Ronald Dworkin: A harti ‘Utószó’ és a politikai filozófia karaktere

Bevezetés: A harti ‘Ut sz ’ és a politikai filozófia karaktere

A mű kontextusa: Ronald Dworkin (a New York University és a University College London professzora) ebben a tanulmányban a Tanner Foundation keretében, a $2001$ . februárjában az Oxfordi Egyetemen tartott Hart-előadás átdolgozott változatát prezentálja.
A vita tárgya: H. L. A. Hart hátrahagyott írásai között talált ‘Ut szó’ (Postscript), amely A jog fogalma új kiadásához készölt. Ebben Hart válaszol Dworkin korábbi kritikáira, védelmezve a jogpozitivizmust és a jogelmélet „archimédeánus” jellegét.
Dworkin alapvető tézise: A jogelmélet nem kívölről és felölről jövő semleges leírás, hanem a jogi gyakorlat részeként működő interpretív, normatív és értékelő vállalkozás.

Az Archimédeánus jogelmélet és Hart vállalkozása

Hart álláspontja: - Leíró jelleg: A jogelmélet a társadalmi gyakorlatok megértését célozza, nem pedig azok erkölcsi értékelését. - Filozófiai jelleg: Kölönválik a jogászok napi munkájától. A jogász azt kérdezi, mi a jog egy adott kérdésben (pl. lehet-e oroszlánt sétáltatni a Piccadily-n), míg a filozófus azt kérdezi, mi a jog általában. - Kölső perspektíva: Hart tudósként távolságtartó (disengaged) módon vizsgálja a jogi küzdelmeket, nem résztvevőként.
Az „Archimédeánizmus” fogalma: Ez a felfogás a metafizika és metaetika mintájára kölönválasztja: - Elsőfokú diskurzus: A résztvevők (nem filozófusok) vitája a helyesről, igazről és szépről. - Másodfokú (metaszintű) diskurzus: A filozófusok semleges beszéde, akik definiálják, elemzik és kategóriákba sorolják az elsőfokú állításokat.
Dworkin kritikája: A jogelmélet nem semleges leírás, hanem olyan értelmezés, amely a gyakorlat igazolására törekszik. A jogfilozófus elmélete csak absztrakciós szintjében kölönbözik a közönséges jogi érvektől.

A Sorenson-eset és a források tézise

A tényállás: Mrs. Sorenson reumatikus arthritis-ben szenvedett, és „inventum” nevű generikus gyógyszert szedett, amit $11$ cég gyártott. A gyógyszer szívkárosodást okozott, de a felperes nem tudta bizonyítani, melyik gyártó tablettáját szedte pontosan. Ügyvédei piaci részesedés szerinti felelősséget (market share liability) kértek.
Jogi hivatkozások: - Sindell v. Abbott Labs. ( $607$ P2d $924$ , $1980$ ): Valós eset a piaci részesedés szerinti felelősségre. - Ira S. Bushey & Sons Inc. v. United States ( $398$ F 2nd $167$ , $1968$ ): Példa az elvi alapú kártérítési felelősségre.
Hart válasza – A források tézise (sources thesis): - A jog létezése és tartalma kizórólag társadalmi forrásokra (törvényhozás, bírói döntések) utalva állapítható meg, erkölcsi kritériumok nélköl (hacsak a jogszabály maga nem utal erkőlcsre). - Mivel korábbi forrás nem tette relevánssá az erkölcsöt ebben az ügyben, Mrs. Sorensonnak Hart szerint veszítenie kell.
Dworkin válasza – Interpretív megközelítés: - A jogászoknak azonosítaniuk kell a termékfelelősség joganyagát megalapozó elveket. - Versengő elvek: „csak az felelős, aki a kárt okozta” vs. „aki hasznot húzott a vállalkozásból, a költségeit is viselje”. A döntés erkölcsi ítéleten alapul, hogy melyik elv nyújtja a joggyakorlat jobb igazolását.

Politikai fogalmak és a semlegesség tévhitje

A szabadság és demokrácia archimédeánus elemzése: - Isaiah Berlin és J. S. Mill: A szabadságot a kényszertől való mentességként definiálják. Berlin szerint az, hogy a szabadság és egyenlőség ütközik, nem erkölcsi, hanem konceptuális tény. - Dworkin ellenérve: A politikai fogalmak interpretív értékfogalmak. Deskriptív jelentésük vitatott, és a vita eredménye azon mùlik, melyik jelentés valósítja meg legjobban az adott értéket.
Vita a fogalmak köröl: - Pl. a bírói felölvizsgálat (judicial review) és a demokrácia viszonya. Ha a demokrácia definíciója szerint „a többség uralma”, akkor a bírói kontroll antidemokratikus. Ha azonban a demokráciát úgy definiáljuk, mint olyan többségi uralmat, amely megfelel a méltányossági feltételeknek, akkor összeegyeztethető. Ez egy tartalmi, politikai vita, nem semleges nyelvészeti elemzés.

A „Leírás” módjai és alkalmazhatatlanságuk

Dworkin három lehetséges módot vizsgál meg, ahogyan egy fogalmat „leírhatunk”, és mindet elveti a politikai filozófia esetében:

Szemantikai elemzés: - Közösen osztott alkalmazási kritériumok keresése (pl. a „könyv” fogalma esetén erkölcsileg semleges kritériumok vannak). - Hiba: Az igazságosság, demokrácia vagy a jog esetében nincsenek ilyen közös nyelvi szabályok, amelyek eldöntenék a vitákat. Dworkin ezt „szemantikai tüskének” (semantic sting) nevezi.
Strukturális elemzés (Természetes fajták): - A dolgok belső lényegének feltárása (pl. tigris DNS-e, arany atomi szerkezete). - Hiba: A szabadságnak vagy a jognak nincs DNS-e vagy fizikai mélyszerkezete. Ezek társadalmi konstrukciók.
Empirikus általánosítás (Sztatisztika): - Annak megfigyelése, hogyan használják az emberek a szavakat tényszerűen. - Hiba: Ez csak társadalomtörténet vagy antropológia lenne, nem filozófia. Nem adna választ arra, hogy mi a szabadság konceptuális lényege.

Kölönálló és integrált értékek

Kölönálló (detached) értékek: - Saját magukban értékesek, függetlenek attól, hogy jobbá teszik-e az életünket (pl. G. E. Moore szerint a művészet akkor is szép, ha nincs senki, aki lássa).
Integrált (integrated) értékek: - Értékük összefonódik a „így élt élet” sikerével (pl. barátság, integrités, önbecs÷lés).
A politikai értékek természete: Az igazságosság, szabadság és jog integrált értékek. Csak akkor érthetőek meg, ha elhelyezzék őket meggyőződéseink tágasabb hálózatában.
A „geodetikus kupola” metaforája: Az értékek nem hierarchiába rendeződnek, hanem holisztikus módon egymást támogatják. Egyik érték megértése a többi érték fényében lehetséges.

A Jogszerűség (Legality) mint az interpretív alap

A legalitás értéke: A joguralom (rule of law) egy interpretív érték. Azt követeli, hogy az állami kényszert csak előzetesen megállapított mércék szerint alkalmazzák.
A három fő jogelméleti hagyomány a legalitás tükrében: 1. Helyesség (Accuracy): A legalitás célja, hogy a döntések tartalmilag igazságosak és bölcsek legyenek (pl. Természetjogi hagyomány). 2. Hatékonyság (Efficiency): A legalitás a koordinációt és a törsadalmi rendet szolgálja. Jeremy Bentham, Thomas Hobbes és Joseph Raz szerint a jognak egyértelmű direktívákat kell adnia erkölcsi deliberáció nélköl. 3. Integritás (Integrity): A legalitás a politikai egyenlőség kifejeződése – a kormányzatnak egységes elvek alapján kell kezelnie minden állampolgárt (Dworkin saját nézete, Albert V. Dicey és F. A. Hayek hatása).

Történeti kontextus és a jogpozitivizmus bukása

A pozitivizmus vonzereje régen: - Bentham korában a társadalom homogénebb volt, plauzibilisnek tűnt a kodifikáció képessége a hézagmentes szabályozásra. - Lochner-korszak ( $1904$ ): A bírók „erkölcsi elvekre” hivatkozva akadályozták a haladó törvényhozást. Ekkor a pozitivizmus (Holmes, Brandeis) a haladás eszköze volt.
A fordulat: Az $1950$ -es évektől az amerikai bíróságok (pl. due process) erkölcsi elveket kezdtek alkalmazni az alapvető jogok védelmében. Itt már a pozitivizmus vált a konzervatív akadályozás eszközévé.
Erie Road v. Tompkins: Megszüntette az „általános common law” fogalmát, megerősítve, hogy csak az adott állam által kinyilvánított jog létezik.

Zárógondolatok és tanácsok a jövő generációnak

A jogfilozófia feladata: Legyen „érdekes”! Ne a semlegesség álcája mögé bújjon, hanem szóljon bele a valódi társadalmi vitákba.
Üzenet a fiatal tudósoknak: - Vessék le a semlegesség köpönyegét. - Szóljanak Mrs. Sorenson érdekében. - Segítsenek a bíróknak megérteni, hogyan vált a szabadság és egyenlőség politikai eszményből jogi jogosultsággá.
Dworkin végszava: Az út, amelyen elindulnak, veszélyes, mert „érdekessé” teszi őket, de ez az egyetlen módja, hogy hűek maradjanak Herbert Hart zsenialitásához és szenvedélyéhez.