Makrogazdaságtan_17 (1)

Makroökonómia

Ajánlott irodalom

• N. Gregory Mankiw: Makroökonómia, Budapest, Osiris Kiadó, 2005

• Meyer Dietmar – Solt Katalin: Makroökonómia, Budapest, Aula Kiadó, 2004

• Misz József - Tömpe Ferenc: Közgazdaságtan II., DE AMTC AVK Kiadó, 2007

A makroökonómia helye a tudományok rendszerében

A makroökonómia a közgazdaságtan része, ami a társadalomtudományokhoz tartozik. A közgazdaságtanon belül megkülönböztetünk elméleti és alkalmazott területeket, ahol a makroökonómia mellett a mikroökonómia is megtalálható. Az alkalmazott közgazdaságtanhoz tartozik például a kereskedelemgazdaságtan, helyi gazdaságfejlesztés, nemzetközi közgazdaságtan, regionális gazdaságtan, ipargazdaságtan és vállalatgazdaságtan.

Tudományos módszertan

• Bizonyíthatóság: A matematika területén alkalmazott módszer.

• Falszifikációs elmélet (Karl Popper): Nem lehet bebizonyítani, hogy minden hattyú fehér. Amíg minden talált hattyú fehér, addig a tézis megerősödik (korroborálódik). Ha akad egy fekete hattyú, a tézis cáfolódik (falszifikálódik).- Indukció: Mintából populációra következtetés.

  • Dedukció: Populációból mintára következtetés.

  • Tudományos paradigma (Kuhn) és kutatási program (Lakatos).

Internális és externális változók

• Internális változók: A kutatási terület részei. Például mikroökonómiánál a vállalat gazdálkodása, nyereségessége.

• Externális változók: Nem a kutatási terület részei. Közgazdaságtannál: környezeti, társadalmi hatások.

• Itt erős a mérhetőség iránti elfogultság.

• Internalizálás 1: A környezetgazdaságtan képes a környezeti terhelést internalizálni a gazdasági számításokba: szennyező fizet elve.

• Internalizálás 2: Az oktatásgazdaságtan képes jelezni, hogy mennyi nettó jövedelme lesz az államnak, ha érettségit ad minden diáknak.

• Konklúzió: Az internalizálás/externalizálás határai változnak. Minél szélesebb, annál holisztikusabb.

Gazdasági rendszerek

• Államszocialista gazdaságok

• Piacgazdaságok

• A valóságban a legtöbb: Vegyes piacgazdaság: A gazdasági kapcsolatok fő szervezőereje a piac, de az állam is önálló gazdasági tényezőként vesz részt. Mindkét szektor értéket termel!

A makroökonómia vizsgálati területei

• A nemzetgazdaság egésze.

• A gazdaság szektorai (háztartás, vállalat, állam, külföld).

• Aggregált piacok (áru, munka, tőke, pénz).

• Összevont mutatószámokkal, függvényekkel, modellek segítségével.

Mutatószámok példák

• 1 főre jutó GDP

• Fogyasztói árindex, infláció, defláció

• Munkanélküliség

• Költségvetési egyenleg

Elemzés módszerei

• Ceteris paribus vizsgálódás

• Modell

• Optimalizálás matematikai eszközökkel

Gazdasági szférák és termékcsoportok

Gazdasági szférák

• Háztartási szféra

• Vállalati szféra

• Kormányzati szféra

• Bankszféra

• Külföld

Termékcsoportok

• kenyér

• pékáruk

• élelmiszerek

• fogyasztási cikkek

• aggregált output

Makrogazdasági fogalmak

• Kibocsátás, output (Y): A makrogazdaságban egy adott időszak (tipikusan 1 év) alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összessége. Jele az $Y$ (angol yield). Ebbe beletartozik minden, ami a gazdaságban létrejön, legyen az termék vagy szolgáltatás.

• Nominális kibocsátás: A kibocsátás pénzbeli értéke. Ez az érték az aktuális piaci árakon van kifejezve, inflációval vagy deflációval nem korrigált.

• Pénz (M): A makrogazdaság általános elszámolási egysége (+értékőrző). A forgásban lévő pénz mennyiségének a jele az $M$ (angol money). Funkciói közé tartozik az értékmérés, az értékközvetítés és a fizetési eszköz.

• Árszínvonal (P): Termékek és szolgáltatások árainak mennyiségeikkel súlyozott átlaga. Jele a $P$ (angol price). Az árszínvonal változása az infláció vagy defláció mértékét mutatja meg.

• Árindex: Az árszínvonal százalékos változása. Számos árindex létezik, például a fogyasztói árindex (CPI) és a termelői árindex (PPI).

• A pénzmennyiség reálértéke, vásárlóereje: Adott pénzmennyiségből mennyi jószágot tudunk megvenni? A reálérték az inflációval korrigált érték, ami megmutatja, hogy valójában mennyi terméket vagy szolgáltatást lehet vásárolni egy adott pénzmennyiségből.

• Reálkibocsátás: A megtermelt javak árösszege, ha a termelést változatlan vásárlóerejű pénzben mérjük. Ez a kibocsátás mennyisége konstans árakon számolva, így kiszűrhetők az infláció torzító hatásai.

Termékek és jövedelem

• Alapanyagok: A termeléshez szükséges nyers, feldolgozatlan anyagok.

• Közbülső termékek: Olyan termékek, melyeket további termelési folyamatokban használnak fel.

• Végtermékek: A fogyasztók által megvásárolt és felhasznált termékek.

• Hozzáadott érték: Végtermék – közbülső anyagi inputok. Az az érték, amellyel egy termék vagy szolgáltatás többet ér, mint a felhasznált alapanyagok és közbülső termékek értéke.

• Bruttó hazai össztermék (GDP, Gross Domestic Product): Az adott gazdaságban megtermelt termékek és szolgáltatások hozzáadott értékeinek összessége. Ez a legátfogóbb mérőszáma egy ország gazdasági teljesítményének.

• Bruttó nemzeti jövedelem (GNI, Gross National Income): Az ország polgárai által az adott évben realizált jövedelem. Az ország területén lévő külföldiek nem, a kint lévő hazaiak beleszámítanak. A GNI jobban tükrözi az ország állampolgárainak tényleges jövedelmét, mivel figyelembe veszi a külföldről származó jövedelmeket.

Nyitott gazdaság jövedelme

$Y = belföldi felhasználás + export - import$

Termelési tényezők

• Tőke: Jövedelme a profit, kamat.- Tőkeállomány: A nemzetgazdaság összes gépe, szerszáma, berendezése, amely a termelés tárgyi feltételeit biztosítja.

  • Beruházás (I): A tőkejavakra fordított pénz. Jele $I$ (angol investment). A beruházások növelik a tőkeállományt és a jövőbeni termelést.

  • Amortizáció: A tőkejavak adott idő alatt bekövetkezett értékvesztése. Az amortizáció csökkenti a tőkeállomány értékét.

  • Nettó hazai termék (Net Domestic Product): A bruttó jövedelmeknek az értékvesztésen felüli része. Az NDP jobban tükrözi a gazdaság tényleges teljesítményét, mivel figyelembe veszi a tőkejavak elhasználódását.

• Munka: Jövedelme a bér (nominálbér verzusz reálbér). A nominálbér a pénzben kifejezett bér, míg a reálbér a vásárlóerővel korrigált bér.

• Föld: Jövedelme a járadék (föld, ingatlan, monopóliumok).- Monopólium: Szűkösen rendelkezésre álló tényező. A földjáradék a föld használatáért fizetett díj, amely a föld korlátozott kínálata miatt keletkezik.

A makrogazdaságtan főbb iskolái

• Klasszikusok: A 18. és 19. században uralkodó közgazdasági irányzat, mely a szabad piacok és a korlátozott állami beavatkozás híve.

• Neoklasszikusok: A 19. század végén megjelenő irányzat, mely a mikroökonómiai alapokra helyezi a makroökonómiát, hangsúlyozva az egyéni döntések szerepét.

• Keynesiánusok: John Maynard Keynes által alapított irányzat, mely az állami beavatkozást tartja szükségesnek a gazdasági válságok kezelésére.

• Poszt Ricardiánusok: David Ricardo munkásságát követő irányzat, mely a jövedelemelosztás és a termelés összefüggéseit vizsgálja.

• Marxiánusok: Karl Marx elméleteire épülő irányzat, mely a kapitalizmus kritikáját és a társadalmi egyenlőtlenségek elemzését helyezi a középpontba.

Adam Smith

• Skót morálfilozófus.

• Nem nevezte magát még közgazdásznak.

• Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, 1776 (Nemzetek gazdagsága). Ez a mű a közgazdaságtan alapművének tekinthető, melyben Smith kifejti a piacgazdaság működésének alapelveit.

Főbb gondolatai

• A kapitalizmus kiugró gazdasági fejlődést okoz.

• Hokibot ábra: A gazdasági növekedés hosszú távon exponenciális jelleget ölt, melyet a hokibot ábra szemléltet.

• Oka a specializáció: A munka megosztása és a specializáció növeli a termelékenységet.

• Munkaérték elmélet: használati érték/csereérték. A termékek értékét a termelésükhöz szükséges munka mennyisége határozza meg.

Láthatatlan kéz elmélete

• Vállalkozó: önérdek megtölti a piaci rést. A vállalkozók saját önérdeküket követve hozzájárulnak a társadalom javához.

• Koordináció: látható kéz?- Koordináció: az ár mint információs platform. A piaci árak információt közvetítenek a termelők és fogyasztók között.

  • Kínálat, kereslet.

Verseny

• A verseny leszorítja az árakat a költség szintjére, ezért senki nem kereshet túlságosan nagy profitot. A verseny kényszeríti a vállalatokat a hatékonyság növelésére és az innovációra.

• A vállalkozó rá van szorítva a gépesítésre. A technológiai fejlődés és a gépesítés növeli a termelékenységet és a gazdasági növekedést.

• Bérek: megélhetési bérek, de mindenkinek egyre jobb lesz. A bérek a munkaerő árát tükrözik, és a munkavállalók életszínvonalának javulását eredményezik.

• Egyenlőtlenségek:1. Az erőteljes verseny miatt a profit sosem lesz jelentős.

  2. A gépesítés miatt a megélhetési bérek emelkednek, ezért

  3. A társadalmi osztályok közötti különbségek csökkennek.

• Say törvénye: a bérek egy az egyben keresletet jelentenek az áruknak. A termelés megteremti a saját keresletét, így nem alakulhat ki tartós túltermelés.

David Ricardo

• Brit tőzsdebróker.

• Gazdag földbirtokos.

• A Parlement tagja (megvette a székét!).

• Principles of Political Economy, 1817 (A politikai gazdaságtan alapelvei). Ricardo ebben a művében a jövedelemelosztás, a nemzetközi kereskedelem és a pénz kérdéseivel foglalkozik.

• Politikai gazdaságtan és nem közgazdaságtan.

Főbb gondolatai

• Kukorica:1. A napóleoni háborúk nyomán GB nem importál kukoricát.

  2. Felmegy a kukorica ára.

  3. A munkások kiadásai nőnek.

  4. A földtulajdonosok bevételei nőnek.

• Ricardo fellép ezzel szemben, pedig maga is földtulajdonos. Ricardo felismerte, hogy a kukorica árának emelkedése a földtulajdonosoknak kedvez, de a munkások és a tőkések helyzetét rontja.

• Járadék: fix mennyiségű föld/ingatlan monopóliumából származó jövedelem (abszolút és különbözeti). A járadék a föld termékenységéből vagy elhelyezkedéséből származó többletjövedelem.

• Nincs versenyben.

• Kikerül a profit – beruházás (gépesítés) körforgásból. A járadék nem ösztönzi a beruházásokat és a gazdasági növekedést.

• Nőnek az egyenlőtlenségek. A járadék növeli a földtulajdonosok jövedelmét, ami hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez.

Neoklasszikus közgazdaságtan

• A klasszikusok a termelésre koncentrálnak, a neoklasszikusok a kereskedelemre. A neoklasszikusok a piaci egyensúly és az árak meghatározásának kérdéseire összpontosítanak.

• Adam Smith kínálati-keresleti modelljét általánosítják. A neoklasszikusok a kínálat és kereslet egyensúlyát tekintik a piaci árak meghatározó tényezőjének.

• Az egyéni használati érték alapján a csereértékre koncentrálnak. A neoklasszikusok az egyéni preferenciák és a hasznosság maximalizálása alapján magyarázzák a piaci viselkedést.

• A marginalizmus hasznosság-elméletére építenek. A neoklasszikusok a határhaszon fogalmát használják a fogyasztói döntések elemzésére.

• A piacon beáll az egyensúlyi ár. A piaci egyensúlyban a kínálat és a kereslet megegyezik, és az árak stabilak.

• Már csak közgazdaságtannak hívják.

Alfred Marshall

• Angol matematikus: matematizálás. Marshall a közgazdasági elemzésekben a matematikai módszerek alkalmazásának úttörője volt.

• Principles of Economics. Marshall ebben a művében a neoklasszikus közgazdaságtan alapelveit foglalja össze.

Marginalizmus

Carl Menger (osztrák), W. Stanley Jevons (angol), Léon Walras (francia).

Főbb gondolatai

• A döntéseket a margón/határon hozzuk. A gazdasági döntéseket a pótlólagos költségek és hasznok összehasonlításával hozzuk meg.

• Határhasznosság elve. Alfred Marshall. A fogyasztók a termékekből származó pótlólagos hasznosságot veszik figyelembe a döntéseik során.

• “Racionális” reprezentatív ágens. A közgazdasági modellekben gyakran feltételezik, hogy a gazdasági szereplők racionálisan döntenek.

• Behaviourista közgazdaságtan: Kahneman, Tversky, Thaler, stb: racionális-e? A behaviorista közgazdaságtan a pszichológiai tényezők hatását vizsgálja a gazdasági döntésekre.

• De hogyan lehet megállapítani a hasznosságot? A hasznosság mérése a közgazdaságtan egyik alapvető problémája.

Indifferencia görbék

Ysidro Edgeworth 1881. Az indifferencia görbék a fogyasztók preferenciáit ábrázolják, megmutatva, hogy mely termékkombinációk nyújtanak azonos hasznosságot.

Tökéletesen versengő piac modellje

• Minden cég kicsi. A tökéletesen versengő piacon a vállalatok árelfogadók, mivel egyedi kibocsátásuk nem befolyásolja a piaci árat.

• Ezért minden cég árelfogadó.

• Minden cég azt gondolja, hogy a saját kibocsájtásának nincs hatása a piacra (ez nem lehet igaz). Ez a feltételezés egyszerűsíti a modelleket, de a valóságban a vállalatoknak lehet némi befolyásuk a piaci árakra.

• Tökéletes információ birtokában vannak. A tökéletes információ biztosítja, hogy a piaci szereplők racionális döntéseket hozhassanak.

• Minden cég azt gondolja, hogy a többi cég kibocsájtásának sincs hatása a piaci árra.

• De akkor ki határozza meg az árat?! Hahn: A neoklasszikus makronak nincs elmélete a piaci ár meghatározására… A piaci árat a kínálat és a kereslet együttesen határozza meg.

A tökéletesen versengő piac modelljének feltételei

• Homogén termékek: A termékek minősége és tulajdonságai azonosak.

• Sok szereplő mindkét oldalon: Sok eladó és vevő van a piacon.

• Árelfogadás: A piaci szereplők nem befolyásolhatják az árat.

• Tökéletes információáramlás: Mindenki rendelkezik minden információval.

• Alacsony belépési és kilépési korlátok: Könnyű a piacra be- és kilépni.

• Nincs idő, tranzakciós költségek: A tranzakciók azonnal és költségmentesen zajlanak.

A valóság

• Eleve ritkán homogén. A termékek gyakran differenciáltak, ami befolyásolja a piaci versenyt.

• De a termelőnek érdeke a termék differenciálás. A termékdifferenciálás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy magasabb árat kérjenek a termékeikért.

• Robinson/Chamberlain: monopolisztikus versenyelmélet. Homogén terméknek tűnik, de a valóságban mégsem versenyez. A monopolisztikus versenyben a vállalatok differenciált termékeket kínálnak, ami korlátozott piaci hatalmat biztosít számukra.

Piaci formák

• Polipólium, oligopólium, monopólium: A piaci szereplők számától és piaci erejétől függő piaci formák.

• Polipszónium, oligopszónium, monopszónium: A vevők számától és piaci erejétől függő piaci formák.

• Means and Bearl: nagyvállalati kapitalizmus. A nagyvállalatok dominanciája a gazdaságban.

• Hirschmann-Herfindahl index: hány szereplő? Mekkora részesedéssel? A piaci koncentráció mérésére szolgáló mutató.

Árképzés

• Ha sok kis szereplő van, akkor ezek árelfogadók. A tökéletesen versenyző piacon a vállalatok árelfogadók.

• Anwar Shaikh (pakisztáni amerikai): ha mindenki árelfogadó, hogyan történik az árképzés? A piaci árat a kínálat és a kereslet együttesen határozza meg.

• (Ha tökéletes a piac, nincs profit) A tökéletesen versenyző piacon a vállalatok csak normálprofitot realizálnak.

• Michal Kalecki (lengyel): monopólium foka határozza meg a markupot. A monopóliumok magasabb árakat és profitot realizálhatnak.

Schumpeter

• Joseph Schumpeter (osztrák): “kreatív rombolás”, “hulljon a férgese”. A gazdasági fejlődés a régi struktúrák folyamatos megújulásával jár.

• Alacsony belépési korlátok: nagyvállalatok, hálózatok iparágak miatt ritka. A magas belépési korlátok korlátozzák a versenyt és a gazdasági fejlődést.

• Alacsony kilépési korlátok: foglalkoztatás vesztés (munkaintenzív iparágak), alapinfrastruktúra (vasút), rendszerkockázatot jelentő cégek (bankszektor) miatt ritka. A magas kilépési korlátok megnehezítik a vállalatok számára a piac elhagyását, ami gazdasági problémákhoz vezethet.

Tökéletes információáramlás

A valóságban: információs asszimetriák. Az információs asszimetriák a piaci szereplők közötti információs különbségeket jelentik, ami torzíthatja a piaci döntéseket.

Léon Walras

• (francia): nem csak egy piac van egyensúlyban, hanem az összes. Walras az általános egyensúly elmélet megalkotója, mely szerint a gazdaság összes piaca egyidejű