5: Szív és keringés

nodális izomzat

a szív izomzata, szövetére jellemző a spontán depolarizáció, nincs tartós nyugalmi potenciálja (szinuszcsomó, pitvar-kamrai csomó)

szinuszcsomó

a szív elsődleges ingerképző központja, ritmusgenerátor funkcióval (100/perc, melyet idegi szabályozással 75/percre csökkentünk)

pitvar-kamrai csomó

szintén a szív ingerképző helye, a hozzá kapcsolódó ingerületvezető rendszer: His-köteg, Tawara-szárak, Purkinje-rostok

His-köteg, Tawara-szárak, Purkinje-rostok, papilláris izmok

a szívben a pitvar-kamrai rendszer részei, az AV csomóhoz tartozó ingerületvezető rendszer részei

szívbillentyűk

a szívben működő egyenirányító szelepek

vitorlás billentyűk

a pitvar-kamrai vénás szájadékokban működő billentyűk

zsebes billentyűk

az arteria pulmonalis és az aorta tövében lévő szívbillentyűk

kamraizomzat

munkaizomrostok alkotta szívizomtípus; pumpafunkciót lát el és kontrakciót generál

spontán diasztolés depolarizáció (pacemaker potenciál)

a szívben az ingerképzés alapja; a szinuszcsomó így biztosítja az összehúzódások ütemét

extrasystole

a relatív refrakter periódusban érkező effektív inger váltja ki, kompenzációs pausa követi

abszolút refrakter periódus

a szívizom nem ingerelhető (amíg a feszültségfüggő Na+ csatornák inaktív állapotban vannak)

relatív refrakter periódus

az a periódus, mikor az ingerküszöbnél nagyobb intenzitású ingerek képesek akciós potenciál létrehozására

sinuscsomó akciós potenciál

lassú akciós potenciál a szívben, ritmusgenerátor funkcióval (100/perc, melyet idegi szabályozással 75/percre csökkentünk)

kamrai izom akciós potenciál

gyors akciós potenciál a szívben (gyors depolarizáció, platófázis, abszolút és relatív refrakter per., csúszófilamentum mechanizmus, gap junction)

elektrokardiográfia

a test felületén létrejövő potenciálingadozások megjelenítésére szolgáló technika

Einthoven-féle (standard) bipoláris elvezetés

EKG elvezetési mód két aktív elektróddal (bal és jobb kar; valamint bal láb)

P-hullám

az EKG hullámon a pitvari depolarizációt jelölő szakasz

QRS-komplexum

az EKG hullámon a kamrai depolarizációt jelölő szakasz

T-hullám

az EKG hullámon a kamrai repolarizációt jelölő szakasz

szívhangok

normálistól nem eltérő, rövid (

szívzörejek

patológiás szívhang, hosszú (>0,2s), kezdete és vége elmosódott

a szívciklus eseményei

szisztole és diasztole

a szív munkadiagramja

nyomás és térfogat viszonyokat mutató diagram; (eseményei: kamratelítődés-izovolumetriás kontrakció- ejekció- izovolumatriás relaxáció)

szívfrekvencia

kb. 75/perc, a pulzustérfogattal való szorzatából kiszámítható a perctérfogat

szívperiódus

egy szisztole és egy diasztole együttese adja, kb. 800 ms hosszú

perctérfogat

egy perc alatt egy kamrából a csatlakozó nagyérbe továbbított vér mennyisége (szívfrekvencia és pulzustérfogat szorzata)

a perctérfogat szabályozása

(Starling-féle kísérlet igyekszik bemutatni ezt) idegi úton történő szabályozás, a nyúltagyi keringésszabályozó központok vezérlésével; illetve kétféle módja van ennek a szabályozásnak: homometriás/heterometriás és primer/secunder

homometriásheterometriás Starling kísérlete - a „szív törvénye"

A szív a kontrakció erősségét a kezdeti rosthosszúság változtatásával tudja szabályozni.

előterhelés (preload)

a perctérfogat homometriás/heterometriás szabályozásában (Starling-féle kísérlet) a térfogati terhelés (nagyvérköri vénás áramlás fokozása)

utóterhelés (afterload)

a perctérfogat homometriás/heterometriás szabályozásában (Starling-féle kísérlet) a nyomási terhelés (a perifériás ellenállás növelésével)

kis vérkör

a vérkeringésnek az a szakasza, ami a szív jobb kamrájából indul a tüdő arteriával (arteria pulmonalis), behatol a tüdő állományába, ott hajszálerekre oszlik, majd a bal pitvarba tér vissza

nagy vérkör

vérkeringési szakasz: a bal kamrából kilépő nagy aortával indul, melynek ágai a testben hajszálerekre oszolva, mindenhová eljuttatják az oxigén dús vért, majd összeszedődve a jobb pitvarba hozzák az elhasznált széndioxidban gazdag vért. Ennek megfelelően fő erei részben artériák, részben vénák

teljes perifériás ellenállás

tpr - a perifériás (párhuzamosan és sorosan kapcsolt keringési) elemek ellenállásának egésze

artériás rendszer

különböző átmérőjű artériák alkotják, a szívből induló vér elszállítását végzik (ez a vér lehet artériás és vénás is)

szélkazán-erek (elasztikus artéria)

legnagyobb átmérőjű artériatípus, raktárként is funkcionál

konduktív erek (muszkuláris artéria)

disztributív erek konduktív funkcióval, az izomelemek magas száma jellemzi ezt az artériát

rezisztencia-erek

ellenállás-erek; a nagyvérköri artériás nyomás fenntartásáért felelnek

prekapilláris szfinkterek

a kapillárisok eredésénél található izomgyűrű, amely a kapillárisok vérátáramlását szabályozza

kapilláris keringési rendszer

az artériás és vénás rendszer közti, pórusos falú, lényegében merev hajszálerek keringési rendszere

kicserélési érszakasz

olyan érszakasz, melyben az erek feladata: a szövetek ellátása oxigénnel, tápanyagokkal, szabályozó molekulákkal; valamint a bomlástermékek elszállítása

mikrocirkuláció

kapilláris keringési rendszerben történő anyagkicserélődés

arteriovenosus anasztomózis

rövid érszakasz, amely összeköti az arteriolákat és a venulákat, mintegy rövidre zárva a vérkeringést, és így kiiktatva a kapillárisokat (hőszabályozásban fontos szereppel bír, sok található egyes bőrterületeken)

Starling-erők

a kapillárisokban érvényesülő hidrosztatikus, kolloidozmotikus, valamint az effektív filtrációs nyomás

ultrafiltráció

Érgomolyag afferens és efferens arteriolájának méretbeli különbségéből származó hirdosztatikai nyomás által szűrlet képződik. A szűrletet tubulusokon visszaszívja a vese, illetve kiálasztja. Napi 180L primer folyadék képződik így, a fehérjék és vérsejtek nem részei. Ez a víz a vénákba visszadiffundál

reabszorpció

Az elsődleges proximális csatornák és Henle kacs után a disztális és gyűjtőcsatornákból filtrált folyadék visszaszívása, ha a hormonális szabályozás szükségét látja

kolloidozmotikus nyomás

a kapilláris falon átlépni nem képes vérfehérjék által létrehozott ozmotikus nyomás

vénás keringési rendszer

a gyűjtőérrendszer, azon erek rendszere, melyek a vért a szív felé szállítják. Ezekben az erekben általában CO2 dús, vénás vér található, kivételt képeznek a tüdőből jövő vénák, mert ezek O2-ben gazdag vért hoznak.

kapacitáserek

a vénák alternatív neve nagy tágulékonyságuk miatt; a két vena cava

vénás keringést befolyásoló tényezők

áramlási és keringésen kívüli tényezők, melyek befolyásolják a keringést

nyirok

erekben keringő szövetnedv, ami vizet, ásványi anyagokat, gázokat, kolloidokat, és igen kis mennyiségben sejteket is tartalmazhat.

nyirokkeringés

feladata a nyirok szállítása, szűrése és vénás rendszerbe juttatása

hemodinamika

a vér áramlásának sajátosságait vizsgálja

lamináris áramlás

a véredényekben a vérnek az érfallal érintkező vékony rétege mozdulatlan, a következő réteg sebessége kicsiny, az azután a következőké egyre nagyobb, míg végül a sebesség a tengelyáramban éri el a maximumát; nem jár hangjelenséggel

turbulens áramlás

hangjelenséggel járó véráramlás; emberben az aorta kezdeti szakaszán a szisztole elején

perfúziós nyomás

a kiindulási és végpontok közötti nyomáskülönbség a véráramban

verőtérfogat

egy szisztole során a nagy artériába juttatott vérmennyiség

artériás pulzusnyomás

szisztolés és diasztolés nyomás közötti különbség

artériás középnyomás

a nyomásingadozások időbeli átlagértéke

auszkultációs vérnyomásmérés

artériás vérnyomás mérése a gyakorlatban, a véráramlás örvénylése által keltett hangok elemzésével

Korotkov-féle hangok

az auszkultációs vérnyomásmérésnél a szisztolés és diasztolés vérnyomás értékek közötti intervallumban az alkar artéria felett hallható hangok neve

szisztolés vérnyomás

az a nyomásérték, melynél először jelenik meg a koppanó hang (auszkultációs vérnyomásmérésnél)

diasztolés vérnyomás

Korotkov-hangok eltűnésekor mért nyomás (auszkultációs vérnyomásmérésnél)

vazokonstrikció

az ér keresztmetszetének csökkenése, érszűkülés

vazodilatáció

az ér keresztmetszetének növekedése, értágulás

nyúltvelői kerngésszabályozó központok

vazokonstriktor és depresszor központok együttese

vazokonstriktor (presszor) központ

a vérnyomást fenntartó és szükség esetén emelő, legfontosabb nyúltvelői idegsejtek összessége

depresszor (vazodilatátor) központ

neuronok, melyek efferens rostjainak aktivitása gátolja a vasokonstriktor központ neuronjainak működését.

magasabb keringésszabályozó központok

az elsődleges, nyúltagyi keringésszabályozó központok fölé rendelten a középagyi periaqueductális szürkeállomány (PAG), a hídbeli parabrachiális magok (PBM), az előagyi amygdala, hypothalamus és praefrontális agykéreg

baroreceptor reflex

a sinus caroticus-ból induló vérnyomás-szabályozó reflex

hipertenzió

magas vérnyomás (a perifériás ellenállás huzamosabb ideig fokozott)

hipotenzió

alacsony vérnyomás