USA születése és államformája
Az USA születése és államformája
A felfedezések előtt
Térképezetlen földterületek: Az 1480-as években hatalmas óceánok és feltérképezetlen földrészek elválasztották a világ népeit. A korabeli európaiak a világot főként Európára, Ázsiára és Afrikára korlátozva ismerték, és számos babona, valamint bizonytalanság övezte a nyugati vizeket.
Európai hajózás: A rendszeres európai hajózás jelentős technológiai és navigációs korlátok miatt az Atlanti-óceán keleti részére, valamint a Földközi- és a Balti-tengerre korlátozódott. A nyílt óceánokon való utazás rendkívül kockázatos volt a kor hajói és navigációs eszközei számára.
Amerikai kapcsolatok: Míg az európaiak számára Amerika ismeretlen volt, addig a kontinensen belül élénk kultúrák és birodalmak léteztek (pl. Inka, Azték). Sporadikus kapcsolatok az európaiak részéről csak Ecuador és Peru partvidékén voltak, sőt, a vikingek már évszázadokkal korábban, a 10. században eljutottak Észak-Amerikába (Vinland), de tartós települést nem hoztak létre.
Indiai-óceáni hajók: Az Indiai-óceánon fejlett kereskedelmi hálózat működött indiai, perzsa és arab hajók (ún. dhow-k) közlekedésével, amelyek fűszereket, szöveteket és más árukat szállítottak Ázsia és Afrika között.
Csendes-óceán: A Csendes-óceán középső területén csak polinéz csónakok jelentek meg, amelyek lenyűgöző navigációs tudással fedeztek fel és telepedtek le távoli szigeteken, de ezek a civilizációk is elszigeteltek maradtak Európától.
A felfedezések kora
Európai összekapcsolódás: A kora újkor három évszázada alatt az európai felfedezők – navigációs újításoknak (pl. iránytű, asztrolábium, új hajótípusok, mint a karavella) és gazdasági-politikai motivációknak (fűszerkereskedelem, új utak keresése Indiába, arany és területek megszerzése) köszönhetően – összekapcsolták ezeket a különálló helyeket, és a 18. század végére már szinte alig maradt feltáratlan partvidék a világon.
Spanyol és portugál felfedezések: A spanyol és portugál felfedezők, mint Kolumbusz Kristóf és Vasco da Gama, bizonyították, hogy a világ óceánjai (legalábbis a déli féltekén) összekapcsoltak. A Tordesillasi szerződés () ekkor osztotta fel a világot a két ibériai nagyhatalom között, a befolyási övezetek kijelölésére vonatkozóan, egy határvonalat húzva az Atlanti-óceánon keresztül.
Harmadik felfedezési hullám: Főleg Angliából, Franciaországból és Hollandiából kiindulva kerestek új utakat a tengerek között, különösen az Északnyugati átjárót keresve, habár nem értek el konkrét eredményeket a könnyen hajózható átjáró megtalálásában. Ezen expedíciók azonban hozzájárultak Észak-Amerika partvidékének feltérképezéséhez.
Az amerikai gyarmatosítás szakaszai
A spanyol gyarmatosítás: Lima -ös megalapítása (Francisco Pizarro által) lezárta Amerika gyarmatosításának első szakaszát, amely során Spanyolország hatalmas, kizsákmányoló gyarmatbirodalmat alakított ki, főleg arany és ezüst bányászására alapozva (pl. Nueva España, Peru Alkirályság).
Portugálok és Brazília: A tordesillasi szerződés alapján a portugálok is kiterjesztették befolyásukat a mai Brazília területére, ahol nagyméretű cukornád-ültetvényeket hoztak létre, nagymértékben alapozva a rabszolgamunkára.
Felfedezők és felfedezések
Spanyol felfedezők: Számos spanyol felfedező járult hozzá jelentősen a kontinens feltérképezéséhez és gyarmatosításához:
Juan Ponce de León (Florida, ): Az örök ifjúság forrását keresve fedezte fel és nevezte el Floridát.
Esteban Gómez (Labrador, ): Az északnyugati átjárót kutatva jutott el Labradorba.
Hernando de Soto (): Brutális expedíciót vezetett Florida és Arkansas vidékén, kincseket keresve, és számos összetűzésbe keveredett a bennszülött lakossággal.
Francisco Vázquez de Coronado (): A „hét aranyvárost” (Cibola) kutatva Texas, Új-Mexikó és Kansas hatalmas területeit térképezte fel.
Francia felfedezők: I. Ferenc király megbízásából Giovanni da Verrazano felfedezte Észak-Amerika atlanti partvidékét (). Később Jean Cartier feltérképezte a Szent Lőrinc-folyót, Samuel de Champlain megalapította Quebecet () és „Új-Franciaország atyja” lett. A jezsuiták (pl. Marquette és Jolliet) misszionárius és felfedező tevékenységükkel folytatták a terjeszkedést a Mississippi folyó mentén.
Holland gyarmatosítók: Henry Hudson felfedezte a róla elnevezett Hudson folyót az északnyugati átjárót kutatva (). A hollandok alapították Manhattan szigetét () Új-Amszterdam néven, megvásárolva azt a bennszülöttektől. Emellett a hollandok felvették a versenyt a svédekkel is, és -ben sikeresen megtámadták és bekebelezték Delaware svéd gyarmatát (Új-Svédországot).
Angol gyarmatok: Később, -ban Sir Humphrey Gilbert megpróbálkozott egy angol gyarmat létrehozásával Új-Fundlandon, de vállalkozása kudarcba fulladt. Sir Walter Raleigh Virginia gyarmatát alapította között, de az első állandó település (Roanoke) sorsa a mai napig ismeretlen.
Az angol gyarmatok
Északi gyarmatcsoport (New England): Massachusetts, Connecticut, Rhode Island, New Hampshire. Ezeket a puritán telepesek alapították vallásszabadság reményében (pl. Plymouth , Massachusetts Bay ). Gazdaságuk a kisüzemi mezőgazdaságra, halászatra, fakitermelésre és hajóépítésre alapult. Jellemző volt rájuk a helyi önkormányzat (városi gyűlések) és a szigorú vallásos erkölcs.
Középső gyarmatcsoport: Delaware, Pennsylvania, New York, New Jersey. Ezek a „kenyereskosár gyarmatok” mezőgazdasági termelésükről voltak híresek. Nagyobb etnikai és vallási sokszínűség jellemezte őket (holland, svéd, német, ír-skót bevándorlók), és gyakran nagyobb vallási toleranciát mutattak, különösen Pennsylvania, amelyet William Penn alapított a kvékerek számára.
Déli gyarmatok: Maryland, Virginia, Észak- és Dél-Karolina, Georgia. Itt nagyméretű, monokultúrás ültetvényes gazdálkodás valósult meg, elsősorban dohányra, rizsre és indigóra alapozva. Ennek fenntartásához jelentős munkaerőre volt szükség, ami a nagymértékű elterjedéséhez vezetett.
Gyarmati élet és népesség
Telepesek száma: körül 250 ezer angol, 160 ezer spanyol, 13 ezer francia élt Észak-Amerikában. Az angol telepesek gyors szaporodása a gazdag földek és a vallásszabadság ígéretének köszönhető. Az angol telepesek között angol, skót, holland származású volt, de érkeztek német és ír bevándorlók is.
Rabszolgaság: Különböző formái léteztek. Kezdetben elterjedt volt a „fehér rabszolgaság” vagy inkább , ahol európaiak meghatározott ideig dolgoztak adósságuk vagy utazási költségük fejében. Emellett azonban a fekete, örökletes rabszolgaság intézménye is kialakult, különösen a déli ültetvényeken, ahol az afrikaiakat brutális módon kényszerítették munkára.
Közigazgatás a gyarmatokon
Törvényhozó gyűlések: Minden gyarmatnak külön törvényhozása (pl. Virginia House of Burgesses, ) volt, amely helyi törvényeket hozott és adókat vetett ki. A tisztségeket a király nevezte ki a királyi gyarmatokon, kivéve a tulajdonosi gyarmatokon, ahol a tulajdonos (pl. William Penn) irányított.
Kormányzó: A gyarmat vezetője, aki a korona vagy a tulajdonos képviselője volt. Elnöke volt egy tanácsnak, amely (száz helyett) emberből állt, és vele együtt hoztak döntéseket. Gyakran konfliktusba került a helyi törvényhozó gyűlésekkel az adózás és a hatalom megosztása miatt.
Nagyhatalmi versengés
Háborúk: A . században három nagyhatalom (Spanyolország, Anglia, Franciaország) versengett az észak-amerikai területekért, kisebb hatalmakkal (Svédország, Hollandia) együtt. Ezek a versengések gyakran európai háborúk gyarmati kiterjesztései voltak (pl. Gyarmati háborúk, mint a Hétéves háború/Francia-indián háború).
Események: Nieuw Amsterdam angol kézre került -ben az angol-holland háborúk során, és New Yorkra keresztelték át. A hollandok többször is megpróbálták visszahódítani, de végül elvesztették észak-amerikai pozícióikat, ami az angol dominancia erősödéséhez vezetett.
Francia küzdelem
Irokézek: Franciaország és az irokézek (Iroquois Konföderáció) között kibékíthetetlen ellentét alakult ki, főként a szőrmekereskedelem és az Irokézek angolokkal való szövetsége miatt. Az angolokkal való konfliktusok során (különösen a Francia-indián háborúban, ) az angolok jelentős területeket szereztek, és a Párizsi béke () értelmében Franciaország elvesztette szinte az összes észak-amerikai birtokát.
Az amerikai függetlenségi háború ()
Kezdet: A háború a Lexington és Concord () összecsapásokkal kezdődött, miután a brit korona megszigorította a gyarmatok ellenőrzését és új adókat vetett ki ("adóztatás képviselet nélkül"). George Washington lett az amerikai csapatok fővezére a Kontinentális Hadsereg élén.
Függetlenségi nyilatkozat: július -én készült el a Thomas Jefferson által fogalmazott Függetlenségi Nyilatkozat. Kinyilvánította az egyetemes emberi jogokat, mint az élethez, szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogot, és kimondta a gyarmatok elszakadását Nagy-Britanniától. A nyilatkozat az “unalienable rights” eszméjére épült, mely John Locke felvilágosult eszméit tükrözte.
Az Egyesült Államok alkotmánya
Alkotmányozó gyűlés: Az első alkotmány, a Konföderációs Cikkelyek gyengeségei miatt () -ben ült össze Philadelphiában az Alkotmányozó Gyűlés, hogy egy erősebb szövetségi kormányt hozzon létre. Szeptemberre az új alkotmány elkészült, amely jelentős áttörést jelentett a kormányzás terén.
Alapító atyák: Olyan kiemelkedő gondolkodók és politikusok vettek részt az alkotmány megalkotásában, mint George Washington (elnökölt a gyűlésen), Alexander Hamilton (erős központi kormány híve), Benjamin Franklin (bölcs tanácsadó) és James Madison (az alkotmány fő szerzője, akit „az alkotmány atyjának” neveznek).
Alkotmány szövege: Az amerikai alkotmány az első modern polgári demokrácia alaptörvénye, amely a népet tekinti az alkotó erőnek ("We the People…"). Rögzíti a szövetségi rendszert, a törvények uralmát és a hatalmi ágak szétválasztását.
Hatalmi ágak szétválasztása: A kormányzati hatalom három független ágra oszlott: az elnöki (végrehajtó), a kongresszusi (törvényhozó – kétkamarás, képviselőház és szenátus) és az igazságszolgáltatási (bírói) hatalmak között. E rendszer célja a hatalom egyensúlyának biztosítása és a visszaélések megakadályozása volt (checks and balances).
Jogi kiegészítések (Bill of Rights): Az alkotmányhoz -ben tíz kiegészítést fűztek hozzá, amelyek hangsúlyozzák az emberi jogokat és védelmeket (pl. szólás-, vallás-, sajtószabadság, fegyverviselés joga, tisztességes eljárás). Ez a kiegészítés az anti-federalisták aggályait hivatott enyhíteni a túl erős központi kormánnyal szemben.
Terjeszkedés és rabszolgaság
Új területek szervezése: A gyarapodás érdekében az irányítást meg kellett szervezni az újonnan szerzett területek felett. A () például keretrendszert biztosított az új államok felvételéhez az unióba és megtiltotta a rabszolgaságot az északnyugati területeken.
Rabszolgaság kérdése: Az északi területek egy része már a forradalom után betiltotta a rabszolgaságot, míg a déli részek gazdasága továbbra is nagymértékben a rabszolgamunkára alapozódott. Ez a kérdés egyre növekvő feszültséget okozott az unióban, ami hosszú távon az amerikai polgárháborúhoz vezetett.
Összegzés
Független állam létrehozása: Az Egyesült Államok függetlenségének kivívásával és az új állam megalakításával a történelem egyik fontos szakasza realizálódott, egy új modelljét létrehozva a köztársasági kormányzásnak és a szabadságnak, miközben továbbra is szembe kellett néznie olyan kihívásokkal, mint a rabszolgaság és a bennszülött népek sorsa.