Oklevél külső ismertetőjegyei

Christogram:

Krisztus görög nevének első két betűje (X [khí] + P [ró]), esetleg az ugyancsak Krisztusra mint a Kezdetre és a Végre utaló alfa és ómega betűkkel kiegészítve. A 8. századtól biztosan használják az oklevéladásban is, a leggyakrabban az oklevél élén áll, és az invocatio symbolica szerepét szokta betölteni.

Chrismon:

Krisztus lati írás szerinti névbetűje. Leggyakrabban az oklevél élén áll, és az invocatio symbolica szerepét szokta betölteni, 860 táján vezetik be a használatát II. Lajos keleti frank király Heberhard nevű jegyzője („Heberhard-chrismon”).

Rota:

két koncentrikus kör, köztük az oklevéladóra utaló felirat, a belső kör mezejében pedig kereszt. A hispániai és a pápai oklevéladásban a leggyakoribb. A 11. század közepétől használatos, funkciója az oklevél hitelesítése.

Monogramma:

névjel, az oklevéladó névbetűiből összeállított betűkép. A 11. században jellemző, funkciója az oklevél hitelesítése.

Chirographálás:

az oklevél hitelesítésének azon módja, amikor a szöveget több példányban írják egyazon hártyára, közéjük valamilyen szöveget, Krisztus-szimbólumokat, a CHIROGRAPHUM szót vagy az ABC betűit írják, majd ezen írás mentén a hártyát elvágják. Az ügyfélnél maradó példány hitelességét az bizonyítja, ha összeillik a kancellárián vagy hiteleshelyen maradó példánnyal a vágás mentén. A 10–13. (14.) században jellemző.

Iniciálé:

az oklevél első sorának díszes kezdőbetűje. Gyakorlati jelentősége nincsen, az oklevél díszítésében van szerepe.

Scriptura longior:

„hosszabb írás”: hosszított betűk az oklevél első sorában. Funkciója annak megakadályozása, hogy az oklevélhez annak elejére bármit hozzáírjanak.