Notes on the History and Significance of the Hungarian Crown and Coronation Regalia
Magyar Koronázási Regália
Európa egyik legrégebbi és legjobban megőrzött regáliakészletei közé tartozik.
A kulcsfontosságú koronázási regáliák közé tartozik:
Szent Korona
Jogar
Országalma
Koronázási kard
Koronázási palást
Néhány királyi ruha (kesztyű, cipő, harisnyák, erszény) szintén megmaradt a regáliák mellett a 19. század elején.
Ezeket a tárgyakat hagyományosan I. István királyhoz (uralkodott 1000–1038) kapcsolják.
Királyi Temetkezés
A királyi temetkezéseket a koronázási regáliákkal végezték, jelezve a koronázás során megszerzett szellemi hatalmat.
Figyelemre méltó régészeti felfedezés: III. Béla király (uralkodott 1172–1196) és felesége, Anna antiochiai hercegnő temetkezése Székesfehérváron.
A leletek között szerepeltek:
Hamis koronázási regálé alacsony minőségű ezüstből
Valódi ékszerek (karkötők, gyűrűk, sarkantyúk, enkolpion - relikviához tartozó tartó)
A Koronázási Liturgia tartalmazta a Koronázási Keresztet, amelyet hagyományosan úgy tartanak számon, hogy a Jeruzsálem Igaz Keresztjének egy darabját tartalmazza.
Királyi Láng, Jogar és Dupla Kereszt
A királyi lándzsa volt a hatalom kezdeti szimbóluma Magyarországon, amely a 11. század közepe táján a jogar helyébe lépett.
Az apostoli (vagy kettős) keresztet II. Szilveszter pápától (uralkodott 998–1003) származó privilégium révén vezették be a koronázási folyamatba.
A Szent Korona
A koronázás központi szimbóluma, amely a teljes hatalmat képviseli.
Aranyból készült, amelynek összetevői:
Alsó perem (corona Graeca)
Felső keresztsáv (corona Latina)
A 17. és 18. század között súlyos sérüléseket szenvedett, beleértve a kereszt 66,5 fokos hajlását, amely valószínűleg egy nehéz fedőlap következménye volt, amely a nem megfelelően elhelyezett koronára esett.
Koronázási Kard
Szimbolikus funkcióval bír a koronázási ceremóniában és a szertartási rend szövegében.
Eredetileg a kard a büntető hatalmat képviselte, bemutatva a király kötelességét az igazság védelmére és az egyház védelmére.
A koronázási kard legöregebb példánya, Szent István kardja, a prágai Szent Vitus-székesegyházban található.
Koronázási Jogar
A király fejére helyezés után kerül bemutatásra, jelezve a hatalmat és az igazságot.
Európában a román stílusú korszakból megmaradt egyetlen mai jogar, amely egyiptomi kvarcból készült: 38,5 cm hosszú, 6,7 cm átmérőjű, súlya: 615 g.
Koronázási Alma
A királyság totális uralmát képviseli, aranyozott ezüstből készült, magassága 16 cm.
Az alma az Anjou-címer jellemzője, és valószínűleg I. Károly (uralkodott 1308-1342) idején készült.
A korai koronázási ceremóniák során nem volt kísérő imádság az almára, de a 14. századra állandó elemmé vált.
Koronázási Palást
Eredetileg egy zárt harang alakú tömegruha (casula), amelyet a 12. században módosítottak koronázási palástként való használatra a 20. századig (utolsó alkalommal IV. Károly által használták).
I. István és Gizella királyné ajándéka, egyedi hímzésű ábrázolással rendelkezik a párt ábrázolva, amely az egyetlen fennmaradt ábrázolás Istvánról.
A Királyi Koronázás Hagyománya
A koronázási rituálék erős összefonódást mutatnak Szent Istvánnal, aki a magyar állam megalapítója volt.
A regáliák Istvánra való visszavezetésének hagyománya valószínűleg a 12. század elején alakult ki, erősen befolyásolva a 1083-ban történt kanonizálásával.
A Regáliák Megőrzésének Helyszínei
Árpád-kor: Székesfehérvárban tárolták.
Középkor a korai újkorig: Visegrád, Bratislava, Buda.
Második világháború: Ausztriába szállították.
Háború utáni: 1978-ban visszatértek Magyarországra, 2000-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítva, majd a Parlamentben.
A Szent Korona Fogalma
A Szent Korona egyszerre ceremoniális tárgy és oly politikai szimbólum, amely összekapcsolódik a vallásos hiedelmekkel.
A középkorban a Szent Korona két jelentést képviselt:
Látható tárgy (corona visibilis)
Eszotérikus jelentőség (corona invisibilis), amely az uralkodói privilégiumok és kötelezettségekhez kapcsolódik.
A Szent Korona Jelentőségének Fejlődése
Eltér a többi európai koronázási tradíciótól, a Szent Korona jelentősége a középkor folyamán növekedett.
A helyes uralkodó az volt, aki a magyar Szent Koronával volt megkoronázva, kiemelve legitimitását és a nemzeti identitáshoz fűződő kapcsolatát.
Történelmi Kontextus Mohács után (1526)
A magyar királyság felosztása nyomán Isabella, Magyarország királynéja átadta a regáliákat Habsburg Ferdinándnak a szimbolikus újraegyesítés érdekében.
Hangsúlyozta a nemzeti király szükségességét és a szabad királyválasztás fogalmát.
A felosztást követően a Szent Korona a magyar államok közötti kívánt egység és autonómia képviselőjévé vált.
A Szent Korona Doktrína Megjelenése
A doktrína, amely szerint a monarcha és a koronázták hatalma a Szent Koronából származik, mint kulcsfontosságú politikai narratíva alakult ki.
Idővel a Szent Korona összefonódott a közszolgálati hatalom és a nemzet vagyonának tulajdonjogával, végül az 'öreg, íratlan alkotmány' státuszához vezetve.
A Koronáztatás Doktrínájának Megalapozása
A Szent Korona doktrínája, mint egy politikai koncepció, amely a 18. század végén fejlődött ki, a legfényesebb időszakát a magyar millenniumi ünnepségek során érte el 1896-ban.
Ez a koncepció csak a Habsburg Monarchia felbomlása után vált állami ideológiává, jelentős hatással volt a magyar politikai diskurzusra.