Magyar nyelv és irodalom - Segédlet érettségihez

Alexandrinus

Francia eredetű, 12 szótagos, hangsúlyos verssor, 6. szótag után felező sormetszettel.
A XII. századi francia Nagy Sándor regényről (Roman d`Alexandre) nevezték el.
Magyar fordítások időmértékes, jambikus lejtésű, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.

Alkaioszi strófa

Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora emelkedő, a negyedik pedig ereszkedő.
- Képlete:
  - Nagy alkaioszi sor: U-,U-,U-,UU-,U- --II---
  - : U-,U-,U-,U-,U
  - Ötfeles jambus -UU,-UU,-U,-U
  - Kis alkaioszi sor

Állatmese

A szerző a kor visszásságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe.
A költő minden esetben közli a történetek "megfejtését", az erkölcsi tanulságot.
Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg.
Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine

Alliteráció

Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdő hangok ismétlődése.
A versek egyik zenei eszköze.

Antik dráma jellemző vonásai

Az események színhelye egyetlen tér.
A konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg.
A tettek a színpadon kívül zajlanak le, ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk.
A tragédia időtartama csupán néhány óra.
A kórus (kar) énekel, tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt.
A kórus a tragédiák szerkezeti tagolásában játszik fontos szerepet.

Balassi-strófa

1 vsz -> 3 sor
1 sor -> 3 egység (a belső rímek által)
vers -> 3x3 strófa
A hármas szerkesztési elv valósul meg.
Dante Isteni színjátékában is megtalálható ez az elv.
Képlete: aabccbddb…..

Ballada

Villon idején táncdal volt.
1. századtól csak formai jelentése van.
- Egyszerű ballada: 4 vsz (összefoglaló, ajánlás)
- Villon kettős ballada: 6 strófa, a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnel végződnek
Drámai feszültségű, szaggatott menetű, általában tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj, párbeszédes, lírai elemekkel.
Arany János is írt balladát.

Barokk

Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő, túldíszített művészeti és irodalmi stílus.
Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés.
Kedveli a virtuóz rímtechnikát, a körmondatokat, a költői képek bőségét, a patetikus hangnemet.

Bevezetés (expozíció)

A drámai művek bevezető része, amelyben az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet.

Blank vers

Shakespeare-re jellemző.
Drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes (jambikus lejtésű), rímtelen "blank vers"-ben írta.
Ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja.

Bokorrím

Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belül végig ugyanolyan vagy hasonló szótagok rímelnek.
A rímképlet: aaa…

Bukolika, bukolikus költészet

A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek, bukolikának.
Később a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán ezt a műfajt ekloga névvel is illették.

Commedia dell'arte

Az olasz eredetű commedia dell'arte legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt.
A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette.
A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözniük.
Erre az adott lehetőséget, hogy a műfaj állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a típust személyesítette meg.
Ez a műfaj Molière-re is hatással volt.

Daktilus

Egy hosszú és két rövid szótagból álló versláb (-UU).

Dialógus

Párbeszéd a drámában a szereplők között.

Dikció

A színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg.

Disztichon

A legelső strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikus sorok váltakozása.

Dráma

Irodalmi műnem.
Ide tartozó műfajok: tragédia, komédia, színmű.
A drámai mű eseménysort ábrázol.
Az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (dialógus), magánbeszédeiből (monológ) és tetteiből ismerjük meg.
A drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza.
Ez a drámai szituáció a hőst vagy hősöket akcióra, drámai harcra készteti.
A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye sűrített.
Gyakran a szemben álló erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában.
A drámai művek nyelve tömörebb, erőteljesebb mint a többi műnemé.
A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása, tetőpont, megoldás.
Színpadra szánt alkotás.

Drámai expozíció

A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiinduló helyzetet, szereplőket.

Ekloga

Lásd bukolikus költészet!
Radnótinál (Vergilius fordítások) fontos műfaj.

Elbeszélés

Az epika műnemébe tartozó műfaj.
Az epikai közlési formák között az alapvető forma a közvetlen szerzői elbeszélés.
A novellától abban különbözik, hogy ráérősebb, részletezőbb, több szereplővel dolgozik, akiket sokféle módon, részletezőbben jellemezhet, terjedelme változó.
A novella a szereplők életének egy fordulópontját mutatja be, röviden kevés szereplővel, akiket tömören jellemez.
Fontos része a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum.

Elégia

A görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek.
A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki.
Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki.
Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza.

Epeiszodion

Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédes része, amely a két teljes kardal között foglal helyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon).

Epigramma

Az epigrammát az elégiával közös származás és forma (disztichon), sőt tartalom jellemzi.
Eredetileg sírkövekre, műemlékekre, isteneknek szánt tárgyakra, épületre vésték (epigramma=felirat), s ezért tartalmában igen tömör és terjedelemében rövid volt.
Később mint könyvepigramma veszített tömörségéből, rövidségéből is.
Ma bölcs gondolatot, szellemes gúnyt, fontos igazságot tömören összefoglaló, gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövid versek neve, a disztichonforma már nem feltétlen követelmény.

Epika

Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belső világa.
Alapvetően monológikus formájúak, tehát egy "elbeszélő" mondja el a történetet.
Az elbeszélő művekben is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendők.
Az alkotó csak közvetítő a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele.

Eposz

Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény.
Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse istenektől is támogatva nagy, egész közösség számára jelentős tetteket visz véghez.
Eposzi kellékek:
- A klasszikus eposzok állandó elemei:
  - invokáció - valamely istenség segítségül hívása
  - propozíció - témamegjelölés
  - in medias res - a dolgok közepébe vágó kezdés
  - enumeráció - seregszemle
  - csodás elemek (deux et machina) - istenek beavatkozása
  - állandó jelzők és ismétlődések
  - epikus hasonlatok

Fabula

A XVI. század első évtizedeiben, a reformáció során a protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették tanaikat.
Ilyen volt a fabula (tanító mese) is, amelyek példázataival terjesztették antifeudális erkölcstanukat.
Heltai Gáspár sok fabulát írt.

Félrím

Félrím esetében csak minden második sor rímel.
Képlete: xaxa

Figura etymologica

A figura etymologica a szó tövének ismétlődésével előállt stílusalakzat.
Példa: "halálnak halálával halsz".

Görög tragédia szerkezete

Ezek az egységek az i.e. V. század közepén alakultak ki:
- Prologosz: az előadás a főhős monológjával vagy egy dialógussal indult
- Parodosz: a kar bevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedése közben énekelt dal
- Sztaszimon: minden későbbi kardal neve
- Epeiszodion: a tragédiának a két teljes kardal között levő párbeszédes része
- Exodosz: a végső sztaszimont követő dialógikus rész (végkifejlet)
- Exodikon: a kar elvonulása közben énekelt tanulságos tartalmú dal
- Kommosz: a szereplőnek a karral folytatott lírai dialógusa

Hármas egység

Arisztotelész Poetika című műve alapján a hely (egy színhely), az idő (maximum egy nap), és a cselekmény (egy szálon futó) egysége.
A racionalizmus időszakában Boileau megkövetelte a hármas egységet Arisztotelészre hivatkozva.

Históriás ének

Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága a dallamosság.
Hangszeres kísérettel adták elő.
Témája: harcokról való "tudósítások".
Tinódi Lantos Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt.

Humanizmus

A reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.

Időmértékes ritmus

A vers ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő.

Időmértékes verselés

Az időmértékes verselésű művek soraiban a szöveg kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő.
Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid és legfeljebb egy mássalhangzó követi.
Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó következik.

In medias res

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, a dolgok közepébe vágó kezdést jelent.

Invokáció

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, amely valamely istenség, esetleg múzsa segítségül hívását jelenti.

Jambus

Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb.
Képlete (U-).

Kalandregény

A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjában az érdekesség van.
A krimi rokonműfaja.

Kanonizálás

A szellemi-kulturális élet fejlődésének egy pontján megindult a múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása.
Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak.

Kardal (dithürambosz)

A kar által énekelt dal, melyben fuvolakíséretre táncolva kísérték és magyarázták a dráma cselekményét.

Kisepika

A valóság egy-egy szűkebb részletét ragadja meg, sűrített, tömör ábrázolásra törekszik, kevés szereplőt mozgat.
Példa: novella.

Klasszicizmus

Az antik görög és római művészetet tekintette példaképének, s céljának e műalkotások utánzását tartotta.
A klasszicisták racionalisták voltak, hitték, hogy az antik remekművek elemzése nyomán képesek levonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait.
A klasszicizmus művészetelmélete ezért dogmákat alkotott (Pld.: hármas egység).
Horatius figyelmeztetése nyomán célul tűzték ki, hogy a műveknek gyönyörködtetni és tanítani kell.

Komédia

A dráma műnemébe tartozó műfaj.
Uralkodó esztétikai minősége a komikum.
A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában vagy pozitívumként tüntetik fel.
A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit.
A cselekményben sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű.
A komédia során az értéktelenség lelepleződik, illetve az értékvesztés nyilvánvalóvá válik.
Komikus konfliktusra épül a darab, ha a kisszerű hősök ütköznek össze és ebbe belebuknak.
A komédia igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszat alól előtűnik a valódi lényeg.

Kórus (kar)

A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg dallal, fuvolakíséretre lejtett tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától.
Fontos szerepe volt a kórusnak a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.

Középkori vallásos irodalom műfajai

Imádság, prédikáció, passió, példa, látomás és a két legnépszerűbb a himnusz és a legenda.

Jambus

Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb.
Képlete (U-).

Legenda

A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.

Novella

A novella olyan kisepikai műfaj, mely rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el.
A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára.
A műfaj fontos eleme a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-)motívum.
A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett szereplőkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb.
Boccaccio idejében (XIV. század) az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös történetet.

Óda

Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené.
Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat.

Páros rím

A sorok páronként rímelnek. Képlete: aabbcc

Prologosz

Az ókori görög dráma része, amely az előadást kezdő főhős monológját vagy két színész dialógusát jelentette.

Reneszánsz

Renaissance - újjászületés.
Olaszországból indult ki.
A XV. század közepétől a XVI. század közepéig élte virágkorát.
Az ókori görög kultúra értékeinek felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát.
A reneszánsz akkoriban egyetemes stílusirányzat volt.
Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.
Mivel ez szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent.
Híres alakjai: Giotto (festő), Dante, Petrarca, Boccaccio, Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius.

Rím

A vers zenei hangzását megadó eszközök közül az egyik, s talán a legfontosabb, amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot használja ki.
Sok fajtája létezik: pld. bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb.

Segélykérés (invokáció)

A klasszikus eposz állandó része, kelléke, ami valamely istenség vagy múzsa segítségül hívását jelenti.

Seregszemle (enumeráció)

A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke.
A szemben álló hősök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.

Shakespeare-i színpad

Az 1599-ben épült Globe színházban jelent meg először.
A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását és a térbeli, időbeli távolságok merész áthidalását.
A színpad részei: elő-, hátsó-, felső- színpad vagy erkély.
A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek.
A helyet és az időt a színészek párbeszédeiből lehetett megtudni, ezáltal a művek megmozgatták a nézők fantáziáját.
A drámák még nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak.
Női szereplők nem voltak.

Spondeus

Versláb, két hosszú szótag (jele: --).

Szimultán színpad

A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki.
Kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt.
Egymás alatt, fölött, mellett helyezték el a poklot, a földi tereket, a mennyországot, illetve a paradicsomot valóságos állatokkal, fákkal.

Színjátszás

A drámai művek megjelenítésében a legfontosabb eszköz.
Akció és dikció összességéből tevődik össze.

Szonett

14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros.
Az első két versszak és a második két strófa is egy-egy rímrendszert alkot.
Rímképlete: abba-abba-cdc-cdc.
Később ettől eltérő változatok is kialakultak.
A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailag is kettős: a két rész általában ellentéteket tartalmaz.
Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsó versszak állt szemben az első hárommal.

Témamegjelölés (propozíció)

A klasszikus eposz kelléke, a mű tárgyát megjelölő, tömören leíró rész.

Tragédia

A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége pedig a tragikum.
A tragédia főszereplője a tragikus hős.

Trocheus

Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb.
Képlete (-U).

Trubadúrének, trubadúrlíra

A középkori zenének az első világi megnyilvánulása.
Az eszményített udvari szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában.

Ütemhangsúlyos verselés

A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust.
Balassi Bálint "Hogy Júliára talála, így köszöne neki" című versében is így keletkezik a ritmus.

Verslábak

A szótagok kiejtési időtartamán alapuló verselés ritmikai alapegysége.
Lehet: jambus, trocheus, spondeus, anapesztus, daktilus, choriambus, ionicus a minore, ionicus a maiore, pürrikhiusz.

Zsoltár

Istentiszteletkor használt ritmikus énekek, verses szövegek.
Pl.: Zsoltárok Könyve

Zsoltárfordítás

A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok zsoltárfordításokkal pótolták a még le nem fordított Bibliát.

Fontosabb szerzők és művek

Ady Endre (1877-1919)

Legfőbb művei: Őrizem a szemed; Elbocsátó, szép üzenet; Harc a Nagyúrral, A magyar Ugaron, Párisban járt az Ősz, A föl- földobott kő, Héja-nász az avaron, Góg és Magóg fia vagyok én…
Szimbolista költő, a magyar irodalom egyik meghatározó alakja. (Nyugat első nemzedékének tagja.)

Arany János (1817-1882)

Legfőbb művei: Toldi trilógia, A walesi bárdok, Szondi két apródja, Rege a csodaszarvasról, Letészem a lantot, Buda halála, Családi kör
A magyar népköltészet mestere, epikus költő.

Babits Mihály (1883-1941)

Legfőbb művei: A gólyakalifa, Jónás könyve, Jónás imája, Fekete ország, Csak posta voltál, Józanság, Balázsolás
A Nyugat folyóirat vezető alakja, költő és író.

Balassi Bálint (1554-1594)

Legfőbb művei: Anna, Júlia és Célia – versek, Egy katonaének, Adj már csendességet, (A verselés megújítója – a Balassi-strófa 6-6-7)
A magyar reneszánsz irodalom első jelentős költője.

Berzsenyi Dániel (1776- 1836)

Legfőbb művei: Az est, Osztályrészem, Horác, Virág Benedekhez, Horatiushoz, Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél, A magyarokhoz
A klasszicizmus és a romantika átmeneti korszakának jelentős költője.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

Legfőbb művei: Dorottya, Tartózkodó kérelem, Lilla, érzékeny dalok III könyvben, A tihanyi ekhóhoz, Édes rabság, A reggelről, A boldogság, A reményhez, A Magánossághoz
A magyar felvilágosodás korának jelentős költője.

Franz Kafka (1883-1924)

Legfőbb művei: Az ítélet, Az átváltozás, A per, Hazatérés
A XX. századi egzisztencialista irodalom egyik legismertebb alakja. ( Elidegenedés, magányérzet, szorongó létbizonytalanság)

E. T. A. Hoffmann (1776- 1822)

Legfőbb művei: Az arany virágcserép, A homokember, Scuderi kisasszony
A romantika korszakának német írója, zeneszerző, és rajzoló.

Illyés Gyula (1902-1983)

Legfőbb művei: Puszták népe, Egy mondat a zsarnokságról, Kháron ladikja
A népi írók mozgalmának egyik jelentős alakja, költő, író.

Jókai Mór (1825-1904)

Legfőbb művei: Az arany ember, Egy magyar nábob, A kőszívű ember fiai
A 19. századi magyar regényirodalom egyik meghatározó alakja.

József Attila (1905-1937)

Legfőbb művei: Tiszta szívvel, Mama, Óda, Nagyon fáj, Születésnapomra, Talán eltűnök hirtelen
A 20. századi magyar költészet és a forradalmi líra világviszonylatban is kiemelkedő alakja.

Karinthy Frigyes (1887- 1938)

Legfőbb művei: Tanár úr kérem, Így írtok ti, Utazás a koponyám körül
Író, humorista, a modern magyar irodalom egyik legeredetibb regényírója.

Kassák Lajos (1887-1967)

Legfőbb művei: A ló meghal, a madarak kirepülnek, Tisztaság könyve, Festményeim előtt, Megáll az óra
Avantgárd költő, író, festő, a magyar avantgárd mozgalom vezető alakja.

Katona József (1791- 1830)

Legfőbb művei: Bánk bán, Vágy, Luca széke, A borzasztó torony
A magyar nemzeti dráma egyik legnagyobb alkotója.

Kertész Imre (1929-2016)

Legfőbb művei: Sorstalanság, Gályanapló, A végső kocsma
Nobel-díjas író, aki a holokauszt tapasztalatait dolgozta fel.