1/51
szte gytk
Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy csapadékképződési reakció titrimetriás meghatározás alapjául szolgálhasson?
A reakcióknak sztöchiometrikus összetételű csapadékot kell eredményezniük, gyorsan kell lejátszódniuk, biztosítaniuk kell a mérendő komponens kvantitatív leválását az ekvivalenciapontban, és a végpontjuknak jól jelezhetőnek kell lennie.
Milyen ionok határozhatók meg argentometriás titrálással?
Halogenid- és pszeudohalogenid ionok, például klorid, bromid, jodid, cianid és tiocianát határozhatók meg ezzel a módszerrel.
Mi az argentometria mérőoldata, és hogyan készítjük?
A mérőoldat az ezüst-nitrát-oldat. Közvetlen beméréssel készíthető analitikailag legtisztább minőségű ezüst-nitrátból, vagy egy nagyobb koncentrációjú (pl. 1,00~mol/dm3) oldat pontos hígításával.
Hogyan lehet az argentometria mérőoldatának pontos koncentrációját meghatározni?
Megfelelő minőségű ezüst-nitrát hiányában a mérőoldat hatóértékét analitikai tisztaságú alkáli-halogenidekre (például KCl, NaCl, KI) állítják be, például ismert koncentrációjú kálium-klorid segédmérőoldat titrálásával.
Milyen indikátorok használhatók az argentometriás titrálások végpontjának jelzésére?
Közvetlen titrálásoknál kromátion (Mohr-módszer) vagy adszorpciós indikátorok, mint a fluoreszcein és az eozin (Fajans-módszer) használhatók. Visszaméréssel járó titrálásoknál (Volhard-módszer) az indikátor a vas(III)ion.
Ismertesse az adszorpciós indikátorok működési elvét, valamint írjon példát ilyen indikátorra!
Az adszorpciós indikátorok olyan festékanyagok, amelyek az ezüst-halogenid csapadék felületére adszorbeálódnak. A végpontot az adszorbeálódott festék ezüstsójának színe (például rózsaszín) jelzi. Mivel ezek az indikátorok anionos formában adszorbeálódnak a felületre, alkalmazhatóságukat a savi disszociációs állandójuk és ezáltal az oldat pH-ja határozza meg. Példák ilyen indikátorra a fluoreszcein (pH>6.5) és az eozin (pH>2).
A csapadékos titrálások esetében milyen végpontjelzési módszereket ismer? Jellemezze is ezeket (a módszerek alapja, mérőoldat, segéd-mérőoldat, reakcióegyenletek, színváltozás stb.)!
Mohr-féle módszer: Közvetlen titrálás ezüst-nitrát mérőoldattal, ahol az indikátor a kromátion. A végpontban az ezüstion feleslege a kromáttal vörösbarna ezüst-kromát csapadékot képez.
Fajans-féle módszer: Szintén közvetlen titrálás, adszorpciós indikátorokat alkalmazva. A csapadék felületén kialakuló festék-ezüstsó rózsaszín színe jelzi a végpontot.
Volhard-féle eljárás: Visszaméréses módszer, ahol a mérendő ionokat savas közegben, feleslegben adott ezüst-nitráttal választják le. Az ezüstfelesleget kálium- vagy ammónium-tiocianát segédmérőoldattal titrálják vissza vas(III)ion indikátor jelenlétében, ami a végpontban vörösbarna vas(III)-tiocianát komplexet képez.
Ismertesse a Mohr-féle végpontjelzési módszert! Mik a módszer korlátai?
A módszer során a halogenid csapadék leválása után a mérőoldat feleslege az indikátorként jelen lévő kromátionokkal vörösbarna ezüst-kromát csapadékot képez. Korlátja, hogy a végpont pontos észleléséhez elengedhetetlen a kromátkoncentráció helyes, oldhatósági szorzatok alapján történő megválasztása, hogy a csapadék csak a halogenidionok teljes leválása után képződjön.
Ismertesse a Volhard-féle végpontjelzési módszert! Mik a módszer előnyei a Mohr-módszerhez képest?
A Volhard-eljárás egy visszaméréses titrálás tiocianát segédmérőoldattal és vas(III)ion indikátorral, ami vörösbarna komplexet képez. A szöveg alapján előnye, hogy a leválasztás savas közegben is elvégezhető.
Ismertesse a Fajans-féle végpontjelzési módszert!
A Fajans-módszer adszorpciós indikátorokat (például fluoreszceint) használ. Hátránya, hogy a csapadék a felületére adszorbeálódott indikátor miatt fokozottan érzékennyé válik a fotokémiai redukcióra, így fény hatására ezüstionok válnak ki, bizonytalanná téve a végpont észlelését. Ennek elkerülésére a titrálást célszerű közvetlen napfénytől védve végezni.
Sorolja fel a gravimetriás meghatározás lépéseit!
Előkészítő műveletek (eszközök tisztítása, izzítása vagy szárítása, majd hűtése és lemérése).
A csapadék leválasztása (lecsapás híg, általában forró oldatból).
A csapadék szűrése és mosása.
A csapadék hőkezelése (izzítás vagy szárítás).
A csapadék mérése (hűtés utáni tömegmérés).
Az elemzés eredményének kiszámítása.
Mit nevezünk a gravimetriában a csapadék lecsapási és mérési formájának, és mi közöttük a különbség?
A szöveg alapján a csapadékot először egy kis oldhatóságú, jól definiált összetételű formában választják le. A hőkezelés utáni, mérésre kész forma pedig egy szárítással vagy izzítással tömegállandóvá tett, sztöchiometrikus összetételű alak. A különbség az, hogy a kezdetben leválasztott anyag a hőkezelés során alakulhat át a végleges, pontosan ismert és állandó összetételű formává.
Milyen követelményeknek kell megfelelni egy csapadéknak, hogy gravimetriás meghatározásban alkalmazható legyen?
Kis oldhatóságú legyen és kvantitatíven váljon le.
Jól szűrhető legyen, vagyis ne legyen finomszemcsés.
A rátapadó szennyeződések és kísérő komponensek kimoshatók legyenek róla anélkül, hogy a csapadék akár kis része is oldódna.
Szárítással vagy izzítással tömegállandóvá lehessen tenni, és ez a tömegállandó alak sztöchiometrikus összetételű legyen.
Milyen szűrőfelületeket ismer, és melyiket mikor használja?
Hamumentes szűrőpapír: Akkor használják, ha a csapadékot a szűrés után izzítani kell.
Üveg szűrőtégely (például zsugorított szűrőlapot tartalmazó, G4-es jelzésű üvegszűrő): Akkor alkalmazzák, ha a csapadékot nem izzítják, csak szárítják.
Miért kell mosni a csapadékot a gravimetriás meghatározás során?
A csapadékot azért kell mosni, hogy eltávolítsák a szűrőre gyűjtött anyagról azokat a szennyező anyagokat, amelyek tömegnövekedést, és ezáltal mérési hibát okoznának.
Milyen módszerekkel tudjuk egy csapadék oldhatóságát csökkenteni?
A kvantitatív leválás érdekében a reagenst kis feleslegben adják az oldathoz. Ezen felül bizonyos meghatározásoknál az oldhatóságot a megfelelő közeg biztosítja, például a kalciumionok híg ecetsavas (pH=3) közegben válnak le kvantitatíven, illetve segédanyagok, mint az ammónium-klorid hozzáadásával is segíthető a csapadék leválása.
Mi határozza meg egy csapadék szemcseméretét?
A csapadék szemcseméretét és a részecskék növekedését a kis túltelítettség, a leválasztás hőmérséklete (a forró oldatból történő leválasztás nagyobb kristályokat eredményez, míg szobahőmérsékleten kicsiny kristályok képződnek), a csapadékos oldat lassú hűlése és állni hagyása, valamint a megfelelő kémhatás (mint a bárium-szulfátnál a savanyú, pH=1-es közeg) határozza meg.
Mi a gravimetriában a hőkezelés célja?
A hőkezelés feladata, hogy a kimosott csapadék számára biztosítsa az állandó tömeget és az állandó összetételt.
Milyen hőkezelési formákat ismer a gravimetriában, és mi közöttük a különbség?
Izzítás: Szűrőpapíron szűrt csapadékoknál alkalmazzák porcelán-, kvarc- vagy fémtégelyekben. A folyamat során a szűrőpapírt elhamvasztják, a hőmérséklet pedig az 1000-1200 °C-ot is elérheti.
Szárítás: Üvegszűrőn szűrt csapadékoknál használják, hőfokszabályozós szárítószekrényben végezve. Lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű eljárás: a csapadékot 100 °C-on szárítják, ha tartalmaz kristályvizet, és 130 °C-on, ha nem tartalmaz kristályvizet.
Milyen sav és lúg mérőoldatokat használunk a vizes oldatban történő acidi-alkalimetriás meghatározások során?
Vizes közegben az erős savak és erős bázisok meghatározásához sav mérőoldatként általában sósavat, lúg mérőoldatként pedig nátrium-hidroxidot használnak. Ezek koncentrációja jellemzően 0,05~mol/dm3-nél nagyobb.
Ismertesse a sav-bázis indikátorok működésének elvét!
A sav-bázis indikátorok olyan gyenge szerves savak vagy bázisok, amelyek disszociálatlan (protonált) és disszociált (deprotonált) formájának színe eltérő. A titrálás végpontjában a mérőoldat feleslege protonálja vagy deprotonálja az indikátort, ami a disszociációval párhuzamosan egy szerkezeti átrendeződéssel jár, és ez okozza a színváltozást.
Soroljon fel egy-egy indikátort, amely savas, illetve lúgos pH-tartományba eső ekvivalenciapont esetén alkalmazható!
Savas pH-tartományba eső ekvivalenciapont esetén használható a metilnarancs vagy a metilvörös. Lúgos pH-tartományú ekvivalenciaponthoz a fenolftalein vagy a timolftalein alkalmazható.
Mik a keverékindikátorok, és mi az előnyük a kétszínű indikátorokhoz képest? Soroljon fel néhány keverékindikátort!
A keverékindikátorok olyan indikátorok elegyei, vagy indikátor és festékanyag keverékei, amelyek komplementer (vagy ahhoz közeli) színeket adnak. Előnyük, hogy az átcsapási pontban egy élesebben érzékelhető szürke átmeneti színt hoznak létre, jelentősen szűkítve az átcsapási tartományt (±0,1-0,2 pH egység). Példák keverékindikátorokra a metilvörös-brómkrezolzöld és a metilvörös-metilénkék.
Milyen szempontok szerint választunk indikátort a gyenge savak vagy bázisok titrálásának végpontjelzésére? Adjon néhány példát!
Az indikátort úgy kell megválasztani, hogy az átcsapási pontjának pH-ja minél közelebb essen a titrálás ekvivalenciapontjának pH-jához. Gyenge savak vagy bázisok esetén ezt a titrálandó anyag disszociációs állandója határozza meg. Gyengén savas átcsapási pontú kálium-hidrogén-karbonát titrálásához például metilnarancs vagy brómkrezolzöld, míg a gyenge ecetsav (lúgos ekvivalenciapont) méréséhez fenolftalein szükséges.
Készíthető-e pontos beméréssel sav mérőoldat? Indokolja a választ!
Sav mérőoldat nem készíthető pontos beméréssel. Ennek oka, hogy a kiindulási anyagként használt tömény sósavoldat koncentrációja nem állandó.
Hogyan állapítja meg egy sav mérőoldat pontos koncentrációját?
A sósav mérőoldat pontos koncentrációját leggyakrabban egy megfelelő alapanyag, például kálium-hidrogén-karbonát titrálásával határozzák meg.
Készíthető-e pontos beméréssel nátrium-hidroxid mérőoldat? Indokolja a választ!
Nátrium-hidroxid mérőoldat pontos hatóértékű oldatként, közvetlen beméréssel nem készíthető. A szilárd nátrium-hidroxid erősen higroszkópos, továbbá a levegőből szén-dioxidot köt meg, így a felületén karbonát képződik.
Miért kell karbonátmentes lúg mérőoldatot használni, és hogyan készíti ezt?
A jelenlévő karbonátból szénsav keletkezik, amely megzavarja a gyenge savak titrálását, mert mindkettő ekvivalenciapontja a lúgos tartományba esik. Karbonátmentes lúg a Sörensen-eljárással készíthető: egy 50% (m/m) koncentrációjú nátrium-hidroxid-oldatban a karbonát kiválik és leülepszik az edény aljára, majd ebből az oldatból a felkavarás elkerülésével hígítással állítható elő a karbonátmentes mérőoldat.
Hogyan határozza meg egy lúg mérőoldat pontos koncentrációját?
A mérőoldat hatóértékét ismert koncentrációjú savoldattal vagy egyéb sztenderdizálásra alkalmas alapanyagokkal (például hidrazin-szulfát, kálium-hidrogén-ftalát) határozzák meg.
Hogyan célszerű a lúg mérőoldatokat tárolni, és miért?
Az oldatot célszerű kifejezetten erre a célra gyártott műanyag edényben tárolni. Nem megfelelően lezárt üvegben tárolva a lúgoldat a levegő szén-dioxidjának hatására elkarbonátosodik (hatóértéke csökken), ráadásul a mérőoldat megtámadhatja az üveg felületét, és a kioldódó nátrium-szilikát pufferanyagként zavarhatja a titrálást.
A kénsav, az oxálsav és a borkősav kétértékű savak, mégis egy lépésben titráljuk meg őket. Miért?
A kénsav esetében az első proton disszociációja vizes oldatban teljes, a másodiké azonban csak közepes erősségű savnak megfelelő, de ennek ellenére egy lépésben lúggal megtitrálható.
Miért nem határozható meg a bórsav közvetlenül sav-bázis titrálással, és milyen segédreakció segítségével lehet a bórsavat meghatározhatóvá tenni?
A bórsav vizes oldatban annyira gyenge sav, hogy lúg mérőoldattal közvetlenül nem titrálható. Meghatározásához többértékű vicinális alkoholokat (például mannitot) adnak az oldathoz nagy feleslegben, amellyel a bórsav stabilis komplexet képez, így saverőssége jelentősen megnő és közvetlenül megtitrálhatóvá válik.
Ismertesse a kénsav és a bórsav egymás melletti meghatározásának elvét!
A bórsav annyira gyenge sav, hogy az 5-nél kisebb indikátor-exponensű indikátorok (pl. metilvörös, metilnarancs) nem érzékenyek rá. Ezek alkalmazásával a kénsav (mint erős sav) zavartalanul megtitrálható, majd ezt követően többértékű alkohol hozzáadásával a titrálás folytatható a bórsav mennyiségének meghatározására.
Adjon példát olyan sav-bázis titrálásra, amelyet redoxireakció előz meg! Mely komponens meghatározására alkalmas ez a reakció?
Ilyen például a nátrium-tioszulfát meghatározása. A tioszulfátiont semleges közegben brómmal szulfáttá oxidálják, amelynek során erős sav képződik, és a brómfelesleg kiforralása után ezt a savat nátrium-hidroxiddal megtitrálják.
A nátrium-tioszulfát meghatározását miért nevezik sokszorozó eljárásnak?
Az oxidáció során a tioszulfátionból molekulánként 10 H+ (hidrogénion) képződik, ami lehetővé teszi nagyon kis mennyiségű tioszulfát pontos meghatározását is.
Mit nevezünk Kjeldahl-féle roncsolásnak?
A szerves anyagok (elsősorban az amino-, aminosav- és fehérjetartalom meghatározása céljából történő) forrásban levő tömény kénsavoldattal való elroncsolását nevezik Kjeldahl-féle roncsolásnak, melynek során a szerves vegyületek nitrogénje ammónium-hidrogén-szulfáttá alakul.
Hogyan tudja egy minta ammóniatartalmát sav-bázis titrálással meghatározni?
Az ammóniát az ammóniumsókból lúggal felszabadítják, majd egy desztilláló készülékben átdesztillálják és savban felfogják. A felfogás történhet ismert mennyiségű sav mérőoldatban (amelynek feleslegét visszatitrálják), vagy bórsavoldatban, amiből az elnyeletett ammóniát sósav mérőoldattal közvetlenül megtitrálják.
Sósav mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása
KHCO3 + HCl = KCl + CO2 + H2O
Metilnarancs, brómkrezolzöld
Metilnarancs
3,2-4,4 vörös → narancssárga
Brómkrezolzöld
3,9-5,4 sárga → kék
Metilvörös
4,2-6,2 vörös → sárga
Fenolftalein
8,0-10,0 színtelen → vörös
Timolftalein
9,4-10,6 színtelen → kék
Metilvörös-brómkrezolzöld (1:3)
5,1 narancsvörös → zöld
Metilvörös-metilénkék (1:1)
5,3 ibolya → zöld
Nátrium-hidroxid mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása
NaOH + HCl = NaCl + H2O
metilvörös indikátor
Ecetsav meghatározása
CH3COOH + NaOH = CH3COONa + H2O
fenolftalein indikátor
Kénsav meghatározása
metilvörös indikátor
Nátrium-tioszulfát meghatározása
S2O32– + 4 Br2 + 5 H2O = 2 SO42– + 8 Br– + 10 H+
metilvörös indikátor
Szulfátionok meghatározása bárium-szulfát alakjában
SO42– + BaCl2 = BaSO4 + 2 Cl–
Kalciumion meghatározása CaC2O4·H2O alakjában
Ca2+ + (NH4)2C2O4 = CaC2O4 + 2 NH4+
Kloridionok meghatározása Fajans szerint
Ag+ + X– = AgX (X– = Cl– , Br– , I– , CN– , SCN– )
fluoreszcein indikátor