5. Az állatok testszerveződése 7. o.

Az állatok testszerveződése

Állatok klasszikus definíciója: Az állatok heterotróf élőlények, ideértve az egysejtűeket is. Heterotróf: A külső forrásból beszerzett táplálékok lebontása és hasznosítása történik, mivel az állatok nem képesek a fotoszintézisre.
Alternatív vélemény: Egyes tudományos körökben vélekednek arról, hogy az állatok sógőrhetnek az evolúciós szempontból, és a definíció szigorúbban csak a többsejtű élőlényekre vonatkozhat.

Autotróf: Olyan organizmusok, amelyek saját maguk képesek szerves anyagokat előállítani, mint például a növények, amelyek a fotoszintézis folyamata révén képesek ezt megtenni.
Heterotróf: Olyan organizmusok, mint például az amőbák, amelyek külső forrásokból szerzik táplálékukat, és ennek érdekében különféle táplálkozási stratégiákat fejlesztenek ki.

Állati sejt jellemzői: A sejtmag, endoplazmatikus retikulum, sejthártya, mitokondrium, lizoszóma, Golgi-készülék mind megtalálható benne. Az állati sejtek általában nincsenek szilárd sejtfal megkerítésével özönnenek.
Növényi sejt jellemzői: Zöld színtest (kloroplaszt), sejtfal, sejtüreg tartozik hozzájuk, amelyek lehetővé teszik a fotoszintézist és a növények általános táplálkozási folyamatait.

Szabálytalan forma: Például az amőba, amely körülbelül 30 mikron nagyságú és folyamatosan változik a környezethez való alkalmazkodása során.
Gömb alapforma: Plankton és Radiolariák, amelyek szimmetrikus gömbforma tisztán látható.
Egytengelyűség: Olyan példák, mint Stylaria, amelyek egy domainszimmetriát képviselnek.
Sugaras szimmetria: Medúzák, például Phyllorhiza punctata, melyek radiális szimmetriával rendelkeznek.
Kétoldali szimmetria: A kutya és más állatok, amelyek elsődleges jellemzője a tükörszimmetria, amely általánosan az állatvilág legelterjedtebb szimmetria formája.

Kategória: Az egysejtűek eukarióta élőlények, amelyek nem gombák, növények vagy moszatok. Ezek a sejteket jellemzően heterotróf táplálkozású formák, egyetlen sejtből állnak, de képesek kolóniákat alkotni, amelyek együttműködnek a táplálkozásban.

Funkció: Az álszövetesség a sejtek intenzív és állandó átszerveződését eredményezi, ahol a telepek nem önálló egyedek, hanem egy közös élőhelyen együttműködnek.
Jellemzők: Két azonos fajú sejt összekeveredése, amely képes a túlélés érdekében reagálni a környezeti változásokra.

Sejtek differenciálódása: A sejtek különböző funkciókat látnak el, mint például különböző szövetek képzése az állatokban. E folyamat eredményeként létrejönnek a funkcionálisan specializált sejtek.
Barázdálódási folyamat: A fejlődés a megtermékenyített petesejttel kezdődik, ezután alakul ki a szedercsíra, hólyagcsíra, végül pedig a bélcsíra.
Barázdálódás típusai: Morula állapot – a korai osztódások állapota, Blastula – a sejtek számának megsokszorozódása osztódás révén, Korai gastrula és ultimately a gastrula fejlődése.

Jellemzők: E kétrétegű fejlettségi szinten marad vezet konszenzusos állatok, mint például a csalánozók, melyek valódi szövetes állatként ismert.

Fejlődés: Eközben alakul ki a középső csíralemez (mezoderma), amely lehetővé teszi a szövetek négy alaptípusának kialakulását, nevezetesen:
- Hámszövetek
- Kötő- és támasztószövetek
- Izomszövet
- Idegszövet