A magyar közigazgatás és önkormányzatok története (1848–1929)

Szókincs kártyák a magyar vármegyék, törvényhatóságok, városok és tisztviselői tisztségek 1848 és 1929 közötti jogi és közigazgatási változásairól.

1848. évi III. törvénycikk

A centralista képviselők által keresztülvitt törvény a független felelős minisztériumról.

1848. évi XVI. törvénycikk

Törvénycikk, amelynek értelmében a vármegye népképviseleti alapon szerveződött újjá, így megszűnt annak korábbi rendi jellegsége és a követutasítás joga.

Passzív ellenállás joga (1848)

Deák Ferenc megfogalmazása szerint nem jogszabály, hanem a gyakorlat által kialakított jog, amelyet az 1848-as törvények nem szüntettek meg.

1848. évi XXIII. törvénycikk

A szabad királyi városokat népképviseleti alapokra helyező és azokat a vármegyével lényegében egyenjogúsító törvénycikk.

Szabad királyi városok kategóriái (1848)

A városok népesség szerinti háromosztályos besorolása: kisváros (12 ezernél kevesebb lakos), középváros (12 ezer és 30 ezer között) és nagyváros (30 ezernél több lakos).

Volt jobbágyközségek átalakulása (1848)

A földesúri hatóság megszűnésével közvetlenül a vármegyék joghatósága alá kerülő, valódi közjogi önkormányzattá vált települések.

1870. évi XLII. törvénycikk

Az első átfogó közigazgatási kódex, amely a köztörvényhatóságok szervezetét, feladat- és hatáskörét rendezte.

1871. évi XVIII. törvénycikk

A községekről szóló törvénycikk, amely a rendezett tanácsú városok, nagy községek és kis községek szervezetét rendezte.

1872. évi XXXVI. törvénycikk

Budapest székesfőváros szervezetét, feladat- és hatáskörét rendező törvénycikk.

Törvényhatóságok típusai (dualizmus)

A kiegyezést követő közigazgatási koncepció szerinti három törvényhatóság: a vármegyék, a törvényhatósági jogú városok és Budapest székesfőváros.

Törvényhatósági jogú város

Egyetlen községet képező, önálló középfokú törvényhatósággal rendelkező város, amely nem állt a vármegye alárendeltségében.

Törvényhatóságok hármas hatásköre

A törvényhatóságok három fő funkciója: az önkormányzati jog, az állami közigazgatás közvetítése és a politikai jogok gyakorlása.

Főispán

A törvényhatóság élén álló, az államfő által kinevezett kormánytisztviselő, aki a végrehajtó hatalmat képviselte és felügyeleti jogkört gyakorolt.

1885. évi VII. törvénycikk

Törvénycikk, amely megszüntette a főispánok valóságos főrendi minőségéből adódó parlamenti tagságát.

Számonkérő szék

A főispán felügyeleti jogkörében rendszeresen megtartott fórum a közigazgatás működésének és a tisztviselők eljárásának ellenőrzésére.

Garanciális panasz (1907. évi LX. törvénycikk)

Jogintézmény, amely feljogosította a törvényhatóságokat arra, hogy a törvénytelen rendeletek ellen a közigazgatási bírósághoz forduljanak.

Virilista

A törvényhatósági bizottság azon tagja, aki a legtöbb adó befizetése alapján, választás nélkül delegálás útján került a testületbe.

Törvényhatósági bizottság

A törvényhatóság legfontosabb, közgyűlésként működő szerve, amelynek létszáma 48 és 600 fő között lehetett, s fele virilistákból, fele választott tagokból állt.

Közigazgatási bizottság (1876. évi VI. törvénycikk)

Szakmai alapú, havonta ülésező testület az önkormányzati és állami közigazgatási szervek közötti összhang megteremtésére.

Alispán

A vármegye első tisztviselője, a vármegyei igazgatás vezetője és a tisztviselői kar főnöke.

Tiszti ügyész

A törvényhatóság jogtanácsosa, aki a törvényesség felett őrködött, ellátta a magánjogi képviseletet, s fegyelmi ügyekben közvádlóként járt el.

Főszolgabíró

A járásban működő tisztviselő, a községek felügyelője, a főispán helyi megbízottja, a járási karhatalom irányítója és elsőfokú kihágási bíró.

1929. évi XXX. törvénycikk

A Horthy-korszak közigazgatási reformja, amely egyszerűsítette a középszintű közigazgatást és átalakította az önkormányzati testületeket.

Virilizmus átalakítása (1929)

Az 1929-es reform szerinti rendszer, amelyben a törvényhatósági bizottság 2/5-ét kitevő virilistákat maguk a legtöbb adót fizetők választották meg.

Törvényhatósági kisgyűlés

Az 1929. évi XXX. törvénycikk által bevezetett új intézmény, amely a hatékonyság érdekében átvette a közgyűlés hatáskörének egy részét.

Fogalmazói állás elnyerésének feltétele (1929)

Az 1929-es törvény által előírt elméleti képzettségi követelmény: jogi, államtudományi vagy közgazdasági végzettség.