Orvosi terminológia - Alapfogalmak és szóalkotás

Gyakorló szókártyák az orvosi terminológia alapfogalmaihoz, orvosi szótövekhez, előtagokhoz és utótagokhoz a MOGYE/UMFST orvosi terminológia tananyaga alapján.

Andreas Vesalius

Németalföldi anatómus, aki 1543-ban megjelent „De humani corporis fabrica” című korszakalkotó művében a középkori kifejezéseket klasszikus latin szavakkal helyettesítette, és görög alapszavakat is felhasználva egységes anatómiai nevezéktant teremtett.

De humani corporis fabrica (1543)

Andreas Vesalius korszakalkotó műve, amely a klasszikus latin nyelvi formákhoz visszatérve és görög szavakat integrálva megalapozta az egységes orvosi és anatómiai nevezéktant.

Nomina Anatomica

Az anatómiai nevezéktan, amelynek szókincsét elsősorban latin eredetű szavak képezik (például cor, ren, ventriculus).

Ógörög eredetű orvosi szavak

Olyan kifejezések, amelyek latinos átírásban a klinikai szakszókincs zömét alkotják, és leggyakrabban betegségeket, kezeléseket vagy diagnózisokat neveznek meg (például kardiológia, nefropátia, gasztritisz).

Latin eredetű orvosi szavak

Az orvosi szakszókincs azon rétege, amely elsősorban az anatómiai struktúrákat jelöli (például cutis, cor, ren).

Szótő

Az orvosi kifejezés alapvető alkotóeleme; a görög eredetű szótövek általában betegségeket vagy kezeléseket (pl. dermat-), a latin eredetűek pedig anatómiai struktúrákat (pl. cutan-) jelölnek.

Kombinálható forma

A szótő és egy magánhangzó (leggyakrabban „o”) kapcsolata, amely megkönnyíti az összetett szakkifejezések kiejtését (például eritr/o, gastr/o).

Előtag (prefixum)

A szakkifejezés elején álló elem, amely megváltoztatja a szó értelmét; leggyakrabban számot, időt, helyet, irányt vagy tagadást (negációt) fejez ki.

Utótag (szuffixum / rag)

A kifejezés végéhez járuló elem, amely megváltoztatja annak jelentését; általában eljárást, műtéti beavatkozást, diagnózist vagy tünetet ír le.

Lipofilitás

A biológiailag aktív vegyületek azon fizikai-kémiai tulajdonsága, amely kifejezi egy molekula zsírokban való oldódási hajlamát, vagyis a zsíros környezethez való affinitását (lipos = zsír, philos = szeretet, barátság).

Hidrofilitás

A biológiailag aktív vegyületek azon fizikai-kémiai tulajdonsága, amely kifejezi egy molekula vízben való oldódási hajlamát, azaz a molekulák vizes környezethez való affinitását (hydor = víz).

Hiperfágia (hyperorexia)

Olyan kórkép, amely túlzott mennyiségű táplálék elfogyasztásában nyilvánul meg (a görög hyper = túlzott, és phagein = enni szavakból).

Perikarditisz

Szívburokgyulladás; felépítése: peri- (körül) + kard (szív) + -itisz (gyulladás).

Szóma / szomatikus

A görög szóma jelentése test; a szomatikus kifejezés testi jellegűt, testhez tartozót jelent (például kromoszóma = színes test).

Angio- / Vaszkulo-

Ér jelentésű szótövek (például angiológia, vaszkularizáció).

Entero-

Vékonybél jelentésű szótő (például enteritisz, enterokolitisz, parenterális).

Gasztro-

Gyomor jelentésű szótő (például gasztritisz, gasztroenterológia, gasztrosztómia).

Hemo-

Vér jelentésű szótő (például hemofília, hemorrágia).

Hepato-

Máj jelentésű szótő (például hepatitisz, hepatomegália, hepatológia).

Oszteo-

Csont jelentésű szótő (például oszteomielitisz, oszteoporózis).

Uro-

Vizelet jelentésű szótő (például urológia, urográfia, oliguria, anuria).

-ektázia

Tágulat jelentésű utótag (például venektázia, bronhiektázia, aorta ektázia).

-ektómia

Műtéti eltávolítás, kimetszés jelentésű utótag (például appendektómia, hiszterektómia, kolecisztektómia).

-itisz

Gyulladást jelölő orvosi utótag (például appendicitisz, rinofaringitisz, hepatitisz).

-megália

Megnagyobbodást kifejező utótag (például hepatomegália, szplenomegália, glosszomegália).

-sztómia

Műtéti nyílás vagy kivezető kijárat készítését jelölő utótag (például gasztrosztómia, cisztosztómia, kolosztómia).

-algia és -dinia

Fájdalmat kifejező utótagok (például otalgia, cefalalgia, faringodinia).

-pénia

Kevés, hiány jelentésű utótag (például leukopénia, trombocitopénia).

-rea

Folyást kifejező orvosi utótag (például diarea, logorea, leukorea).

-centézis

Folyadék tűszúrással történő eltávolítását, lebocsátását jelentő műtéti utótag (például paracentézis, perikardiocentézis, pleuracentézis).

-dézis

Sebészi megkötést, rögzítést jelentő utótag (például artrodézis).

-pexia

Műtéti felfüggesztést, rögzítést jelölő utótag (például masztopexia).

-plasztia

Helyreállító, sebészeti rekonstrukciót jelentő utótag (például anuloplasztia).

-rafia

Sebészeti varratot, összevarrást jelentő utótag (például palatorafia).

-tómia

Vágást, műtéti bemetszést jelölő utótag (például laringotómia).

a- / an-

Fosztóképző, negációt (hiányt, csökkenést) kifejező előtag (például anuria, atónia, anesztézia, aguezia, anorexia).

dextro- és szinisztro-

Irányjelző előtagok: dextro- = jobb (pl. dextrokardia), szinisztro- = bal (pl. szinisztrokonvex).

ab- és ad-

Irányt, mozgást kifejező előtagok: ab- = távolít (abdukció), ad- = közelít (addukció).

ekto- / exo- / extra- vs. endo- / intra-

Helyzetjelző előtagok: az ekto-, exo-, extra- külsőt jelöl (pl. exokrin, extraszisztolé), míg az endo- és intra- belsőt vagy belül lévőt fejez ki (pl. endokrin, intramuszkuláris).

epi-

„Rajta”, felette helyzetet kifejező előtag (például epidermisz, epifízis, epiglottisz).

inter- és infra-

Helyviszonyt jelölő előtagok: inter- = között (pl. interakció), infra- = alatt (pl. infraliminális).

retro-

„Mögött” vagy visszatekintő helyzetet jelentő előtag (például retroperitoneum, retrospektív).

izo- és anizo-

Összehasonlító előtagok: izo- = egyenlő (pl. izoelektromos, izokróm), anizo- = egyenlőtlen (pl. anizocitózis, anizokoria).

bradi- és tahi-

Sebességet vagy ritmust kifejező előtagok: bradi- = lassú (pl. bradikardia, bradilália), tahi- = gyors (pl. tahikardia, tahipnoé).

Színjelölő orvosi előtagok (eritro-, leuko-, melano-, ciano-, kloro-, luteo-)

Színeket kifejező előtagok: eritro- (vörös), leuko- (fehér), melano- (fekete), ciano- (kék), kloro- (zöld), luteo- (sárga), ciro- (narancssárga).