EÁJT II. márc.16. 4. A restauráció államszervezete Napóleon bukása után (1815–1830) és az 1830-as forradalom

A restauráció előzményei és az alkotmány keletkezése

Napóleon bukása után a koalíció fegyveres támogatásával XVIII. Lajos tért vissza az ország élére. Napóleon első száműzetéséből száz napra visszatért, újabb alkotmányt bocsátott ki (több szabadságjogot engedve), de bukása után XVIII. Lajos hatalma véglegesen megerősödött.

A Napóleon alatt megválasztott Szenátus 1814-es alkotmányjavaslatot tett – megtartotta a Szenátust és a Törvényhozó Testületet, de a végrehajtó hatalom élére a királyt állította. XVIII. Lajos ezt nem fogadta el, mert nem kívánta bevonni Napóleon törvényhozó szerveit.

Ehelyett a király saját alkotmányát adományozta a népnek – egy 22 tagú bizottság (királyi megbízottak, szenátorok, Törvényhozó Testület egyes tagjai) készítette. Az alkotmány a monarchikus legitimitás alapján állt, nem a népszuverenitáson.

Az alkotmány jellege és az alapjogok

Az alkotmány garantálta: egyéni szabadságjogok; tulajdonjog; sajtószabadság; gondolatszabadság. Ünnepe­lyesen deklarálta a vallásszabadságot, és a katolikus vallást államvallásnak nyilvánította.

Az emberi jogokat elismerte, de a király által adományozott önkorlátozásként kezelte, nem mint eleve létező jogok elismerését. Az általános hadkötelezettséget megszüntette.

A Code civil megőrizte hatályát. A jövőben nem lehetett különleges bíróságokat vagy bizottságokat létesíteni semmilyen cím alatt.

A végrehajtó hatalom – a király és a miniszterek

A végrehajtó hatalom feje a király: személye szent és sérthetetlen. A királyt megillette a békekötés, hadüzenet joga. A hadsereg feje. A törvényhozó hatalom által elfogadott törvényeket a király hirdette ki.

A 14. cikkely: a királynak joga volt rendeleteket kibocsátani a törvények végrehajtására és az állam biztonsága érdekében. (Ez a cikkely lesz majd az 1830-as túllépés alapja.)

A végrehajtó hatalom tényleges gyakorlása a miniszterek feladata – de ők nem a parlamentnek, hanem a királynak tartoztak felelősséggel. Újdonság: a miniszterek lehettek tagjai a felsőháznak vagy a Képviselőháznak (az 1791-es alkotmányhoz képest visszalépés a hatalommegosztás terén).

A Képviselőháznak joga volt vád alá helyezni és a Pairek Kamarája elé állítani a minisztereket.

A törvényhozó hatalom – kétkamarás rendszer

Pairek Háza (Chambre des Pairs)	Felsőház; tagság születéssel vagy királyi kinevezéssel szerezhető. A hercegi tagok születési jognál fogva. A király korlátlan számú tagot nevezhetett ki, akár öröklési joggal is.
Képviselőház (Chambre des Députés)	Megbízatás 5 év; közvetett választás; testület egyötöde évente megújult
Választójog	Francia állampolgárságú férfi; 30. életév; meghatározott évi egyenes adó (adócenzus)

Semmilyen adót nem lehetett kivetni vagy behajtani a két kamara beleegyezése és az uralkodó szentesítése nélkül. A képviselők mentelmi joggal rendelkeztek – az ülésszak és az azt megelőző/követő 6 hét alatt fizikai kényszer nem alkalmazható; büntetőeljárás csak kamara előzetes felhatalmazásával.

Bírói hatalom és garanciális szabályok

A király által kinevezett bírák a király nevében gyakorolták a bírói hatalmat, tisztségükből elmozdíthatatlanok. A korábbi rendes bíróságok szervezetrendje megmarad; ugyanígy a kereskedelmi bíró és a békebíró intézménye.

Garanciák: büntetőperekben nyilvánosság elve; esküdtek intézményének megerősítése; vagyonelkobzás büntetésének eltörlése + örökre tilos visszavezetni.

Az 1830-as forradalom és az alkotmány módosítása

1824-ben X. Károly lett a király, aki megkísérelte visszaállítani az abszolutizmust. 1830 júliusában rendelettel felfüggesztette a sajtószabadságot és feloszlatta a Képviselőházat.

Ezek a törvénytelen intézkedések váltották ki a forradalmat. X. Károly 1830. július 29. lemondott a trónról. A törvényhozó testület változatlanul hagyta a monarchikus államformát, és Lajos Fülöpöt hívta meg a francia trónra.

A kétkamarás törvényhozó testület nem vetette el az 1814-es alkotmányt, csupán módosította. Az 1830-as módosítások:

Megszüntette	Az államvallást; a pairek tisztségének örökölhetőségét; az évenkénti egyötödös újraválasztást
Korlátozta a király hatalmát	A törvények hatályát nem függeszthette fel; a törvények végrehajtása alól nem adhatott felmentést
Hatályban maradás	A módosított alkotmány 1848-ig maradt hatályban