1/89
Looks like no tags are added yet.
Hogyan csoportosíthatjuk az anyagokat összetételük alapján? mindegyikre írjon példát!
???
Tiszta anyagok:
- Elemek: O2
- Vegyületek: H2O
Keverékek:
- Homogén keverék: Levegő
- Heterogén keverék: Homok és víz
Mi a különbség a kémiai és fizikai változások között?
A fő különbség az, hogy a fizikai változás nem eredményez új anyagokat, míg a kémiai változás során új anyagok keletkeznek.
- Fizikai változás: Az anyag szerkezete, halmazállapota, alakja változik, de kémiai összetétele nem. Pl.: Jég olvadása vízzé.
- Kémiai változás: Új anyag képződik, mivel a molekuláris szerkezet megváltozik. Pl.: Papír égetése, hamu és gázok keletkeznek.
Mi az egyesített gáztörvény, mely összefüggések lelhetőek fel az egyes paraméterek között?
Összefüggést teremt a nyomás (p), térfogat (V) és hőmérséklet (T) között, amikor az anyagmennyiség (n) állandó. A Boyle–Mariotte, Gay-Lussac és a Charles törvény kombinációja.
képlet alapján: állandó hőmérsékleten p és V fordítottan arányos, állandó nyomáson V és T egyenesen arányos, állandó térfogaton p és T egyenesen arányos.

Milyen halmazállapot változásokat ismer? Energetikailag milyenek maguk a folyamatok?
- Olvadás (Szilárd 🡪 Folyadék)
- Fagyás (Folyadék 🡪Szilárd)
- Párolgás (Folyadék 🡪 Gőz)
- Lecsapódás (Gőz 🡪 Folyadék)
- Szublimáció (Szilárd 🡪 Gőz) (Jég száraz levegőn)
- Depozíció (Gáz 🡪 Szilárd) (Zúzmara képződés levegőből)
- Forrás (Folyadék 🡪 Gáz)
Endoterm folyamatok: Hőt vesznek fel a környezetből. Ilyen például az olvadás, párolgás, forrás és szublimáció.
Exoterm folyamatok: Hőt adnak le a környezetüknek. Ilyen a fagyás, lecsapódás és a depozíció.
Jellemezze az atomban található elemi részecskéket!
- Proton: Pozitív töltésű, Atommagban található. Ennek száma határozza meg az anyag kémiai elemét. (rendszámot). p+
- Elektron: Negatív töltésű. Atommag(ok) körül kering. Ennek száma határozza meg az anyag kémiai tulajdonságát és a kötéseket más atomokkal. e-
- Neutron: Semleges töltésű. Atommagban található. Azonos protonszámú atomok neutronjainak száma változhat, ami izotópokat eredményez. n0
Proton, jele: P, relatív töltés +1,
- Neutron, jele: N, relatív töltése 0
- Elektron: jele: E, relatív töltése, -1
Protonok számát rendszámnak nevezzük, jele: Z. Rendszám határozza meg a kémiai minőségét, és jelzi
helyét a periódusos rendszerben.
Neutronok és protonok együttes száma a tömegszám.
Elektronok száma megegyezik a rendszámmal. Elektronok 90%-s valószínűséggel az atompályán
helyezkednek el. Az atompálya alakja lehet s ; p ; d ; f
Elektronok 4 kvantumszámmal jellemezhető,
- főkvantumszám (n), megadja, atompálya méretét, e- energiáját, hogy az elektron hányadik
héjon van.
- mellékkvantumszám (l), megadja, hogy melyik alhéjon található
- mágneses kvantumszám (m),
- spinkvantumszám(m)
Milyen főbb atommodelleket ismer?
- Dalton féle
- Thomson féle
- Rutherford féle
- Bohr féle
- Schrödinger féle atommodell.
Mely szabályok mentén épül ki egy atom elektronszerkezete?
Pauli elv:
- Egy atomban nem lehet két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezik.
- Egy atompályán legfeljebb két elektron lehet ellentétes spinnel.
Energiaminimum elve (Aufbau-elv):
- Az elektronok mindig az elérhető legalacsonyabb energiájú pályákra kerülnek először, és csak ezek betöltése után kezdik elfoglalni a magasabb energiájú pályákat.
Hund szabály:
- Egy alhéjon adott számú elektron úgy helyezkedik el, hogy közülük minél több párosítatlan (Azonos Spinű) legyen.
- Több azonos energiájú pálya esetén az elektronok úgy töltik be a pályákat, hogy a lehető legtöbb pályán legyen egyedülálló elektron azonos spinnel.
- Csak akkor kezdenek párokat alkotni, ha minden pályán van már egy elektron.
Definiálja röviden az alábbi fogalmakat: Pauli elv, Hund szabály, energiaminimum elv, atompálya.
???
Pauli elv:
- Egy atomban nem lehet két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezik.
- Egy atompályán legfeljebb két elektron lehet ellentétes spinnel.
Hund szabály:
- Egy alhéjon adott számú elektron úgy helyezkedik el, hogy közülük minél több párosítatlan (Azonos Spinű) legyen.
- Több azonos energiájú pálya esetén az elektronok úgy töltik be a pályákat, hogy a lehető legtöbb pályán legyen egyedülálló elektron azonos spinnel.
- Csak akkor kezdenek párokat alkotni, ha minden pályán van már egy elektron.
Energiaminimum elve (Aufbau-elv):
- Az elektronok mindig az elérhető legalacsonyabb energiájú pályákra kerülnek először, és csak ezek betöltése után kezdik elfoglalni a magasabb energiájú pályákat.
Atompálya:
- Az atommag körül a térrész, ahol az elektron 90%-os valószínűséggel megtalálható.
- Atompálya térbeli alakja lehet s, p, d, f.
- Különböző atompályákon mozgó elektronok atommagtól való távolsága és energiája eltérő.
Milyen atompályákat ismer? Mi jellemzi ezeket (alak, férőhely)?
s-pálya:
- Alakja gömbszimmetrikus.
- Minden s pályán max. 2 elektron lehet.
- Pl.: Hidrogénatom
p-pálya:
- Allakja súlyzó alakú.
- Egy p alhéjon össz.6 elektron lehet
- 3 különböző p pálya van. px, py, pz és mindenhol 2 elektron fér el.
- Pl.: szénatom
d-pálya:
- Alakja összetett, négylevelű lóherére hasonlít.
- Öt különböző orientációja van.
- Egy d alhéjon max. 10 elektron lehet. 5 pálya, pályánként 2 elektron.
- Pl.: Vas
f-pálya:
- Alakja nagyon összetett.
- 7 különböző orientácóban léteznek.
- Egy f alhéjon összesen 14 elektron fér el. 7 pálya, pályánként két elektron.
- Pl.: Lantanoidák periódusos rendszer 57-71 ig.
Jellemezze az alábbi kvantumszámokat: Főkvantumszám, mellékkvantumszám, spinkvantumszám!
Főkvantumszám:
- Jellemzi az elektron atommagtól való átlagos távolságát.
- Jele: n
- Értéke 1,2,3…egész szám.
- Az azonos főkvantumszámú atompályák elektronhéjat alkotnak.
Mellékkvantumszám:
- Az atompálya térbeli alakját jellemzi.
- Jele: l
- Értéke 0,1,2…n-1 közötti egész szám lehet.
- Ált. betűkkel jelöljük. Számok és a betűk közötti kapcsolat: 0-s, 1-p, 2-d, 3-f.
- Adott héjon az azonos mellékkvantumszámú pályák alhéjat képeznek.
Spinkvantumszám:
- Az elektron saját tengely körüli forgását (spin) jellemzi.
- Az elektron mágneses sajátosságairól ad felvilágosítást.
- Jele ms.
- Értéke: +1/2, vagy -1/2.
Írja fel az alábbi elemek elektronszerkezetét írott és cellás formában egyaránt: 35Br, 53I, 19K, 18Ar, 26Fe, 36Kr,!
Bróm (Br 35)
Írott formában: 1s2 2s2 2p6 3s2 3p6 4s2 3d10 4p5
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4s: ↑↓
● 3d: ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4p: ↑↓ ↑↓ ↑
Jód (I, 53)
1s2 2s2 2p6 3s2 3p6 4s2 3d10 4p6 5s2 4d10 5p5
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4s: ↑↓
● 3d: ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 5s: ↑↓
● 4d: ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 5p: ↑↓ ↑↓ ↑
Kálium (K, 19)
1s2 2s2 2p6 3s2 3p6 4s1
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4s: ↑
Argon (Ar, 18)
1s2 2s2 2p6 3s2 3p6
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
Vas (Fe, 26)
1s2 2s2 2p6 3s2 3p6 4s2 3d6
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4s: ↑↓
● 3d: ↑↓ ↑ ↑ ↑ ↑
Kripton (Kr, 36)
1s2 2s2 2p6 3s2 3p6 4s2 3d10 4p6
Cellás formában:
● 1s: ↑↓
● 2s: ↑↓
● 2p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 3s: ↑↓
● 3p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4s: ↑↓
● 3d: ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓ ↑↓
● 4p: ↑↓ ↑↓ ↑↓
Definiálja az alábbi fogalmakat: elektronegativitás, elektronaffinitás, ionizációs energia, rendszám, tömegszám, izotópok!
Elektronnegativitás:
- Az elektronegativitás (EN) a kémiai kötésben részt vevő atomoknak az elektronvonzó képességét jelöli.
Elektronaffinitás:
- Energiaváltozás, ami akkor történik, amikor 1 mol alapállapotú szabad (gázhalmazállapotú) atomból egyszeresen negatív töltésű ion keletkezik, tehát elektront vesz fel.
Ionizációs energia:
- A gáz-halmazállapotú szabad atomból a legkönnyebben leszakítható elektron eltávolításához szükséges energia és az anyagmennyiség hányadosa. (kJ/mol)
Rendszám:
- A kémiai elemek rendszáma megmutatja az elem helyét a periódusos rendszerben, és egyenlő az adott elem atomjaiban levő protonok számával.
- Jele: (Z)
Tömegszám:
- A tömegszám a protonok és neutronok számának összege. A tömegszám az atommag jellemzője, az elemek kémiai tulajdonságaival nincs összefüggésben.
Izotópok:
- Egy elem izotópja, amikor azonos a rendszámmal, de különböző a tömegszámmal rendelkezik az atom. Egy adott kémiai elem atomjai között különböző tömegszámú atomfajták lehetnek.
- Protonok száma megegyezik, de a Neutronok száma eltér.
Definiálja az alábbi fogalmakat: vegyértékelektronok, atomtörzs, alapállapot, gerjesztett állapot?
Vegyértékelektronok:
- A reakciókban részt vevő elektronok.
- Azonos szerkezetű vegyértékhéjú, azonos számú vegyértékelektront tartalmazó elemek kémiai tulajdonságai hasonlók.
- A vegyérték elektronok száma a periódusos rendszer főcsoportjában a főcsoportszámmal egyezik meg.
Atomtörzs:
- Az atomnak a kémiai reakciókban változatlanul maradó része az atomtörzs.
- Atomtörzs alatt az atommagot és a vegyértékelektronnak nem tekinthető elektronokat értjük.
- Az atom atomtörzsből és vegyértékhéjból (az atom legkülső héja, amin elektronok mozognak, és részt vesznek a reakcióban) áll.
Alapállapot:
- Az atom legstabilabb állapotát, amikor legkisebb az energiája (az elektronok a legközelebb vannak az atommaghoz, leszakításához a legnagyobb energia szükséges), az atom alapállapotának nevezzük.
- Minden elektron a lehető legalacsonyabb energiájú atompályán helyezkedik el.
Gerjesztett állapot:
- A gerjesztett állapot bármely olyan állapot, amelynek energiája nagyobb, mint az alapállapoté.
- Az atommal energiát közölve, egy vagy több elektron magasabb energiájú pályára kerül. (Még mindig kötődik az atomhoz, nem szakad le róla.)
Mit jelentenek a periódusos rendszerben a sorok és az oszlopok?
A sorok a héjak számát, az oszlopok pedig az egyes elemek vegyértékelektronjait és kémiai viselkedését jelzik.
Sorok (periódusok):
- A vízszintes sorokat periódusoknak nevezzük.
- Az egy periódusban található elemek elektronhéjainak száma megegyezik.
- Ahogy lefelé haladunk a periódusos rendszerben, a periódusok száma nő, így egyre több elektronhéj van jelen.
Oszlopok (csoportok):
- A függőleges oszlopokat csoportoknak nevezzük.
- Az azonos csoportban lévő elemek hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel ugyanannyi elektront tartalmaznak a legkülső (vegyérték) héjukon.
Milyen főbb elemcsoportokat ismer a periódusos rendszerben? Mit tud ezek elhelyezkedéséről és főbb tulajdonságaikról?
Alkálifémek:
A periódusos rendszer I. főcsoportjának (1. oszlop) elemei, kivéve a hidrogént.
Egyetlen vegyértékelektronjuk van, amelyet nagyon könnyen leadnak, ezért rendkívül reaktívak (a természetben csak vegyületeikben fordulnak elő).
Lágy, késsel vágható, kis sűrűségű fémek, alacsony olvadásponttal.
Vízzel hevesen reagálnak hidrogéngáz fejlődése közben, oldatuk erősen lúgos kémhatású.
Elemek: Lítium (Li), Nátrium (Na), Kálium (K), Rubídium (Rb), Cézium (CS), Francium (Fr).
Alkáliföldfémek:
A periódusos rendszer II. főcsoportját (2. oszlop) alkotják.
Két vegyértékelektronjuk van; reakcióképes fémek, de kevésbé reaktívak, mint az alkálifémek.
Nevüket onnan kapták, hogy oxidjaik és hidroxidjaik vízben oldva lúgos kémhatásúak, vegyületeik pedig gyakori kőzetalkotók.
Elemek: Berillium (Be), Magnézium Mg), Kalcium (Ca), Stroncium (Sr), Bárium (Ba), Rádium (Ra).
Földfémek (Bórcsoport):
A periódusos rendszer III. főcsoportjának (13. oszlop) elemei.
Három vegyértékelektronjuk van. A bór félfém, a csoport többi tagja puha, könnyen megmunkálható, jól vezető fém (közülük az alumínium a legjelentősebb).
Elemek: Bór (B), Alumínium (Al), Gallium (Ga), Indium (In), Tallium (Ti).
Széncsoport:
A periódusos rendszer IV. főcsoportjának (14. oszlop) elemei.
Négy vegyértékelektronjuk van, jellemzően kovalens kötéseket alakítanak ki.
A csoporton belül lefelé haladva nő a fémes jelleg: a szén nemfém, a szilícium és germánium félfém, az ón és az ólom pedig fém.
Elemek: Szén (C), Szilícium (Si), Germánium (Ge), Ón (Sn), Ólom (Pb).
Nitrogéncsoport:
A periódusos rendszer V. főcsoportjának (15. oszlop) elemei.
Öt vegyértékelektronjuk van, leggyakrabban három kovalens kötést alakítanak ki.
Lefelé haladva a nemfémes jelleg csökken, a fémes jelleg nő (nitrogén és foszfor nemfém, arzén és antimon félfém, bizmut fém).
Elemek: Nitrogén (N), Foszfor (P), Arzén (As), Antimon (Sb), Bizmut (Bi).
Oxigéncsoport (Kalkogének):
A periódusos rendszer VI. főcsoportjának (16. oszlop) elemei.
Hat vegyértékelektronjuk van; az oxigén gáz, a többi elem szilárd halmazállapotú (oxigén, kén, szelén nemfém; tellúr félfém; polónium radioaktív fém).
Elemi állapotban és vegyületekben is előfordulnak a természetben.
Elemek: Oxigén (O), Kén (S), Szelén (Se), Tellúr (Te), Polónium (Po).
Halogének:
A periódusos rendszer VII. főcsoportjának (17. oszlop) elemei.
Hét vegyértékelektronjuk van, ezért egyetlen elektron felvételével könnyen elérik a nemesgáz-szerkezetet – rendkívül reakcióképes nemfémek, erős oxidálószerek.
A halogén szó jelentése: „sóképző”, mivel fémekkel közvetlenül sókat képeznek; a természetben csak vegyületeikben fordulnak elő. Kétatomos molekulákat alkotnak (F2,Cl2,Br2,I2).
Elemek: Fluor (F), Klór (Cl), Bróm (Br), Jód (I), Asztácium (At).
Nemesgázok:
A periódusos rendszer VIII. főcsoportjának (18. oszlop) elemei.
Külső elektronhéjuk telített (héliumnál 2, a többieknél 8 vegyértékelektron), ezért kémiailag közömbösek, stabilak (vegyületeket csak a nehezebb nemesgázok képeznek szélsőséges körülmények között).
Standard körülmények között színtelen, szagtalan, egyatomos gázok.
Elemek: Hélium (He), Neon (Ne), Argon (Ar), Kripton (Kr), Xenon (Xe), Radon (Rn).
Milyen főbb trendeket ismer a periódusos rendszerben?
A periódusos rendszerben az elemek növekvő rendszám szerint rendeződnek sorokba (periódusokba) és oszlopokba (csoportokba). A főcsoportok elemeinél az alábbi főbb periodikus változások (trendek) figyelhetők meg:
Atomsugár (atomrádiusz):
Periódusban balról jobbra csökken (mivel nő az atommag töltése, így erősebben vonzza az azonos számú elektronhéjon lévő elektronokat).
Csoportban lefelé nő (mivel egyre több elektronhéj épül ki).
Ionizációs energia:
Periódusban balról jobbra nő (nehezebb elektront leszakítani az atomról).
Csoportban lefelé csökken (a külső elektronok távolabb kerülnek az atommagtól, így könnyebben leszakíthatók).
Elektronegativitás (EN):
Periódusban balról jobbra nő (a nemesgázok kivételével; a fluor elektronegativitása a legnagyobb).
Csoportban lefelé csökken.
Elektronaffinitás:
Periódusban balról jobbra általában nő (a halogéneknek a legnagyobb, mert egyetlen elektron felvételével elérik a stabil nemesgáz-szerkezetet).
Csoportban lefelé csökken.
Fémes és nemfémes jelleg:
Periódusban balról jobbra: a fémes jelleg csökken, a nemfémes jelleg nő.
Csoportban lefelé: a fémes jelleg nő, a nemfémes jelleg csökken.
Reaktivitás (reakciókészség):
Fémeknél csoportban lefelé nő (könnyebben adnak le elektront, pl. az alkálifémeknél a cézium sokkal hevesebben reagál, mint a lítium).
Nemfémeknél csoportban lefelé csökken (nehezebben vesznek fel elektront, pl. a halogéneknél a fluor a legreaktívabb).
Maximális pozitív oxidációs szám:
Periódusban balról jobbra nő (a főcsoportokban az I.-től a VII. főcsoportig +1-től +7-ig nő, megegyezik a főcsoportszámmal / vegyértékelektronok számával).
Oxidok és hidroxidok sav-bázis karaktere:
Periódusban balról jobbra a bázikus (lúgos) jelleg csökken, az amfoter, majd a savas karakter nő (pl. Na_2O bázikus Al_2O_3 amfoter SO_3 savas).
Csoportban lefelé a bázikus (lúgos) jelleg nő.
Milyen főbb mezőkre és csoportokra tartoznak a periódusos rendszerben található elemek?
Mezők: s, p, d, f
Főcsoportok:
I. főcsoport (1. oszlop): Alkálifémek (a hidrogén kivételével)
II. főcsoport (2. oszlop): Alkáliföldfémek
III. főcsoport (13. oszlop): Földfémek (Bórcsoport)
IV. főcsoport (14. oszlop): Széncsoport
V. főcsoport (15. oszlop): Nitrogéncsoport
VI. főcsoport (16. oszlop): Oxigéncsoport (Kalkogének)
VII. főcsoport (17. oszlop): Halogének
VIII. főcsoport (18. oszlop): Nemesgázok
(Mellékcsoportok: átmenetifémek)
Mi a nemesgáz szerkezet? Írjon le egy példát annak kialakítására!
A nemesgáz szerkezet az az elektronkonfiguráció, amelyben egy atom külső (vegyérték) elektronhéja teljesen betöltött.
A nátrium nemesgáz szerkezetének kialakítása
Na:1s22s22p63s1
A nátriumnak tehát egyetlen elektronja van a külső 3s pályáján. Ahhoz, hogy nemesgáz szerkezetet érjen el, a nátriumnak el kell veszítenie ezt az egyetlen elektront, hogy a külső héja teljesen betöltötté váljon.
Nemesgáz szerkezet elérése:
- A nátrium könnyen leadja a külső 3s elektront, és így Na⁺ ionná alakul.
- A Na⁺ ion elektronkonfigurációja megegyezik a neon (Ne) elektronkonfigurációjával, amely egy nemesgáz: Na⁺:1s22s22p6
Ez a konfiguráció teljesen betöltött, és stabil, mivel a külső elektronhéjon 8 elektron található, ami a nemesgázok jellemzője. A nátrium ezért ionos kötés révén elérte a nemesgáz szerkezetet.
Mi az ionképződés? Írjon rá példát!
Mi az ionképződés? Írjon rá példát!
Az ionképződés az a folyamat, amely során egy atom vagy molekula elektronokat veszít (pozitív ion, azaz kation lesz) vagy elektronokat nyer (negatív ion, azaz anion lesz).
Példa az ionképződésre: Nátrium-klorid (NaCl) képződése:
A nátrium (Na) és a klór (Cl) reakciója során ionok keletkeznek, amelyek ezután ionos kötést alkotnak:
Nátrium ion (Na⁺) képződése: A nátrium lead egy elektront: Na - e-→Na+
Klorid ion (Cl⁻) képződése: A klór felvesz egy elektront: Cl+e−→Cl-
Ionos kötés: A nátrium és a klór között ionos kötés jön létre, mivel a Na⁺ és Cl⁻ ionok ellentétes töltésűek, és vonzzák egymást: Na++Cl−→NaCl
Mi a fémes kötés?
A fémes kötés olyan kötéstípus, amelyben a fématomok vegyértékelektronjai szabadon mozognak az atomtörzsek között, és ezáltal egy elektronfelhőt alkotnak.
- A fématomokban a külső elektronok nem kötődnek szorosan egy adott atomhoz, hanem szabadon mozognak az atomrácsban. Ezt a jelenséget delokalizált elektronoknak nevezzük.
- A delokalizált elektronok egy "elektronfelhőt" alkotnak, amely körbeveszi a fémionokat, és lehetővé teszi a fémek jellemző tulajdonságait.
- A fématomok leadják néhány külső elektronjukat, ezáltal pozitív töltésű fémionokká válnak.
- Ezek a fémionok egy szoros rácsban helyezkednek el, amelyet az elektronfelhő körülölel.
- A fémes kötés erőssége a delokalizált elektronok és a fémionok közötti vonzásból ered.
- Az elektronfelhő stabilizálja a rácsot, és ez magyarázza a fémek nagy szilárdságát és ductilitását (azaz a fémek alakíthatóságát).
Jellemezze a fémes rácsot!
- A pozitív töltésű fématomtörzsek és a delokalizált elektronok közötti vonzást fémes kötésnek nevezzük. A fémes kötéssel összekapcsolt fématomtörzsek halmaza a fémrács.
- A fémrács rácspontjaiban pozitív töltésű fématomtörzsek vannak, amelyeket a hozzájuk közösen tartozó delokalizált elektronok kötnek össze.
- A fémrács szerkezetével magyarázható a fémek jó hő és elektromos vezetésük, megmunkálhatóságuk, a jellegzetes fényük, szürke színük (kivétel a réz és az arany).
Fajtái:
- Lapközéppontos kockarács
- Térközéppontos kockarács
- Hatszöges (hexagonális) rács
Jellemezze az ionrácsot!
- Az ionrácsban pozitív és negatív töltésű ionok helyezkednek el, úgy, hogy az ellentétes töltések egymáshoz közel, az azonosak egymástól távol vannak.
- Az ellentétes töltésű ionok közötti elektrosztatikus vonzást ionkötésnek nevezzük.
- Mechanikai szilárdságuk változó.
- Elektromos vezetőképességüket tekintve szigetelők, felolvasztva azonban vezetőkké válnak.
- Kizárólag vegyületek alkotják. Pl. nátrium-klorid: NaCl, kálium-klorid: KCl, Nátrium-szulfát Na2SO4
Képezzen vegyületeket az alábbi ionpárokkal: Na+ , SO4 2- , Ca2+, NO3- , Fe3+, SO4 2- , Ag+ , CrO4 2-
Na+ és SO42- (Nátriumion és szulfátion):
- Vegyület: Na2SO4 (nátrium-szulfát)
Ca2+ és NO3- (kalciumion és nitrátion)
- Vegyület: Ca(NO3)2 (kalcium-nitrát)
Fe3+ és SO42- (Vas(III)ion és szulfátion)
- Vegyület: Fe2(SO4)3 (vas(III)-szulfát)
Ag+ és CrO42- (ezüstion és kromátion)
- Vegyület: Ag2CrO4 (ezüst-kromát)
Mi a kovalens kötés? írjon példát egyszeres, kétszeres, háromszoros kovalens kötésre!
A kovalens kötés olyan kémiai kötés, amely két atom között alakul ki, amikor az atomok közös elektronpárokat hoznak létre vegyértékelektronjaik közössé tételével. Nem fémek között alakul ki.
Egyszeres kovalens kötés:
- Jellemzője: Két atom egy elektronpárt oszt meg egymással.
- Példa: H₂ (hidrogénmolekula) H-H
Kétszeres kovalens kötés (kettős kötés):
- Jellemzője: Két atom két elektronpárt oszt meg egymással.
- Példa: O₂ (oxigénmolekula) O=O és az oxigénatomokon két-két nemkötő elektronpár marad.
Háromszoros kovalens kötés (hármas kötés):
- Jellemzője: Két atom három elektronpárt oszt meg egymással.
- Példa: N₂ (nitrogénmolekula) N≡N és a nitrogénatomokon 1-1 nemkötő elektronpár marad.
Rajzolja fel a Pauling féle ábrát, jelölje a tengelyeket, jelölje a diagram főbb területeit és nevezze meg azokat! Mire szolgál maga a diagram?
Mire szolgál a diagram? A diagram (más néven kötéstípus-háromszög vagy van Arkel–Ketelaar-háromszög) arra szolgál, hogy a kémiai kötést alkotó két atom átlagos elektronegativitása (ENátl) és elektronegativitás-különbsége (ΔEN) alapján meghatározzuk a köztük kialakuló elsőrendű kémiai kötés típusát (és az átmeneti jellegeket):
Ha ENátl kicsi és ΔEN kicsi (bal alsó sarok): fémes kötés jön létre.
Ha ENátl nagy és ΔEN kicsi (jobb alsó sarok): kovalens kötés jön létre (ezen belül ΔEN= 0 közelében apoláris kovalens, nagyobb ΔEN esetén poláris kovalens).
Ha ΔEN nagy (felső csúcs): ionos kötés jön létre.

Mi a π és a σ kötés?
π (pi) kötés:
- A π-kötés olyan kovalens kémiai kötés, amelyet párhuzamos tengelyű p-pályák képeznek.
- A π kötés síkszimmetrikus.
- A σ-kötésnél gyengébb a kötőereje.
- A π -kötés nem teszi lehetővé a kötésben részt vevő atomok szabad forgását.
- Ha a kötő elektronpár elektronsűrűsége a kötés tengelyére merőlegesen a legnagyobb a kötés tengelyére merőlegesen (a kötéstengely síkja alatt és felett) a legnagyobb, akkor π-kötésről beszélünk.
σ (szigma) kötés:
- Azt a kötést, amelyben a kötő elektronpár elektronsűrűsége a kötés tengelye mentén a legnagyobb σ-kötésnek nevezzük.
- Ez a legerősebb kovalens kötés.
- A σ-kötés tengelyszimmetrikus.
- A szigma-kötések mentén lehetőség van az atomok rotációjára (forgására).
- A szigma-kötés (σ-kötés) olyan tengelyszimmetrikus molekulapálya, melynek szimmetriatengelye a két atommagon átmenő egyenes.
- Az elektronpár elektronsűrűségének maximuma a két atomot összekötő egyenesen található.
Miből adódik a kovalens kötés polaritása? Példákon keresztül vezesse le!
- A kovalens kötés polaritása abból adódik, hogy a kötésben részt vevő atomok eltérő elektronegativitással rendelkeznek.
- A kovalens kötés polaritása az elektronegativitás-különbségből ered.
- Minél nagyobb az elektronegativitás különbsége, annál polárisabb a kötés.
- Az elektronegativitás azt mutatja meg, hogy egy adott atom mennyire vonzza a kötött elektronpárt.
- Az apoláris molekulákban az elektroneloszlás egyenletes, míg a poláris molekulákban egy dipólus keletkezik.
- Amikor két különböző elektronegativitású atom kovalens kötést alakít ki, a kötött elektronpár nem egyenlően oszlik meg közöttük.
- Az azonos elektronnegativitású atomok apoláris, az eltérő elektronnegativitásúak poláris kovalens kötést létesítenek.
Apoláris kovalens kötés:
- Ha a kötésben részt vevő atomok elektronegativitása közel azonos, a kötés apoláris marad.
- Példa erre a hidrogénmolekula (H₂) vagy a klórmolekula (Cl₂). Ezekben a molekulákban mindkét atom ugyanaz az elem, így elektronegativitásuk megegyezik.
Poláris kovalens kötés:
- Ha a kötést kialakító atomok elektronegativitása eltérő, poláris kovalens kötés alakul ki.
- A nagyobb elektronegativitású atom jobban vonzza a kötött elektronpárt, így részleges negatív töltésűvé válik (δ⁻), míg a másik atom részleges pozitív töltést kap (δ⁺).Ez dipólusmomentumot eredményez, ami a molekula polaritásához vezet.
- Pl.: A vízmolekula (H2O) Az oxigén elektronegativitása 3,44, a hidrogéné 2,2. Az oxigén jobban vonzza a kötött elektronokat, ezért a molekulában részleges negatív töltés alakul ki az oxigén körül, míg a hidrogének részleges pozitív töltést kapnak, és így a molekula poláris lesz.
Mi a datív kötés? Írjon rá példát!
A datív kötés olyan kovalens kémiai kötés, amelybe a kötő elektronpárt csak az egyik atom adja egy nemkötő elektronpárjával.
pl.: szén-monoxid (CO), Oxoniumion (H3O+)
Jellemezze a molekularácsos anyagokat! Írjon rá példát!
- A molekularácsos kristályok rácspontjaiban molekulák helyezkednek, melyben az elektronrészecskéket gyenge, másodrendű kémiai kötések kapcsolják össze.
- A rácsban lévő molekulák lehetnek polárisak és apolárisak.
- A poláris molekulák ellenkező előjelű töltéseikkel egymás felé rendeződve helyezkednek el.
- Minél nagyobb a méret és a tömeg, annál nagyobb az összetartó erő, és ebből adódóan az olvadás- és forráspont is emelkedik.
- Mindent összevetve a molekularácsos anyagok általában lágyak, olvadás- és forráspontjuk alacsony.
Jellemzőik:
- Alacsony olvadás és forráspont.
- Puha, könnyen deformálható szerkezet.
- Nem vezetik az áramot.
- Illékonyak lehetnek.
- Oldhatóságuk a „hasonló a hasonlóban oldódik” elv szerint alakul: az apoláris molekulákból állók jól oldódnak apoláris oldószerekben (pl. benzolban), míg a poláris molekulákból állók poláris oldószerekben (pl. vízben) oldódnak jól..
Példák: Jód (I2), Szén-dioxid (CO2), Víz (H2O) Jég formájában.
Jellemezze az atomrácsos anyagokat! Írjon rá példát!
- Az atomrácsos anyagok olyan szilárd anyagok, amelyekben az atomok kovalens kötések révén kapcsolódnak egymáshoz, így a teljes anyag egyetlen hatalmas hálózatot vagy rácsot alkot.
- Az atomrácsos anyagok szerkezete rendkívül stabil, mivel minden atom erős kovalens kötések révén kapcsolódik a szomszédos atomokhoz.
Jellemzőik:
- Magas olvadás és forráspont.
- Rendkívül kemények és merevek.
- Általában nem vezetik az elektromos áramot.
- Szinte oldhatatlanok.
Pl.: Gyémánt (szén, gyémánt formában) ( C ), Grafit (szén, grafit formában) ( C ), Szilícium (Si)
Milyen elmélet írja le a molekulák térbeli alakját?
A molekulák térbeli alakját leggyakrabban a VSEPR-elmélet (Valence Shell Electron Pair Repulsion, magyarul: elektronpár-taszítási elmélet) írja le. Ez az elmélet azt vizsgálja, hogyan helyezkednek el az atomok egy molekulában az alapján, hogy az atom körüli elektronpárok igyekeznek egymástól minél távolabb kerülni a taszító hatások minimalizálása érdekében.
- Lineáris: Két kötő irány (és 0 nemkötő elektronpár) esetén az atomok egy egyenes mentén helyezkednek el, 180°-os kötésszöggel. Példa: szén-dioxid (CO₂) esetén.
- Trigonális sík (sík háromszög): Három kötő elektronpár esetén a molekula alakja sík háromszög lesz, ahol a kötő elektronpárok közötti szögek 120°-osak. Például a bór-trifluorid (BF₃) molekulánál figyelhető meg ez az elrendezés.
- Tetraéderes: Négy kötő elektronpár esetén a molekulák tetraéderes alakot vesznek fel. Például a metán (CH₄) molekula tetraéderes szerkezetű.
- Trigonális piramis: Ha három kötő elektronpár és egy nem kötő elektronpár van a központi atom körül, trigonális piramis alakú molekula alakul ki. Ilyen például az ammónia (NH₃).
- Hajlított: Két kötő és két nem kötő elektronpár esetén a molekula hajlított lesz. Például a vízmolekula (H₂O) esetén.
- Trigonális bipiramis: Öt kötő elektronpár. Példa erre a foszfor-pentaklorid (PCl₅).
- Oktaéderes: Hat kötő elektronpár esetén a molekula oktaéderes alakot vesz fel.
Példa erre a kén-hexafluorid (SF₆).
Rajzolja fel az alábbi molekulákat és jelölje a kötésszögeket, nevezze meg a térbeli alakzatokat: H2O, CO2, NH3, CH4, BF3!

Jellemezze a hidrogén-kötést, nevezze meg a főbb feltételeit kialakulásának! Írjon rá példát!
A hidrogénkötés az egyik molekula nagy elektronegativitású atomjához kapcsolódó (erősen poláris, részleges pozitív töltésű) hidrogénatomja és egy másik molekula (vagy ugyanazon molekula egy távolabbi részének) nagy elektronegativitású atomjának nemkötő elektronpárja között kialakuló kötés.
A hidrogénkötés a legerősebb másodrendű kötés (átmenetet képez a másodrendű és az elsőrendű kémiai kötések között).
Kialakulásának főbb feltételei:
Az egyik molekulában legyen olyan hidrogénatom, amely kovalens kötéssel kapcsolódik egy nagy elektronegativitású atomhoz.
A másik molekulában legyen olyan nagy elektronegativitású, kis atomsugarú atom, amely rendelkezik nemkötő elektronpárral.
Ennek a feltételnek a következő három elem felel meg: Fluor (F), Oxigén (O) és Nitrogén (N).
Példák:
Vízmolekulák (H_2O) között (ennek köszönhető a víz szokatlanul magas olvadás- és forráspontja, valamint a jég kisebb sűrűsége).
További példák: ammónia (NH_3), hidrogén-fluorid (HF), alkoholok, karbonsavak, valamint biológiai makromolekulákban (pl. a DNS kettős spiráljának bázispárjai között).
Milyen másodrendű kötéseket ismer? Milyen molekulák között alakulhatnak azok ki?
A molekulák között fellépő gyenge elektrosztatikus kölcsönhatásokat másodrendű kémiai kötéseknek nevezzük:
Diszperziós kölcsönhatás (London-féle erő):
Milyen molekulák között? Minden molekula között fellép, de apoláris molekulák (és nemesgázatomok) között ez az egyetlen összetartó erő.
Jellemzői: Az elektronfelhő pillanatnyi eltolódása miatt keletkező ideiglenes (pillanatnyi) dipólusok és az általuk indukált dipólusok között kialakuló, folyton megszűnő és újraalakuló gyenge vonzás. Ez a leggyengébb másodrendű kötés; ereje a molekulák méretével (tömegével) nő.
Példa: Br_2, I_2, CH_4, nemesgázok.
Dipólus-dipólus kölcsönhatás:
Milyen molekulák között? Állandó dipólusmomentummal rendelkező poláris (dipólus) molekulák között lép fel.
Jellemzői: Az aszimmetrikus töltéseloszlású molekulák ellentétes parciális töltésű pólusai vonzzák egymást, így rendezettebb halmazokba állnak össze. Erősebb, mint a diszperziós kölcsönhatás.
Példa: HCl, H_2S, SO_2
Hidrogénkötés:
Milyen molekulák között? Olyan poláris molekulák között alakul ki, amelyekben egy nagy elektronegativitású, kis atomsugarú atomhoz (F,O vagy N) kapcsolódó hidrogénatom, valamint egy másik molekula F, O vagy N atomjának nemkötő elektronpárja található.
Jellemzői: A másodrendű kötések között a legerősebb.
Példa: H_2O, NH_3, HF.
Jellemezze az oldatokat összetételük alapján! Mit jelent a telítetlen, telített, túltelített oldat?
Az oldat az oldószer és az oldott anyag részecskéinek homogén elegye
Oldószer + Oldott anyag = Oldat
Összetételük alapján lehet:
Híg: Pl.: Salátalé 1 liter vízben 2-3 ek. cukor.
Tömény oldat: P.: Befőttek eltevéséhez használt szirup. 1 liter vízben 30-40 dkg. cukor.
Két oldat közül az a töményebb, amelynek ugyanakkora mennyiségében több oldott anyag van.
Elektrolit oldat: Az oldott anyag ionokra disszociál, és az oldat vezeti az áramot (pl. sók oldata)
Nem-elektrolit oldat: Az oldott anyag nem disszociál ionokra, így az oldat nem vezet áramot (pl. cukor oldata).
Telítettség szerint:
Telítetlen oldat: Az oldott komponens koncentrációja kisebb, mint az adott körülményekhez (oldószer, hőmérséklet, nyomás) tartozó oldhatósága. Tehát az oldat még képes több oldott anyagot befogadni.
Telített oldat: Az oldott komponens koncentrációja megegyezik az adott körülményekhez (oldószer, hőmérséklet, nyomás) tartozó oldhatóságával. több anyag már nem oldódik fel, így a feleslegben hozzáadott anyag oldatlanul visszamarad.
Túltelített az oldat: Az oldott komponens koncentrációja nagyobb, mint az adott körülményekhez tartozó oldhatósága. Ilyen instabil (labilis) rendszer akkor jön létre, ha egy magasabb hőmérsékleten telített oldatot óvatosan lehűtünk, és a kristálygóc-képződés gátlása miatt a felesleges oldott anyag nem válik ki. Külső hatásra (pl. rázás, ütögetés, oltókristály bedobása) a felesleg hirtelen kikristályosodik, és az oldat telítetté válik.
Mi az oldhatóság? Utóbbi mitől függ? Hasonlítsa össze a gázos és az ionvegyületek oldhatóságát!
Oldhatóság:
Az oldhatósággal azt fejezzük ki, hogy adott hőmérsékleten (és nyomáson) 100 g oldószer az adott anyagból hány grammot képes maximálisan feloldani (vagyis milyen töménységű a telített oldat).
Függ:
az oldószer és az oldott anyag minőségétől („hasonló a hasonlóban oldódik” elv: a poláris oldószerek a poláris és ionos anyagokat, az apoláris oldószerek az apoláris anyagokat oldják jól),
a hőmérséklettől,
a nyomástól (elsősorban gázok esetében).
Gázok és ionvegyületek oldhatóságának összehasonlítása:
Gázok oldhatósága:
Hőmérséklet hatása: A hőmérséklet emelkedésével az oldhatóságuk általában csökken (a magasabb hőmérsékletű folyadékból a gázrészecskék könnyebben távoznak, pl. a melegedő szódavízből elillan a szén-dioxid).
Nyomás hatása: A nyomás növekedésével egyenesen arányosan nő az oldhatóságuk (Henry-törvény, pl. szénsavas üdítők palackozása nagy nyomáson).
Oldószer minősége: Az apoláris gázok (pl. O_2, N_2) vízben rosszul, míg a vízzel reakcióba lépő vagy poláris gázok (pl. NH_3, HCl) kiválóan oldódnak vízben.
Ionvegyületek (szilárd sók) oldhatósága:
Hőmérséklet hatása: A hőmérséklet emelkedésével az oldhatóságuk többnyire nő (az endoterm oldódású sóknál, pl. KNO_3), ritkább esetben alig változik (pl. NaCl) vagy csökken (exoterm oldódásúaknál, pl. Ca(OH)_2, Na_2,SO_4).
Nyomás hatása: A nyomás változása a szilárd ionvegyületek oldhatóságát gyakorlatilag nem befolyásolja.
Oldószer minősége: Mivel töltéssel rendelkező ionokból állnak, poláris oldószerekben (pl. vízben) oldódnak jól (a poláris vízmolekulák hidratálják az ionokat, és legyőzik a rácsenergiát), míg apoláris oldószerekben (pl. benzin, benzol) oldhatatlanok.
Energiaváltozás szempontjából hogyan csoportosítaná az oldódást? Magyarázza meg az energiaváltozást! Mindegyik csoportra írjon példát!
Energiaváltozás (oldáshő) szempontjából két fő csoportra oszthatjuk az oldódást:
1. Endoterm oldódás (ΔHoldás > 0):
- Az oldódás során a rendszer hőt von el a környezetéből, ezért az oldat hőmérséklete csökken (lehűl).
- Példa: Konyhasó (NaCl) oldódása vízben (enyhén endoterm), vagy még látványosabb példa a kálium-nitrát (KNO3) és az ammónium-nitrát (NH4NO3) oldódása vízben (hidegborogatások alapja).
2. Exoterm oldódás (ΔHoldás < 0):
- Az oldódás során energia szabadul fel, a rendszer hőt ad le a környezetének, ezért az oldat hőmérséklete nő (felmelegszik).
- Példa: Tömény kénsav (H2SO4) vagy nátrium-hidroxid (NaOH) oldódása vízben.
Az energiaváltozás magyarázata (a két részfolyamat energiamérlege):
Az oldódás energiaváltozása (az oldáshő) két ellentétes irányú részfolyamat energiájának előjeles összegéből adódik:
1. Rácsenergia (vagy az oldott anyag részecskéinek szétválasztásához szükséges energia): A kristályrács (vagy a molekulák közötti kötések) felbontásához energiát kell befektetni (endoterm folyamat).
2. Hidratációs (szolvatációs) energia: Amikor a szabaddá vált ionokat vagy molekulákat körülveszik az oldószer (víz) molekulái, másodrendű kötések alakulnak ki, ami energiafelszabadulással jár (exoterm folyamat).
- Ha a rácsenergia nagyobb, mint a hidratációs energia (Erács > Ehidr), akkor a folyamat összességében hőelnyeléssel jár -> endoterm oldódás.
- Ha a hidratációs energia nagyobb, mint a rácsenergia (Ehidr > Erács), akkor a folyamat összességében hőfelszabadulással jár -> exoterm oldódás.
Mi a koncentráció? Nevezzen meg két koncentrációtípust és részletesen fejtse ki, melyik mit fejez ki!

Mi a molaritás? Hogyan számoljuk ki? mi a mértékegysége?

Jellemezze a gáz halmazállapotot az alábbi szempontok alapján: jellemző állapothatározók, részecskék lehetséges mozgása, köztük lévő kölcsönhatás, alak.
Jellemző állapothatározók:
- Nyomás (p). SI mértékegysége (Pascal (Pa))
- Térfogat (V). SI mértékegysége (m3)
- Hőmérséklet (T). SI mértékegysége (Kelvin (K))
- Anyagmennyiség (n). SI mértékegysége (mól (mol))
Részecskék lehetséges mozgása:
A gázok részecskéi folyamatosan mozognak és ütköznek, az ütközések között pedig egyenes vonalban, egyenletes sebességgel mozognak. Ezt a jelenséget rendezetlen mozgásnak nevezzük.
Kölcsönhatás:
A gázok molekulái saját méretükhöz képest nagy távolságra vannak egymástól, köztük nincs számottevő kölcsönhatás, emiatt a részecskék szabadon mozognak és kitöltik a rendelkezésre álló teret.
Mi jellemző az ideális gázokra? Írja le a rájuk vonatkozó egyesített gáztörvényt és nevezze meg a képletben szereplő paramétereket!
Az ideális gázok olyan gázok, amelyekben a részecskék saját térfogata és a közöttük lévő kölcsönhatás elhanyagolható. Ilyenek pl. az elemi gázok (O2, N2, H2) közönséges körülmények között. Az 'ideális' gázok részecskéi folytonos, zegzugos mozgást végeznek, közben ütköznek egymással, és az edény falával is.
A Boyle–Mariotte, a Gay-Lussac és a Charles-törvényt összevonva az egyetemes gáztörvényt kapjuk:
- p a nyomás Pascalban (Pa)
- V a térfogat m³-ben
- n a gáz kémiai anyagmennyisége mol-ban
- R az egyetemes gázállandó (8,314 J/(mol * K))
- T az abszolút hőmérséklet Kelvinben (K).

Mi jellemzi a folyadékokat? Mely két fő paraméterrel írhatjuk le azokat?
- Szerkezetük és tulajdonságaik alapján a szilárd és a gáz halmazállapotú anyagok között helyezkednek el (ún. kondenzált fázis).
- Részecskéik lényegesen közelebb vannak egymáshoz, mint a gázokéi, közöttük jelentős vonzó kölcsönhatások (másodrendű kötések) lépnek fel.
- A részecskék nem rögzülnek fix rácspontokba, hanem egymáson elgördülve, állandó helyváltoztató (hő)mozgást végeznek (ebből adódik a folyékonyság és a diffúzió).
- Önálló alakjuk nincs, a rendelkezésükre álló edény alakját felveszik, viszont önálló térfogatuk van, és gyakorlatilag összenyomhatatlanok.
- Jellemző fizikai tulajdonságuk a belső súrlódás (viszkozitás) és a felületi feszültség (ez utóbbi a folyadék felületi határrétegének jellemzője).
Fő állapothatározóik (paramétereik):
- Nyomás (p)
- Hőmérséklet (T)
- Térfogat (V) és anyagmennyiség (n)
Mi a viszkozitás és a felületi feszültség?
Viszkozitás:
- A viszkozitás a folyadék folyással szembeni ellenállása.
- A viszkozitás (más elnevezéssel belső súrlódás) egy folyadék vagy gáz belső ellenállásának mértéke a csúsztatófeszültséggel szemben.
- Ez a tulajdonság a különböző sebességgel mozgó folyadékrétegek között fellépő súrlódóerőből adódik. Minél nagyobb ez a súrlódás, annál magasabb a folyadék viszkozitása, azaz annál nehezebben folyik.
- Példa: A víz folyékonyabb, kisebb a viszkozitása, míg például a méznek vagy a glicerinnek nagy a viszkozitása.
- Fontos: a viszkozitásnak nincs közvetlen köze a sűrűséghez (pl. az étolaj sűrűsége kisebb a vízénél, mégis nagyobb a viszkozitása).
- SI mértékegysége: Pa s (pascal másodperc).
Felületi feszültség:
- A folyadékok alapvető tulajdonsága, ami miatt a folyadékok a lehető legkisebb fajlagos felületű alakzatot (gömböt) igyekeznek felvenni, ha külső erőtér nem hat rájuk (a zuhanó esőcseppeket a gravitáció és a légellenállás torzítja el).
- Oka a folyadék részecskéi között fellépő kohéziós (vonzó) erő:
- A folyadék belsejében lévő molekulára minden irányból egyenlő vonzóerő hat, így az erők eredője nulla.
- A felszínen lévő molekulákra csak lefelé és oldalirányba hatnak vonzóerők, így az erők eredője nem nulla, hanem a felszínre merőleges, a folyadék belseje felé mutató erő (ez rugalmas hártyaként viselkedő határréteget hoz létre, pl. ezért tud a vízimolnár a víz felszínén járni).
- SI mértékegysége: N/m (newton/méter) vagy J/m2.
Mi a gőznyomás? Mely halmazállapotváltozás esetén van ennek jelentősége?
Gőznyomás (tenzió):
- A gőznyomás (tenzió) adott hőmérsékleten a folyadékával dinamikus egyensúlyban lévő telített gőz nyomása.
- Zárt térben a folyadék párolgása és a gőz lecsapódása (kondenzációja) párhuzamosan zajlik. Dinamikus egyensúlyról akkor beszélünk, ha az egységnyi idő alatt elpárolgó és lekondenzálódó molekulák száma (a két ellentétes folyamat sebessége) megegyezik, így a gőztér nyomása állandósul.
- A gőznyomás függ az anyag minőségétől (minél gyengébbek a részecskék közötti másodrendű kötések, annál illékonyabb az anyag, és annál nagyobb a tenziója), valamint a hőmérséklet emelésével gyorsan nő.
Párolgás és forrás összehasonlítása:
Párolgás:
- A folyadék szabad felszínén végbemenő halmazállapot-változás (folyékony -> gáz), amely során a legnagyobb mozgási energiájú felületi molekulák kilépnek a gőztérbe.
- Minden olyan hőmérsékleten végbemegy, amelyen a folyadék létezik.
- Hőelnyeléssel járó (endoterm) folyamat, így a párolgó folyadék lehűl (ha nem közlünk vele hőt).
Forrás:
- A folyadék egész tömegében (belsejében is) végbemenő gyors párolgás, amely során a folyadék belsejében is gőzbuborékok képződnek és felszállnak.
- Csak meghatározott hőmérsékleten (forrásponton) következik be: pontosan akkor, amikor a folyadék telített gőznyomása (tenziója) eléri a külső légnyomás értékét (ezért függ a forráspont a külső nyomástól).
Mely fontosabb tudnivalók olvashatóak le egy fázis diagramról?
- A fázisdiagram (állapotdiagram) egy nyomás-hőmérséklet (p - T) koordináta-rendszerben megjelenített grafikus ábrázolás, amely megmutatja, hogy az adott anyag különböző hőmérséklet- és nyomásviszonyok mellett melyik halmazállapotban (fázisban) stabil, és milyen feltételek mellett mennek végbe a halmazállapot-változások.
1. Stabilitási területek (fázisok):
- A diagram három fő tartományra oszlik, amelyek az egyfázisú (homogén) állapotokat jelölik: alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson a szilárd, közepes tartományban a folyékony, magas hőmérsékleten és alacsony nyomáson pedig a gáz (gőz) fázis a stabilis.
2. Fázishatárok (határgörbék):
A területeket elválasztó vonalak mentén két fázis van egymással dinamikus egyensúlyban:
- Szublimációs görbe: A szilárd és a gáz fázis közötti határvonal (ezen a vonalon a szublimáció és a deszublimáció sebessége egyenlő).
- Olvadáspont-görbe (olvadási vonal): A szilárd és a folyékony fázis közötti határvonal (az olvadás és a fagyás egyensúlyát mutatja).
- Tenziógörbe (párolgási vonal): A folyékony és a gáz fázis közötti határvonal (a párolgás és a kondenzáció egyensúlyát, vagyis a telített gőznyomás hőmérsékletfüggését mutatja).
3. Hármaspont:
- A három határgörbe metszéspontja, amely egyetlen, az anyagra jellemző (p; T) értékpár. Ebben a pontban mindhárom fázis (szilárd, folyékony és gáz) egyszerre, egymással dinamikus egyensúlyban van jelen (pl. a víz esetében T = 0,01 °C és p = 611,7 Pa).
4. Kritikus pont:
- A tenziógörbe felső végpontja (kritikus hőmérséklet és kritikus nyomás), ahol a folyadék és a gáz sűrűsége megegyezik, és a két fázist elválasztó határ megszűnik.
- A kritikus pont felett az anyag ún. szuperkritikus fluidum állapotban van (nincs elkülönült folyadék és gáz fázis; a gáz a kritikus hőmérséklet felett semmilyen nagy nyomással sem cseppfolyósítható).
Mi jellemzi a szilárd anyagokat? Mik a kristályos anyagok?
Szilárd halmazállapotú anyagok:
- A szilárd halmazállapotú anyagokat felépítő részecskék (atomok, ionok vagy molekulák) között működő vonzóerők lényegesen erősebbek, mint a folyadékokban vagy gázokban.
- Alakjuk és térfogatuk állandó, gyakorlatilag összenyomhatatlanok.
- Részecskéik helyhez kötöttek, mozgásuk korlátozott: csak egyensúlyi helyzetük körül végeznek rezgőmozgást (nem képesek elmozdulni egymás mellett, mint a folyadékokban vagy a gázokban).
Szerkezetük alapján két fő csoportjuk van:
1. Kristályos anyagok:
- A részecskék a tér minden irányában szabályos, periodikusan ismétlődő rendben helyezkednek el (kristályrácsot alkotnak).
- Jellemző tulajdonságuk, hogy határozott olvadáspontjuk van: az anyagi minőségükre és kristályszerkezetükre jellemző pontos hőmérsékleten mennek át folyékony halmazállapotba.
- Példa: konyhasó (NaCl), gyémánt, kvarc, fémek.
2. Amorf (alaktalan) anyagok:
- A részecskék elhelyezkedése rendezetlen (legfeljebb csak egészen kis tartományokban mutatkozik rövidtávú rendezettség, szerkezetük a túlhűtött folyadékokéra hasonlít).
- Jellemző tulajdonságuk, hogy nincs határozott olvadáspontjuk: melegítés hatására először fokozatosan meglágyulnak, és egy hőmérsékleti tartományban (lágyulási tartományban) válnak folyékonnyá.
- Példa: üveg, viasz, szurok, sok műanyag.
Definiálja az elemi cella fogalmát, ezalapján írja le a főbb fémrácstípusokat!
Elemi cella:
- Az elemi cella a kristályrács legkisebb, a tér minden irányában periodikusan ismétlődő (eltolással önmagába vihető) egysége, amely már hordozza a teljes kristály szimmetriáját és szerkezeti jellemzőit.
- Az elemi cella alakjának (rácsállandók: élhosszak és bezárt szögek) és a benne lévő részecskék elhelyezkedésének meghatározásával a teljes kristályrács felépítése leírható.
Főbb fémrácstípusok:
(A gömbszerű fématomok a lehető legszorosabb térkitöltésre törekszenek, ezért három fő fémrácstípus alakul ki:)
1. Tércentrált kockarács (pl. alkálifémek, vas, króm, volfrám - térkitöltése: 68%)
2. Lapcentrált kockarács (pl. réz, ezüst, arany, alumínium, nikkel - legszorosabb térkitöltés: 74%)
3. Hexagonális (hatszöges) szoros illeszkedésű rács (pl. magnézium, cink, titán, kobalt - legszorosabb térkitöltés: 74%)
Hogyan csoportosíthatjuk a kémiai reakciókat részecskeszám változás alapján! Mindegyik reakciótípusra írjon fel egy reakcióegyenletet!
1. Egyesülés (szintézis):
- Két vagy több kiindulási anyagból egyetlen új termék keletkezik, így a részecskék száma (a rendezett egyenlet szerint) csökken.
- Általános séma: A + B -> AB
- Példa: A kén és az oxigén egyesüléséből kén-dioxid keletkezik:
S + O2 -> SO2
2. Bomlás (analízis):
- Egyetlen kiindulási anyagból két vagy több új anyag keletkezik, így a részecskék száma nő.
- Általános séma: AB -> A + B
- Példa: A víz bontása (elektrolízise) hidrogénre és oxigénre:
2 H2O -> 2 H2 + O2
3. Csere- és átrendeződési reakciók:
- A kiindulási anyagok és a termékek részecskeszáma általában nem változik (megegyezik), csupán az atomok vagy ionok kapcsolódási rendje módosul.
- Alcsoportjai:
a) Kettős csere (cserebomlás): Két vegyület alkotórészei kicserélődnek.
Általános séma: AB + CD -> AD + CB
Példa: Sósav és nátrium-hidroxid közömbösítése:
HCl + NaOH -> NaCl + H2O
b) Egyszerű helyettesítés (szubsztitúció): Egy elem kiszorít egy másikat a vegyületéből.
Általános séma: A + BC -> AC + B
Példa: Zn + 2 HCl -> ZnCl2 + H2
c) Molekulán belüli átrendeződés (izomerizáció): Egy molekulán belül változik meg az atomok kapcsolódási sorrendje (A -> A').
Rajzolja fel egy endoterm reakció energiagörbéjét, jelölje a tengelyeket és az energiamennyiségeket egyaránt! Írjon rá példát!
- Vízbontáskor a rendszerbe (a vízbe) energiát táplálunk. A kísérleti rendszer energiatartalma nő. Az ilyen energiaelnyelő folyamatokat endotermnek nevezzük.
- Az endoterm folyamatok során a vizsgált rendszer energiatartalma nő, a szükséges energiát a környezetéből veszi fel (vonja el).

Rajzolja fel egy exoterm reakció energiagörbéjét, jelölje a tengelyeket és az energiamennyiségeket egyaránt! Írjon rá példát!
- Az exoterm folyamatok során a vizsgált rendszer energiatartalma csökken, energiát ad át a környezetének.
- A hidrogén és az oxigén egyesülésekor a rendszer energiát sugároz ki, ad át a környezetének, s saját energiatartalma csökken. Az ilyen folyamatokat exotermnek nevezzük.

Mi jellemző a sav-bázis reakciókra! Milyen sav-bázis elméleteket ismer?
A sav-bázis reakciók jellemzői:
- Protonátadás (protolízis): A reakció lényege a proton (H+-ion) átmenete a savról (protondonor) a bázisra (protonakceptor).
- Nincs oxidációsszám-változás: A reakció során az atomok oxidációs száma nem változik (ellentétben a redoxireakciókkal).
- Közeg és egyensúly: Gyakran vizes oldatokban zajlanak, és gyakran dinamikus egyensúlyra vezető, megfordítható folyamatok.
- Semlegesítés és pH-változás: Sav és bázis reakciójából só és víz keletkezhet (közömbösítés), a folyamatot pedig az oldat pH-jának megváltozása kíséri.
- Példa: HCl + H2O -> H3O+ + Cl- (vagy közömbösítés: HCl + NaOH -> NaCl + H2O)
Főbb sav-bázis elméletek:
1. Arrhenius–Ostwald-elmélet (csak vizes oldatokra érvényes):
- Sav: olyan anyag, amely vizes oldatban H+-ionra (hidratált formában H3O+-ionra) és savmaradék-anionra disszociál (növeli az oldat H+-koncentrációját).
- Bázis: olyan anyag, amely vizes oldatban fémkationra és hidroxidionra (OH-) disszociál (növeli az oldat OH--koncentrációját).
- Reakciójuk (semlegesítés) során só és víz képződik.
2. Oldószer-elmélet (Cady–Elsey-elmélet):
- Az önionizációra (saját kationra és anionra való bomlásra) képes oldószerekre terjeszti ki a fogalmat (pl. víz, folyékony ammónia).
- Sav: az az anyag, amely az adott oldószerben oldva növeli az oldószer saját kationjának (pl. vízben a H3O+, folyékony NH3-ban az NH4+) koncentrációját.
- Bázis: az az anyag, amely növeli az oldószer saját anionjának (pl. vízben az OH-, folyékony NH3-ban az NH2-) koncentrációját.
3. Brønsted–Lowry-elmélet (protonelmélet):
- Sav: protondonor (proton leadására képes részecske: molekula vagy ion).
- Bázis: protonakceptor (proton felvételére képes részecske).
- A sav-bázis jelleg nem abszolút, hanem relatív (a reakciópartnertől függ; a savként és bázisként is viselkedő anyagok az amfoter anyagok, pl. a víz). A reakció során két konjugált sav-bázis pár alakul ki (Sav1 + Bázis2 <-> Bázis1 + Sav2).
4. Lewis-elmélet (elektronpár-elmélet – a legáltalánosabb megközelítés):
- Sav: elektronpár-akceptor (olyan részecske, amely nemkötő elektronpár felvételére és datív kovalens kötés kialakítására képes, pl. H+, BF3, fémionok).
- Bázis: elektronpár-donor (olyan részecske, amely nemkötő elektronpár átadására képes, pl. NH3, H2O, OH-).
A sav-bázis elméletek alapján mely anyagok savak, mely anyagok bázisok? Reakcióegyenletek segítségével mutassa be a két fő elmélet alapján történő beazonosítást!
1. Arrhenius-elmélet alapján:
- Savak: Olyan anyagok, amelyek vizes oldatban H+-ionra (hidratált formában H3O+-ionra) és savmaradék-anionra disszociálnak, azaz megnövelik a H+-ionok koncentrációját.
Példa: Sósav (HCl) vizes oldatban: HCl -> H+ + Cl-
(A HCl savként viselkedik, mert H+-ionokat szabadít fel.)
- Bázisok: Olyan anyagok, amelyek vizes oldatban fémkationra és hidroxidionra (OH-) disszociálnak, azaz megnövelik az OH--ionok koncentrációját.
Példa: Nátrium-hidroxid (NaOH) vizes oldatban: NaOH -> Na+ + OH-
(A NaOH bázisként viselkedik, mert OH--ionokat szabadít fel.)
- Korlátja: Csak vizes oldatokra vonatkozik, és nem magyarázza meg az olyan bázisok (pl. NH3) viselkedését, amelyek nem tartalmaznak OH--ionokat, illetve a nem vizes közegben zajló sav-bázis reakciókat.
2. Brønsted–Lowry-elmélet szerint:
- Savak: Olyan részecskék (molekulák vagy ionok), amelyek protont (H+-iont) adnak le (protondonorok).
Példa: Sósav (HCl) reakciója vízzel: HCl + H2O -> H3O+ + Cl-
(A HCl savként viselkedik, mert protont ad át a víznek; a víz pedig bázisként viselkedik, mert felveszi a protont, és H3O+-iont képez.)
- Bázisok: Olyan részecskék (molekulák vagy ionok), amelyek protont (H+-iont) vesznek fel (protonakceptorok).
Példa: Ammónia (NH3) reakciója vízzel: NH3 + H2O <-> NH4+ + OH-
(Az NH3 bázisként viselkedik, mert protont vesz fel a víztől; a víz pedig savként viselkedik, mert protont ad le, és OH--iont képez.)
- Jelentősége: Vizes és nem vizes közegben is alkalmazható, a sav-bázis jelleget relatívnak tekinti (a víz mindkét szerepre képes, ezért amfoter anyag), a folyamat során pedig konjugált sav-bázis párok alakulnak ki.
Mik az erős savak, erős lúgok? Írjon mindegyikre példát!
Erős savak:
- Olyan savak, amelyek vizes oldatban teljes mértékben disszociálnak, vagyis minden savmolekula leadja protonját (H⁺).
- Nagyon alacsony pH-értékű oldatokat hoznak létre (közel 0).
- Pl.: Sósav (HCl) HCl (H₂O-val érintkezve) 🡪 H⁺+Cl⁻, Kénsav (H₂SO₄): H₂SO₄(H₂O) 🡪 H⁺+HSO₄⁻
Erős lúgok:
- Olyan bázisok, amelyek vizes oldatban teljes mértékben disszociálnak, vagyis minden molekula OH⁻-iont szabadít fel.
- Nagyon magas pH-értékű oldatokat hoznak létre (közel 14).
- Pl.: Nátrium-hidroxid (NaOH): NaOH(H₂O) 🡪 Na⁺+OH⁻, Kálium-hidroxid (KOH): KOH(H₂O) 🡪 K⁺+OH⁻
Mik a gyenge savak és lúgok?
Gyenge savak:
- Olyan savak, amelyek csak részlegesen disszociálnak vizes oldatban, vagyis nem minden savmolekula adja le protonját (H⁺). Az egyensúlyi állapot miatt a savas oldatban nem csak ionok, hanem a kiindulási molekulák is jelen vannak.
- Magasabb pH-tartományt eredményeznek (2–6 között) az erős savakhoz képest, mivel a protonleadás részleges.
- Pl.: Ecetsav (CH₃COOH): CH₃COOH⇌CH₃COO⁻+H⁺, Szénsav (H₂CO₃): H₂CO₃⇌H⁺+HCO₃⁻
Gyenge lúgok:
- Olyan bázisok, amelyek csak részlegesen disszociálnak vagy reagálnak vízzel, és alacsonyabb OH⁻-ion koncentrációt hoznak létre, mint az erős lúgok.
- Alacsonyabb pH-változást okoznak (8–11 között), mivel kevesebb OH⁻-ion keletkezik.
- Pl.: Ammónia (NH₃): NH₃+H₂O⇌NH₄⁺+OH⁻, Metil-amin (CH₃NH₂):CH₃NH₂+H₂O⇌CH₃NH₃⁺+OH⁻
Írja le a víz autoprotolízisét! Mi a vízionszorzat?
A víz autoprotolízise (önionizációja):
- Olyan dinamikus egyensúlyra vezető, kismértékben lejátszódó sav-bázis (protonátadási) folyamat, amely során a vízmolekulák egymással reagálnak: az egyik vízmolekula savként (protondonorként), a másik bázisként (protonakceptorként) viselkedik (a víz amfoter jellegű), így hidroxónium-ionok (H3O+) és hidroxid-ionok (OH-) keletkeznek.
- Reakcióegyenlete:
2 H2O <-> H3O+ + OH-
Vízionszorzat (Kv):
- A vízionszorzat a víz autoprotolízisének egyensúlyi állandójából származtatott, adott hőmérsékleten állandó érték, amely a hidroxónium-ionok és a hidroxid-ionok egyensúlyi koncentrációjának szorzatát adja meg tiszta vízben és híg vizes oldatokban.
- Képlete és értéke 25 °C-on (298 K-en):
Kv = [H3O+] [OH-] = 1,00 10^-14 mol^2/dm^6
- Tiszta (semleges) vízben 25 °C-on a két ion koncentrációja megegyezik: [H3O+] = [OH-] = 1,00 * 10^-7 mol/dm3.
- Mivel az autoprotolízis endoterm folyamat, a hőmérséklet emelésével a Kv értéke nő (azonos hőmérsékleten viszont bármilyen vizes oldatban állandó).
Mi a pH és pOH, mi a kémhatás?
pH:
- Az oldatban lévő hidroxónium-ionok (H3O+) mol/dm3-ben megadott egyensúlyi koncentrációjának tízes alapú negatív logaritmusa (mértékegység nélküli szám).
- Képlete: pH = -lg [H3O+] (ebből: [H3O+] = 10^-pH mol/dm3)
pOH:
- Az oldatban lévő hidroxid-ionok (OH-) mol/dm3-ben megadott egyensúlyi koncentrációjának tízes alapú negatív logaritmusa.
- Képlete: pOH = -lg [OH-] (ebből: [OH-] = 10^-pOH mol/dm3)
Összefüggésük:
- A vízionszorzatból (Kv = [H3O+] * [OH-] = 10^-14 mol^2/dm^6) adódóan vizes oldatokban 25 °C-on a pH és a pOH összege mindig 14:
pH + pOH = 14
Kémhatás:
- A kémhatás a vizes oldatok savas, semleges vagy lúgos jellegét fejezi ki a H3O+- és OH--ionok egymáshoz viszonyított aránya alapján (amit a pH-skálán mérünk).
- Tartományai (25 °C-on):
- Savas kémhatás: [H3O+] > [OH-], azaz pH < 7 (pOH > 7)
- Semleges kémhatás: [H3O+] = [OH-] = 10^-7 mol/dm3, azaz pH = 7 (pOH = 7)
- Lúgos (bázikus) kémhatás: [H3O+] < [OH-], azaz pH > 7 (pOH < 7)
Mely anyagokat nevezzük indikátornak? Írjon ezekre példát!
Sav-bázis indikátorok:
- Olyan anyagok (általában természetes vagy mesterséges szerves festékek), amelyek színváltozással jelzik egy oldat kémhatását (pH-ját), vagy egy sav-bázis titrálás (közömbösítés) végpontját.
- Működési elvük: Az indikátorok többnyire gyenge savak (HInd) vagy gyenge bázisok, amelyek disszociálatlan molekulája (HInd) és disszociált anionja (Ind-) eltérő színű:
HInd + H2O <-> H3O+ + Ind-
- Az oldat pH-jától (a H3O+-ionok koncentrációjától) függően eltolódik a disszociációs egyensúly (savas közegben a HInd, lúgos közegben az Ind- forma kerül túlsúlyba), ami jól látható színváltozást eredményez.
- A színváltozás egy meghatározott, az adott indikátorra jellemző szűk pH-tartományban, az ún. átcsapási tartományban következik be.
Legismertebb példák:
- Lakmusz (lakmuszpapír):
- Savas közegben: piros
- Semleges közegben: lila
- Lúgos közegben: kék
- Fenolftalein:
- Savas és semleges közegben (pH < 8,2): színtelen
- Lúgos közegben (pH > 10): élénk rózsaszín (ciklámen / bíborvörös)
- Metilnarancs:
- Erősen savas közegben (pH < 3,1): piros
- Semleges és lúgos közegben (pH > 4,4): sárga
- Univerzális indikátorpapír: Több indikátor keveréke, amely széles pH-tartományban (1-től 14-ig) különböző színekkel nemcsak a kémhatás jellegét, hanem a pH közelítő értékét is megmutatja.
Mely reakciókat nevezünk közömbösítésnek? Írjon példát erre a folyamatra!
Írja le a sóképződés folyamatát! Milyen kémhatású oldatok keletkezhetnek? Magyarázza meg azokat!
Sóképződés folyamata:
- A sóképződés során savak és bázisok reakciójából (közömbösítésből) ionvegyület, azaz só (fém- vagy ammóniumkationból és savmaradék-anionból álló vegyület), valamint legtöbbször víz keletkezik.
- Példa: Sósav (HCl) és nátrium-hidroxid (NaOH) reakciója:
HCl + NaOH -> NaCl + H2O
A keletkező sóoldatok kémhatása (sóhidrolízis):
A sók vizes oldatának kémhatását az határozza meg, hogy milyen erősségű savból és bázisból származnak:
1. Semleges kémhatás (pH = 7) – Erős sav + erős bázis sója:
- Egyik ionja sem lép protonátadási reakcióba (nem hidrolizál) a vízzel, így a H3O+- és OH--ionok egyensúlya nem borul fel.
- Példa: HCl + NaOH -> NaCl + H2O (a NaCl vizes oldata semleges).
2. Savas kémhatás (pH < 7) – Erős sav + gyenge bázis sója:
- A gyenge bázisból származó kation a víznek protont ad át (hidrolizál), ami növeli az oldat H3O+-ion-koncentrációját.
- Példa: HCl + NH3 -> NH4Cl (az ammónium-klorid vizes oldata savas: NH4+ + H2O <-> NH3 + H3O+).
3. Lúgos kémhatás (pH > 7) – Gyenge sav + erős bázis sója:
- A gyenge savból származó savmaradék-anion a víztől protont vesz fel (hidrolizál), ami növeli az oldat OH--ion-koncentrációját.
- Példa: CH3COOH + NaOH -> CH3COONa + H2O (a nátrium-acetát vizes oldata lúgos: CH3COO- + H2O <-> CH3COOH + OH-).
4. Gyenge sav + gyenge bázis sója (pl. ammónium-acetát, CH3COONH4):
- Mindkét ion hidrolizál; az oldat kémhatását a kiindulási sav és bázis erőssége (Ks és Kb viszonya) dönti el (ha közel azonos erősségűek, az oldat közel semleges).
Mely komponensekből alakulhat ki pufferoldat? Írjon rájuk példát! Mi ezen oldatoknak a gyakorlati jelentőségük?
Melyek a redoxi-reakciók? Egy reakcióegyenleten keresztül mutassa be a redukció és az oxidáció folyamatát!
Redoxireakciók:
- Olyan kémiai reakciók, amelyek elektronátmenettel (elektronátadással vagy a kötő elektronpárok eltolódásával) és ennek következtében az atomok oxidációs számának megváltozásával járnak.
- Két, egymástól elválaszthatatlan, egyidejűleg zajló részfolyamatból állnak: az egyik anyag elektronokat ad le (oxidálódik), miközben a másik anyag elektronokat vesz fel (redukálódik). A leadott és felvett elektronok száma minden esetben megegyezik.
Példa: A hidrogén és az oxigén reakciója (vízképződés):
2 H2 + O2 -> 2 H2O
(A kiindulási elemek oxidációs száma 0; a vízben a hidrogén oxidációs száma +1, az oxigéné -2.)
1. Oxidáció:
- Elektronleadással járó folyamat, amely során az atom oxidációs száma nő.
- A példában a hidrogénmolekulák elektronokat adnak le (oxidációs számuk 0-ról +1-re nő), így oxidálódnak:
2 H2 -> 4 H+ + 4 e- (formális részfolyamat)
- Mivel a hidrogén elektronjaival redukálja az oxigént, a H2 a redukálószer.
2. Redukció:
- Elektronfelvétellel járó folyamat, amely során az atom oxidációs száma csökken.
- A példában az oxigénmolekula felveszi a hidrogéntől származó elektronokat (oxidációs száma 0-ról -2-re csökken), így redukálódik:
O2 + 4 e- -> 2 O2- (formális részfolyamat)
- Mivel az oxigén elektronokat von el a hidrogéntől, az O2 az oxidálószer.
Mi az oxidációs szám? Mely szabályok mentén állapítható meg az adott elem oxidációs száma vegyületeiben?
Oxidációs szám:
- Az atomok tényleges vagy névleges (fiktív) töltése egy kémiai részecskében (atomban, molekulában vagy ionban), amely az elemi állapothoz viszonyított oxidációs állapotot mutatja meg.
- Úgy kapjuk meg, hogy a kémiai kötések elektronpárjait gondolatban mindig a nagyobb elektronegativitású atomhoz rendeljük hozzá (azonos atomok között pedig egyenlően osztjuk el). Jelölése általában az atom vegyjele fölé írt előjeles római számmal történik.
Meghatározásának főbb szabályai:
1. Elemekben (elemi állapotban) lévő atomok oxidációs száma mindig 0 (pl. O2, N2, Na, Fe).
2. Egyatomos ionokban az atom oxidációs száma megegyezik az ion töltésével (pl. Na+: +1, Cl-: -1, Fe3+: +3).
3. Vegyületekben a főcsoportbeli fémek oxidációs száma állandó:
- alkálifémek (I. A csoport): +1
- alkáliföldfémek (II. A csoport): +2
- alumínium (Al): +3
4. A fluor (F), az oxigén (O) és a hidrogén (H) oxidációs száma vegyületeikben:
- Fluor (F): vegyületeiben mindig -1 (mivel a legnagyobb elektronegativitású elem; elemi állapotban, F2-ben 0).
- Oxigén (O): vegyületeiben általában -2 (kivéve a peroxidokat, pl. H2O2 vagy HOOH, ahol -1; a szuperoxidokat, ahol -1/2; valamint a fluorral alkotott vegyületét, az OF2-t, ahol +2).
- Hidrogén (H): vegyületeiben általában +1 (kivéve az ionos fém-hidrideket, pl. NaH, CaH2, ahol a fémnél nagyobb elektronegativitása miatt -1).
5. Összegzési szabály:
- Semleges vegyületekben (molekulákban) az atomok oxidációs számának összege 0.
- Összetett (többatomos) ionokban az atomok oxidációs számának összege megegyezik az ion töltésével (pl. SO4^2- esetén -2, NH4+ esetén +1).

Rendezze oxidációs szám alapján az alábbi egyeneleteket!
- KMnO4+HCl=Cl2+MnCl2+KCl+H2O 🡪 2KMnO4+16HCl→5Cl2+2MnCl2+2KCl+8H2O
- Cu+HNO3=Cu(NO3)2+NO+H2O 🡪 3Cu+8HNO3→3Cu(NO3)2+2NO+4H2O
- KMnO4+FeSO4+H2SO4=K2SO4+MnSO4+Fe2(SO4)3+H2O 🡪 2KMnO4+10FeSO4+8H2SO4→5Fe2(SO4)3+2MnSO4+K2SO4+8H2O
- Cr2O3+KNO3+KOH=K2CrO4+KNO3+H2O 🡪 Cr2O3+3KNO3+4KOH→2K2CrO4+3KNO2+2H2O
Mi a redox (standard elektród) potenciál? Mit lehet segítségével megállapítani?
Elektródpotenciál és standardpotenciál:
- Az elektródpotenciál egy elektród (pl. fémlap) és a saját ionjait tartalmazó elektrolitoldat határfelületén kialakuló elektromos potenciálkülönbség, amely számszerűen fejezi ki a redoxirendszerek oxidáló-, illetve redukálóképességét (mértékegysége: volt, V).
- Mivel egyetlen elektród potenciálja közvetlenül nem mérhető, értékét a standard hidrogénelektródhoz viszonyítva adjuk meg (amelynek potenciálját megegyezés szerint 0,00 V-nak választjuk).
- Standardpotenciál (E°): standard állapotban (T = 25 °C = 298 K, p = 101,3 kPa / 1 bar, és c = 1 mol/dm3 ionkoncentráció mellett) mért elektródpotenciál.
A standardpotenciálból levonható következtetések:
1. Redukáló- és oxidálóképesség megítélése (redukciós sor):
- Minél kisebb (negatívabb) a standardpotenciál, annál nagyobb a redukált forma (pl. fém) oxidációs hajlama, azaz annál erősebb redukálószer (könnyen ad le elektront, pl. Li, K, Na).
- Minél nagyobb (pozitívabb) a standardpotenciál, annál nagyobb az oxidált forma (pl. fémion vagy nemfém) redukciós hajlama, azaz annál erősebb oxidálószer (könnyen vesz fel elektront, pl. Au3+, Cl2, F2).
2. Redoxireakciók lejátszódásának iránya:
- Információt ad arra, hogy egy adott redoxireakció önként végbemehet-e: a nagyobb standardpotenciálú rendszer oxidált alakja oxidálja a kisebb standardpotenciálú rendszer redukált alakját (a galvánelem elektromotoros ereje pozitív: E° = E°katód - E°anód > 0).
- A negatív standardpotenciálú fémek (E° < 0) híg, nem oxidáló savakból (pl. sósavból) hidrogéngázt fejlesztenek, míg a pozitív standardpotenciálú fémek (E° > 0, pl. Cu, Ag, Au) nem.
Rajzoljon fel egy galván-elemet! Jelölje az ábrán az anódot és a katódot, írja fel azokon történő folyamatok egyenleteit!

Mi az elektrolízis? Írjon rá egy példát!
Elektrolízis fogalma:
- Az elektrolízis egyenáram (külső elektromos áramforrás) hatására végbemenő redoxireakció, amely során az elektromos energia kémiai energiává alakul át, és az elektrolit (olvadék vagy oldat) kémiai összetétele megváltozik (olyan kémiai folyamat kényszeríthető ki vele, amely önként nem menne végbe).
- Elektródok és pólusok:
- Anód (+, pozitív pólus): Az áramforrás pozitív sarkára kapcsolt elektród; itt mindig oxidáció (elektronleadás) zajlik (az anionok vagy maga az elektród/oldószer ad le elektront).
- Katód (-, negatív pólus): Az áramforrás negatív sarkára kapcsolt elektród; itt mindig redukció (elektronfelvétel) zajlik (a kationok vagy az oldószer vesz fel elektront).
Példa: A víz elektrolízise (savas közegben, pl. híg kénsavoldatban):
(Mivel a tiszta víz nagyon rossz elektromos vezető, elektrolit hozzáadásával növeljük a vezetőképességét. A folyamat során a vízmolekulák hidrogén- és oxigéngázra bomlanak.)
- Anód (+, oxidáció): A vízmolekulák oxidálódnak, és oxigéngáz képződik:
2 H2O -> O2 + 4 H+ + 4 e-
- Katód (-, redukció): A hidrogénionok redukálódnak, és hidrogéngáz képződik:
4 H+ + 4 e- -> 2 H2
- Bruttó (összesített) reakcióegyenlet:
2 H2O -> 2 H2 + O2 (térfogatarány: V(H2) : V(O2) = 2 : 1)
Mi történik a vízbontás során? Írja fel az anód és a katód egyenleteket!
A vízbontás során a vízmolekulákat elektromos áram hatására hidrogénre és oxigénre bontjuk.
Anód: A víz oxidációja zajlik, és oxigéngáz keletkezik: 2H2O→O2+4H++4e−
Katód: A víz redukciója zajlik, és hidrogéngáz keletkezik: 2H2O+2e−→H2+2OH−
Írja fel a konyhasó oldat elektrolízisénél az anód és katód folyamatokat a: grafit elektródok esetében, b: higany elektród esetében!
Jellemezze a csapadékképződéssel járó folyamatokat! Írjon rá példát!
Csapadékképződés fogalma:
- Olyan kémiai reakció (leggyakrabban ioncserével járó, oxidációsszám-változás nélküli folyamat), amely során két elektrolit vizes oldatának összeöntésekor az oldatban lévő ellentétes töltésű ionok egyesüléséből a vízben rosszul oldódó (oldhatatlan) szilárd anyag, azaz csapadék válik ki.
- A reakció hajtóereje, hogy a keletkező rosszul oldódó vegyület kiválik az oldatból, így lecsökkenti a szabad ionok koncentrációját.
- Az analitikai kémiában gyakran használják ionok minőségi kimutatására és mennyiségi meghatározására.
Példa: Ezüst-klorid (AgCl) csapadékképződése:
- Ezüst-nitrát (AgNO3) és nátrium-klorid (NaCl) vizes oldatának összekeverésekor az Ag+- és Cl--ionok reakcióba lépnek, és vízben oldhatatlan, fehér színű (túrószerű) ezüst-klorid (AgCl) csapadék válik ki (amely fény hatására sötétedik).
- A nátrium- és nitrátionok (Na+ és NO3-) nem vesznek részt a csapadékképződésben („nézőionok”), oldott állapotban maradnak az oldatban.
- Reakcióegyenletek:
- Teljes (molekuláris) egyenlet: AgNO3(aq) + NaCl(aq) -> AgCl(sz) + NaNO3(aq) (vagy: AgCl↓)
- Nettó (egyszerűsített) ionegyenlet: Ag+(aq) + Cl-(aq) -> AgCl(sz)
Mi az oldhatósági szorzat? Hogyan lehet a csapadékok oldhatóságát befolyásolni?
Oldhatósági szorzat (L vagy Ksp):
- A vízben rosszul oldódó ionvegyületek (sók, hidroxidok) telített vizes oldatában a szilárd csapadék és az oldott ionjai között kialakuló heterogén egyensúlyra jellemző egyensúlyi állandó.
- Értéke adott hőmérsékleten megegyezik a telített oldatban lévő ionok egyensúlyi koncentrációinak a sztöchiometriai együtthatókra emelt hatványainak szorzatával:
AmBn(sz) <-> m A^n+(aq) + n B^m-(aq) => L = [A^n+]^m * [B^m-]^n
(Például: AgCl esetén L = [Ag+] [Cl-]; CaF2 esetén L = [Ca^2+] [F-]^2.)
- Jelentősége: Minél kisebb az L értéke, annál rosszabbul oldódik az adott anyag vízben. Ha két oldat összeöntésekor az ionok koncentrációszorzata meghaladja az oldhatósági szorzatot (Q > L), akkor az oldat túltelítetté válik, és csapadék válik ki.
Befolyásoló tényezők:
1. Az oldhatósági szorzat (L) értékét befolyásoló tényező:
- Hőmérséklet: Mivel L egyensúlyi állandó, értéke adott oldószerben kizárólag a hőmérséklettől függ (endoterm oldódás esetén a hőmérséklet emelésével L nő).
2. A csapadék oldhatóságát befolyásoló tényezők (L értéke változatlan marad):
- Közösion-hatás: Ha az oldathoz olyan jól oldódó elektrolitot adunk, amely tartalmazza a csapadék valamelyik ionját, a Le Chatelier-elv értelmében az egyensúly a csapadékképződés irányába tolódik el, így a csapadék oldhatósága csökken.
- Komplexképzés: Ha az oldatban lévő fémion komplexképző reagenssel stabilis komplexet képez (pl. AgCl oldódása ammóniában: [Ag(NH3)]+ vagy [Ag(NH3)2]+ keletkezése), lecsökken a szabad fémionok koncentrációja, ezért a csapadék feloldódik (oldhatósága nő).
- pH-hatás: Gyenge savak anionjait (pl. CO3^2-, S^2-, PO4^3-) vagy hidroxidionokat (OH-) tartalmazó csapadékok oldhatósága savas közegben (a H3O+-ionok protonátadási reakciója miatt) jelentősen megnő.
- Ionerősség (idegenion- vagy sóhatás): Idegen elektrolitok hozzáadásakor a megnövekedett ionerősség (az ionok közötti elektrosztatikus kölcsönhatások) miatt a csapadék oldhatósága kismértékben nő.
Mi a reakciósebesség!
A kémiai reakciósebesség (v) a kémiai reakcióban részt vevő valamely kiindulási anyag (reagens) vagy termék anyagmennyiség-koncentrációjának egységnyi idő alatt bekövetkező megváltozása, osztva az adott komponens sztöchiometriai együtthatójával (hogy a sebesség értéke független legyen attól, melyik résztvevőre vonatkoztatjuk).
- Általános a A + b B -> c C + d D reakcióra:
v = - (1/a) (Δ[A]/Δt) = - (1/b) (Δ[B]/Δt) = + (1/c) (Δ[C]/Δt) = + (1/d) (Δ[D]/Δt)
(A sebesség mindig pozitív mennyiség: a reagensek koncentrációja idővel csökken, ezért negatív előjellel vesszük, a termékeké pedig nő.)
- Mértékegysége: mol / (dm^3 s) (vagy mol dm^-3 * s^-1)
Mely tényezők befolyásolják a reakciósebességet?
1. Anyagi minőség (a reagáló anyagok szerkezete):
- A kémiai kötések erősségétől és az aktiválási energia (Ea) nagyságától függ: erősebb kötések felszakításához nagyobb aktiválási energia kell -> lassabb reakció (pl. ionreakciók oldatban szinte pillanatszerűek, míg sok kovalens kötés átrendeződésével járó reakciók lassúak).
2. Koncentráció (oldatokban és gázelegyekben):
- Nagyobb koncentráció -> egységnyi térfogatban több részecske ütközik -> gyakoribb hatásos ütközések -> gyorsabb reakció (tömeghatás törvénye).
3. Nyomás (gázfázisú reakcióknál):
- Nagyobb nyomás (térfogatcsökkentéssel) -> nő a gázrészecskék koncentrációja -> gyorsabb reakció.
4. Hőmérséklet:
- Magasabb hőmérséklet -> nő a részecskék átlagos mozgási energiája, és sokkal több részecske éri el az aktiválási energiát -> nagyobb reakciósebesség (Arrhenius-egyenlet; a van 't Hoff-szabály szerint 10 °C-os hőmérséklet-emelés a sebességet kb. 2-4-szeresére növeli).
5. Katalizátor (és inhibitor):
- Katalizátor: új reakcióutat nyitva csökkenti az aktiválási energiát (Ea), így gyorsítja a reakciót (a folyamat végén kémiailag változatlanul visszamarad).
- Inhibitor (katalizátorméreg): növeli az aktiválási energiát, így lassítja a reakciót.
6. Érintkezési felület nagysága (heterogén rendszereknél):
- Nagyobb fajlagos felület (pl. aprítás, porítás, keverés) -> több részecske érintkezik egyszerre a fázishatáron -> gyorsabb reakció.
Mik a katalizátorok? Biológiai rendszerekben milyen szerepük van?
Katalizátorok fogalma és működése:
- Olyan anyagok, amelyek úgy növelik meg egy kémiai reakció sebességét, hogy új, alacsonyabb aktiválási energiájú (Ea) reakcióutat nyitnak meg, miközben a folyamat végén kémiailag változatlan formában maradnak vissza (nem használódnak el).
- Megfordítható (egyensúlyi) reakciókban az oda- és visszaalakulás sebességét egyaránt növelik, így a kémiai egyensúly helyzetét (az egyensúlyi állandót) nem változtatják meg, csak gyorsabbá teszik az egyensúly beállását.
- Típusaik fázisviszonyok alapján:
- Homogén katalízis: a katalizátor és a reagensek azonos fázisban vannak (pl. oldatban).
- Heterogén katalízis: a katalizátor és a reagensek eltérő fázisban vannak (pl. szilárd katalizátor felületén zajló gázreakció).
Biológiai szerepük (biokatalizátorok – enzimek):
- Élő szervezetekben az anyagcsere-folyamatokat (pl. emésztés, sejtlégzés, DNS-másolás) enzimek (túlnyomórészt speciális térszerkezetű fehérjék) szabályozzák és gyorsítják.
- Az enzimek testhőmérsékleten, semleges kémhatás mellett is rendkívül hatékonyan csökkentik az aktiválási energiát, és nagyfokú specifitással rendelkeznek (egy adott enzim általában csak egyetlen meghatározott reakciót és molekulát – szubsztrátot – katalizál), így teszik lehetővé az életfolyamatok összehangolt szabályozását.
Mi jellemzi az egyensúlyi folyamatokat? Írja le, hogyan számítható ki egy folyamat egyensúlyi állandója a tömeghatás törvénye alapján?
Egyensúlyi folyamatok jellemzői:
- Dinamikus egyensúly: a reakciók oda-vissza folyamatosan zajlanak, de az oda- és visszaalakulás reakciósebessége megegyezik (v_oda = v_vissza).
- Csak zárt rendszerekben alakul ki.
- Egyensúlyi állapotban a reagensek és a termékek koncentrációja időben állandó.
- Az egyensúly helye függ a hőmérséklettől, a koncentrációktól és (mólszámváltozással járó gázreakciók esetén) a nyomástól.
Egyensúlyi állandó (K) felírása a tömeghatás törvénye alapján:
- A termékek és a reagensek sztöchiometriai együtthatóikra emelt egyensúlyi koncentrációi szorzatának hányadosaként számítható ki.
- Általános kémiai reakció: a A + b B <-> c C + d D (ahol a, b, c és d a sztöchiometriai együtthatók).
- Az egyensúlyi állandó:
K = ([C]^c [D]^d) / ([A]^a [B]^b)
(Mértékegysége a sztöchiometriai együtthatók különbségétől függ: (mol/dm^3)^((c+d)-(a+b)); magának a K-nak az értéke pedig kizárólag a hőmérséklettől függ.)
Mi a La Chatelier Braun elve?
Le Chatelier–Braun-elv (a legkisebb kényszer elve):
- Ha egy dinamikus kémiai egyensúlyban lévő rendszert külső zavarás (kényszer) ér – például koncentráció-, nyomás- vagy hőmérséklet-változás –, akkor a rendszer olyan irányba tolódik el, amely csökkenti (mérsékli) a külső beavatkozás hatását, és új egyensúlyi állapotot alakít ki.
A külső tényezők hatása az egyensúly eltolódására:
1. Koncentráció változtatása (K értéke nem változik):
- Valamelyik komponens koncentrációjának növelése (hozzáadása) -> az egyensúly a komponenst elfogyasztó (csökkentő) reakció irányába tolódik el (kiindulási anyag hozzáadása -> termékképződés felé; termék hozzáadása -> visszaalakulás felé).
- Valamelyik komponens eltávolítása (koncentrációjának csökkentése) -> az egyensúly a komponenst újratermelő irányba tolódik el.
2. Nyomás változtatása (csak gázfázisú, mólszámváltozással járó reakcióknál; K értéke nem változik):
- Nyomás növelése (térfogat csökkentése) -> az egyensúly a kisebb gázmólszám (kisebb térfogat) irányába tolódik el.
- Nyomás csökkentése (térfogat növelése) -> az egyensúly a nagyobb gázmólszám irányába tolódik el.
- Ha a gázmolekulák száma nem változik a reakcióban (pl. H2 + I2 <-> 2 HI), a nyomásváltozás nem tolja el az egyensúlyt.
3. Hőmérséklet változtatása (K értéke is megváltozik!):
- Hőmérséklet emelése (hőközlés) -> az egyensúly a hőt elnyelő, azaz az endoterm (ΔH > 0) folyamat irányába tolódik el.
- Hőmérséklet csökkentése (hűtés) -> az egyensúly a hőt termelő, azaz az exoterm (ΔH < 0) folyamat irányába tolódik el.
(Megjegyzés: A katalizátor alkalmazása az egyensúly helyzetét és a K értékét nem változtatja meg, csupán gyorsítja az egyensúlyi állapot elérését.)
Mely tényezők megváltozása befolyásolhatja az egyensúlyi reakciók irányát?
1. Koncentrációváltozás (eltolja az egyensúlyt, K nem változik):
- Valamelyik komponens koncentrációjának növelése a komponenst elfogyasztó reakció irányába, csökkentése pedig a komponenst újratermelő irányba tolja el az egyensúlyt.
2. Nyomás- vagy térfogatváltozás (gázfázisú, mólszámváltozással járó reakcióknál eltolja az egyensúlyt, K nem változik):
- Nyomás növelése (térfogat csökkentése) -> a kisebb gázmólszám irányába tolódik el az egyensúly.
- Nyomás csökkentése (térfogat növelése) -> a nagyobb gázmólszám irányába tolódik el az egyensúly.
- Ha a gázmólszám nem változik, a nyomás- és térfogatváltozás nincs hatással az egyensúlyra.
3. Hőmérsékletváltozás (eltolja az egyensúlyt, és megváltoztatja a K értékét is):
- Hőmérséklet emelése -> az endoterm (hőelnyelő) irányba tolódik el.
- Hőmérséklet csökkentése -> az exoterm (hőtermelő) irányba tolódik el.
4. Katalizátor hozzáadása (NEM tolja el az egyensúlyt!):
- Az oda- és visszaalakulás sebességét azonos mértékben növeli, így az egyensúly helyzetét és a K értékét nem változtatja meg, csupán gyorsítja az egyensúlyi állapot elérését.
5. Külső (inert, reakcióba nem lépő) gáz bevezetése (gázfázisú reakcióknál):
- Állandó térfogaton (V = áll.): nem tolja el az egyensúlyt (a reagáló gázok koncentrációja / parciális nyomása változatlan marad).
- Állandó nyomáson (p = áll., térfogat-növekedéssel): hígulás miatt a nagyobb gázmólszám irányába tolja el az egyensúlyt (ha van mólszámváltozás).
Jellemezze az alkálifémek közül egy elemet kiválasztva az alábbi szempontok alapján:
• Fizikai tulajdonságaik (olvadáspont, sűrűség, szín, halmazállapot, hő és elektromos áramvezető képesség, megmunkálhatóság)!
• Kémiai tulajdonságok: elektronszerkezet, reakció vízzel
• Felhasználás
Nátrium (Na, rendszám: 11 – I. A / 1. főcsoport, 3. periódus; alkálifém):
Fizikai tulajdonságok:
- Szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, ezüstfehér színű (friss vágási felületén fémes fényű) fém.
- Sűrűsége: 0,968 g/cm³ (kisebb a víz sűrűségénél, ezért a víz felszínén úszik).
- Olvadáspontja: 370,87 K (97,72 °C) – alacsony olvadáspontú.
- Puha, késsel könnyen vágható.
- Jó elektromos és hővezető.
- Jellegzetes sárga lángfestésű.
Kémiai tulajdonságok:
- Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s¹ (rövidítve: [Ne] 3s¹).
- Egyetlen vegyértékelektronját rendkívül könnyen leadja (Na -> Na+ + e-), ezért nagyon reakcióképes, erős redukálószer; vegyületeiben oxidációs száma mindig +1.
- Levegőn gyorsan oxidálódik (nátrium-oxid, illetve nátrium-peroxid keletkezik), ezért petróleum vagy paraffinolaj alatt tárolják.
- Vízzel érintkezve heves, exoterm reakcióba lép, amely során nátrium-hidroxid (lúgos kémhatás) és hidrogéngáz keletkezik (a reakcióhő megolvasztja a fémet, és a fejlődő H2 meg is gyulladhat):
2 Na + 2 H2O -> 2 NaOH + H2
- Halogénekkel (pl. Cl2) hevesen ionvegyületet (NaCl) képez.
Felhasználás:
- Világítástechnikában (nagy hatásfokú sárga fényű nátriumgőzlámpákban).
- Hőelvezető közegként (folyékony nátrium) egyes nukleáris erőművekben és csúcsteljesítményű belsőégésű motorok szelepeiben.
- Fémolvadékok tisztításához (dezoxidálószerként) és redukálószerként a vegyiparban (pl. titán előállításánál).
- Legfontosabb vegyületeit széles körben használják: pl. NaOH (szappangyártás, papír- és textilipar), NaCl (étkezési só, vegyipari alapanyag), Na2CO3 (szóda – üveggyártás), NaHCO3 (szódabikarbóna).
Jellemezze az alkáliföldfémek közül egy elemet kiválasztva az alábbi szempontok alapján:
• Fizikai tulajdonságaik (olvadáspont, sűrűség, szín, halmazállapot, hő és elektromos áramvezető képesség, megmunkálhatóság)!
• Kémiai tulajdonságok: elektronszerkezet, reakció vízzel
• Felhasználás
Magnézium (Mg, rendszám: 12 – II. A / 2. főcsoport, 3. periódus; alkáliföldfém):
Fizikai tulajdonságok:
- Szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, ezüstfehér (matt, szürkésfehér felületű) könnyűfém.
- Sűrűsége: 1,738 g/cm³ (könnyűfém, de a víznél nagyobb sűrűségű).
- Olvadáspontja: 923 K (650 °C) – jóval magasabb, mint az alkálifémeké.
- Keményebb, mint a nátrium, jól megmunkálható, jó elektromos és hővezető.
- Nincs jellemző lángfestése (magas gerjesztési energiája miatt).
Kémiai tulajdonságok:
- Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s² (rövidítve: [Ne] 3s²).
- Két vegyértékelektronját könnyen leadja (Mg -> Mg2+ + 2 e-), így erős redukálószer; vegyületeiben oxidációs száma mindig +2.
- Levegőn a felületén vékony, összefüggő, fakó magnézium-oxid (MgO) réteg alakul ki, amely passziválja a fémet (megvédi a további oxidációtól).
- Meggyújtva vakító fehér lánggal (UV-fényben gazdag fénnyel) ég, fehér magnézium-oxid keletkezése közben:
2 Mg + O2 -> 2 MgO
- Hideg vízzel az oxidréteg miatt gyakorlatilag nem (csak rendkívül lassan) reagál; forró vízzel reagálva hidrogéngáz és magnézium-hidroxid keletkezik, amitől az oldat enyhén lúgos lesz (fenolftalein indikátor hatására lila színűvé válik):
Mg + 2 H2O -> Mg(OH)2 + H2
- Híg savakból (pl. sósavból) hevesen hidrogéngázt fejleszt:
Mg + 2 HCl -> MgCl2 + H2
Felhasználás:
- Repülőgép- és autóiparban (könnyű, nagy szilárdságú ötvözetek, pl. magnálium előállítására).
- Pirotechnikában (tűzijátékok, jelzőrakéták, víz alatti fáklyák, régebben a fényképezésben villanófényporok alapanyagaként).
- Biológiai szerepe és gyógyászat: a klorofill központi atomja; vegyületeit étrend-kiegészítőkben, valamint gyomorsavlekötőként (pl. MgO, Mg(OH)2) alkalmazzák.
Írja le a „meszelés” folyamatát az alábbi szempontok segítségével (reakcióegyenletekkel!
• Mészkő hőbontása (keletkező vegyület hétköznapi neve is kell!)
• A keletkező vegyület vízben történő oldódása
• Meszelés után mi történik?
Jellemezze a vasat!
• Fizikai tulajdonságok, mágneses tulajdonság, megmunkálhatóság, fémrács típusa, módosulatok
• Kémiai tulajdonságok
• Vasgyártás reakcióegyenletei
• Felhasználás
Jellemezze az alumíniumot!
• Fizikai tulajdonságok: megmunkálhatóság, fémrács típusa
• Kémiai tulajdonságok
• Timföld gyártás, alumínium gyártás
• Felhasználás
Jellemezze a szenet!
• Allotróp módosulatai, azok rácstípusai, fizikai tulajdonságai
• Kémiai tulajdonságok, elektronszerkezet
• Felhasználás
• Főbb vegyületei (legalább kettő megnevezése, képlete, jelentősége röviden)
Jellemezze a nitrogént!
• Fizikai tulajdonságok
• Molekulaszerkezet, reaktivitás
• Előfordulás, vegyületei (minimum kettő)
• Vegyületeinek felhasználása, főbb tulajdonsága (egyet kiválasztva)
Jellemezze az oxigént!
• Fizikai tulajdonságok
• Élettani szerep
• Molekulaszerkezet, reaktivitás
• Vegyületei (Víz, egyéb vegyület) tulajdonságok
Jellemezze a ként!
• Fizikai tulajdonság, kén olvadásának folyamata
• Vegyületei (egyet kiválaszt) azok tulajdonságai
Jellemezze a halogéneket (F, Cl, Br, I) az alábbi szempontok szerint:
• Fizikai tulajdonságok
• Kémiai tulajdonságok
• Felhasználás, fontosabb vegyületek
Jellemezze a nemesgázokat (egyet kiválasztva)!
• Fizikai tulajdonságok
• Reaktivitás, elektronszerkezet
• Felhasználás
Jellemezze a réz elemet!
• Vegyjel, hely a periódusos rendszerben ( elemcsoport neve)
• Vegyértékelektronok
• Komplexképző tulajdonságai
• Fizikai tulajdonságok
• Felhasználás
• Főbb vegyületei
Jellemezze az ezüst elemet
• Vegyjel, helye a per. rendszerben
• Felhasználása
• Vegyületei
Jellemezze az ón és az ólom elemeket!
• Vegyjel, fizikai tulajdonságok
• Főbb ötvözeteik, felhasználásuk