A ˝ˇBoldog Békeidők - a dualizmus kora

Dualizmus

Két államrészből álló monarchia, közös uralkodóval és meghatározott közös ügyekkel.

Közös ügyek

Külügy, hadügy és az ezek finanszírozására szolgáló pénzügy

Delegációk

Az osztrák és magyar parlament 60-60 tagú bizottságai, amelyek a közös ügyeket ellenőrizték

Gazdasági kiegyezés

A vám-, bank- és pénzrendszerről szóló, tízévente újratárgyalt megállapodás

Kvóta

A közös kiadások Ausztria és Magyarország közötti megosztása

Cenzusos választójog

A szavazati jog vagyoni, jövedelmi vagy műveltségi feltételekhez kötése

Nyílt szavazás

A választó döntése nem maradt titkos

Virilizmus

A legtöbb adót fizetők választás nélkül kaptak helyet a helyi képviselői testületekben

Főrendiház

A magyar parlament arisztokratikus és konzervatív felsőháza

Parlamentarizmus

A kormány működéséhez parlamenti támogatás szükséges

Közjogi kérdés

Magyarország és a dinasztia viszonyáról, az ország önállóságáról folyó vita

Hatvanhetes irányzat

Elfogadta a kiegyezést és a Monarchia fennmaradását

Obstrukció

A parlamenti döntéshozatal szándékos elhúzása

Királyi felségjogok

Az uralkodó önálló hatáskörei, különösen a hadsereg irányításában

Torlódó társadalom

A rendies eredetű és a modern polgári viszonyok egyidejű jelenléte

Dzsentri

Vagyonát részben elvesztő, de nemesi rangjához és életformájához ragaszkodó középréteg

Hitbizomány

Olyan kötött családi birtok, amelyet nem lehet szabadon felosztani vagy értékesíteni.

Politikai nemzet

Az állam minden polgárát egyetlen magyar politikai közösség tagjának tekintő elv

Asszimiláció

Nyelvi és kulturális alkalmazkodás

Magyarositás

A magyar nyelv és nemzet kötődés állami eszközökkel történő terjesztése

Ferenc József

Osztrák-Magyar király, elfogadta a magyar alkotmány helyre állítását de katonai felségjogait megtartotta

Deák Ferenc

A Habsburgokkal kötött kompromisszum legfontosabb képviselője

Andrássy Gyula

A kiegyezés után az első magyar miniszterelnök, később közös külügyminiszter

Kossuth Lajos

Kiegyezést elutasította mert nem akarta Magyaroszágot a Habsburg Birodalomhoz kötni

Tisza Kálmán

1875 és 1890 között a miniszterelnök a rendszer konszolidálója

Wekerle Sándor

Az első polgári származású miniszterelnök, az egyházpolitikai reformok vezetője

Tisza István

A dualista rendszer és a parlamenti kormányzóképesség határozott védelmezője

Apponyi Albert

Nemzeti ellenzéki politikus, később vallási- és közoktatási miniszter

Fejérváry Géza

Az 1905-ben kinevezett, parlamenti többség nélküli darabontkormány vezetője

Jászi Oszkár

Demokratizálást és nemzetiségi megegyezést sürgető polgári radikális

Áchim L. András

A parasztság összefogását és földreformot követelt

Nagyatádi Szabó István

A birtokos parasztság és a kisgazdák képviselője

1867

Zsidó emancipáció

1868

Nemzetiségi- népiskolai- törvény

1875

A pártfúzió

1875-1905

Kormánypárti dominancia

1867-1875

Kialakul a rendszer

1875-1890

Tisza Kálmán kormányzása

1873

Pest, Buda, Óbuda egyesítése

1892-1895

Wekerle Kormány

1892

Valutareform

1896

Milleniumi Ünnepség

1905

Szabadelvű párt veszít