Fogászati anyagtan és technológia I. - Bevezetés és Alapfogalmak

Gyakorló szókincs flashcardok a Fogászati anyagtan és technológia I. kurzus bevezető előadásához.

Fogászati anyagok tudománya

A fogászati anyagok összetételét, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait vizsgálja, valamint azt, hogy milyen módon lépnek kölcsönhatásba a környezettel, amelyben el vannak helyezve.

Bioanyag (Biomaterial)

Élettelen anyag az orvostechnikai eszközben, melynek célja, hogy kapcsolatba kerüljön a biológiai rendszerrel (Williams, 1987).

Biokompatibilitás

Az anyag képessége, hogy egy speciális területen megfelelő gazdareakció mellett működjön (Williams, 1987); a mesterséges anyag tartós befogadása a közvetlen környezetében lévő szövetek és a teljes élő szervezet által.

Bizonyíték alapú fogászat (EBD)

Olyan orális egészségügyi ellátás, amely klinikailag releváns, tudományos bizonyítékok alapján történik, a beteg egészségi állapotának és kórtörténetének megfelelően, figyelembe véve a fogorvos klinikai tapasztalatait és a páciens igényeit (American Dental Association).

Kimosódás (Leaching)

Kémiai jelenség, melynek során bizonyos összetevők diffúziós folyamatokkal kioldódnak a fogászati anyagból a szájüregi folyadékokba.

Erózió (fogászati kontextusban)

Kémiai oldási vagy marási folyamat és enyhe mechanikai hatás együttes fellépése, amely a fogászati keményszövetek savak általi roncsolását is jelenti.

Fémek (fogászati anyagcsoport)

Nagy szilárdságú, kemény és jól formálható anyagok, amelyek hátránya a korrózióra való hajlam, a nagy fajsúly, a költséges előállítás, valamint a magas hő- és elektromos vezetőképesség.

Kerámiák (fogászati anyagcsoport)

Hőálló, polikristályos, általában szervetlen vegyületek. Előnyük a magas olvadási hőmérséklet, alacsony vezetőképesség, kiváló biokompatibilitás és esztétika, hátrányuk a törékenység és a nehézkes előállítás.

Polimerek

Kovalens kötésekkel összetartott, ismétlődő monomerekből álló hosszú láncú molekulák, amelyeket van der Waals és hidrogén-híd kötések tarthatnak össze.

Kompozitok

Két vagy több különböző anyagból vagy fázisból álló szerkezetek, amelyek atomi méreteknél nagyobb doménekből épülnek fel (pl. rostokkal vagy szemcsékkel megerősített polimer mátrix).

Szabvány

Valamely termék megkívánt tulajdonságainak, méretének, választékának, vizsgálati módszerének vagy műszaki megoldásának írásba foglalt és közzétett kötelező erejű előírása.

Bioinert kerámiák

Nem felszívódó, a szövetekkel reakcióba nem lépő kerámiák, mint például az $\text{Al}_2\text{O}_3$, $\text{ZrO}_2$ és a szén allotróp formái.

Bioaktív kerámiák

Felület-reaktív, félig-inert anyagok (például tömör üvegek, Bioglass, Ceravital és HAP), amelyek kémiai kötést képesek létesíteni az élő szövetekkel.

ISO (International Organization for Standardization)

Nemzetközi szabványügyi szervezet, amelyben körülbelül 60 ország vesz részt a nemzetközi normák és szabványok kidolgozásában.