Harold D
A kommunikációs aktus és a kutatás területei
A kommunikáció alapvető kérdései: Harold D. Lasswell meghatározása szerint egy kommunikatív aktus leírásának legkézenfekvőbb módszere öt alapvető kérdés megválaszolása: * Ki? * Mond mit? * Milyen csatornán? * Kinek? * Milyen hatással?
A kutatási részterületek felosztása: A tudományos vizsgálatok általában e kérdések egyikére összpontosítanak: * Kontrollanalízis: A „ki” kérdésre fókuszál; a kommunikáló alanyt, valamint az aktust elindító és vezérlő tényezőket vizsgálja. * Tartalomelemzés: A „mit mond” kérdéssel foglalkozik, az üzenet tartalmát vizsgálja. * Médiaanalízis: A csatornákat (rádió, újságok, film, egyéb platformok) elemzi. * Közönségelemzés: Azon emberek csoportját vizsgálja, akiket a média elér. * Hatáselemzés: A közönségre gyakorolt konkrét hatásokat kutatja.
Gyakorlati szempontok: A fenti megkülönböztetések hasznossága az adott tudományos vagy vezetői céltól függ. Gyakran hatékonyabb a közönség- és hatáselemzést együtt alkalmazni. A tartalomelemzés továbbosztható a „szándékolt tartalomra” (üzenet) és a „stílusra” (az alkotóelemek tálalása).
Szerkezet és működés: A kommunikáció társadalmi funkciói
Szemléletmód: A szerző nem pusztán a művelet felosztására, hanem a teljes társadalmi folyamattal való összefüggésre fókuszál. Bármely folyamat két keretben vizsgálható: szerkezet és működés szerint.
A kommunikáció három fő funkciója a társadalomban: 1. A környezet felügyelete: A környezetben zajló események monitorozása, a fenyegetések és lehetőségek felismerése. 2. Kölcsönviszony a társadalom részei között: A környezetre adott válaszok összehangolása. 3. A társadalmi örökség átvitele: A kulturális és társadalmi normák továbbadása egyik generációról a másikra (szocializáció és oktatást).
Biológiai párhuzamok a kommunikációban
Organizmikus analógia: Az emberi társadalom és az élő szervezetek működése között párhuzam vonható. Minden élőlény ingereket fogad be a környezetéből, és igyekszik fenntartani belső egyensúlyát a válaszfolyamatokon keresztül.
Szakosodott sejtek és szervek: A többrétegű állatokban speciális sejtek (pl. idegrendszer, fül, orr) felelnek a külső kapcsolatért és a belső összehangolásért. A minták alapján az állat részei megfelelően reagálnak (pl. táplálkozás, menekülés, támadás).
Őrszemek és vezetők az állatvilágban: Egyes állati társadalmakban külön egyedek töltik be az „őrszem” szerepét, akik a csordától vagy nyájtól különválva figyelik a környezetet. Fenyegetés esetén jelzést adnak (trombbitálás, kukorékolás, visítás), ami mozgásba hozza a csoportot. A „vezetők” feladata, hogy a követőket a megfelelő reakcióra serkentsék az őrszemek jelzései alapján.
Idegrendszeri párhuzam: Egy differenciált organizmuson belül az ingerek idegrostokon keresztül, szinaptikus kapcsolatok útján terjednek. A folyamat kritikus pontjai a közvetítő állomások. * Küszöbérték: Ha a beérkező impulzus túl gyenge, nem éri el az akcióhoz szükséges küszöböt, így nem történik továbbítás. * Integráció: A magasabb csomópontpontokban a különálló áramlatok módosítják egymást. * Átviteli szintek: Bármely állomásnál lehet teljes, részleges vagy nulla az átvitel.
Kommunikációs szakértők a globális társadalomban
Három fő szakértői csoport: 1. Diplomaták, attasék, külföldi tudósítók: A politikai környezetet figyelik (környezetfelügyelet). 2. Szerkesztők, újságírók, rádiósok: Az állam környezetre adott belső válaszával, az információk terjesztésével és feldolgozásával foglalkoznak. 3. Család és iskolai nevelők: A társadalmi örökséget közvetítik a fiatalabb generáció felé.
Az információ útja: A külföldről származó üzenetek egy láncolaton haladnak át, ahol minden közvetítő ponton (pl. szerkesztőségi asztalok) módosulhatnak, mielőtt elérnék a nagyközönséget.
Figyelemkeretek: A világ igazgatási központjainak figyelemkeretei a legkifinomultabbak és leginkább interaktívak. Ezzel szemben az elzárt területek (például Új-Guinea vagy a Himalája törzsei) figyelemkeretei korlátozottabbak, bár mára az ipari civilizáció hatásai (kereskedelem, misszionáriusok, háború) mindenhol jelen vannak.
Közvetítők a periférián: A távoli törzsek számára gyakran letelepedett falusiak, tanítók, orvosok, bírók, adószedők vagy katonák töltik be a hírek gyűjtőhelyének és közvetítő állomásának szerepét.
Struktúra és információáramlás: Központi és lokális csatornák
Afferens és efferens pályák: * Afferens (befutó): A világ minden részén állomásozó diplomaták jelentései, amelyek a „soktól a kevés felé” tartanak az interakcióhoz. * Efferens (kimenő): A „kevesebbtől a sokig” minta szerint terjedő információk, például sajtótájékoztatók, cikkek vagy híradók.
Automatikus és autonóm rendszerek: Ahogy az élőlényeknél létezik egy vegetatív vagy autonóm idegrendszer, amely a belső stabilitásért felel a magasabb központok bevonása nélkül, úgy a társadalomban is az üzenetek többsége helyi kontextusokban (család, bolt, lakókörzet) marad, nem érintve a központi csatornákat.
Interakció és visszacsatolás: A kommunikáció lehet egy- vagy kétirányú. A modern tömegkommunikációs eszközök előnyben részesítik azokat, akik a technológiát uralják, de a közönség „visszabeszél” (pl. mintavételezés útján).
Világközpontok: Az olyan városok, mint New York, Moszkva, London és Párizs intenzív kétirányú kapcsolatban állnak. Bizonyos helyek (pl. Canberra, Ankara, Washington D.C.) politikai döntés eredményeként váltak központtá.
Üzenetkezelők és Manipulátorok
Üzenetközpontok: Például a hadügyminisztérium Washingtonban (Pentagon), ahol az információ áthalad anélkül, hogy szándékosan változtatnának rajta.
Kezelők (Handlers): Nyomdászok, könyvelosztók, diszpécserek, távírászok, rádiómérnökök. Feladatuk a technikai továbbítás, a tartalmat nem módosítják.
Manipulátorok (Ellenőrzők): Szerkesztők, cenzorok, propagandisták. Ők a mondanivaló tartalmával foglalkoznak, és jellemzően módosítják azt.
Szükségletek, értékek és ideológia
Értékkategóriák az emberi társadalomban: A kutatás során a beszédaktusokra és az önbevallásokra is támaszkodhatunk. Az ipari civilizáció legfőbb értékei: * Hatalom (Power) * Elismertség/Megbecsültség (Respect) * Gazdagság (Wealth) * Jólét (Well-being) * Felvilágosultság (Enlightenment)
Társadalmi struktúra: Az értékek egyenlőtlen eloszlása jellemzi. A koncentráció mértéke határozza meg a társadalmi mobilitást vagy a kasztszerűséget.
Az ideológia hármas felosztása (Merriam, Mosca, Mannheim nyomán): 1. Politikai doktrína: Például az individualizmus. 2. Politikai formula: Például az alkotmány paragrafusai. 3. Miranda: A közélet szertartásai, legendái és érzelmi szimbólumai (a latin „csodálkozik” szóból, látvány/érték értelemben).
Ellenideológiák: Az uralkodó mítoszokkal szemben álló nézetrendszerek. A globális politikát meghatározza a szuperhatalmak (pl. USA és Oroszország) ideológiai konfliktusa, ahol az elit tart az ellenoldal eszméinek belső bomlasztó hatásától.
Társadalmi konfliktus és kommunikációs zavarok
Védelmi mechanizmusok: A hatalmi tényezők kémkedéssel, titkos ellenőrzéssel és „bombariadó-szerű elsötétítéssel” (titkolózás) védekeznek.
Az eredményesség akadályai: * Technikai elégtelenségek: Pl. interferencia, vagy a szervezet érzékelési korlátai (észrevétlen káros sugárzás). * Szándékos akadályok: Cenzúra, utazási korlátozások. * Tudatlanság: Az információ hiánya a folyamat egy pontján, miközben az máshol már rendelkezésre áll. * Szakmai hiányosságok: Szenzációhajhász riporterek, rossz szóválasztás, kulturális kontextus félreértése (pl. a „bal” és „közép” fogalmak hibás alkalmazása külföldi tudósításokban). * Személységtényezők: Az optimista vagy pesszimista beállítottság torzíthatja a valóságészlelést.
Nyilvánosságok, figyelemhalmazok és érzelmi csoportok
Figyelemhalmaz: Tagja mindenki, aki közös referenciajelekkel (pl. New York, Foldgolyó) rendelkezik.
Nyilvánosság (Public): Olyan egyének csoportja, akik igényt formálnak nyilvános akcióra, és remélik, hogy akaratuk befolyásolhatja a politikát. A politikai igényeknek megvitathatóknak kell lenniük.
Érzelmi csoportok (Tömeg): Válságok vagy háborúk idején alakulnak ki. Itt a vita nem megengedett, az eredmény az erőn és nem az érvelésen múlik. Nem tűrnek meg más véleményt.
Integritás mutatója: Egy állam stabilitását jelzi a figyelem struktúrája. Ha a vezetők félnek a tömegektől, torzítják a valóságképet, és szoros kontroll alatt tartják a csatornákat.
Az egyenértékű tájékozottság elve
Demokráciaelmélet: A közvélemény racionalitása a tájékozottságtól függ.
Koncepció: Nem „tökéletes tudásra” van szükség mindenkitől, hanem egyenértékű tájékozottságra. Ez azt jelenti, hogy bár a szakértő látásmódja finomabb és részletezőbb, a laikusnak, a vezetőnek és a szakembernek ugyanazt az általános valóságvázlatot és trendeket (pl. háború valószínűsége, népesedési trendek) kell látnia.
A média szerepe: A tömegmédia felelőssége, hogy megteremtse ezt a magas fokú egyenértékűséget a társadalom egésze számára.
Összegzés
A kommunikáció három funkciója: * (a) környezetfelügyelet; * (b) a részek kölcsönviszonya (válasz összehangolása); * (c) társadalmi örökség átvitele.
A hatékonyság méréséhez figyelembe kell venni a bevonódott értékeket és a csoportazonosságot.
Demokratikus társadalmakban a döntések ésszerűsége a figyelem egyenértékűségén múlik a vezetők, szakértők és a köznép között.