athéni demokrácia

Akropolisz

Athén városának magja, fellegvár

városállam

polisz

Thészeusz

egyesítette Attika településeit, a lakosságot 3 foglalkozási csoportba osztotta

arisztokrácia

görög arisztosz (legjobb) és kratosz (uralom) szavakból származik, jelentése „a legjobbak uralma”. Az ókori athéni államszervezetben ez a születési előjogokkal rendelkező, nagy földbirtokos nemesi réteget és az ők kizárólagos politikai hatalmát jelölte

arkhón

a legfőbb állami tisztségviselők és politikai vezetők megnevezése volt az ókori görög városállamokban

Areioszpagosz

a volt arkhónokból jött létre az arisztokratikus vének tanácsa. tagjai általában a legtekintélyesebb, hivatalviselt arisztokratákból (arkhónok) kerültek ki

démosz

köznép. Eredetileg a polisz (városállam) azon szabad, polgárjoggal rendelkező lakosait jelentette, akik nem tartoztak a születési arisztokráciához (az epatridákhoz)

drakón

arkhónként az athéni államszervezet és jogrendszer első írásos törvényeinek megalkotója. Tevékenysége sorsfordító lépés volt az arisztokratikus köztársaságból a demokrácia felé vezető úton

szolón

athéni politikus, jogalkotó és költő volt, aki Kr. e. 594-ben bevezetett reformjaival megalapozta az athéni demokrácia kialakulását. Az athéni államszervezet szempontjából az ő nevéhez fűződik a timokratikus (vagyonbér alapú) államberendezkedés. A szolóni állammodell lényege, hogy a politikai jogokat és a kötelezettségeket a származás helyett a polgárok vagyoni helyzete határozta meg

türranisz

Az athéni államszervezet kontextusában a türannisz (magyarul zsarnokság) egy olyan ókori görög egyeduralmi államberendezkedést jelent, amelyben a vezető – a türannosz (zsarnok) – alkotmányellenes módon, erőszakkal vagy csellel kaparintotta meg a hatalmat, háttérbe szorítva a meglévő törvényeket és intézményeket

kleiszthenész

A kleiszthenészi államszervezet (Kr. e. 508) az ókori Athénban a demokrácia (népuralom) alapjait teremtette meg azáltal, hogy a politikai jogok alapjává a származás vagy a vagyon helyett a lakóhelyet (területi elvet) tette. Kleiszthenész célja az arisztokrácia háttérbe szorítása, a zsarnokság (türannisz) visszatérésének megakadályozása és az iszonómia (minden szabad polgár törvény előtti egyenlősége) biztosítása volt

periklész

Periklész (i. e. 495–429) az ókori Athén legjelentősebb államférfija, szónoka és stratégosza volt. Nevéhez fűződik az athéni demokrácia fénykora (i. e. 461–429), amikor a népuralom (demokrácia) rendszere kiteljesedett, és a politikai jogok kiterjesztésével elérték a radikális demokrácia állapotát

népgyűlés

Népgyűlés (ekklészia): Az ókori athéni demokrácia legfőbb államhatalmi és döntéshozó szerve, a közvetlen demokrácia intézményesült formája

tanács

bulé. egy olyan politikai és közigazgatási testület, amelynek elsődleges feladata a törvényalkotás előkészítése, a döntéshozatal, valamint a végrehajtó hatalom és az államigazgatás mindennapi irányítása

esküdtbíróság (heliaia)

Olyan igazságszolgáltatási szerv, amelynek tagjai (a heliaszták) a 30. életévüket betöltött, teljes jogú athéni polgárok közül sorsolással kiválasztott esküdtek voltak

sztatégosz

a phülé élén álló katonai parancsnok. a 10 sztratégoszt szavazással választották évente. az első sztratégosz irányította athént

tamiasz

pénzügyekért felelős tisztségviselő, 10 tagból álló testületet alkottak

phülé

kerület

metoikoszok

személyükben szabadok, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorlók, “idegenek”

falanx

görög nehézfegyverzetű gyalogosok (hopliták) több sor mélységű, zárt hadrendje volt

cserépszavazás (osztrakizmosz)

az ókori Athénban a zsarnokság megakadályozására szolgáló politikai eljárás volt, amelynek során a népgyűlés legalább 6000 szavazattal, cserépdarabokra írt nevek alapján, vagyon- és jogfosztás nélkül 10 évre száműzhette a demokráciát veszélyeztető legbefolyásosabb polgárt

II. Philipposz

az ókori Makedónia hegemóniára törekvő királya volt (Kr. e. 359–336), aki a falanxra épülő hadseregreformjával, a görög poliszok Kr. e. 338-as khaironeiai legyőzésével és a Korinthoszi Szövetség megalapításával egyesítette Hellászt Makedónia vezetése alatt, megteremtve a fia, Nagy Sándor perzsa hódításainak alapjait

Nagy Sándor

(III. Alexandrosz) az ókori Makedónia zseniális hadvezére és királya volt (Kr. e. 336–323), aki a Perzsa Birodalom megdöntésével, Egyiptom és India egy részének meghódításával a történelem egyik legnagyobb birodalmát hozta létre, miközben a görög és a keleti kultúra ötvözésével elindította a hellenizmus korszakát

demokrácia

népuralmon alapuló politikai rendszer, amelyben a hatalom a közösség minden teljes jogú tagjának kezében van, és ahol a döntéshozatalt az egyéni szabadságjogok, a törvény előtti egyenlőség, valamint a közvetlen részvétel vagy a többségi elv alapján választott képviselők biztosítják