Bevezető gondolatok

Funkciós csoportok

• hidroxil (-OH)

• amino (-NH2)

• karbonil (=O)

• karboxil (-COOH)

• ciano (-CN)

Reakciótípusok

• Szubsztitúció: H3C-Br + OH- → H3C-OH + Br-

• Addíció: H2C-Ch2 + Br-Br → Br-CH2-CH2-Br

• Elimináció: H-CH2-CH2-OH → H2C-CH2 + H-OH

Kötések kialakítása és felbontása

A görbenyíl jelentése: A görbe vonal azt mutatja, hogy a kötéshez az elektronpár honnan jön és hova tart

Kötéspolaritás (Pauling-féle elektronegatívitás)

Reagens típusok

1. Nukleofil: Elektronban gazdag csoportok jellegzetesen bázisok és esetenként redukáló hatásukat egy elektronpár „közösbeadásán” keresztül fejtik ki.

2. Elektrofil: Elektronban szegény csoportok, jellegzetesen Lewis-savak és oxidáló hatásúak, tevékenységüket egy elektronpár „elszívásán” keresztül fejtik ki.

3. Gyök: Példa: vegyünk egy elektronszerkezetében kiegyensúlyozott molekulát (pl.: CH4), amellyel se egy nukleofil, se egy elektrofil nem tud eredményesen reagálni, a végbemenő reakció során a párosítatlan elektronnal rendelkező klóratom reagál. Hátrány: kevésbé szelekzív

A molekulaszerkezetet befolyásoló hatások:

1. Elektronos hatás: Pl. az etilcsoportban a metilcsoport elektronküldő hatása miatt a metiléncsoport szenének pozitív polarizáltsága csökken.

2. Sztérikus- / térhatás: Pl. az etilcsoport nagyobb térigényű mint a metilcsoport, s ezért változik az eredményes ütközés helyét kijelölő kúp mérete.

Az egyenletírás alapkövetelményei:

1. Tömeg megmaradás

2. Töltésmegmaradás

3. Spinállapot megmaradás (pl. ha volt 1 gyök, akkor a végén is maradni fog 1)