Csalánozók és bordásmedúzák – faji és anatómiai fogalmak

Gyakorlati és elméleti szókincskártyák a bordásmedúzák (Ctenophora) és a csalánozók (Cnidaria) fajairól, azok diagnosztikai morfológiájáról, szöveti és telepi felépítéséről, valamint életmódjáról.

Közönséges labdamedúza vagy jövevénymedúza (Mnemiopsis leidyi / A. Agassiz, 1865)

$1\text{--}12\text{ cm}$-es, Észak-Amerikából származó ragadozó bordásmedúza faj, amely megjelent a Fekete-tengerben, ahol falánk ragadozóként súlyos károkat okoz a haltenyészetekben. Teste labdaszerű, zavarásra világít, bordái és bordalemezek jól láthatóak.

Kucsmamedúza (Beroe ovata Bruguiere, 1789)

A Földközi- és a Fekete-tengerben gyakori, kucsma alakú bordásmedúza; teste mintegy $4\text{ cm}$ magas. Hatalmas szájnyílásával és a test $\frac{6}{7}$ részét alkotó garatjával testméretéhez képest nagy prédát (bordásmedúzákat, csalánzókat, szalpákat) fogyaszt; kékes vagy zöldes fényt bocsát ki.

Statocysta (Beroe ovata)

A kucsmamedúza lekerekített felső (apikális) részén található egyensúlyérzékelő szerv.

Cirruszok / makrociliák (kucsmamedúza)

A kucsmamedúza szájnyílását határoló, befelé görbülő képletek, amelyeket ragadozás során használ enyvsejtek (colloblast) helyett, megakadályozva a zsákmány elszabadulását.

Bordacsatornák (kucsmamedúza)

A kucsmamedúza oldalán végighúzódó úszólemezes bordák alatt futó hosszanti csatornák, amelyeket hálózatos elrendeződésű oldalcsatornák kötnek össze.

Közönséges hidra (Hydra vulgaris / 1766)

Édesvizekben élő, akár $2\text{ cm}$-es, szürke, barna vagy vöröses színű magányos csalánozó. Enyhén konvex szájkúpja körül $4\text{--}12$ tapogató található; medúzaalakja nincs, hermafrodita, regenerációs képessége fejlett, és araszolva vagy cigánykerekezve mozog.

Faltörő csalánsejt (közönséges hidra)

A közönséges hidra tapogatóüregében található csalánsejt-típus, amelyből üregenként $1\text{--}2$ darab van jelen, és a zsákmány testfalának áttörésére szolgál.

Hurkoló csalánsejt (közönséges hidra)

A közönséges hidra tapogatóüregében leggyakrabban, üregenként $15\text{--}20$ darabos számban előforduló csalánsejt-típus, amely a zsákmány rögzítését és körülhurkolását végzi.

Ragasztó csalánsejt (közönséges hidra)

A közönséges hidra tapogatóüregében $2\text{--}3$ darabos számban található csalánsejt-típus, amely a tapadást segíti elő.

Ivarszervek elhelyezkedése (közönséges hidra)

A hermafrodita közönséges hidra női ivarszervei a talpkorong közelében, míg a hím ivarszervei a tapogatók közelében fejlődnek ki.

Hidra hosszmetszeti képe

A közönséges hidra mikroszkópos hosszmetszete, amely bemutatja az űrbél üregét határoló belső entodermát, a külső ektodermát és a köztük húzódó réteget.

Ágas polipocska (Eudendrium racemosum (Cavolini, 1785))

A Fekete- és Földközi-tengerben élő hidrozoafaj, amely akár $10\text{ cm}$ magas, monopodiálisan elágazó, bokorszerű polimorf telepeket alkot. Polipocskáit nem borítja védő kutikula, és szabad medúzaalakkal rendelkezik.

Hydrorhiza (ágas polipocska)

Az ágas polipocska (Eudendrium racemosum) telepét az aljzathoz rögzítő hálózatos indaszövevény.

Hydrocaulus (ágas polipocska)

Az ágas polipocska hydrorhizájából kiemelkedő, folyamatosan növekedő teleptengely vagy nyél, amelynek legvégén a legidősebb egyed ül.

Periderma (ágas polipocska)

Az ágas polipocska telepének nyelét és egyéb részeit bevonó védő kutikularéteg, amely magukat a polipocskákat (hydranth) már nem borítja, és a főtengelyhez csatlakozás előtt jellegzetesen megtűrődik.

Gastrozoid (ágas polipocska)

Duzzadt ormánnyal rendelkező táplálkozóegyed az ágas polipocska telepén, amelynek ormánytövében $20$ tapogatóból álló tapogatókoszorú helyezkedik el.

Gonozoid (ágas polipocska)

Száj-kloákanyílás nélküli szaporítóegyed az ágas polipocska kétlaki (dioikus) telepén; a női egyedeken sugárirányú, duzzadt gonoforok, a hímeken rozettaszerű, szakaszosan befűzött füzér alakú gonoforok fejlődnek.

Portugál gálya vagy hólyagmedúza (Physalia physalis Linnaeus, 1758)

Kozmopolita, a nyílt vízfelszínen csapatokban sodródó telepes csalánozó faj. $20\text{--}30\text{ cm}$-es léghólyaggal, valamint $10\text{--}50\text{ m}$ hosszú, rendkívül erős mérgű fogófonalakkal rendelkezik.

Pneumatofór / Léghólyag (portugál gálya)

A portugál gálya felszínen úszó, csónakszerű, akár $20\text{--}30\text{ cm}$-es gáztartó képződménye, melynek hátoldalán hosszanti ezüstös tarajszerű él húzódik; alapi részén található a korong alakú törzs.

Fogófonalak (portugál gálya)

A Physalia physalis törzséről alácsüngő, $10\text{--}50\text{ m}$ hosszú, kékes, csalánütegekkel teli képződmények, melyek rátekerednek a zsákmányra és felemelik a falóegyedekhez. Mérgükből $1\text{ g}$ két óra alatt képes elpusztítani egy galambot.

Füles medúza (Aurelia aurita [Linnaeus, 1758])

Európa körüli tengerekben és brakkvizekben élő mikrofág kehelymedúza; lapos ernyőjének átmérője $30\text{--}40\text{ cm}$. Emberre ártalmatlan csalánsejtek, négy patkó vagy fül alakú ivarmirigy és szabályos nemzedékváltakozás (polipalak jelenléte) jellemzi.

Sugárcsatornák (füles medúza)

Az Aurelia aurita ernyőjében található $8$ egyszerű és $8$ elágazó lefutású csatorna, amelyek a peremi körcsatornában futnak össze.

Körcsatorna (füles medúza)

A füles medúza ernyőperemén futó csatorna, amelybe a sugárcsatornák torkollnak, és amely $8$ póruson keresztül tart kapcsolatot a külvilággal.

Közönséges gyökérszájú medúza (Rhizostoma pulmo [Macri, 1770])

Európai tengerekben élő medúza, melynek ernyője akár $80\text{ cm}$ átmérőjű és $20\text{--}30\text{ cm}$ magas lehet. Peremtapogatói nincsenek, lebenykéi kékeslilák; július és október között rajzik.

Epolecium / Vállfodor (közönséges gyökérszájú medúza)

A Rhizostoma pulmo szájcsövének tövében elhelyezkedő lebenyszerű képződmény.

Táplálkozási szervrendszer (közönséges gyökérszájú medúza)

Kétfelé ágazó, bodrosan összenőtt szájkarokból álló rendszer: a kisebb zsákmányt a karcsatornákban emészti meg, míg nagyobb prédára a pórusokon át emésztőnedvet bocsát ki, majd a feloldott táplálékot felszívja.

Ujjas bőrkorall vagy holt ember keze (Alcyonium digitatum Linnaeus, 1758)

Európa körüli tengerekben és a Földközi-tengerben élő, $20\text{--}30\text{ cm}$-es lágykorall. Telepe vastag nyélből és emberi kézre emlékeztető ujjszerű ágakból áll, melyek bemélyedéseiben fehér polipocskák ülnek.

Coenosarc (ujjas bőrkorall)

Az ujjas bőrkorall teleptestje vagy közteste, amely tenyérszerű megvastagodásból és abból kiinduló ujjszerű nyúlványokból épül fel; mezogloeájában össze nem cementálódott vázrészecskék találhatók.

Calicium (ujjas bőrkorall)

Az ujjas bőrkorall ujjszerű végződésein található apró kehely vagy mélyedés, amelyben a fehér színű polipocskák elhelyezkednek.

Napi aktivitási ritmus (ujjas bőrkorall)

Az Alcyonium digitatum telepei naponta kétszer aktiválódnak: aktív állapotban megszívják magukat vízzel, áttetszővé duzzadnak és megemelkednek az aljzatról, míg inaktív fázisban összeesnek és jelentősen lecsökken a méretük.

Nemes korall (Corallium rubrum [Linnaeus, 1758])

A Földközi-tengerben $30\text{--}300\text{ m}$ mélységben élő, $20\text{--}40\text{ cm}$-es (kivételesen $1\text{ m}$-es) virágállat faj. Kemény, meszes alapú piros tengelyváza csiszolva ékszerek és dísztárgyak alapanyaga.

Siphonozoid (nemes korall)

A nemes korall polimorf telepén található karok nélküli csőpolipocska, amely a telepen belüli vízáramoltatásért és keringetésért felelős.

Bíborrózsa vagy lóaktínia (Actinia equina Linnaeus, 1758)

Európa körüli sziklás tengerpartokon, az árapályzónában ($0\text{--}2\text{ m}$ mélységben) élő magányos tengerirózsa. Magassága $3\text{--}4\text{ cm}$ (ritkán $7\text{ cm}$); szájnyílása körül mintegy $192$ (hat körben álló) tapogató található.

Csalánszemölcs (bíborrózsa)

A bíborrózsa tapogatókoszorújának külső peremén körben elhelyezkedő $24$ darab vastagabb, csalánsejtekben rendkívül gazdag védekező dudor.

Elevenszülés (bíborrózsa)

Az Actinia equina szaporodási formája, amely során nyáron a gasztrális üregben több fiókegyed fejlődik ki.

Gombakorall (Fungia fungites [Linnaeus, 1758])

Az Indiai- és Csendes-óceánban élő magányos kőkorall, melynek átmérője elérheti a $30\text{ cm}$-t. Meszes váza felfordított kalapos gombához hasonlít, felfelé álló kősövényekkel.

Synapticulum (gombakorall)

A gombakorall mészvázában a szomszédos kősövényeket egymással összekötő apró harántlemezkék összessége.

Ivartalan szaporodás és regeneráció (gombakorall)

A Fungia fungites egyedének felső része leválhat a törzsről és új törzset képezve hozza létre az ivaros egységeket, miközben a helyben maradt régi talpkorong regenerálódik.