Macroeconomics Flashcards

Makroökonómia fogalma, történeti fejlődése

• A makroökonómia a gazdaság egészének működését tanulmányozza, szemben a mikroökonómiával.
• Két fő kérdés:
  • Üzleti ciklus: kibocsátás, foglalkoztatás, pénzügyi feltételek és árak rövid távú ingadozása.
  • Gazdasági növekedés: kibocsátás és életszínvonal hosszú távú trendje.
• Keynes forradalmi elméletével hozzájárult a gazdasági ingadozások tényezőinek feltárásához.
• Az amerikai Kongresszus 1946-ban elfogadta a foglalkoztatási törvényt (Employment Act).
• A törvény rögzíti a kormányzat szerepét:
  • Kibocsátás növelésének serkentése.
  • Foglalkoztatás előmozdítása.
  • Árstabilitás fenntartása.
• Makroökonómia 3 központi kérdése:
  • Miért csökken a kibocsátás és a foglalkoztatás?
  • Hogyan enyhíthető a munkanélküliség?
  • Melyek az árinfláció okai és miként szorítható le?
  • Hogyan gyorsítható fel a gazdasági növekedés?

GDP fogalma, makrogazdasági körforgás

• A bruttó hazai termék (GDP) az országban előállított termékek és szolgáltatások összkibocsátásának mércéje.
• $GDP = C + I + G + X$, ahol:
  • C = fogyasztás
  • I = bruttó beruházás
  • G = kormányzati vásárlások
  • X = nettó export
• Makrogazdasági körforgás:
  • A vásárlók termékeket és szolgáltatásokat vesznek.
  • Kiadásaik a GDP egyik mércéje.
  • A kibocsátás költségei: bérek, járadék, kamat, osztalék és profit.

Fogyasztás fogalma, összetevői, arányai

• A fogyasztás a végtermékekre és szolgáltatásokra fordított háztartási kiadásokat jelenti.
• A megtakarítás a rendelkezésre álló személyes jövedelem el nem fogyasztott része.
• A fogyasztás legfontosabb alkotóelemei: lakáshasználat, autózás, élelmiszerek, egészségügyi ellátás.
• A fogyasztás összetevői és arányai (2007):
  • Tartós javak: 11,2 %
  • Folyó fogyasztások: 29,2 %
  • Szolgáltatások: 59,7 %

Konjunktúra ciklus fogalma, fázisai, recessziók szokásos jellemzői

• A konjunktúraciklus a nemzeti össztermék, jövedelem és foglalkoztatás ingadozása.
• Rendszerint 2-10 évig tart.
• Fázisai: visszaesés és fellendülés.
• Fordulópontjai: mélypontok és csúcspontok.
• Recesszió: 6-12 hónapig tartó visszaesés sok szektorban. Válság, ha nagyméretű és elhúzódó.
• Recesszió jellemzői:
  • Beruházások visszaesése.
  • Foglalkoztatás szűkítése.
  • Infláció lassulása.
  • Üzleti profit zuhanása.
  • Kamatlábak csökkentése a Federal Reserve által.

Pénzügyirendszer fogalma, részei, pénzügyi közvetítők

• A pénzügyi rendszer összefűzi a termékeket, szolgáltatásokat és a pénzforrásokat.
• Fontos részei:
  • Pénzpiac
  • Kötvények, jelzáloghitelek piaca
  • Részvénypiac
  • Valutapiac
• Pénzügyi közvetítők: intézmények, amelyek pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak.
• A legfontosabbak a kereskedelmi bankok.
  • Betéteket fogadnak el.
  • Kikölcsönzik az alapokat.
  • Megteremtik a pénzt.
• Biztosítóintézetek és nyugdíjalapok: biztosításokat nyújtanak és befektetéseket az emberek nyugdíjas éveire.

Nemzetközi pénzügyi intézmények, Bretton Woods-i rednszer

• Nemzetközi Valutaalap (IMF):
  • A Bretton Woods-i rendszer részeként jött létre.
  • Igazgatja a nemzetközi pénzügyi rendszert.
  • A központi bankok központi bankjaként működik.
  • Hiteleket nyújt a fizetési mérleg nehézségekkel küzdő országoknak.
• Világbank:
  • A második világháború után létrehozott pénzügyi intézmény
  • Hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket nyújt a fejlődő országoknak.
• Bretton Woods-i rendszer:
  • A 2. világháború után hozták létre
  • Célja az aranystandard felváltása.
  • Rögzített valutaárfolyamok kiigazításának lehetősége.

Diszkrimináció fogalma, tipikus formái

• Diszkrimináció: gazdasági különbségek érdektelen személyes jellemzők alapján.
• Tipikus formái:
  • Másként kezelik az embereket.
  • Hátrányos eljárásokat alkalmaznak.
• Kizárás: bizonyos csoportok kizárása egyes foglalkozási ágakból vagy lakóhelyekről.
• Diszkriminációs hajlam: vállalatok vagy vevők diszkriminációs hajlama Becker szerint.
• Statisztikai diszkrimináció: csoportjuk sztereotip tulajdonságait húzza rá az egyénekre.

Infláció fogalma, fajtái

• Infláció: az általános árszínvonal emelkedése.
• Mérése: árindexek segítségével.
• Fogyasztói árindex (CPI): a fogyasztási cikkek és szolgáltatások piaci kosarának árát mutatja egy bázisévhez képest.
• GDP-deflátor: a GDP összes komponensének árváltozását mutatja.
• Inflációs ráta: az árszínvonal százalékos változása.
• Fajtái:
  • Kúszó infláció: lassan és előre látható módon emelkednek az árak. Egy számjegyű éves infláció.
  • Vágtató infláció: évente két vagy három számjegyű infláció (20-200%).
  • Hiperinfláció: az árak évente több millió vagy billió százalékkal növekednek.
• Várt és nem várt infláció.

Fejlődési modellek, Marx elmélete

• Ázsiai modellek:
  • Ázsia Tigrisei: Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan.
  • Beruházási ráták, makrogazdasági alapok és külső orientáció.
• Kína felemelkedése:
  • Szovjet típusú tervgazdálkodási rendszer.
  • „Speciális gazdasági övezeteket” jelöltek ki a gazdasági fejlődés felgyorsításához.
• Szocializmus: termelőeszközök állami tulajdona, tervezés, jövedelem-újraelosztás.
• Bukott modell a tervutasításos gazdaságírányítás.
• Marx: a termékek értékét a beléjük fektetett munka határozza meg.

Államadóság fogalma

• Államadósság: az állam által korábban felvett és még nem törlesztett hitelek összege.
• Költségvetés: a kormányzat tervezett kiadásai és bevételei.
• Költségvetési többlet (szufficit): bevételek > kiadások.
• Költségvetési hiány (deficit): kiadások > bevételek.
• Költségvetési egyensúly: bevételek = kiadások.
• Nettó adósság: magánszektorok felé fennálló adósság.
• Bruttó adósság: nettó adósság + kormányzati szervek tulajdonában lévő kötvényállomány.

Makrogazdasági politika célkitűzései

• A legfontosabb makroökonómiai célok a kibocsátás magas szintje és gyors működése, az alacsony munkanélküliség és a stabil árak.
• Kibocsátás: A gazdasági tevékenység végső célja, hogy az emberek által igényelt termékeket és szolgáltatásokat nyújtsa. A gazdasági összkibocsátás legátfogóbb mércéje a bruttó hazai termék (GDP). A GDP valamennyi végső felhasználásra szánt termék és szolgáltatás piaci értékének összege, amelyet egy országban egy év alatt előállítanak.
  • Nominális GDP: a tényleges piaci árakon mérik.
  • Reál GDP: állandó árakat használnak.
• A potenciális GDP azt a maximális fenntartható kibocsátást jelenti, amelyet a gazdaság előállíthat.
• Magas foglalkoztatás, alacsony munkanélküliség.
• Árstabilitás: alacsony és stabil inflációs ráta.
  • A fogyasztói árindex (CPI) a fogyasztók által vásárolt termékek és szolgáltatások átlagárának alakulását méri. Ezt általában P-vel jelöljük.
  • Az inflációs ráta az általános árszínvonal százalékos változása egyik évről a másikra.
  • Deflációról beszélünk az árak csökkenése esetén.
  • Hiperinfláció: ekkor az árak évi ezer vagy akár millió százalékkal is növekedhetnek.
• A makrogazdasági politika célkitűzései:
  • A nemzeti kibocsátás magas és növekvő szintje.
  • Magas foglalkoztatás alacsony munkanélküliséggel.
  • Stabil vagy enyhén emelkedő árszínvonal.

Jövedelem és megtakarítás

• A jövedelem, fogyasztás és megtakarítás összefügg.
• A személyes megtakarítás a rendelkezésre álló jövedelem fogyasztásra el nem költött része; a megtakarítás egyenlő a jövedelem és a fogyasztás különbségével.
• A személyes jövedelmek a személyi adók befizetése után rendelkezésre álló személyes jövedelem.
• Személyes megtakarítási ráta: Ez a személyes megtakarítás nagyságát fejezi ki a rendelkezésre álló jövedelem százalékában.

Konjunktúra ciklus fogalma, fázisai, Konjunktúraciklus-elméletek

• A konjunktúraciklus a nemzeti össztermék, a jövedelme és foglalkoztatás egész gazdaságra kiterjedő ingadozása, amely rendszerint kettőtől tíz évig tart; mialatt általános fellendülés vagy visszaesés tapasztalható a gazdaság legtöbb szektorában.
• A konjunktúraciklusokat a közgazdászok rendszerint két fő fázisra tagolják: visszaesésre és fellendülésre. A ciklusok fordulópontjai a mélypontok, illetve a csúcspontok. A ciklus hanyatló szakaszát visszaesésnek vagy recessziónak nevezzük.
• A recesszió az összes kibocsátás, jövedelem és foglalkoztatás csökkenésének visszatérő periódusa, amely általában 6-tól 12 hónapig tart, és a gazdaság számos szektorának összehúzódása jellemzi. Az olyan recessziót nevezzük válságnak, amelyben nagyméretű a visszaesés, és hosszú ideig elhúzódik a kilábalás.
• Néhány recessziós szokás jellemzői:
  • A beruházások általában meredeken visszaesnek a recesszió idején.
  • A foglalkoztatást általában erőteljesen szűkítik a recesszió korai szakaszában.
  • Ahogy csökken a kibocsátás, lelassul az infláció.
  • Az üzleti profit meredeken zuhan recesszió idején.
  • Az üzleti feltételek romlásával és a foglalkoztatás esésével párhuzamosan a Federal Reserve csökkenteni kezdi a rövid távú kamatlábakat, hogy ösztönözze a beruházásokat, emellett más kamatlábak szintén lejjebb ereszkednek.
• Elméletek:
  • Külső eredetű vagy öngerjesztő ciklusok. Érdemes két csoportra osztani a különféle elméleteket: a külső és belső magyarázatok csoportjába.
  • A külső (exogén) elméletek a gazdasági rendszeren kívüli tényezők ingadozásában keresik az üzleti ciklusok okait: háborúk, forradalmak törnek ki, új kormány kerül a hatalomra, ingadoznak az olajárak…
  • A belső (endogén) elméletek magán a gazdasági rendszeren belül keresik a ciklus mechanizmusait. E felfogás szerint minden fellendülésben benne rejlik a visszaesés és hanyatlás, de a hanyatlásban is kivétel nélkül kicsíráznak a megélénkülés és fellendülés magvai.
• Pénzügyi válságok és üzleti ciklusok: A kapitalizmusnak világszerte általános vonása a spekulatív buborékok felfúvódása és kipukkadása. Ezek gyakran ismétlődtek a 19. században, egy ilyen robbantotta ki a nagy válság felfordulását, és számos alkalommal újra megjelentek az Egyesült Államokban az utóbbi két évtizedben. Néhány fontos példa:
  • Pánik a korai kapitalizmusban: 19. század csatorna- és vasútépítés, illetve földforgalom  túlépítés  csőd
  • Hiperinfláció: hiperinflációról akkor beszélünk, ha az árak havonta 100 %-kal vagy még többel nőnek.  Németország 1923
  • Az új gazdaság buborékja: A spekulatív fellendülés klasszikus formája újra megjelent az 1990-es évek végén. Új gazdasági szektor szoftveripar
  • Az ingatlanbuborék: második pénzügyi válság-> értékpapírosítás. 2006-ban az ingatlanbuborék kipukkadt az árak pedig úgy emelkedtek, ahogy 1995-ben nekilódultak.

A pénz gazdaságtörténeti fejlődése

• Mi a pénz? Pénz bármi lehet, ami általánosan elfogadott csereeszközként szolgál.
• Cserekereskedelem: Stanley Jevons könyve érzékeltette a hatalmas előrelépést, amelyet a pénz bevezetése hoz magával a társadalomban.
• Bartercsere: Ezek során javakat cserélnek el egymással. A közvetlen termékcsere eltér a pénz közvetítette cserétől, mert a disznók, pulykák és citromok nem általánosan elfogadott pénzformák.
• Árupénz: A csereeszközként használt pénz először áruk formájában jelent az emberi történelemben. Különféle korokban és helyeken sokféle cikk szolgált pénzként: cigaretta, bor, vas, sör, marha vagy épp olaj. A 18. századra az árupénz kizárólag nemesfémekre korlátozódtak belső érték.
• Modern pénz: Eljött a papírpénz ideje. Nem magára a pénzre van szükség, hanem a vele megvehető dolgokra. a pénzt nem akarjuk közvetlenül elfogyasztani; azzal használjuk, ha megválunk tőle.
  • Beszélhetünk papírpénzről, bankszámlapénzről. Jósolták az elektronikus pénz megjelenését is.

Monetáris transzmissziós mechanizmus, likviditási csapda

• A monetáris transzmissziós mechanizmus közvetíti a monetáris politika hatását a kibocsátásra, a foglalkoztatásra, az árakra és az inflációra. Működése:
  1. A központi bank megemeli a megcélzott kamatlábat
  2. A központi bank végrehajtja a nyíltpiaci műveleteket
  3. Az aktívapiacok reagálnak a monetáris politika fordulatára
  4. A beruházások és más kiadások reagálnak a kamatlábak változására
  5. A monetáris politika végül befolyásolja a kibocsátást és az árinflációt
• A likviditási csapda kihívása: A központi bank akkor szemesül az egyik legnagyobb kihívással, amikor a normális kamatláb a zérushoz közelít. Erre utal a likviditási csapda kifejezés.. Ahogy nullára esik a rövid lejáratú kockázatmentes értékpapírok kamatlába, úgy elvesztik ezek az értékpapírok a pénzzel szembeni előnyüket.  Zérus alá még a központi bank sem viheti le a rövid lejáratú kamatlábakat.

Gazdasági növekedés elméletei

• Senki sem tartja kivétel nélkül előnyösnek a gazdasági növekedést. Határozottan különböznek a nézetek ugyanakkor abban, hogyan lehet a legjobban elérni e célkitűzést. Egyes közgazdászok és politikusok szerint a tőkeberuházások növelésére van szükség. Mások a kutatási és fejlesztési tevékenység élénkítésére helyezik a hangsúlyt.
• Smith és Malthus klasszikus dinamikája: A korai közgazdászok a föld meghatározó szerepét hangsúlyozták a gazdasági növekedésben. Adam Smith a gazdasági fejlődés kézikönyvét is megalkotta A nemzetek gazdasága című művével (1776). Egy feltételezett idillikus korszakkal kezdte, „ a dolgoknak azzal az eredeti állapotával, amely megelőzte a földterületek kisajátítását és a tőkeállomány felhalmozását”. Ezekben az időkben a föld mindenki számára hozzáférhető volt, s a tőkefelhalmozás még nem számított sokat. Az aranykorban a földterület korlátlanul rendelkezésre állt, az emberek egyszerűen csak elfoglalták a szabad területeket a népesség növekedésével. Mivel nincs tőke, a nemzeti kibocsátás éppen megduplázódik a népesség megkétszereződésével. Hogyan alakul a reálbér? A teljes nemzeti jövedelem munkabérré válik, mivel nincs levonás földjáradékra és tőkekamatra. A kibocsátás a népességnövekedéssel arányosan bővül, egy munkásra jutó reálbér tehát időben állandó. Azonban az aranykor sem tarthatott örökké… A gyarapodó népesség elfoglalta az összes földterületet, így már nem lehetséges a munka és a kibocsátás kiegyensúlyozott növekedése, s több munkaerő kezd el zsúfolódni a már megművelt területekre. A járadékok emelkednek, s ezzel adagolják a szűkös erőforrássá vált földterületet a különféle hasznosítási célok között. A munka/ föld arány emelkedésével csökken a munka határterméke, ami a reálbérek visszaesésére vezet.
• De meddig folyhat a dolgok rosszabbodása? A borúlátó Malthus tiszteletes annak az idején úgy vélte a népesség nyomása a gazdaságot addig a pontig hatja, ahol a dolgozók a minimális létfenntartás szintjére jutnak. Malthus úgy vélte, hogy a népességszám bővül, amíg a bérek meghaladják a létfenntartás szintjét; a létminimum alatti bérek pedig nagymértékű halandósághoz és a lélekszám csökkenéséhez vezetnek. A népesség stabil egyensúlya csak a létminimumoknak megfelelő bérek mellett alakulhat ki. Meglátása szerint a dolgozó osztályok durva, igénytelen és rövid életre vannak kárhoztatva.
• Gazdasági növekedés tőkefelhalmozással: A neoklasszikus növekedési modell: Malthus alaposan melléfogott előrejelzésével, mert nem ismerte fel, hogy a technológiai újítás és a tőkeberuházás legyőzheti a csökkenő hozadék törvényét. A föld nem vált a termelést behatároló tényezővé. Az első ipari forradalommal elterjedt a gőzenergiával hajtott gépek, amelyek megsokszorozták a termelést.--> gyárak jöttek létre  rengeteg munkalehetőség. A második ipari forradalom telefon, gépkocsi. A tőkefelhalmozás és az új technológiák váltak a gazdasági fejlődés meghatározó tényezőivé. Újabb forradalom számítástechnika, szoftverek és a mesterséges intelligencia további térhódítása. Ha meg akarjuk érteni, milyen módon hat a tőkefelhalmozás és a technológiai változás a gazdaságra, a gazdasági növekedés neoklasszikus modelljéhez kell fordulnunk. Robert Solow, a MIT professzora dolgozta ki ezt a modellt, akit épen ezért és a gazdasági növekedés elméletéhez való további hozzájárulásáért tüntettek ki közgazdászi Nobel-díjjal 1987-ben. Alapvető feltevés: A neoklasszikus növekedési modellben a gazdaság egyetlen homogén terméket állít elő, két inputtal, tőkével és munkával. A malthusi elemzéssel szemben a munkamennyiség növekedését állandónak tekintjük. Feltesszük továbbá, hogy kompetitív feltételek uralkodnak, és mindenkor megvalósul a teljes foglalkoztatás, így tehát a potenciális kibocsátás növekedését elemezhetjük modellel.

Valutapiac, Valutaárfolyam

• A külkereskedelemben különböző országok valutáit használják. A valutaárfolyam az egyik valuta ára egy másik valutában kifejezve.
• A valutaárfolyam a valutapiacon alakul ki, ezen a piacon folyik a különféle pénznemek adásvétele.
• A valutaárfolyam az egyik valuta ára egy másik valutában kifejezve. Az árfolyamot (e) úgy határozzuk meg, mint a hazai valuta egységéért megvásárolható idegen valuta mennyiségét.
• Az ár az egyensúlyi árfolyamon állapodik meg. A valuta kínálatának és keresletének egyensúlya határozza meg a külföldi valuta árfolyamát. A valutapiac 110 yen/dollár piaci árfolyamnál, vagyis E pontban kerül egyensúlyba; az árfolyam innen már nem emelkedik vagy süllyed tovább.
• Amikor esik az ország pénznemének értéke egy másik ország valutájához viszonyítva, azt mondjuk, hogy a hazai pénznem leértékelődik, a külföldi valuta pedig felértékelődik. Ha az ország hivatalos valutaárfolyamát csökkentik, ezt úgy fejezzük ki, hogy leértékelik a valutát. A hivatalos valutaárfolyam emelését pedig felértékelésnek nevezzük.

Munkanélküliség mérése, Munkanélküliség hatásai

• Mérése:
  • A felmérések mindig négy csoportra osztja a tizenhat éves és az annál idősebb népességet:
    1. foglalkoztatottak  munkahelyük van, de pillanatnyilag nem dolgoznak
    2. munkanélküliek nem rendelkeznek munkával
    3. munkaerő-állományon kívüliek  háztartásban tevékenykedők, nyugdíjasok, munkaképtelenek, munkakerülők
    4. munkaerő-állománya: Ide (a gazdaságilag aktívak) számítanak mindazok, akik foglalkoztatottak vagy munkanélküliek.
• A munkahellyel rendelkezők a foglalkoztatottak; a munkanélküliek azok az állástalanok, akik munkát keresnek; a többi állástalan pedig, aki nem keres munkát, munkaerő-állományon kívülinek számít. A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek száma osztva a teljes munkaerő-állománnyal.
• Hatásai:
  • Gazdasági hatások: Ha a munkanélküliségi ráta emelkedik, akkor a gazdaság igazából elherdálja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket a munkanélküliek megtudtak volna teremetni.
  • A magas munkanélküliségből származó gazdasági veszteségek a modern gazdaságok legnagyobb veszteségei közé tartoznak.
  • Társadalmi hatások: A munkanélküliség emberi és lelki terhet jelentenek.
• Okun törvénye szerint a munkanélküliségi ráta körülbelül 1 százalékponttal növekszik, ha a GDP 2 százalékkal visszaesik a potenciális GDP-hez képest. Okun törvénye megragadja az árupiac lés munkaiac alapvető kapcsolatát. Leírja a reál GDP rövid távú mozgása és a munkanélküliség változása közti összefüggést.

Infláció gazdasági hatásai

• A központi bankok egyöntetűen eltökéltek az infláció visszaszorítására. Emberek szemében az infláció elsőszámú közellenség. Eltérő ütemben növekednek a különféle árak és bérek infláció idején; vagyis megváltoznak a relatív árak. Az infláció hatásai közül kettőt kifejezetten az árarányok eltolódásaira lehet visszavezetni: a jövedelmek és a vagyon folyamatos újraelosztása a különböző csoportok között; Torzulások lépnek fel a különféle termékek relatív áraiban és kibocsátásában, sőt olykor a gazdaság egészének kibocsátásban és foglalkoztatásában is.
• Optimális inflációs ráta: Az egyik iskola elmélete azt állítja, hogy a gazdaságpolitikának az abszolút stabil árakat, vagyis a zérus inflációt kellene megcéloznia. Sok makrogazdász elismeri ugyan, hogy a zérus infláció értelmes célkitűzése lehet egy ideális gazdaságban, de hozzáteszi, hogy a valóságban nem súrlódásmentes rendszerben élünk. Valamint még komolyabb ellenvetés a zérus inflációval szemben, hogy a gazdaságok könnyebben beleeshetnének a likviditási csapdába.

Antiinflációs politikák

• A dezinflációs politikához kapcsolódó veszteséget áldozati rátának nevezzük. Pontosabban fogalmazva az áldozati ráta az infláció egy százalékpontos tartós csökkenéséhez szükséges kumulált kibocsátási veszteség, egy év GDP-jének százalékában kifejezve.
• Az antiinflációs politika egyik legfontosabb kérdése, hogy hiteles-e a gazdaságpolitika. Sok közgazdász szerint túl pesszimisták a Phillips-görbére alapozott számítások. A kétkedők szerint a hiteles és nyilvánosan meghirdetett gazdaságpolitika lehetővé tenné az antiinflációs politika számára, hogy kisebb munkanélküliséggel és kibocsátási veszteséggel mérsékelje az inflációt. De sok közgazdász kételkedik abban,. hogy a hitelesség jelentősen csökkenthetné a dezinfláció kibocsátásban mért költségeit.
• A munkanélküliséget csökkentő politikák:
  • A piaci szolgáltatások javítása.
  • A továbbképzési programok fejlesztése
  • A munkavállalás ellenösztönzőinek kiiktatása

Makrogazdasági politika eszközei

• A kormányzatok rendelkeznek bizonyos eszközökkel a makrogazdasági folyamatok befolyásolására. Gazdaságpolitikai eszköz a kormányzat ellenőrzése alatt álló gazdasági változó, amely hatást gyakorolhat egy vagy több gazdaságpolitikai célkitűzés eléréséhez.
• Az állami vezetés kétféle alapvető gazdaságpolitikai eszközcsoporttal valósíthatja meg a makrogazdaság célkitűzéseit: a költségvetési (fiskális) politikával és a monetáris politikával:
  1. A költségvetési politika a kormányzati kiadások és adóztatás kialakítását jelenti. A kormányzati kiadások befolyásolják a közösségi és a magánfogyasztók arányát: Az adókkal elvonják a jövedelmek egy részét, ez csökkenti a magánkiadásokat, és befolyásolja a magán megtakarításokat. Az adók hatnak továbbá a beruházási tevékenységre és a potenciális kibocsátásra. A költségvetési politikát napjainkban elsődlegesen a hosszú távú gazdasági növekedés élénkítésére használják, arra építvén, hogy ösztönözni lehet vele a nemzetgazdaság megtakarítását és beruházását. A fiskális politika emellett még alkalmas a kiadások fellendítésére is mély vagy hirtelen recesszió esetén.
  2. A központi bank irányítása alatt álló monetáris politika meghatározza a rövid távú kamatlábakat. Ezúton befolyásolja a hitelfelvételeket, hat az aktívaárakra, például a részvény- és kötvényárakra, valamint a valutaárfolyamokra. A kamatlábak változásai, az egyéb pénzügyi feltételekkel együtt serkentik vagy visszafogják a kiadásokat több területen, például az üzleti beruházásoknál, a lakásépítésben vagy a külkereskedelemben. A monetáris politika számottevő hatást gyakorol a tényleges és a potenciális GDP nagyságára is.

GDP összetevői

• Fogyasztás: A GDP első fontos része a fogyasztás, hivatalos elnevezéssel: a „személyes fogyasztási kiadások”. A fogyasztás messze a legnagyobb összetevője a GDP-nek, a teljes GDP mintegy 2/3-át tette ki az utóbbi években. A fogyasztási kiadások három csoportra bonthatók, tartós javak, mint a gépkocsi; folyó fogyasztás, például az élelmiszerek; szolgáltatások, köztük az egészségügyi ellátás. A szolgáltatások jelentik a leggyorsabban növekvő összetevőt.