Római jog - Történeti rész és alapfogalmak

Szókincs- és fogalomkártyák a római jog történeti részéhez és alapvető jogi dogmatikai fogalmaihoz.

Institúciórendszer

Gaius Institutiones című tankönyvében szereplő, három részből (de personis, de rebus, de actionibus) álló magánjogi szisztematizálás.

De personis

Az institúciórendszer első része, amely a mai értelemben vett személyi és családjogot foglalja magában.

De rebus

Az institúciórendszer második része, amely a vagyonjogot öleli fel dologi jog, öröklési jog és kötelmi jog sorrendben.

De actionibus

Az institúciórendszer harmadik része, amely a modern értelemben vett polgári eljárásjogot jelenti.

Pandektarendszer

Heise által megalkotott magánjogi rendszer, amely általános részre (személyi joggal) és különös részre (dologi, kötelmi, családi, öröklési jog) osztja a magánjogot.

Ius civile

Eredetileg a római polgárok saját joga (ius Quiritium), Róma mint városállam saját jogrendszere.

Ius praetorium

A praetorok által bevezetett jog a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése vagy kijavítása céljából, közérdekből.

Ius honorarium

Tágabb fogalom, mint a ius praetorium; a praetori jog mellett magában foglalja az aedilis curulis és a provinciai helytartó ediktumának anyagát is.

Edictum Perpetuum

A praetori, aedilisi és provinciai ediktumok anyagának Salvius Iulianus által készített végleges rendszerezése Hadrianus császár megbízásából (130 körül).

Ius publicum

Közjog, Ulpianus meghatározása szerint az a jogág, amely a római államra (statum rei romanae) vonatkozik.

Ius privatum

Magánjog, Ulpianus meghatározása szerint az a jogág, amely az egyének érdekére (singulorum utilitatem) vonatkozik.

Ius naturale

Természetjog; a természetes észszerűségen és értelmen alapuló jog, amelyet Ulpianus szerint a természet minden élőlénynek megtanított.

Ius gentium

A valamennyi népnél érvényesülő jog, amelyet a természetes észszerűség hozott létre minden ember között.

Digesta (seu Pandectae)

A iustinianusi kodifikáció során 533-ban kiadott, 50 könyvből álló törvénymű, amely a jogtudósi jog anyagát gyűjtötte össze.

Lex perfecta

Olyan törvényi szankció, amely a törvényellenes cselekményt semmissé (érvénytelenné) teszi, de nem büntet.

Lex minus quam perfecta

Olyan törvényi szankció, amely nem érvényteleníti az ügyletet, de büntetést szab ki.

Lex imperfecta

Olyan törvény, amely a cselekményt tiltja, de nincs semmilyen jogi szankciója (nem érvénytelenít és nem büntet).

Lex plus quam perfecta

Olyan törvényi szankció, amely a jogellenes ügyletet érvényteleníti és büntetést is kiszab.

Consuetudo

Szokásjog; a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) által írás nélkül elfogadott, mindenkit kötelező gyakorlat.

Desuetudo

Törvényrontó szokás, amelynek törvényrontó hatályát Constantinus császár 319-ben megszüntette.

Lex rogata

A népgyűlés (comitia) által megszavazott és elfogadott törvény.

Lex data

Az arra feljogosított magisztrátus által kibocsátott törvény.

Praescriptio

A lex rogata fejirata, amely tartalmazza az előterjesztő magisztrátus nevét, a szavazás helyét, idejét és az elsőként szavazó egységet.

Rogatio

A lex rogata rendelkező része, amely magában foglalja a törvényi előírást vagy tilalmat.

Sanctio

A törvény rendelkező részében foglaltak megsértése esetén kilátásba helyezett hátrányos jogkövetkezmény.

Rescriptum

Császári leirat; a császár által egy konkrét ügyben hozott szakvélemény vagy elvi döntés (fajtái: epistula, subscriptio).

Analogia

A tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárás, amelyet adekvát, konkrét jogi norma hiánya tesz szükségessé.