Növényszervezettan ai GENERÁLT - nem teljesen pontos, de jó

Fénymikroszkópos vizsgálatok, növényi sejttan, szövettan és szervek anatómiai szakkifejezései gyakorlati mikroszkópos képekkel.

Numerikus apertúra

A fénymikroszkóp tárgylencséjének optikai felbontóképességét jellemző számérték, amely $0{,}1$ és $1{,}4$ között változhat; minél nagyobb az érték, annál jobb a lencse felbontóképessége.

Fénymikroszkóp nagyítása

Az okulárlencse és az objektívlencse nagyításának szorzataként (illetve a tubusfaktor és az osztóprizma nagyításának szorzataként) meghatározott optikai nagyítási érték.

Nyúzatkészítés

Olyan preparációs technika, melynek során az elsődleges bőrszövetet (epidermiszt) választják le a növényi szervről, kihasználva, hogy az epidermiszsejtek szorosan zárnak, nem tartalmaznak intercellulárisokat, így könnyebben elválnak az alatta lévő szövetektől.

Macerálás (foszlatás)

Preparációs módszer, melynek során a sejteket összeragasztó pektin feloldásával az izodiametrikus parenchyma vagy megnyúlt szállító szöveti sejtek elválaszthatóvá válnak egymástól természetes (pektináz enzim) vagy mesterséges (pl. Schulze-féle keverék) úton.

Mikrotóm

Szövettani vizsgálatokhoz használt gépi eszköz, amely rendkívül vékony sorozatmetszetek készítésére alkalmas.

Prozenchimatikus sejt

A növényi szállító- és szilárdítószövetekre jellemző, egy irányban erősen megnyúlt, hegyesedő végű sejttípus (pl. farostok, tracheidák).

Rotációs citoplazmamozgás

Élő növényi sejtekben (pl. közönséges csavarhínár, kanadai átokhínár leveleiben) a központi vakuólum körül megfigyelhető plazmaáramlás, amely a gránumos kloroplasztiszokat ékszíjszerűen sodorja maga után.

Lemezes kloroplasztisz

Főként algákra (pl. Spirogyra sp. fonalas zöldalga) jellemző zöld színtest, amely szalagszerűen csavarodott morfológiát mutat a sejtben.

Gránumos kloroplasztisz

Mohákra és virágos növényekre (pl. Mnium cuspidatum) jellemző kloroplasztisztípus, amely számszerűleg sok, kisebb méretű, ellipszoid vagy gömbölyded testként jelenik meg a sejtekben.

Kromoplasztisz

Színes pigmenteket (pl. likopint, karotint) felhalmozó színtest, amely termésekben (pl. Solanum lycopersicum bogyó mezokarpiuma, Rosa canina vacokhéj alatti sejtjei) fordul elő.

Proteinoplasztisz

Fehérjét raktározó leukoplasztisz (színtelen színtest), amely például a csíkos ámpolnavirág (Zebrina pendula) epidermiszsejtjeiben a sejtmag körül található, és Lugol-oldattal sárgásbarna színreakciót ad.

Amiloplasztisz

Keményítőt raktározó színtelen plasztisz (leukoplasztisz), amely a raktározó szervekben és magvakban szintetizálja és tárolja a szekunder keményítőt.

Elaioplasztisz

Zsíros olajokat raktározó, a leukoplasztiszok csoportjába tartozó színtelen színtest.

Aleuronhártya

A leegyszerűsödött, besűrűsödött tartalmú vakuólumokból származó fehérjezárványokat kívülről borító, módosult határoló hártya (eredetileg tonoplaszt).

Homogén aleuron

Olyan citoplazmatikus fehérjezárvány, amelynek aleuronhártyáján belül csak egyféle kristályosodási rendszerbe tartozó fehérje azonosítható (pl. Phaseolus vulgaris magjában).

Heterogén aleuron

Olyan fehérjezárvány, amelyben egy aleuronhártyán belül mind globoid, mind krisztalloid típusú fehérje megtalálható (pl. Ricinus communis magfehérjéjében).

Koncentrikus keményítőszemcse

Olyan amiloplasztiszban lerakódott keményítőszemcse, ahol a keményítőrétegek a középponti szerves kiválási góc körül körkörösen, koncentrikusan helyezkednek el (pl. Phaseolus vulgaris, vagy az Euphorbia milii súlyzó alakú szemcséi).

Excentrikus keményítőszemcse

Olyan amiloplasztisz, amelyben a szerves kiválási góc nem a centrumban található, ezért a keményítőrétegek kagylóhéjhoz hasonlóan, excentrikusan rétegződnek körülötte (pl. Solanum tuberosum gumójában).

Rafid

Kötegekbe rendeződött, hegyes kalcium-oxalát ($Ca(COO)_2$) tűkristályok együttese, amely növényi szövetekben anyagforgalmi végtermékként jelenik meg (pl. Zebrina pendula szárnedvében).

Cystolith (kristálytartó idioblaszt)

Környező sejtektől feltűnően elütő méretű sejt (pl. Ficus elastica levelének adaxiális epidermiszében), amelynek szénhidrát tartalmú (kallóz) nyelén fürt alakú kalcium-karbonát ($CaCO_3$) kristály rakódik le.

Elsődleges (primer) sejtfal

A fiatal sejtekre jellemző vékony, rugalmas külső burkolat, amely $90\%$ szénhidrátból (cellulóz mikrofibrillumok, pektin, hemicellulóz mátrix) és $10\%$ fehérjéből áll.

Másodlagos (szekunder) sejtfal

A primer sejtfalra centripetálisan lerakódó, általában három rétegű struktúra, amely már nem tartalmaz fehérjét, lecsökkent pektintartalmú, gazdag cellulózban, és inkrusztáló anyagok (lignin, szuberin, kutin) rakódnak bele.

Centrifugális sejtfalvastagodás

Kifelé irányuló sejtfalvastagodás, amely során a citoplazmából és a környező sejtekből is anyagok (pl. sporopollenin) rakódnak az exine rétegbe, csapos mintázatot létrehozva (pl. Malva silvestris virágporszemcséin).

Centripetális sejtfalvastagodás

Befelé (endogén) irányuló sejtfalvastagodás, amely a szilárdító- és szállítószövetek sejtjeiben zajlik le egyenletesen vagy helyenként (részlegesen).

Sarkos kollenchima

Élő, citoplazmával rendelkező szilárdító alapszövet, amelyben a sejtfalvastagodás kizárólag a sejtek érintkezési sarkaiban következik be (pl. Begonia rex levélnyelében).

Lemezes kollenchima

Olyan kollenchima típus, amelyben a sejtek szervfelszínnel párhuzamos érintkezési fala vastagszik meg centripetálisan.

Udvaros gödörkés sejtfalvastagodás

A nyitvatermők (pl. Picea abies) fatestének tracheida sejtjeire jellemző vermes vastagodásforma, ahol a fal nagy felülete megvastagszik, de körkörös gödörkék formájában nyitva marad a primer sejtfal.

Csatornás-szklereidás sejtfalvastagodás

Szklereidákra (kősejtekre, pl. Pyrus communis terméshúsában) jellemző rendkívül vastag szekunder sejtfal, amelyet finom, elágazó plazmodezmosz-csatornák hálóznak be.

Csapos sejtfalvastagodás

Részleges centripetális vastagodástípus, amely a csillagos májmoha (Marchantia polymorpha) rhizoidjának belső sejtfalán befelé türemkedő csapok formájában figyelhető meg.

Merisztemoid

Olyan differenciálódó szövetekben megjelenő osztódó sejtcsoport, amely nem csúcs- vagy oldalhelyzetű, hanem lokálisan hoz létre speciális képleteket (pl. sztómakomplexeket, szőröket).

Kaliptrogén

A gyökércsúcs csúcsmerisztémájának azon rétege, amely a gyökeret védő gyökérsüveg (kaliptra) sejtjeit hozza létre.

Monaszter stádium

A mitózis metafázisára jellemző állapot, amelyben a feltekeredett kromoszómák a sejt egyenlítői síkjába vándorolva egyetlen síkban (csillagként) rendeződnek el.

Diaszter stádium

A mitózis anafázisára jellemző állapot, amelyben a kettévált kromatidák a centromérák mentén a sejt két ellentétes pólusára vándorolnak.

Periderma

A másodlagosan vastagodó szerveket borító másodlagos bőrszövet, amely a parakambium (fellogén) működésének eredményeként kifelé paraszövetből (fellom), befelé paraalapszövetből (felloderma) áll.

Ritidóma (héjkéreg)

Idősebb fás növények törzsén kialakuló harmadlagos bőrszövet, amely a mind beljebb képződő peridermák és az elhalt háncsrészek keverékéből jön létre.

Rizodermisz (epibléma)

A fiatal gyökér egyrétegű, dermatogén eredetű elsődleges bőrszövete, amely nem rendelkezik kutikulával, viasszal vagy gázcserenyílásokkal, és alapsejtekből valamint gyökérszőrsejtekből épül fel.

Hidatóda

Olyan vízkiválasztó szerv a levélen, amely cseppfolyós vizet juttat a felszínre (guttáció) záródási képességüket vesztett sztómák vagy rések formájában.

Anomocitikus apparátus

Olyan sztómatípus (pl. boglárkaféléknél, Cyclamen persicum-nál), amelyben a zárósejteket övező epidermiszsejtek alakilag és méretileg nem különülnek el a többi bőrszöveti sejttől (nincsenek valódi melléksejtek).

Anizocitikus apparátus

A keresztesvirágúakra (Brassicaceae) jellemző sztómaforma, ahol a zárósejteket három melléksejt veszi körül, és az egyik melléksejt mérete kifejezetten eltér a másik kettőtől.

Diacitikus apparátus

Ajakosakra (Lamiaceae) és szegfűfélékre (Caryophyllaceae) jellemző sztómaelrendeződés, amelynél két melléksejt övezi a zárósejteket, és azok közös fala merőleges a légrésre.

Paracitikus apparátus

Buzérfélékre (Rubiaceae) és egyszikű fűfélékre jellemző sztómatípus, amelyben a két melléksejt hossztengelye párhuzamosan fut a sztómazárósejtekkel.

Tetracitikus apparátus

A borsfélékre (Piperaceae) jellemző elrendeződés, ahol a sztómát négy melléksejt határolja: kettő kisebb poláris és kettő nagyobb laterális helyzetű.

Hiposztomatikus levél

Olyan dorziventrális levél, amelynél a gázcserenyílások (sztómák) kizárólag a levél fonákán, az abaxiális epidermiszben helyezkednek el.

Episztomatikus levél

Olyan levéltípus (gyakran víz felszínén úszó dorziventrális levelek), amelynél a sztómák kizárólag a levél színi oldalán, az adaxiális epidermiszben találhatók.

Amfisztomatikus levél

Olyan levél (pl. Amaryllis sp., Iris variegata, Triticum aestivum), amelynek mind az adaxiális, mind az abaxiális epidermiszében megtalálhatók a sztómák.

Fedőszőr (trichóma)

Elhalt, levegővel telt sejtekből álló epidermiszfüggelék, amely visszaveri a fényt, és védelmet biztosít a túlzott felmelegedés, hideg vagy vízvesztés ellen (pl. Elaeagnus angustifolia csillag- és pikkelyszőrei, Verbascum phlomoides emeletes szőrei).

Fejes mirigyszőr

Élő sejtekből felépülő, egy- vagy többsejtű nyéllel és mirigyfejjel rendelkező növényi szőr, amely illóolajok és váladékanyagok kiválasztására specializálódott (pl. Pelargonium zonale).

Paraszemölcs (lenticella)

A peridermán a fellom felszakadása nyomán kialakuló képződmény, amely paraanyagtól mentes, laza, intercellulárisokban gazdag töltősejtek révén biztosítja a mélyebben fekvő szövetek gázcseréjét.

Fellogén (parakambium)

A másodlagos bőrszövetet létrehozó dipleurikus oldalmerisztéma, amely kifelé paraszövetet (fellomot), befelé pedig paraalapszövetet (fellodermát) fűz le.

Kollaterális nyílt edénynyaláb

Olyan összetett szállítónyaláb, amelyben a farész és a háncsrész között intrafascicularis kambium található, ezáltal a szerv másodlagos vastagodásra képes (pl. Medicago sativa szárában).

Kollaterális zárt edénynyaláb

Olyan összetett edénynyaláb, amelyben a fa- és a háncsrész közvetlenül érintkezik, hiányzik közülük a kambium, így nem tesz lehetővé másodlagos vastagodást (pl. Zea mays szárában, valamint a lomblevelek ereiben).

Bikollaterális összetett edénynyaláb

Olyan szállítónyaláb (pl. Cucurbita pepo szárában), amelyben a központi elhelyezkedésű farészt kívülről és belülről is háncsrész határolja.

Plektosztéle (lemezes edénynyaláb)

A korpafüvek (pl. Lycopodium clavatum) szárára jellemző szállítórendszer, ahol a xilém egymással megközelítőleg párhuzamos lemezeket alkot, amelyeket háncsrész ölel körül.

Amfivazális (leptocentrikus) edénynyaláb

Olyan zárt koncentrikus szállítónyaláb, amelyben a farész teljesen körbeveszi a belső háncsrészt (pl. Convallaria majalis rhizómájában).

Amfikribrális (hadrocentrikus) edénynyaláb

Olyan zárt koncentrikus szállítónyaláb, amelyben a háncsrész gyűrűszerűen körülveszi a centrális farészt (pl. Polypodium vulgare rhizómájában).

Szalmaszár

Pázsitfűfélékre (pl. Triticum aestivum) jellemző hajtástípus, amelynek közepén az eltérő sejtcsoportok mechanikai feszültsége következtében rexigén (szakadásos) bélüreg jön létre, edénynyalábjai pedig kortikális és medulláris körökbe rendeződnek.

Évgyűrű

A kambium egyetlen vegetációs periódus alatti működése során létrejövő tág üregű korai pásztából (tavaszi fa) és vastagabb falú szűk üregű késői pásztából (őszi fa) álló koncentrikus faréteg.

Homoxil fatest

A nyitvatermőkre (pl. Picea abies) jellemző homogén szerkezetű fatest, amely nem tartalmaz valódi vízszállító csöveket (tracheákat), csupán tracheidákat és farostokat.

Szórt likacsú heteroxil fatest

Olyan zárvatermő fatesttípus (pl. Tilia cordata, Tilia platyphyllos), amelyben a tág üregű vízszállító elemek (tracheák, likacsok) a korai és a késői pásztában egyaránt szétszórva találhatók meg.

Gyűrűs likacsú heteroxil fatest

Olyan zárvatermő fás szár (pl. Fraxinus excelsior, Quercus petraea, Robinia pseudo-acacia), amelyben a tág üregű tracheák szinte kizárólag a tavaszi korai pásztában alakulnak ki, rendezett likacskört alkotva.

Geszt

A fás szár belső, a nedvkeringésből kivonódott, elhalt xiléme, amelynek sejtfalaiba tartósító- és színezőanyagok (lignin, csersav, fagumi) rakódnak be, sötétebb színt és szilárdságot adva.

Szíjács

A fatest külső, fiatalabb része, amely aktívan részt vesz a felszálló nedvkeringésben és vízszállításban.

Mezofillum

A levél adaxiális és abaxiális epidermisze között elhelyezkedő asszimiláló alapszövet (klorenchima), amely felépítése szerint lehet homogén vagy heterogén.

Paliszád (oszlopos) parenchyma

A dorziventrális és izolaterális heterogén levelek felső (adaxiális) epidermiszéhez közel található, szorosan illeszkedő, oszlop alakú sejtekből álló asszimiláló alapszövet, amely a legtöbb gránumos kloroplasztiszt tartalmazza.

Szivacsos parenchyma

A levél abaxiális feléhez közelebb elhelyezkedő asszimiláló alapszövet, amely laza illeszkedésű sejtekből és gázcserét valamint párologtatást biztosító terjedelmes sejtközötti (intercelluláris) járatokból áll.

Sztómakripta

Xeromorf bőrnemű dorziventrális leveleken (pl. Nerium oleander) megfigyelhető, az abaxiális epidermiszben kialakuló mélyedés, amely védett kamraként trichómákkal övezve rejti el a besüllyesztett sztómákat a párologtatás csökkentése érdekében.

Izolaterális heterogén levél

Olyan levélszerkezet (pl. Iris variegata), amelynek mindkét oldalát közel azonos fény éri, amfisztomatikus, és a mezofillum mind az adaxiális, mind az abaxiális oldalán oszlopos parenchimát hordoz, amelyek között szivacsos állomány helyezkedik el.

Tűlevél mezofilluma

A fenyők (Pinus nigra, Pinus sylvestris) félhengeres átmetszetű levelének asszimiláló szövete, amely karos sejtfalvastagodású sejtekből, epithel sejtekkel bélelt gyantajáratokból, valamint keményítős hüvellyel (endodermisszel) elhatárolt transzfúziós szövetbe ágyazott két edénynyalábból áll.