Modern természetjog: Hugo Grotiustól John Finnisig

Modern természetjog: Az észjogtól a természetjog reneszánszáig

Hugo Grotius (1583-1645) – A modern természetjog atyja

Hugo Grotius munkássága jelöli a modern természetjog kezdetét. Szemléletmódja alapvetően a voluntarista hagyományhoz kapcsolódik, és a szekularizáció egyik legfontosabb előfutáraként tartják számon.

A szekularizáció alapjai Grotiusnál

• Isteni akarat megismerése: Grotius szerint Isten akarata nem elsősorban a Szentírásból, hanem a „természet tervéből” ismerhető meg.

• Függetlenség az istenségtől: A természetjog Istentől függetlenül is érvényes lenne. Grotius híres tézise szerint a természetjogot még maga Isten sem változtathatja meg. Ez a szekularizáció kulcsmozzanata.

• Axiomatikus rendszer: A természetjog szabályait a matematika törvényeihez hasonlítja; azok önmagukban, belső logikájuknál fogva érvényesek.

A természeti törvény négy alapvető eleme

Grotius meghatározott négy sarkalatos pontot, amely a természeti törvényt alkotja:

1. Az élet védelme: Ez az önfenntartás törvénye.

2. Hasznos dolgok megszerzése és megtartása: Az emberi élet fenntartásához szükséges javak biztosítása (szintén az önfenntartás körébe tartozik).

3. Békesség törvénye: Senki sem árthat felebarátjának.

4. Önmegtartóztatás törvénye: Más birtokában lévő dolgokat tilos megszerezni.

„A háború és béke jogáról” (De jure belli ac pacis)

Ebben a művében Grotius radikálisan elválasztja a jogot a teológiától:

• Tízparancsolat: Csak egy konkrét nép számára rendeltetett, így nem bír egyetemes kötelező erővel.

• Krisztusi tanítás: Inkább etikai mérce, semmint jogilag kötelező norma.

• A racionális természetjog lépései:     1. A természetjog isteni megalapozása elmarad.     2. A természetjog érvényességéhez már nincs szükség isteni tekintélyre.

Baruch Spinoza (1632-1677) és a mechanikus determinizmus

Spinoza a klasszikus természeti törvényt a geometriai szemlélet (mechanikus determinizmus) alapján formálta át.

Elméleti alapvetések

• Isten és Ész azonosítása: Spinoza panteisztikus világképében $Isten = Ész$. Ennek következtében a természeti törvény megegyezik az észtörvénnyel.

• Törvények egybeolvadása: Az aquinói értelemben vett örök törvény és a természeti törvény nála eggyé válik.

• Ok és Ész: Minden jelenség a természetből mint okból következik, ahol az ok ($causa$) azonos az észokkal ($ratio$).

Szabadság és jog

• Szabad akarat: Spinoza szerint a szabadság nem más, mint az észokot ($ratio$) befolyásoló ösztönök és érzelmek feletti diadal.

• Objektív törvény: A természeti törvény a dolgok közötti szükségszerű viszonyt jelenti.

• Jogi törvény: Ezzel szemben a jogi törvényeket az emberek maguk hozzák létre saját „kényelmük és biztonságuk” érdekében.

Thomas Hobbes (1588-1679) – Az állam és az önfenntartás

Hobbes filozófiája ateista alapokon nyugszik és matematikai (geometriai) módszertant követ.

Antropológiai kiindulópont

• Az ember mint aszociális lény: Szemben a klasszikus (arisztotelészi) hagyománnyal, Hobbes szerint az ember természeténél fogva nem társas lény.

• Szenvedélyek uralma: Az emberi természetet alapvetően a szenvedélyek irányítják. A társadalmi szerződés alapja, hogy ezeket a szenvedélyeket az ész segítségével uralni kell.

A „mesterséges természet” és a szerződés

• Kilépés a természetből: A természet állapota a káosz és a „mindenki harca mindenki ellen”. Az ember feladata a „mesterséges természet” (a történelem és az állam) megalkotása.

• Az egyetlen természeti törvény: Az önfenntartás joga. A természetjog tehát nem kötelezettségeket, hanem alanyi jogosultságokat (szabadságot az élet megóvására) jelent.

• A szuverén szerepe: Bár a természeti törvény ésszerű, tényleges „törvénnyé” csak a szuverén hatalma által válik. Csak az abszolút állami hatalom képes garantálni a békét.

John Locke (1632-1704) – A polgári kormányzat és a tulajdon

Locke a „Tanulmányok a természeti törvényről” és a „Két értekezés a polgári kormányzatról” című műveiben fejtette ki nézeteit.

A szankció és a törvény

• Emberi szankció: Locke szerint a természeti törvény Isten adománya, de érvényesüléséhez nem a lelkiismeret (mint a klasszikusoknál), hanem az ember által alkotott szankció szükséges.

• Racionalitás hit nélkül: A társadalmi állapot létrehozásának szükségessége az Istenbe vetett hit nélkül is belátható észérvekkel.

A társadalmi szerződés folyamata

1. Természeti állapot: Az emberek szabadok, de fennáll az önbíráskodás veszélye (mindenki a természeti törvény végrehajtója).

2. Első szerződés: Az emberek összefognak a tulajdonuk védelmében.

3. Második szerződés (Szuverénnel): A társadalom szerződést köt a hatalommal, fenntartva az ellenállási jogot.

Kritika és antropológia

• Locke elveti a Descartes-féle velünk született eszméket. Szerinte nincs velünk született erkölcs, csak a boldogság utáni vágy mint abszolút jog.

A természetjog újjászületése a 20. században

A 20. században két fő elméleti keretben értelmezték a természetjog visszatérését:

1. A „fordulópont” tézis (Gustav Radbruch)

• Kiváltó ok: A nemzetiszocializmus barbársága.

• Lényege: A jogpozitivizmus („a törvény az törvény”) csődjét követően 1945 után az egyetlen út a természetjoghoz való visszatérés. Ez a szemlélet nem vallási alapú, hanem az igazságosságot (erkölcsöt) helyezi a középpontba.

2. A „folyamat” tézis

• Ez a nézet szerint a természetjog iránti igény folyamatos volt.

• Előzmények: Scheler és Hartmann materiális értéketikái, a decizionizmus, valamint a „szabadjogi” és „érdekbeszámító” iskolák már az 1930-as évektől kritizálták a jogpozitivizmust.

Gustav Radbruch (1878-1949) és a Radbruch-formula

Radbruch életműve két élesen elkülönülő korszakra osztható.

Jogpozitivista korszaka (1945 előtt)

Három alapvető jogelvet határozott meg:

1. Igazságosság (egyenlőség)

2. Célszerűség (viszonylagos, az államfelfogástól függ)

3. Jogbiztonság (a pozitív jog érvényesülése) Ebben a korszakban a jogbiztonságot tekintette elsődlegesnek a rend és béke érdekében.

Természetjogi korszaka (1945 után)

„Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog” (1946) című írásában felülvizsgálta nézeteit.

A Radbruch-formula:

• A pozitív jog elsőbbséget élvez, még ha igazságtalan is.

• Kivétel: „Ha a tételes törvénynek az igazságossággal való ellentéte oly elviselhetetlen mértékűvé válnék, hogy a törvénynek mint az igazságosság ‘helytelen jogának’ meg kellene hátrálnia”.

• Ha az igazságosság magvát, az egyenlőséget semmibe veszik, az már nemcsak „helytelen jog”, hanem nem-jog (non-ius).

John Finnis és a neoklasszikus természetjog

Finnis Aquinói Szent Tamás tanításait modernizálta a gyakorlati ésszerűség szempontjából.

Nézőpontok a jogban

• Belső nézőpont: A joggyakorlat résztvevőinek szemszöge.

• Ideális nézőpont: Szükséges egy erkölcsi ideál nézőpontja a jog értelmének kutatásához.

Az alapvető javak és etika

Finnis szerint az alapvető javak plurálisak, nincs közöttük hierarchia, és önmagukért érdemes bennük részesedni. Ezek:

• Élet, tudás, játék, esztétikai élmény, barátság, gyakorlati ésszerűség, vallás.

• Megkülönböztet instrumentális javakat, amelyek eszközként szolgálnak az alapvető javak eléréséhez.

Az igazságosság típusai Finnisnél

• Osztó (disztributív): Előnyök és terhek elosztása a közjó érdekében.

• Kölcsönös (kommutatív): Az egyének jólétének előmozdítása.

A joguralom követelményei (8 pont)

Finnis szerint a jogrendszernek a következő szabályoknak kell megfelelnie:

1. Visszaható hatály tilalma.

2. Ne írjon elő lehetetlen teljesítést.

3. Kihirdetés, egyértelműség, ellentmondásmentesség.

4. Állandóság.

5. Korlátozott rendeletalkotás (általános jogszabályok alapján).

6. Hivatalos személyek felelőssége a szabályok betartásáért.

7. Következetes, a szellem szerinti alkalmazás.

8. (Általános szabályalkotás elsőbbsége).

Finnis kritikája

Kritikusai szerint az alapvető javak köre túl szűk, nem tükrözi a tényleges társadalmi pluralizmust, és az értékeket elszigeteli a demokratikus vitáktól.

Leo Strauss és a politikai filozófiai megközelítés

Strauss a „Természetjog és történelem” című munkájában a modernség válságát elemzi.

• Antik vs. Modern: Az antikvitásban az emberi élet összhangban volt a természetes igazságossággal. A modernség ezt az egységet bontotta meg.

• Következmény: A természetjogi látásmód elvesztése a társadalmi élet biztonságának elvesztéséhez és folyamatos válsághoz vezet.