. A 4. század végétől a Keletrómai Birodalom, majd ismét eredeti nevén a Bizánci Birodalom fővárosa volt. 1453-ban az Oszmán Birodalom elfoglalta, 1923-ig a birodalom fővárosa volt.

Bologna

Oxford

Pécs

aranyforint

Firenzei mintára, Magyarországon forgalomba hozott aranypénz I. Károly vezette be 1325-ben. Mintaként a firenzei aranypénzt vették, neve is innen származik.

regálé

Királyi jogon szedett adók összessége: pl. kamara haszna, portális adók, rendkívüli adók, harmincad.

kapuadó

I. Károly által bevezetett állami egyenes adó (a magyar történelemben az első), melyet az ország minden telekkel rendelkező jobbágyától beszedtek. Kapunként (azaz portánként) fizették (18 dénárt). Bevezetésére az évenkénti pénzváltás megszüntetésével kieső jövedelmek (a kamara haszna) pótlása miatt került sor, ezért nevezték kamara hasznának is.

kilenced

Földesúri adónem. Nagy Lajos király vezette be 1351-ben. A gabona- és bortermés második tizede volt, és a földesurak számára kellett fizetni. (A király és az egyház jobbágyai is fizették).

bandérium

Zászlóalj, önálló hadsereg, amelyet egy-egy főméltóság vagy zászlósúr szerelt fel saját vagyonából.

perszonálunió

Két vagy több független állam olyan szövetsége, amelyet a közös államfő (általában uralkodó) személye kapcsol össze.

sarkalatos nemesi jogok

személyes szabadság: szavatolja a személyi szabadságot, az Aranybulla rendelkezései alapján. A köznemességet védi. királyi bíróság alá tartozás: ez a rész utal a bíróságok és a jogi út fontosságára.

főnemes

Olyan nemes, aki bárói vagy magasabb rangú címet (gróf, őrgróf, herceg stb.) visel.

köznemes

A nemesi társadalmon belül azokat a rétegeket szokás így nevezni, amelynek tagjai nem voltak mágnások, középbirtoknyi vagy annál kisebb földvagyonnal rendelkeztek. A 15. században már önállóan léptek fel rendi érdekeikért. Közülük csak keveseknek sikerült a királyi udvarba bejutni vagy éppen a mágnások közé kerülni.

szabad királyi város

A királynak évente, egy összegben adózó, önkormányzattal és városfalakkal rendelkező település. Magyarországon a német hospesek bányászvárosai és határ menti kereskedő városai, valamint Buda kapták meg a szabad királyi városi rangot. Magyarországon azért nevezik a nyugati típusú városokat szabad királyi városoknak, mert csak a királyi birtokokon jöttek létre.

bányaváros

Magyar történelmi várostípus. Olyan magyarországi városias település, amelynek lakói királyi kiváltság alapján bányászkodással foglalkoztak. A bányavárosok kiváltságai jórészt megegyeztek a szabad királyi városokéval.

mezőváros

Magyar történelmi várostípus. A 14-15. században jelent meg. Városi kiváltságokkal rendelkezett, viszont nem vált királyi tulajdonná, hanem megmaradt egy földesúr kezében. A lakosság főleg mezőgazdasági tevékenységet folytatott.

kormányzó

A király kiskorúsága és a török fenyegetés miatt létrehozott tisztség (régens hiányában). A kormányzó a királyi jogkörök többségét gyakorolta, és megkapta a királyi bevételek kezelését is, ám tevékenységéhez a Tanács és az országgyűlés felhatalmazására volt szüksége. A kormányzó a bárók közül került ki, és az országgyűlés választotta. Magyarországon az első kormányzó Hunyadi János volt. A XV. század közepi kormányzói intézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

szekérvár

egy olyan (elsősorban) védekező jellegű hadi taktika, amikor a sereg szekereit a tábor körül védelmi pozíciókba rendezik. A taktikát már az ókorban is használták, például a kelták. A kalandozó magyarok is gyakran kör alakú szekérvárakban töltötték az éjszakákat.

végvár

A magyar történelemben az Oszmán-török Birodalom elleni védekezés céljából a határvidéken épített várak elnevezése.

szultán

muszlim uralkodói cím. A XV. századtól viselték az oszmán-török uralkodók, akik a XVI. századtól egyben a kalifa címet is felvették.

szpáhi

könnyűlovas katona az Oszmán Birodalomban, aki a katonai szolgálatért nem öröklődő birtokot kap

(szolgálati birtok). A szpáhikra épült a török hadszervezet. A szpáhikat sűrűn áthelyezték, s csak akkor tarthatták meg birtokukat, ha teljesítették kötelességeiket. A szolgálati birtokok rendszere engedelmes katonákat eredményezett, de a gazdaságot kiszipolyozta.

janicsár

az Oszmán Birodalom jól kiképzett, tűzfegyverekkel felszerelt állandó gyalogos katonái, csatákat eldöntő alakulat. Tagjait a gyermekadóból (devsirme) verbuválták, oszmánnak nevelték.

rendkívüli hadiadó

Rendkívüli veszély esetén kivethető központi (királyi vagy állami) adó. A török betörések hatására egyre gyakrabban vetették ki a magyar uralkodók, míg Hunyadi Mátyás uralkodása alatt rendszeresen beszedett (évente egyszer, de előfordult, hogy egy évben többször is kivetette Mátyás) adóvá vált.

füstpénz

Mátyás változtatta meg a kapuadót, már nem csak a telekméret, hanem a rajta élő családok alapján határozták meg

zsoldos

Olyan katona, aki pénzt kap azért, hogy harcoljon valaki ellen.

Corvina

fogalmán a kutatás azokat a köteteket érti, amelyekről valamilyen módon bizonyítható, hogy Hunyadi Mátyás és/vagy Beatrix királyné könyvtárába tartozott, esetleg a palota más reprezentatív állományának része volt.

Szent Korona

A magyar királyok koronázásakor használt korona. Valószínűleg a 12. században illesztették össze két, korábban készült darabból. Szerepe azért különleges, mert a magyar jog szerint csak a Szent Koronával történt koronázás számított érvényesnek.

Szent Korona-tan

E tan szerint az államhatalom a nemzetből ered (a nemzet alatt a 16-18. században a nemesek közösségét értették), azt a koronázással megosztja a királlyal, cserében az uralkodó köteles tiszteletben tartani az ország törvényeit. A korona az ország három részre szakadása után az egység szimbólumává vált.

Képes Krónika

Nagy Lajos korában készült kódex, a magyar történelmet hivatott összefoglalni, szerzője ismeretlen. Korábbi geszták és krónikák szövegeit használja fel, iniciálékkal és miniatúrákkal gazdagon díszített könyv.

I. (Anjou) Károly

Magyarosan, keresztneveiről tévesen Károly Róbert. Az Anjou-házból származó magyar király (1308-1342). Az Árpád-ház kihalása utáni trónharcok során fokozatosan felszámolta a kiskirályok uralmát. Hatalmát az újonnan fölemelt, s hozzá hű bárókra alapozta. Új alapokra helyezte az ország pénzügyeit: a kincstár számára a legjelentősebb bevételi forrást a regálék jelentették, értékálló pénzt veretetett, s bevezette a kapuadót. Gazdaságpolitikája egyaránt segítette az ország fejlődését (bányászat, kereskedelem) és a királyi jövedelmek növekedését. Az általa szervezett visegrádi királytalálkozó (1335) a magyar, a cseh és a lengyel uralkodó együttműködésének erősítését szolgálta.

I. (Nagy) Lajos

2 hadjáratot indít Nápolyba az öccse megbosszulására, lengyel király is ⬅️ kassai privilégiumok; aranybulla megerősítése, 9-ed bevezetése, 1342-1382 uralkodott, hozzá kötjük az 1351-es törvényeket, az első magyar egyetemet, lengyel és magyar király is

Luxemburgi Zsigmond

Német ( 1410-1437), magyar (1387-1437), cseh királyként(1419-1437) és német-római császárként(1433-1437) Európa legtekintélyesebb uralkodója volt. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi rezidenciává fejlesztett. Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése (1396), a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása (1417), és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, Visegrád és Buda nyugati színvonalú kiépítésével, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek gazdasági és jobbágyokkal kapcsolatos előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Fiú örökös hiányában utódjául lánya férjét, Habsburg Albertet jelölte.

Hunyadi János

(1395/1400-1456). Apja, Vajk Havasalföldről jött Magyarországra, s 1409-ben kapta meg Vajdahunyad uradalmát. Hunyadi fiatal korában több főúr szolgálatában állt, 1430 táján került Zsigmond király udvarába. 1439-ben szörényi bán lett. Az I. Ulászló és Erzsébet királyné közötti polgárháborúban Ulászló oldalára állt, s ettől kezdve ívelt felfelé karrierje. 1441-től erdélyi vajda. Ebben az évben indította az első sikeres török elleni hadjáratát. 1442-ben több ütközetben aratott győzelmet az oszmánok felett. 1443. őszén s telén I. Ulászló s Hunyadi győzelmes hadjáratot vezetett a Balkán félszigeten a török ellen (ún. hosszú hadjárat). Az ezután megkötött váradi béke alapján a szultán kiürítette Szerbiát. A béke ellenére 1444-ben ismét elindított hadjárat kudarccal végződött, mert novemberben a magyar sereg Várnánál súlyos vereséget szenvedett (a király is meghalt). Hunyadit 1446-ban választották kormányzóvá. Gyakorlatilag csak az ország közepét s Erdélyt uralta, ugyanis nem sikerült III. Frigyes császártól Nyugat-Magyarországot visszaszerezni, a Felvidéket uraló csehek elleni hadjáratai sem hoztak tartós sikert, Szlavóniában Cilleiek voltak az urak. 1448-ban a töröktől Rigómezőnél szenvedett súlyos vereséget. A hatalmat 1452 végén adta át V. Lászlónak, ám cserébe megkapta az erdélyi Beszterce vidékét örökös grófi címmel, ő lett az ország főkapitánya s a királyi jövedelmek kezelője. A török felett a legnagyobb győzelmét 1456-ban Nándorfehérvárnál aratta. Nem sokkal később a táborban kitört járványban pusztult el (augusztus 11.). Halálakor az ország legnagyobb birtokosa volt.